Csupaszkopoltyús csigák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csupaszkopoltyús csigák
Csupaszkopoltyús csigák Ernst Haeckel: A természet művészi formái (1904) c. könyvéből
Csupaszkopoltyús csigák Ernst Haeckel: A természet művészi formái (1904) c. könyvéből
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Hátulkopoltyúsok (Opisthobranchia)
Alrend: Csupaszkopoltyús csigák (Nudibranchia)
Cuvier, 1814
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csupaszkopoltyús csigák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csupaszkopoltyús csigák témájú kategóriát.

A csupaszkopoltyús csigák vagy tengeri házatlan csigák (Nudibranchia) a csigák (Gastropoda) osztályának egyik alrendje több mint 3000 ismert fajjal. Nevüket a latin nudus (csupasz) és a görög brakhia (kopoltyú) szavak összetételéből alkották meg.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csupaszkopoltyús csigák vagy tengeri házatlan csigák a világ minden óceánjában elterjedtek, leginkább a trópusokon és a mérsékelt övben.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszuk legfeljebb 30 cm. Bőrük az álcázó, illetve figyelmeztető jelleggel gyakran szemölcsös, illetve színpompás, tarka. A tollas kopoltyúkat szabadon mozgatja a víz. Fogókarjuk (rhinopora) általában kettő vagy több pár van; ezek a közeli zsákmány által kibocsátott ingereket veszik fel. Egyes fajoknak fonalszerű hátfüggelékei (cerata) nőnek. Ezek az elsatnyult kinövések a belsőségek nyúlványait tartalmazzák, és a végükön csalánsejt van, amit a csiga támadójára lövellhet. Gyakran olyan sok belőlük, hogy a csiga úgy néz ki, mintha szőrös lenne. A legtöbb csupaszkopoltyús csiga mérgező állatokat eszik, és felveszi azok méregsejtjeit, így védekezik a ragadozók ellen. Az úszó Glaucus atlanticus faj bátran megtámadja a portugál gályákat, hiszen meglehetősen ellenálló a más állatokat megbénító mérgükkel szemben. Néhány tengeri házatlan csiga puha testét a csontváz szerepét átvevő mésztűk erősítik. Szájszervük két lemezkéből áll; ezek egymáshoz dörzsölésével őrlik fel a zsákmányt.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csupaszkopoltyús csigák 1-2 évig élnek; többségük a part közelében, de az árapály zónája alatt; sok faj a korallzátonyokon, mások a homokos partszakaszokon. Egyes fajok 1,5 kilométer mélyre is lehatolnak.

A tengeri táplálékláncban egyszerre vesznek részt mint ragadozók és mint zsákmányállatok. A ragadozó fajok főként korallokat, szivacsokat, tengerirózsákat vagy halakat esznek; ragadozói más halak, tengeri teknősök, tengeri pókok, tengeri csillagok.

A kifejlett állatok úszkálnak vagy a tengerfenéken másznak. A lárvákat az áramlatok sodorják magukkal. Némelyik faj húsevő, a többi moszatot eszik, néhány pedig olyan korallokat, amelyek apró növényeknek adnak otthont. A növények a hosszú, lapos hátfüggelékekbe kerülnek, és mivel ezekbe elég napfény jut be, tovább élnek a csigában. A növények által termel szerves anyag nagy részét a csiga hasznosítja.

Bár a tengeri házatlan csigák hímnős állatok, a sekély vízben időnként kölcsönösen megtermékenyítik egymást. A párzási időszak tavasszal és nyáron van. Az állat kocsonyás szalagokban rakja le a peték tucatjait, akár ezreit.

Némileg veszélyezteti őket a tengerek szennyezése és a hajózás. Mivel azonban az ember semmire sem használja őket, olyan ütemben szaporodnak, hogy állományaik valószínűleg állandóak maradnak.

Különös tulajdonságuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 februárjában jelentették, hogy ezek egyik fajtája, a Chromodoris reticulata, más néven Goniobranchus reticulatus közösülés után elveszti nemi vesszőjét, ami 20 perccel közösülés után leszakad és az állat ideiglenesen impotenssé válik. A nemi vessző azonban már néhány óra múlva ismét nőni kezd. Harriet Arkell 2013. február 13.-án jelentette a MailOnline Internet újságban [1] A meglepő hírt, amit japán kutatók fedeztek fel és az angliai Royal Society Journal Biology Letters-ben közöltek. Ez nagy meglepetést keltett, mert, bár olyan lények, amelyek nemi vesszőjüket levedlik már ismeretesek, de olyanokat, amelyek képesek újat kinőni még soha senki se látott.

A kutatók, az Osaka City University (Osaka-i Városi Egyetem) és a Tokyo Nihon University (Tokio-i Japán egyetem) közös kutató csoportja, Ayami Sekizawa vezetése alatt az Okinawa tengerpartjához közeli korall szigeteket látogatta meg az ott élő házatlancsigák megfigyelése és megmintázása céljából. A csigák 24 órán keresztüli megfigyelése alatt átagban háromszor közösültek és minden alkalom új hímvessző növesztésével járt. A csigák belsejében egy különös spirális testrészt figyeltek meg, ami csak közösülés után jelenik meg és amiről Ayami Sekizawa azt a magyarázatot adta, hogy az új hímvessző ebből nő ki.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alrendbe az alábbi alrendágak, öregcsaládok és családok tartoznak:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2277954/Japanese-scientists-discover-sea-slugs-RE-GROW-penis-old-drops-sex.html Daily Mail on-line: Sea slugs have a disposable penis that drops off after sex… then they grow another one, say astonished scientists. Tengeri csigák leváltható nemivesszővel rendelkeznek, amit közösülés után levedlenek, majd újat növesztenek - Ezt jelentik a meglepett kutatók (fénykép és videó)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]