Ugrás a tartalomhoz

Koszorús

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B36Bot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 3., 12:34-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (turisztikai régió/régió paraméter eltávolítása a Szlovák település infoboxból (WP:BÜ) AWB)
Koszorús (Kosorín)
Koszorús címere
Koszorús címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásGaramszentkereszti
Rangközség
Első írásos említés1487
PolgármesterPeter Hric
Irányítószám966 24
Körzethívószám045
Forgalmi rendszámZH
Népesség
Teljes népesség476 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság366 m
Terület12,75 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 39′ 00″, k. h. 18° 48′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 00″, k. h. 18° 48′ 30″
Koszorús weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Koszorús témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Koszorús (1890-ig Koszorin, szlovákul: Kosorín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.

Fekvése

Garamszentkereszttől 10 km-re, északnyugatra fekszik.

Története

1478-ban „Kozoery" néven említik először. 1570-ben „Kozeryn", 1571-ben „Kozewyn" néven szerepel az írott forrásokban. 1487-ben az esztergomi érsekség tulajdonában találjuk, majd 1776-ban az akkor alapított besztercebányai püspökség faluja lett. 1534-ben 7 portája adózott. 1601-ben 30 háza állt. 1715-ben malom, kocsma és 28 adózó volt a településen. 1828-ban 60 házában 380 lakos élt, akik főként kőművességgel foglalkoztak. A faluban téglagyár is üzemelt.

Vályi András szerint: „Elegyes falu Bars Várm. földes Ura a’ Besztercze Bányai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Szlaszkának szomszédságában, és annak filiája, határja közép termékenységű, réttye, legelője meg lehetős, vagyonnyai középszerűek."[1]

Fényes Elek szerint: „Koszorin, Bars m. tót falu, Sz.-Kereszthez északra 1/2 mfd. 380 kath. lak. Jó legelő. Terméketlen határ. F. u. a beszterczei püspök. Ut. p. Selmecz."[2]

Bars vármegye monográfiája szerint: „Koszorus, a körmöczbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 423 róm. kath. lakossal. E község legrégibb neve 1487-ben Kozokri volt és ha ez elnevezésből következtetni lehet, akkor legrégibb lakosai kecskepásztorok voltak, mert koza kecskét jelent. Ez a következtetés pedig ebben az esetben valószínűséggel bír, mert tudjuk, hogy ezen a vidéken hajdan nagy kecsketenyésztést űztek. Később már Koszorin néven találjuk említve és akkor a trubini plébánia fiókközsége volt. 1694-ben e plébániától elszakították és a Slaskaihoz csatolták. Kápolnája helyére Zerdahelyi Gábor beszterczebányai püspök 1803-ban templomot építtetett, de harangját 1624-ben öntötték, a mit felirata bizonyít. Férfilakosainak nagyobb része kőfejtéssel és kőfaragással foglalkozik. A községben két kénes vizű kút van. Postája Jánosgyarmat, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt."[2]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. Lakói főként Garamszentkereszt, Nyitrabánya és Privigye üzemeiben dolgoztak.

Népessége

A népesség alakulása 2011 és 2021 között
Lakosok száma
429
459
476
201120172021
Adatok: Wikidata

1910-ben 489, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 412 lakosából 409 szlovák volt.

2011-ben 429 lakosából 400 szlovák.

Nevezetességei

Szent László tiszteletére szentelt, római katolikus temploma mai formáját 1926-ban kapta, a korábbi – 1800 és 1803 között készült – klasszicista kápolna átépítésével.

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. május 5.)

Külső hivatkozások