Gyilkos csomorika
|
|
||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
ernyős virágai |
||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Cicuta virosa L. |
||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Gyilkos csomorika témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilkos csomorika témájú médiaállományokat. |
A gyilkos csomorika (Cicuta virosa) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A gyilkos csomorika elterjedési területe Európában: Észak-, Közép- és Dél-Európa, valamint a Brit-szigetek. Európán kívül még megtalálható Ázsia mérsékelt övében, Grúziától Japánig, valamint a trópusi Indiában is. Kanadában és Alaszkában is fellelhető ez a növényfaj.
Megjelenése [szerkesztés]
A gyilkos csomorika többnyire vízben álló, évelő növény. Gyöktörzse függőleges, gumósan megvastagodott, belül üreges és harántválaszfalakkal több kamrára tagolt. Szára 50-150 centiméter magas. Levelei nagyok, kétszeresen-háromszorosan szárnyasak. A levélkék épek, lándzsásak vagy szálasak, 4-8 centiméter hosszúak és 6-12 milliméter szélesek, szélük durván fűrészes. A virágok 8-20 sugarú ernyőkben helyezkednek el. A gallérlevelek hiányoznak, vagy csak 1-2 fejlődik, a gallérkalevelek száma 6-8. A termés kerekded, bordázott, a hosszánál szélesebb.
Életmódja [szerkesztés]
A gyilkos csomorika kisebb-nagyobb tavak partján, nádasokban, magas sásosokban, dagadólápokon nő.
A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart.
Érdekességek [szerkesztés]
1541-től már van forrás arra nézve, hogy latinul cicutának nevezték a növényt, ami zavart keltett, lévén a cicuta a foltos bürök megnevezésére is szolgált. A nevek körüli zavart a modern rendszertan atyja, Carl von Linné tisztázta azzal, hogy 1737-ben viszszaállította a bürök nemzetség régebbi latin nevét, a coniumot (a foltos bürök megnevezésére pedig a Conium maculatum kettős nevet alkalmazta).[1]
A gyilkos csomorika a legmérgezőbb növények közé tartozik. Minden része, de elsősorban kellemes, zellerillatú, édes ízű gyöktörzse erősen mérgező cicutoxint tartalmaz.
Képek [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Vetter János: A mérgező növények királynője: a bürök. Természet Világa, 132. sz., 472-473. old.; 2001/13. Link beill.: 2010. augusztus 23.
Források [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2720775
- http://www.ars-grin.gov/cgi-bin/npgs/html/taxon.pl?404335 - USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Cicuta virosa in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.
|
|||||

