Gyilkos csomorika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyilkos csomorika
ernyős virágai
ernyős virágai
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5 000 Ft [1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Alcsalád: Zellerformák (Apioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Oenantheae
Nemzetség: Csomorika (Cicuta)
Faj: C. virosa
Tudományos név
Cicuta virosa
L.
Szinonimák
  • Cicuta angustifolia Kit.
  • Cicuta baldacciana Degen ex Bald.
  • Cicuta cellulosa Gilib. [Invalid]
  • Cicuta mackenzieana Raup
  • Cicuta nipponica Franch.
  • Cicuta orientalis Degen
  • Cicuta pumila Behm
  • Cicuta tenuifolia Schrank
  • Cicuta virosa f. angustifolia (Kit.) Schube
  • Cicuta virosa var. latisecta Celak.
  • Cicuta virosa f. latisecta (Celak.) Y.C.Chu
  • Cicuta virosa f. longiinvolucellata Y.C.Chu
  • Cicuta virosa var. nipponica (Franch.) Makino
  • Cicuta virosa var. orientalis Degen & Bald.
  • Cicutaria aquatica Lam.
  • Cicutaria virosa Delarbre
  • Coriandrum cicuta Roth
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyilkos csomorika témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilkos csomorika témájú kategóriát.

A gyilkos csomorika vagy egyszerűen csomorika[2] (Cicuta virosa) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó növényfaj. Korábban vízibüröknek[3] is nevezték.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyilkos csomorika elterjedési területe Európában: Észak-, Közép- és Dél-Európa, valamint a Brit-szigetek. Európán kívül még megtalálható Ázsia mérsékelt övi területein, Grúziától Japánig, valamint a trópusi Indiában is. Kanadában és Alaszkában is fellelhető ez a növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyilkos csomorika többnyire vízben álló, évelő növény. Gyöktörzse függőleges, gumósan megvastagodott, belül üreges és haránt válaszfalakkal több kamrára tagolt. Szára 50–150 centiméter magas. Levelei nagyok, kétszeresen-háromszorosan szárnyasak. A levélkék épek, lándzsásak vagy szálasak, 4–8 centiméter hosszúak és 6–12 milliméter szélesek, szélük durván fűrészes. A virágok 8–20 sugarú ernyőkben helyezkednek el. A gallérlevelek hiányoznak, vagy csak 1-2 fejlődik, a gallérkalevelek száma 6–8. A termés kerekded, bordázott, a hosszánál szélesebb.

Tőkéje könnyen összetéveszthető a pasztinákéval, illetve a zellerével.[4]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyilkos csomorika kisebb-nagyobb tavak partján, nádasokban, magas sásosokban, dagadólápokon nő.

A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1541-től már van forrás arra nézve, hogy latinul cicutának nevezték a növényt, ami zavart keltett, lévén a cicuta a foltos bürök megnevezésére is szolgált. A nevek körüli zavart a modern rendszertan atyja, Carl von Linné tisztázta azzal, hogy 1737-ben visszaállította a bürök nemzetség régebbi latin nevét, a coniumot (a foltos bürök megnevezésére pedig a Conium maculatum kettős nevet alkalmazta).[5]

A gyilkos csomorika a legmérgezőbb növények közé tartozik. Minden része, de elsősorban kellemes, zellerillatú, édes ízű gyöktörzse erősen mérgező cikutoxint tartalmaz.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.
  2. Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 69, 337. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  3. Vízibürök. In Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Hatodik kötet. Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-társulat. 1874. 1139. o. (pdf) Hozzáférés: 2014. március 21  
  4. Bokor József (szerk.). Csomorika, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2014. március 21. 
  5. Vetter János: A mérgező növények királynője: a bürök. Természet Világa, 132. sz., 472-473. old.; 2001/13. Link beill.: 2010. augusztus 23.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]