Mészáros István (műfordító)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a műfordítóról szól. Hasonló címmel lásd még: Mészáros István (egyértelműsítő lap).
Mészáros István
Mészáros István
Mészáros István
Született1890. szeptember 29.
Újpest
Elhunyt1964. december 31. (74 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
HázastársaPálóczi Horváth Margit
Foglalkozásaműfordító
KitüntetéseiJózsef Attila-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Mészáros István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mészáros István (Újpest, 1890. szeptember 29. – Miskolc, 1964. december 31.) József Attila-díjas magyar műfordító.

Élete[szerkesztés]

Tízgyermekes református polgári család negyedik gyermekeként született. Kisgyermekként került az akkori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Galíciába, ahol édesapja matematika-fizika szakos tanár volt, később pedig egy olajipari vállalat vezetője lett Krosnó városában. Itt került kapcsolatba a lengyel néppel, s itt sajátította el pajtásaitól a lengyel nyelvet.[1] Közép- és főiskolai tanulmányait Sárospatakon és Budapesten végezte. (Ötvenöt éves érettségi találkozója 1964. augusztus 8-án Sárospatakon volt.)

Részt vett az I. világháborúban, ahol megsérült. Jobb kezének középső ujját veszítette el többek között, ami a fényképeken is látszik. 1918-ban már jegyben jár későbbi feleségével, akinek ebben az évben ajándékot adott, Sienkiewicz: A vén cseléd c. művének kézzel írt fordítását, melyet soha nem fejezett be. (A kézirat jelenleg a család tulajdonában van.) 1919-ben megnősült, felesége Pálóczi Horváth Margit tanítónő, egy budapesti ügyvéd leánya. Házasságukból három gyermekük született, Emma, György, és Zsuzsánna. 1919-től az akkor már Lengyelországhoz tartozó Galíciában dolgozott 1928-ig, ekkor családjával együtt visszaköltözött Budapestre. Közben 1923-ban Lwów városából írt feleségének levelet, mely szerint egy gázgyárban dolgozik, valószínűleg mint hivatalnok. 1928-ban tért vissza Magyarországra. 1932-ben jelent meg első fordítása „Az ígéret földje” c. Reymont regény. Az első sikeres próbálkozás után majdnem húszéves szünet következett. 1965-ben, halála után jelent meg negyvenhetedik munkája. Negyvennyolcadik kötetét - Kern Tüneményes Ferdinánd című ifjúsági regényét - már nem tudta lefordítani, a munkát öccse, Mészáros Gábor fejezte be. 1935-ben a Külügyminisztérium lengyel sajtóelőadója lett.

A második világháború alatt hivatali beosztásán jóval túlhaladóan foglalkozott a lengyel menekültekkel, nemcsak politikai-kulturális téren, hanem anyagilag is segítette őket. Az 1944-es német megszállás után otthagyta a minisztériumot, és bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, az akkor már tevékeny lengyel hazafiakat segítve. Mindezek mellett időt szakított arra, hogy a modern magyar építőművészek világszerte ismert orgánuma a „Tér és Forma” szerkesztésében segítsen Edgar öccsének. A szerkesztőségben feleségével, Pálóczi Horváth Margittal együtt szerkesztette az „Eb ura fakó” című illegális ellenállási lapot is, Csicsery Rónay Istvánnal vállvetve. 1945 után visszahívták a külügyminisztériumba, de a Rákosi-rezsim értetlensége miatt ereje teljében nyugdíjazták. Ekkor állt neki igazán a fordításoknak.[2] Haláláig lankadatlan szellemi frissességgel dolgozott.

1964. december 31-én halt meg Miskolcon. Halálakor a budapesti Lengyel Nagykövetség az alábbiakat írta özvegyének:

„ Mészáros István örökké népünk emlékezetében marad mint a lengyel kultúra barátja és terjesztője Magyarországon. Érett életének munkásságát annak szentelte, hogy a lengyel irodalom legértékesebb alkotásait, klasszikus műveit a baráti magyar néppel megismertesse. ”

Munkássága[szerkesztés]

Igazi művész volt. A klasszikus lengyel prózát (Kraszewski, Sienkiewicz, Prus, Konopnicka, Orzeszkowa, Żeromski műveit) úgy ültette át magyar nyelvre, hogy új magyar mű született munkája nyomán. De ugyanilyen érdeklődéssel fogott hozzá a modern lengyel írók (Waszilewska, Iwaszkiewicz, Andrzejewski, Posmysz, Dygat, Lem és mások) műveinek fordításához, s a mai lengyel írók műveinek tolmácsolásában szintén kiváló eredményeket ért el. Nem véletlen tehát, hogy a Lengyel Pen Club 1959-ben műfordítói díjjal tüntette ki, s méltán tekintették lengyelből fordító társai mesterüknek, mert mindmáig utolérhetetlen nyelvismerete, megbízhatósága, művészi eredményei valóban fiatalabb társai fölé emelték.

Jellemző munkamódszerére, hogy az „Ezredik vagon” c. regény fordításakor több alkalommal konzultált vagongyári munkásokkal és mérnökökkel, amikor pedig egyházi vonatkozású problémái akadtak, piarista atyákkal tárgyalta meg azokat.

A Félidő 0:1 c. ifjúsági regény munkálatai során unokáitól kért tanácsot. Számára természetes volt, hogy bárkitől, nála kisebbektől is tanuljon, de ugyanolyan természetességgel ragaszkodott meggyőződéséhez, helyesnek tartott véleményéhez. Élete talán legnagyobb harcát Sienkiewicz: Kereszteslovagok c. regényének fordításakor harcolta meg. Lektorai nem értettek egyet a mű archaizálásával. Hosszú hónapok vitáit vállalta művészi meggyőződése érdekében, s neki lett igaza, mert a magyar olvasótábor számára az első lengyel regény volt, amely 100 ezer példányban kelt el a könyves boltok polcairól.[3]

Egy volt kollégájának nekrológjából[4]

„ Helye üresen marad közöttünk, emlékét őrzi halandó emlékezetünk s a betű, mely halhatatlan. ”

Sírja az Új köztemetőben található.

Családja[szerkesztés]

Gyermekei:

  • Mészáros Emma (1920-2010), férje: Dr. Csohány Endre, gyermekeik: Csohány Eszter (1941-), Katalin (1943-) és Antal(1945-)
  • Mészáros György (1921-1992), felesége: Ormos Zsuzsanna, gyermekük: Mészáros Magdolna (1960- )
  • Mészáros Zsuzsánna[5] (1926-2007), férje: Dr. Török Bálint, gyermekeik: Török Bálint (1949-) és Török Zsuzsanna (1951-2005).

Műfordításai[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nagy Világ 1965/3 478. o.: Mészáros István 1891-1964
  2. ↑ Sienkiewicz:Quo vadis c. könyvét lefordította még magyarra Murányi Beatrix
  3. ↑ Magyar Sienkiewicz és Mészáros István kutatók szerint a lefordított művek közül nem a Kereszteslovagok, hanem az Özönvíz c. regényben teljesedik ki a fordító archaizáló képessége. Szinte túlszárnyalja Gulácsy Irén írót is, akit ugyanezen váddal illettek.
  4. ↑ Neve ismeretlen
  5. ↑ ragaszkodott a Zsuzsánna névhez

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  • Életrajza
  • Gaál István – volt iskolatárs levele Pálóczi Horváth Margitnak: Az 1965 esztendő esztendő II negyedéve osztálytársi beszámoló körlevélben. *Utolsó oldalán kézzel írottak az özvegynek írt sorok.( a család tulajdonában – Dr. Horváth Zoltán festő-iskolatárs visszaemlékezése az 55 éves pataki találkozóról.
  • Sienkiewicz: A vén cseléd c. regénye(?) kéziratos fordítása 1918-ból. ( a család tulajdonában)
  • Eb ura fakó: 1944. évf. 2-ik 3-ik száma Országgyűlési könyvtár
  • Petőfi Rádió 1966 dec. 29-én 21óra 30 perckor sugárzott adásának gépelt forgatókönyve. ( a család tulajdonában)
  • Élet és Irodalom 1965 Mészáros István emlékezete. Cikk írója:Kerényi Gracia
  • Új ember dátum nélküli újságkivágás
  • Magyar Nemzet 1965 Jan 10.: Néhány szó Mészáros Istvánról. A Cikk aláírója Granasztói Pál
  • Azonosíthatatlan kivágás Hétfő 1965 január 4.: Meghalt Mészáros István műfordító

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:István Mészáros (translator)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mészáros István (műfordító) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mészáros_István_(műfordító)&oldid=22254170”