Portugál gálya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Portugál gálya
Portuguese Man-O-War (Physalia physalis).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Csalánozók (Cnidaria)
Osztály: Hidraállatok (Hydrozoa)
Rend: Telepes medúzák (Siphonophora)
Család: Physaliidae
Nem: Physalia
Faj: P. physalis
Tudományos név
Physalia physalis
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Portugál gálya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Portugál gálya témájú kategóriát.

A portugál gálya (Physalia physalis) a hidraállatok (Hydrozoa) osztályának a telepes medúzák (Siphonophora) rendjébe, ezen belül a Physaliidae családjába tartozó faj, ami mint siphonophora, nem egy egyetlen organizmus, hanem két fajta apró, hasonló felépítésű (polip illetve meduzoid típusú) élőlényből álló telep. A portugál gálya négy fajta ilyen biológiai egyedből áll egymáshoz tapadva. Ezek mindegyikének külön fiziológiai funkciója van, de egyedül nem lennének életképesek.

A fogófonalai akár a harminc méteres hosszúságot is elérhetik és érintésük veszélyes, mert a benne lévő csípést okozó csalánsejtjei mérget tartalmaznak.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A portugál gálya a meleg világtengerekben mindenhol, de leginkább az északi-atlanti Golf-áramlatban és az Indiai-óceán, valamint a Csendes-óceán szubtrópusi vizeiben terjedt el. A Földközi-tengerben a Baleár-szigetekhez tartozó Mallorca illetve Formentera partjai előtt is előfordulhatnak.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek az élőlénynek a hossza 9–35 centiméter, a fogófonál rendszerint 15 méter, ritka esetben elérheti az 50 métert. A nagy, süvegszerű gázhólyag átlátszó vagy halvány lilás-rózsaszínes, esetleg kékes színű, túlnyomórészt nitrogénnel van tele és vitorlául szolgál. Viharos időben leereszthető, így az élőlény a víz alá kerül, ahol biztonságban van a széltől és az időjárástól. A fogófonalak között gyakran található egy a sügéralakúak rendjébe tartozó kis hal (medúzahal), amely immunis a portugál gálya mérgével szemben és csaliként szolgál: a fogófonalak hatótávolságába vonzza a zsákmányhalakat. Ezt követően megeszi az összes maradékot és a fogókarok elhalt végeit. A portugál gályát különböző polipcsoportok alkotják. Minden egyes csoportnak külön feladata van, és együttműködve úsznak, táplálkoznak és szaporodnak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A portugál gálya a tengerben sodortatja magát. Tápláléka kis halakból áll. Az állat néhány hónapig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem teljesen tisztázott, miként szaporodik a portugál gálya, azt azonban lehet tudni, hogy egy telepen belül vannak olyan polipok, amelyek a szaporodásáért felelősek. Ezekből ivartalan módon új telepek jönnek létre, így minden egyes portugál gálya képes újra és újra létrehozni önmagát. Ez magyarázatul szolgálhat időnkénti igen nagyszámú előfordulásukra is. Vannak olyan feltételezések is, hogy a portugál gálya, mielőtt elpusztul, petéket és spermát választ ki a tengerbe, amelyekből új egyedek jönnek létre.

Veszélyessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A portugál gálya mérge veszélyes az emberre is. Fogófonalai érintése esetén erős fájdalmat és gyulladást okoz. Veszélyességét tekintve elsősorban beteg vagy gyenge fizikumúaknál légzési nehézség és akár szívleállás is előfordulhat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]