Glaucus atlanticus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Glaucus atlanticus
Glaucus atlanticus 1 cropped.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Csoport: klád Heterobranchia

klád Euthyneura
klád Nudipleura
klád Csupaszkopoltyús csigák (Nudibranchia)
klád Dexiarchia
klád Cladobranchia
klád Aeolidida

Osztály: Csigák (Gastropoda)
Nem: Glaucus
Tudományos név
Glaucus atlanticus
(Forster, 1777)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Glaucus atlanticus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Glaucus atlanticus témájú kategóriát.

A Glaucus atlanticus (más néven tengeri fecske, kék glaucus, kék sárkány, kék tengeri csiga és kék óceáni csiga) egy kis méretű kék tengeri csiga, egy nyílt tengeri csupaszkopoltyús csiga, egy tengeri puhatestű a Glaucidae családból. Ez az egyetlen faj a Glaucus nemben,[1] de közeli rokonságban van a hozzá hasonló Glaucilla marginata fajjal, amit időnként szintén a Glaucus nembe sorolnak.[2]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyílt tengeri csupaszkopoltyús csiga, megtalálható a világ óceánjaiban a mérsékelt övi és trópusi vizekben. Találtak ilyen csigákat Dél-Afrika keleti és déli partjainál, európai vizekben, Ausztrália keleti partján és Mozambikban is.[3] Fejjel lefelé lebeg az óceán felszínén.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos mérete maximum 3 cm.[4] Színe ezüstös szürke a hátoldalán és sötét illetve halvány kék a hasi oldalán. Sötétkék csíkjai vannak a lábai szélén. Teste elkeskenyedik, ellaposodik és hat nyúlvánnyal rendelkezik.[5] Nyelvén fűrészes fogak helyezkednek el.[6]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Glaucus atlanticus más, nagyobb nyílt tengeri organizmusokra vadászik; a veszélyesen mérgező portugál gályára, a Vellelára, a Porpita porpitára és a lila csigára, a Janthina janthinára. Időnként saját fajtársuk is áldozatukká válik.

A portugál gályából annak mérgére való immunitásának köszönhetően táplálkozhat. A csiga elfogyasztja az egész gályát és szétválasztja és elraktározza a mérgét saját használatra. A méreg egy különleges tömlőben gyűlik a tok végén, a vékony tollszerű „ujjain.”[7] A csiga összegyűjti a mérget és még erőteljesebb és halálosabb méreggé változtatja, mint amilyennel az elfogyasztott gálya rendelkezett.[7]

A gyomrában lévő gázzal teli tömlő segítségével képes a csiga a víz felszínen lebegni. A tartó elhelyezkedése miatt fejjel lefelé lebeg.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Glaucus hermafrodita, hím és nőstény ivarszervekkel is rendelkezik. A többi csupaszkopoltyús csigától eltérően, melyek jobb oldalukkal párosodnak, ez a típus hasi oldalával párosodik.[8] Párzás után mindkét állat petefüzért rak le.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pelagic snails: the biology of holoplanktonic gastropod mollusks. Stanford University Press (1989). ISBN 978-0-8047-1490-7. Hozzáférés ideje: 2010. január 13. 
  2. Glaucus. Marinespecies.org. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
  3. Glaucus atlanticus, Forster, 1777. Marinespecies.org. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.)
  4. Marine Species Identification Portal : Glaucus atlanticus. Species-identification.org. (Hozzáférés: 2011. november 21.)
  5. Extraordinary Animals: An Encyclopedia of Curious and Unusual Animals. Greenwood Publishing Group, 42–43. o (2007). ISBN 978-0-313-33922-6 
  6. Thompson, T. E.; McFarlane, I. D. (2008). "Observations on a collection of Glaucus from the Gulf of Aden with a critical review of published records of Glaucidae (Gastropoda, Opisthobranchia)". Proceedings of the Linnean Society of London 178 (2): 107–123
  7. ^ a b Rudman, W. B.: 'Glaucus atlanticus Forster, 1777. Sea Slug Forum, 1998. november 6. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  8. Nudibranchs of the world. IKAN-Unterwasserarchiv (2007). ISBN 978-3-939767-06-0 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]