II. János liechtensteini herceg
II. János | |
Liechtenstein hercege | |
Uralkodási ideje | |
1858. november 12. – 1929. február 11. | |
Elődje | II. Alajos |
Utódja | I. Ferenc |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Liechtenstein-ház |
Született | 1840. október 5. Eisgrub |
Elhunyt | 1929. február 11. (88 évesen) Valtice |
Nyughelye | Liechtenstein Family Vault |
Édesapja | II. Alajos |
Édesanyja | Franziska Kinsky von Wchinitz und Tettau |
Testvére(i) |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz II. János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. János vagy Jó János (Johann Maria Franz Placidus von und zu Liechtenstein; Eisgrub, 1840. október 5. – Valtice, 1929. február 11.) Liechtenstein hercege 1858 és 1929 között. Hetven évig állt országa élén, ebben az európai uralkodók közül csak XIV. Lajos francia király múlta felül.
Élete
János 1840. október 5-én született a morvaországi Eisgrubban II. Alajos liechtensteini herceg és felesége, Franziska Kinsky von Wchinitz und Tettau hatodik gyermekeként (és első fiaként). Kiváló oktatást kapott, magántanárok tanították, majd a Bonni Egyetemre járt és Karlsruhében műszaki tanulmányokat végzett. Iskoláit azonban nem fejezhette be, mert tizennyolc éves korában apja meghalt és megörökölte a Liechtensteini hercegséget és a család morvaországi és sziléziai birtokait. Húszéves koráig anyja játszotta a régens szerepét. János beutazta Európát, gyarapította a család híres műgyűjteményét és támogatta a botanikai, régészeti és földrajzi tudományokat. 1859-ben meglátogatta a Liechtensteini hercegséget is (ami nem volt magától értetődő, apja volt az első uralkodó herceg aki így tett és ő is csak két alkalommal) és előírta a 14 éves korig tartó kötelező oktatást. 1862. szeptember 26-án aláírta a hercegség új alkotmányát, amely jelentős politikai jogokat adott az állampolgároknak. Ugyanebben az évben felvették az Aranygyapjas rendbe, ő volt a rend 987. lovagja. 1863-ban részt vett a Német Szövetség uralkodóinak frankfurti gyűlésén, bár szinte már betegesen visszahúzódó és emberkerülő természetű volt. 1866-ban az osztrák-porosz háború kitörésekor mobilizálták a liechtensteini haderőt is, de ez volt az utolsó ilyen alkalom; két évvel később a herceg az egész hadsereget feloszlatta, mint szükségtelen intézményt.
Az 1871-es német egyesüléskor az Ausztria és Svájc közé szorult, hagyományosan osztrák irányultságú Liechtenstein független maradt.
II. János modernizálta elmaradott, mezőgazdaságból élő hercegségét. 1869-ben távíróval kötötték össze az országot a külvilággal. 1887-ben bevezették a vasutat, 1898-ban pedig a telefont. 1905 és 1912 között a leromlott állapotú vaduzi várkastélyt renoválták és kibővítették.
Az első világháborúban Liechtenstein semlegesnek nyilvánította magát. A Monarchia szétesése után (ami során a morvaországi családi birtokok Csehszlovákiába kerültek) a herceg 1919-ben felbontotta az Ausztriával még 1852-ben kötött vámegyezményt. II. János a 81. születésnapján, 1921. október 5-én aláírta az ország új alkotmányát, amely kisebb változtatásokkal ma is érvényben van. A külpolitikában Ausztria helyett inkább Svájc felé fordult, 1923-ban vámuniót kötöttek, 1924-ben pedig a svájci frankot vezették be hivatalos fizetőeszközként a korábbi osztrák valuta helyett.
II. János 1929. február 11-én halt meg az akkor már Csehszlovákiához tartozó valticei kastélyában, 88 éves korában. Mivel gyermeke nem született, a hercegséget öccse, I. Ferenc örökölte.
Személyisége
II. János visszahúzódó természetű volt, egész életében kerülte a társasági eseményeket és a családi hagyományokkal ellentétben nem vállalt szerepet az osztrák császári udvarban vagy a hadseregben. Nem is házasodott meg. Népe mégis Jó Jánosként emlékszik rá, mert nagyvonalúan támogatta a kulturális és tudományos életet, templomokat építtetett, adakozott a múzeumoknak, restauráltatta a középkori várkastélyokat és jó ízléssel gyarapította a Liechtenstein-család művészeti gyűjteményét.
Kapcsolódó szócikkek
Források
- Deutsches Adelsarchiv e.V. (Hrsg.): Genealogisches Handbuch des Adels (GHdA). Genealogisches Handbuch der Fürstlichen Häuser. Fürstliche Häuser Band XIV. C.A. Starke Verlag Limburg a.d.Lahn, 1991, (GHdA Band 100)
- Wilhelm Karl Prinz von Isenburg: Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten. Band I. Die deutschen Staaten. 2.verbesserte Auflage. J.A.Stargardt Verlag, Marburg 1953
- Detlef Schwennicke (Hrsg.): Europäische Stammtafeln. Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten. Neue Folge (EST NF), Band III / 1. J.A.Stargardt Verlag, Marburg, (EST NF III/1)
- Norbert Jansen: Franz Josef II. Regierender Fürst von und zu Liechtenstein. Festschrift zum 40.Regierungsjubiläum S.D. . Amtlicher Lehrmittelverlag, Vaduz 1978.
- Gregor Gatscher-Riedl: Der Letzte seines Standes: Fürst Johann II. von und zu Liechtenstein (1840-1929). In: Heimatkundliche Beilage [zum Amtsblatt der Bezirkshauptmannschaft Mödling], 44. Jgg., F. 1, (Mödling 5. März 2009), S. 3-5.
- Harald Wanger: Die regierenden Fürsten von Liechtenstein. Frank P.van Eck Verlagsanstalt, Triesen 1995, ISBN 3-905501-22-8.
- Verfassung des Fürstentums Liechtenstein vom 5.Oktober 1921. In: Liechtensteinisches Landesgesetzblatt, Jahrgang 1921, Nr. 15, Ausgabe vom 24. Oktober 1921.
- Evelin Oberhammer: Liechtenstein, Johannes II.. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 14, Duncker & Humblot, Berlin 1985, ISBN 3-428-00195-8, S. 520 f. (Digitalisat).
- Peter Geiger: Liechtenstein, Johann II. von im Historischen Lexikon der Schweiz
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann II. (Liechtenstein) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Előző uralkodó: II. Alajos |
|
Következő uralkodó: I. Ferenc |
|