Koszorús

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszorús (Kosorín)
Kostol kosorin slovensko.jpeg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Garamszentkereszti
Turisztikai régió Garammente
Rang község
Első írásos említés 1487
Polgármester Peter Hric
Irányítószám 966 24
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám ZH
Népesség
Teljes népesség 429 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 34 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 366 m
Terület 12,75 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Koszorús (Szlovákia)
Koszorús
Koszorús
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 39′ 00″, k. h. 18° 48′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 00″, k. h. 18° 48′ 30″
Koszorús weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Koszorús témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Koszorús (1890-ig Koszorin, szlovákul: Kosorín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Garamszentkereszttől 10 km-re, északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

1478-ban „Kozoery" néven említik először. 1570-ben „Kozeryn", 1571-ben „Kozewyn" néven szerepel az írott forrásokban. 1487-ben az esztergomi érsekség tulajdonában találjuk, majd 1776-ban az akkor alapított besztercebányai püspökség faluja lett. 1534-ben 7 portája adózott. 1601-ben 30 háza állt. 1715-ben malom, kocsma és 28 adózó volt a településen. 1828-ban 60 házában 380 lakos élt, akik főként kőművességgel foglalkoztak. A faluban téglagyár is üzemelt.

Vályi András szerint: „Elegyes falu Bars Várm. földes Ura a’ Besztercze Bányai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Szlaszkának szomszédságában, és annak filiája, határja közép termékenységű, réttye, legelője meg lehetős, vagyonnyai középszerűek."[1]

Fényes Elek szerint: „Koszorin, Bars m. tót falu, Sz.-Kereszthez északra 1/2 mfd. 380 kath. lak. Jó legelő. Terméketlen határ. F. u. a beszterczei püspök. Ut. p. Selmecz."[2]

Bars vármegye monográfiája szerint: „Koszorus, a körmöczbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 423 róm. kath. lakossal. E község legrégibb neve 1487-ben Kozokri volt és ha ez elnevezésből következtetni lehet, akkor legrégibb lakosai kecskepásztorok voltak, mert koza kecskét jelent. Ez a következtetés pedig ebben az esetben valószínűséggel bír, mert tudjuk, hogy ezen a vidéken hajdan nagy kecsketenyésztést űztek. Később már Koszorin néven találjuk említve és akkor a trubini plébánia fiókközsége volt. 1694-ben e plébániától elszakították és a Slaskaihoz csatolták. Kápolnája helyére Zerdahelyi Gábor beszterczebányai püspök 1803-ban templomot építtetett, de harangját 1624-ben öntötték, a mit felirata bizonyít. Férfilakosainak nagyobb része kőfejtéssel és kőfaragással foglalkozik. A községben két kénes vizű kút van. Postája Jánosgyarmat, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt."[2]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. Lakói főként Garamszentkereszt, Nyitrabánya és Privigye üzemeiben dolgoztak.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 489, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 412 lakosából 409 szlovák volt.

2011-ben 429 lakosából 400 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent László tiszteletére szentelt, római katolikus temploma mai formáját 1926-ban kapta, a korábbi – 1800 és 1803 között készült – klasszicista kápolna átépítésével.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. május 5.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]