Barna bozótguvat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Barna bozótguvat
Lord Howe Woodhen.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Gallirallus
Faj: G. sylvestris
Tudományos név
Gallirallus sylvestris
(Sclater, 1869)
Szinonimák
  • Tricholimnas sylvestris
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Barna bozótguvat témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barna bozótguvat témájú kategóriát.

A barna bozótguvat vagy Lord-Howe szigeti guvat (Gallirallus sylvestris) , régebben (Tricholimnas sylvestris) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.

Mint a Gallirallus nem sok képviselője, ez a faj is röpképtelen.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólagosan az Ausztráliához tartozó, Lord Howe-szigeten honos, ott endemikus faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madár testhossza 35–40 centiméter, a hímek testesebbek a tojóknál. Szárnya testméretéhez képest igen rövid, a faj teljesen röpképtelen. Tolla egyszínű világosbarna, a hasán kicsit szürkés árnyalattal. Hosszú görbült csőre és lábai is barnák, hangja trombitaszerű.

Közeli rokona az alig ismert új-kaledón bozótguvatnak (Gallirallus lafresnayanus). Korábban ez a két faj alkotta a Tricholimnas nemet, melyet mára közeli rokon Gallirallus nembe olvasztottak. Hasonlóan közeli rokon fajához szárnyai visszafejlődtek (az új-kaledón fajé kevésbé), rövid farka viszont hosszabb, mint azé.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeti elszigeteltség és a ragadozók hiánya miatt röpképtelen. A Lord-Howe szigeten a különböző magasságban fekvő erdők lakója, a magasabban fekvő hegyi erdőktől, a sziget déli részein található száraz talajú, keménylombú erdőkig (melyek fő alkotónövénye a szintén endemikus Howea forsteriana pálma). Ez utóbbiakban gyakrabban fordul elő. A sziget nedves esőerdeiben nem fordul elő.

Mint a Gallirallus fajok mindegyike, ez a faj is elsősorban állati eredetű anyagokkal táplálkozik. Elfogyasztja az erdők talaján talált rovarokat, gyűrűsférgeket, puhatestűeket és kisebb mennyiségben gyümölcsöket is. Felkeresi a szigeten fészkelő viharmadarak földbe kapart üregeit, ahol ha nincs otthon a szülőmadár feltöri a tojásokat.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lord Howe-sziget 1788-as felfedezésekor gyakori madár volt a szigeten. Még az 1800-as évek elején is előfordul a tengerszinttől a hegyi erdőkig mindenfelé. A 19. század közepétől azonban csak a hegyvidékeken maradt fenn, a síksági erdőkből kihalt. 1969-re 20–25 egyede élt már csak a Mount Gower hegy erdeiben. 1978-ban egy másik, kisebb, 10–13 költőpárból álló kolóniájukat is felfedezték a sziget legmagasabb hegyén. A magashegységi életmód nem volt a legkedvezőbb a fajnak (korábban nem élt ilyen magasságban), a halálozási ráta nagyon magas volt, mind a fiókák, mind a kifejlett madarak között. A nagyszámú elvadult disznó ugyanakkor megakadályozta, hogy alacsonyabban fekvő erdőkbe húzódjon le a populáció. 1980-ra megállapítást nyert, hogy a mortalitás olyan magas mértékű a nőstény egyedek között, hogy a legtöbb revírben csak magányos hímek vannak. Ekkor nekiálltak befogni a teljes vadon élő populációt, de miután ez sikerült kiderült, hogy csak 3 szaporodóképes, egészséges egyed van közöttük. A fogságban való tenyésztési program megkezdődött, amivel párhuzamosan nagy arányú irtóhadjáratot indítottak az elvadult disznók és macskák ellen a szigeten. Ezek kiirtása után 1981 és 1985 között a fogságban tartott egyedek szaporulatából 85 egyedet engedtek ismét szabadon. A 2002-es állománybecslés alapján 250-300 egyed élhet a szigeten.

A faj katasztrofális megritkulásának okai eléggé szerteágazóak. A fő oka a betelepített fajok vadászata. Először megjelentek a patkányok, majd a patkányok irtása végett meghonosított tasmán gyöngybagoly (Tyto castanops), mely előszeretettel vadászik fiatal guvatokra. A kihaláshoz a fajt a disznók juttatták a legközelebb. Mára a disznók kiirtása sikeres volt, a patkányok számát is sikerült jelentősen csökkenteni, de a tasmán gyöngybagoly okozta fenyegetés továbbra is fennáll. Ezen felül a szigetlakók kutyái is okozhatnak esetileg problémákat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Waldralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 27.)
  • B. Miller, K. J. Mullette: Rehabilitation of an endangered Australian bird: The Lord Howe Island woodhen Tricholimnas sylvestris (Sclater). Biological Conservation [BIOL. CONSERV.]. Vol. 34, no. 1, pp. 55–95. 1985.
  • I. Hutton, J. P. Parkes, A. R. E. Sinclair: Reassembling island ecosystems: the case of Lord Howe Island. Animal Conservation 10 (1), 22?29. (2007) doi:10.1111/j.1469-1795.2006.00077.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]