Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár
Robust White-eye.jpg
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
IUCN3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pápaszemesmadár-félék (Zosteropidae)
Nem: Zosterops
Faj: Z. strenuus
Tudományos név
Zosterops strenuus
Gould, 1855
Szinonimák

Nesozosterops strenua

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár témájú kategóriát.

A Lord Howe-szigeti pápaszemesmadár (Zosterops strenuus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pápaszemesmadár-félék (Zosteropidae) családjába tartozó kihalt faj.

Kis mérete ellenére a szigetlakók között "nagy grinnell" néven vált ismertté. Így akarták elkülöníteni a hozzá hasonló, de mégis kisebb ezüstös pápaszemesmadártól (Zosterops lateralis tephropleurus). Ennek a fajnak még lehet találkozni a képviselőivel, de ezt is a kihalás fenyegeti.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ausztráliától keletre fekvő Lord Howe-sziget egyik endemikus faja volt. A természetes élőhelye mérsékelt övi erdők és cserjések.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza nagyjából 7,6 cm hosszú. Tollazata nagy részt zöld, mellkasa fehér, torka sárga színben pompázott. A torkáról lehetett megkülönböztetni a többi pápaszemesmadár-félétől.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lazán összerakott, csésze alakú fészkeket épít. Ehhez pálmarostokat és száradt füvet használ. Ezt gyakran benőtt bokrokról szedték össze. A fészek lazasága miatt könnyen sebezhető volt a faj.

Kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1918-ban az SS Makambo fedélzetén a szigetre érkező házi patkány ezt ki is használta, és 1923-ra már nem lehetett találkozni a fajjal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]