Lord Howe-sziget
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Lord Howe-szigetcsoport | |
Világörökség | |
A Lord Howe-sziget a Lidgbird és a Gower heggyel | |
Adatok | |
Ország | Ausztrália |
Típus | Természeti helyszín |
Kritériumok | VII, X |
Felvétel éve | 1982 |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 31° 33′, k. h. 159° 05′Koordináták: d. sz. 31° 33′, k. h. 159° 05′ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lord Howe-sziget témájú médiaállományokat. |
A Lord Howe-sziget egy apró sziget a Csendes-óceánban 600 km-re keletre Ausztrália földrész partjaitól, mely közigazgatásilag Ausztráliához tartozik. A Ball piramisával együtt a Lord Howe-sziget Testülete kormányozza, amely Új-Dél-Wales állam 175 helyi testületének egyike, és a Közép-északi Part Statisztikai Részlegéhez tartozik. Bár saját irányító testülete van, mégsem tekintik önálló önkormányzati területnek.[1] A Lord Howe-szigetcsoport 1982-ben került a Világörökségek listájára különleges szépségéért, és az itteni biodiverzitás jelentősége miatt. A Lord Howe-sziget Tengeri Park óvja a szigetcsoportot körülvevő vizeket.
A szigeten érvényes időzóna UTC+10:30. Nyári időszámítás idején ez csak félórát csúszik: UTC+11.
Története
A Lord Howe-szigetet 1788. február 17-én fedezte fel a Henry Lidgbird Ball főhadnagy által parancsnokolt HMS Supply nevű hajó Botany Bayből a Norfolk-szigetek felé vezető útján, amire azért indultak, hogy fegyenctelepet hozzanak létre a hajón szállított raboknak. A visszaúton, 1788. március 13-án a sziget földjére küldte néhány emberét. A sziget lakatlannak bizonyult, és minden jel szerint a Csendes-óceán déli vidékét lakó polinézek sem ismerték. A szigeten emelkedő Lidgbird-hegy és a Ball piramisa szigetek is a főhadnagyról kapta nevét. A szigetet Richard Howe, Howe első grófjának, az admiralitás első lordjának tiszteletére nevezték el.
Az Új-Dél-Wales és a Norfolk-sziget között közlekedő kormányzati hajók közül elég sok kikötött itt, és megálltak itt a bálnavadászok és a kereskedők hajói is. Néhány hajós élelemforrásnak kecskéket, disznókat telepített a szigetre, de állandó település nem jött létre egészen 1834-ig, amikor is megépült a ma „Ótelep” néven ismert rész. 2003-ban a szigetnek 371 lakosa volt.
1974 előtt nem volt reptér, a szigetet csak hajón vagy a Sydney-ből induló, a korallszirttel körbezárt lagúnán leszálló hidroplánon lehetett megközelíteni. 2002-ben a Királyi Haditengerészet HMS Nottingham rombolója nekiment a Wolf Rock zátonynak, és kis híján elsüllyedt.[2]
Geológiája
A Lord Howe-sziget kifli alakú, körülbelül 10 km (6 mérföld) hosszú és 2 km (1 mérföld) széles. Egy hétmillió éves tűzhányó erodálódott maradványa. A sziget kifli alakja egy korallzátonyt és egy lagúnát ölel körül. A tengeralatti hegység jellegű szigetcsoport 1000 km-re nyúlik észak felé, ami nagy valószínűséggel az Indo-ausztrál kéreglemezek divergens módon észak felé, egy magmával töltött pont fölött történő mozgásának következménye. Ez a láncolat egy a Lord Howe Rise néven ismert kiemelkedések egyike a fennsíkon, ami az elsüllyedt Zealandia kontinens része.
A 777 m magas Lidgbird hegy és a 875 m magas Gower hegy uralják a szigetet. Mindkettő bazaltból épül fel, amely az egykori hatalmas vulkáni kalderát megtöltő lávafolyamok maradványa. A láva 6,4 millió évvel ezelőtt hömpölygött itt, a szigeten zajló utolsó vulkanikus tevékenység részeként. A tűzhányó azután a ma látható formájára erodálódott.
Itt látható a világ legdélebbi korallzátonya, 31° -nál.
Az 562 m magas Ball piramisa egy apró, sziklás sziget 23 km-re délre a Lord Howe-szigettől,[3] és szintén egy lepusztult vulkáni maradvány. A környéken levő számos vulkanikus gúla alkotta apró szigetecskék közül ez a legnagyobb.
Növény- és állatvilága
A Lord Howe-sziget egy különleges szárazföldi ökorégió, amely Lord Howe-szigeti szubtrópusi esőerdő néven ismert. Az ausztrál ökozónához tartozik, sok mindenben rokon Ausztrália, Új-Guinea és Új-Kaledónia élővilágával. A Lord Howe-sziget sosem tartozott a kontinenshez, teljes növény- és állatvilága a tengeren át érkezett. A sziget őshonos növényfajainak csaknem fele endemikus. Az egyik legismertebb ezek közül kenciapálma (Howeia endemikus pálmanemzetség, amelynek mindkét faja szép szobanövény. Évente több milliót exportálnak belőle, így az idegenforgalom mellett ez a sziget fő bevételi forrása.
A sziget másik endemikus jellemzője a világító gomba, amely heves esőzések után jelenik meg. A pálmaerdőkben nő, és a szedés után még néhány napig világít. A fénye olyan erős, hogy sötétben olvasni lehet mellette.
14 tengeri és 18 szárazföldi madárfaj költ a szigetcsoporton, közte az endemikus barna bozótguvat (Gallirallus sylvestris) és 3 helyi jellegű alfaj: az aranyhasú légyvadász (Pachycephala pectoralis contempta), az ezüstös pápaszemesmadár (Zosterops lateralis tephropleurus) és a tarka rablóvarjú (Strepera graculina crissalis).
Mióta az ember a szigetre érkezett, több őshonos madárfaj kihalt. A Lord Howe-szigeti fú (Porphyrio albus), a fehértorkú galamb (Columba vitiensis godmanae), kecskepapagáj (Cyanoramphus novaezelandiae subflavescens) és az ausztrál szula (Sula tasmani) a 19. század telepesei tevékenysége nyomán tűntek el. Az 1918-ban elsüllyedt Makambo hajóval érkező házi patkány betelepülése egy második kihalási hullámot indított el, melynek áldozatul esett a szigeti rigó (Turdus poliocephalus vinitinctus), a Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár (Zosterops strenuus) valamint a Norfolk-szigeti énekes seregély (Alponis fusca hulliana), az örvös legyezőfarok (Rhipidura fuliginosa cervina) és a szigeti bokormadár (Gerygone insularis).
A szigeten egyetlen őshonos emlős maradt fenn, mégpedig a nagy erdei denevér (Eptesicus sagittula). Az endemikus Nyctophilus howensis denevérfajnak csak egy koponyáját találták meg, feltételezhetően már kihalt. Kihalásának az lehetett az oka, hogy a patkánypopuláció parttalan elszaporodása ellen az 1920-as években betelepített tasmán gyöngybagoly vadászott rá. Ugyanez a bagoly okozhatta a kakukkbagoly (Ninox novaeseelandiae albaria) kipusztulását is.
Két szárazföldi hüllő őshonos a szigeteken: egy vakondgyík (Leiolopisma lichenigera)) és egy gekkó (Phyllodactylus guentheri). Mindkettő ritka a főszigeten, a kisebb szigeteken azonban gyakoriak. Egy másik szkink (Lampropholis delicata) és a levelibéka (Litoria dentata) véletlenül került ide a közelmúltban Ausztráliából.
A Lord Howe-szigeti botsáska (Dryococelus australis) a fekete patkányok megjelenése után nem sokkal eltűnt. 2001-ben felfedezték egy apró csoportjukat a Ball piramisának lejtőin, a Melaleuca howeana bokorban.
Szintén csak itt él a gerinctelen Placostylus csigafajta életére szintén hatással van a fekete patkány. Ez az egykor gyakori faj ma a veszélyeztetettek listáján szerepel, és létrehoznak egy programot a fogságban való szaporításukra, hogy megmentsék ezt a csigát.
Neville Coleman ausztrál vízalatti fotográfus albumot készített 1001 Nudibranches – Catalog of Indo-Pacific Sea Slugs (1001 Csupaszkopoltyús – az Indiai és Csendes ocean meztelen tengeri csigái) címmel a Lord Howe-szigetcsoporton található különféle csupaszkopoltyús csigák bemutatására.
Több, mint 400 féle hal található a Lord Howe vizeiben, amelyek közül 9 csak ebben a régióban él. 80-nál is több korall alkotja a szigeteket körülvevő zátonyokat.
A Lord Howe-szigetek erdeinek mintegy 10 százalékát kiirtották a földművelés miatt, további 20 százalékát pedig a háziállatokként tartott marha, vadbirka, kecske, és disznó legeltetésével háborgatják. A Lord Howe flóráját és faunáját jó néhány idetelepített faj veszélyezteti. A vadsertést nemrégiben kiirtották a szigetről, a kecskeszaporulatot csökkentették, és folyamatosan igyekeznek ellenőrzés alatt tartani a betelepített patkányok, egerek és növények populációját. Egy ilyen program keretében sikerült az 1970-es években csupán 20 élő bozótguvat egyedszámát ma mintegy 200-ra növelni.
Veszélyek
Tim Flannery The Weather Makers (“Időjárás-csinálók”) című könyvében olvasható elemzés szerint a Lord Howe-sziget ökoszisztémáját a klímaváltozás és a globális felmelegedés veszélyezteti. A zátonyokat a vízhőmérséklet emelkedése fenyegeti. Főleg a Nagy-korallzátony van kitéve a globális felmelegedés Ausztráliában érezhető hatásainak, és ugyanez igaz a Lord Howe-szigetek zátonyaira.[4] A hűvös éghajlat növény- és állatvilágának nem tesz jót a hőmérsékletemelkedés, hiszen például a Gower hegy tetején vagy annak közelében élő fajok nem tudnak följebb vándorolni, hogy az életükhöz szükséges hőmérsékleti körön belül maradhassanak. A patkányok folyamatos fenyegetést jelentenek a szigetek madárfajai számára.
Jegyzetek
- ↑ Regional Statistics, New South Wales, 2004
- ↑ „Battle to save stricken warship”, BBC News, 2002. július 7. (Hozzáférés: 2007. március 8.)
- ↑ Geography and Geology Archiválva 2014. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, Lord Howe-szigeti Turizmus Szövetsége.
- ↑ Jones, R.N. (2004) Managing Climate Change Risks, in Agrawala, S. and Corfee-Morlot, J. (eds.), The Benefits of Climate Change Policies: Analytical and Framework Issues, OECD, Paris, 249–298, cited in the CSIRO's Climate Change Impacts on Australia and the Benefits of Early Action to Reduce Global Greenhouse Gas Emissions"
Források
- Hutton, Ian. The Australian Geographic Book of Lord Howe Island. Australian Geographic (1998). ISBN 1-876276-27-4
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lord Howe Island című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Lord Howe-szigetek Turistaegyesülete (A helyi lakosok szerint ez a „hivatalos”)
- A Világörökségi lista
- A Lord Howe-sziget szubtrópusi erdőségei (World Wide Fund for Nature)
- Jane honlapja a szigetekről
- A Lord Howe-sziget képe J. Stockdale alkotásában 1789-ből, a Nemzeti Tengerészeti Múzeumban
- Wikiscuba A Lord Howe-szigetek[halott link]
- Térképek
- Lamprima insularis – A Lord Howe-sziget endemikus fajai