Marigliano
| Marigliano | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Campania |
| Megye | Nápoly (NA) |
| Frazionék | Lausdomini, Casaferro, Miuli, Faibano, Pontecitra, San Nicola |
| Védőszent | Szent Sebestyén |
| Irányítószám | 80034 |
| Körzethívószám | 081 |
| Forgalmi rendszám | NA |
| Testvérvárosok | Lista |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 29 067 fő (2023. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 1377 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 30 m |
| Terület | 22 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 40° 56′, k. h. 14° 27′Koordináták: é. sz. 40° 56′, k. h. 14° 27′ | |
.svg) | |
| Elhelyezkedése Nápoly térképén | |
| Marigliano weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marigliano témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marigliano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. .
Fekvése[szerkesztés]
Nápolytól 25 km-re északra fekszik. Határai: Acerra, Brusciano, Mariglianella, Nola, San Vitaliano, Scisciano és Somma Vesuviana.
Története[szerkesztés]
A rómaiak idejében alapított település a közeli Nola városhoz tartozott közigazgatásilag. Nevét valószínűleg az itt megtelepedett gens Marius nemzetségből származó patriciuscsalád után kapta (a név korábbi formája Marianum illetve Marilianum). A birodalom bukása után a bizánciak , majd a Nápolyi Hercegség fennhatósága alá került. Első írásos említése is ebből az időszakból (10. század) származik. A normannok érkezésével Campania területére a települést Acerrához csatolták és a Nápolyi Királyság része lett. 1348-ban I. (Nagy) Lajos magyar király itáliai hadjárata során, amellyel a nápolyi koronát akarta biztosítani családja számára, illetve meg akarta bosszúlni testvére, Endre herceg 1345-ös meggyilkolását, Nola és Acerra városával egyetemben kifosztotta. Az Aragóniai-ház trónrakerülésével Nápolyban, megalkották a Marigliano grófja nemesi titulust, amelyet először V. Károly tábornoka, Ferrante Gonzaga, mantovai herceg viselt. A Bourbon-ház uralkodása idején bekövetkezett fejlődését a Parthenopéi Köztársaságban való részvétele állította meg, melynek leverése után Mariglianónak is súlyos megtorlásokkal kellett szembenéznie. Önálló településsé 1896-ban vált. A 20. század történelmére rányomja bélyegét az erős iparosítás, miután két nagyváros, Nola és Nápoly vonzáskörzetébe tartozott. A század második felében a városban megvetette lábát a camorra bűnszövetkezet, gyakorlatilag az egész városi adminisztrációt és gazdaságot irányítva.
Népessége[szerkesztés]
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói[szerkesztés]
- Palazzo Ducale – az egykori városi erődítmény (épült a 12. században) átalakítása során jött létre a 17-18. században és a mariglianói grófok székhelyéűl szolgált. A palotához egy nagy kiterjedésű park tartozik.
- Óváros – szabályos, rácsos utcahálózata a római időkből maradt fent. Főutcája a Via Giannone. Itt található a város műemléképületének nagy része: templomok, nemesi paloták (Nicotero, Griffo, De Ruggiero).
- Santa Maria delle Grazie-templom – a 10. században épült templomot a 17. század során barokk stílusban építették újra.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
