Olosz Katalin
Olosz Katalin (Kovászna, 1940. december 29. –) erdélyi magyar irodalomtörténész, folklorista. Olosz Ella húga, Kicsi Antal felesége.
Életútja [szerkesztés]
Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte (1957), a Babeș-Bolyai Egyetemen a magyar nyelv és irodalom szakon szerzett tanári diplomát (1963). Pályáját a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán mint gyakornok kezdte (1963-66), majd a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Kutatóközpontjában kutató, illetve főkutató. A Kemény Zisgmond Társaság, EME, Kriza János Néprajzi Társaság, a budapesti Magyar Néprajzi Társaság és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja.
Első írását Egy újabb Kádár Kata-variáns címmel a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (1963/2) közölte. Tanulmányai itt s az Igaz Szó, Művelődés, Korunk, Utunk, Tanügyi Újság, Vörös Zászló, valamint a Studii de Istorie, Filozofie și Istoria Artei, Marisia, Cercetări de Științe Sociale (Marosvásárhely és Bukarest) hasábjain jelentek meg. Ezek közül kiemelkedők: A megjelenítés néhány eszköze a mesemondók nyelvében (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények1969/1); "Mondjad, édes fiam!" Skót ballada a magyargyerőmonostori népköltészetben (Igaz Szó 1973/2). Feldolgozta a Kemény Zsigmond Társaság népköltészet-gyűjtő ösztönző tevékenységét a Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok (Budapest 1982) c. gyűjtemény számára. Román szaklapokban a román folklórnak a magyar népköltészetre gyakorolt hatásáról, a román és magyar népköltészeti hasonlóságokról értekezik. Társszerzésben Turzai Máriával és Silvia Sinnel Contribuția unor periodice progresiste românești și maghiare la cunoașterea reciprocă a valorilor culturale și literare (Marisia 1977) című alatt közölt dolgozata különlenyomatban is megjelent. Szerkesztette a magyar népi líra Ha folyóvíz volnék (Kolozsvár 1982) című antológiáját.
Néprajzi munkásságában új szakasz kezdődött 1989 után. A Kovásznán induló református gyülekezeti lapban, Az Igében Gábor Áron tüzérének, Szabó Sámuelnek az emlékét idézi fel (1991/3), a Magyar peregrináció (Budapest-Szeged 1993) című kötetben a két világháború közti romániai magyar népköltészeti kutatások történetét dolgozza fel; az újrainduló Művelődésben (1994/12) Magyartanítás és néprajzi tájékozódás címmel e tárgykörről értekezik, s az Oláh Miklós-évfordulón elhangzott tudományos dolgozatokat tartalmazó kötetben (De la umanism la luminism Marosvásárhely 1994) Dimitrie Cantemir Moldva-leírásának néprajzi vonatkozásait mutatja be, míg a Vallásos népélet a Kárpát-medencében (Budapest 1995) című kötetben egy felsőtorjai betlehemes játékot ismertet.
A Kriza János Néprajzi Társaság 2. Évkönyve Halál és halhatatlanság a népmesében című tanulmányát közli.
Önálló kötetei:
- Magyargyerőmonostori népköltészet (a szövegeket maga, a dallamokat Almási István rendezte sajtó alá, 1969)
- A kecskés ember (Udvarhelyszéki népmesék Kolumbán István gyűjtéséből, 1972)
Forrás [szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3 Online hozzáférés
.svg){kind=small}
