Olosz Ella
| Olosz Ella | |
 | |
| Gazdáné Olosz Ella mellszobra Kovásznán | |
| Született | 1937. január 3. Keresztvár, Románia |
| Elhunyt | 1993. február 7. (56 évesen) Kovászna, Románia |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Gazda József |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | textilművész, néprajzkutató |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Olosz Ella (Keresztvár, 1937. január 3. – Kovászna, 1993. február 7.) erdélyi magyar textilművész, néprajzkutató. Olosz Katalin nővére, Gazda József felesége.
Életútja
Vonzalmát a szövéshez édesanyjától, Bertha Irmától örökölte, aki a háromszéki hagyományoknak megfelelően a családi otthon minden textilszükségletét maga szőtte. Középiskoláit Kovásznán, majd a sepsiszentgyörgyi Leányközépiskolában végezte (1954), Kolozsvárt a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát a textil szakon (1961), ahol a nyugati gobelinművészetre Ciupe Mária, az erdélyi népi szövészet hagyományaira Szentimrei Judit irányította rá a figyelmét.
1961-64 között Nagyenyeden, majd 1990-ig Kovásznán rajz- és kézimunkatanár volt.[1]
Tíz éven át, 1975-től 1985-ig, szervezte a Kovásznai Nyári Tárlat című kiállítássorozatot.[1]
Munkássága
Már egyetemista korában falusi gyűjtőutakon vett részt, majd élményeit külföldi tanulmányutakon egészítette ki. Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Németországban, Ausztriában és Görögországban ismerkedett a régi és mai Európa textilművészeti értékeivel, de a helyszínen tanulmányozta Egyiptom, Törökország, Szíria, Irak, Irán, Pakisztán, Afganisztán és Türkmenisztán népi textilkultúráját is. Az így szerzett nyugati és keleti tapasztalatok szintéziseként vállalkozott Erdélyben arra, hogy a hagyományos és a modern egymásra hatását a textil nyelvén megfogalmazza.
„Az egyszerűség döbbenetét szeretném az emberekből kiváltani!” – ez volt ars poeticája, s alkotásai valóban egy minden lényegest magukban hordó leegyszerűsödés mélységével ragadnak meg. Esztétikai tanulmányait, jegyzeteit közölték a Kriterion kiadásában megjelent Népismereti Dolgozatokban, a Megyei Tükör, A Hét, Korunk és Az Ige hasábjain. Szerkesztette és bevezette Csulak Magda 125 árapataki szálánvarrott hímzésminta (Sepsiszentgyörgy 1972) című albumát.
Önálló munkája a Kézimunkázók könyve (1982).
Megalakulása óta tagja volt a Kriza János Néprajzi Társaságnak. Kárpitjai gyűjteményével 1991-ben a budapesti Műcsarnokban jelentkezett; halála után került sor kolozsvári kiállítására (1994).
Források
- ↑ a b Adatlapja az artportal.hu-n. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 2.)
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}
