Georgi Todorov (tábornok)

Georgi Sztojanov Todorov
Született	1858. augusztus 10. Bolhrad, Orosz Birodalom (ma: Ukrajna)
Meghalt	1934. november 16. (76 évesen) Szófia, Bulgária
Állampolgársága	Bolgár Királyság
Nemzetisége	bolgár
Fegyvernem	gyalogos
Szolgálati ideje	1858–1934
Rendfokozata	tábornok
Egysége	7. Rila gyalogos hadosztály, 2. bolgár hadsereg, 3. bolgár hadsereg
Csatái	Orosz-török háború, Szerb-bolgár háború, Első Balkán-háború, Második Balkán-háború, Első világháború
Kitüntetései	Bátorság-rend, Szent Sándor-rend, Katonai érdemrend, Pour le Mérite, Vaskereszt első és másodosztály, Lyakat-medál
Iskolái	General Staff Academy Vasil Levski National Military University Bolhrad High School
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgi Sztojanov Todorov témájú médiaállományokat.

Georgi Sztojanov Todorov (bolgárul: Георги Стоянов Тодоров; Bolhrad, Orosz Birodalom, 1858. augusztus 10. – Szófia, 1934. november 16.) bolgár tábornok, az ország 1877 utáni történetének meghatározó alakja. Vezető szerepet töltött be az Balkán-háborúk idején, majd az első világháború alatt Nikola Zsekov mellett a bolgár hadsereg legfontosabb parancsnokai közé tartozott.

Élete

Georgi Todorov egy dél-besszarábiai bolgár családban született (lásd besszarábiai bolgárok). 19 évesen önkéntesként jelentkezett az oroszok oldalán harcoló bolgár önkéntes csapatokhoz és részt vett az 1877–1878-as orosz–török háborúban. Bulgária de facto függetlenségének elnyerése után elvégezte az újonnan felállított szófiai Katonai Akadémia képzését, majd 1882-ben a szentpétervári katonai akadémián kezdett tanulmányokat, de ezt nem fejezte be, mert az 1885-ös szerb–bolgár háború kitörését követően hazatért és frontszolgálatot teljesített Vidin és Kula térségében. A háború után részt vett az I. Sándor bolgár fejedelem elleni puccsban, amiért 1886-ban eltávolították a hadseregből, de az új uralkodó, I. Ferdinánd egy év múlva ismét aktív szolgálatba helyezte és őrnaggyá léptette elő. 1910-ben már dandártábornoki rangot viselt és a 7. Rila gyaloghadosztály parancsnoka volt. Az első Balkán-háború idején hadosztályával Thesszaloniki térségében harcolt az oszmán csapatok ellen, majd a második háborúban Macedónia területén küzdött a szerb csapatok ellen.

Bulgária első világháborúba való belépését követően a 2. bolgár hadsereg parancsnokságát vette át. Ebben a beosztásában nevéhez fűződik az Ovče Pole-i offenzíva, melyben súlyos vereséget mért a szerb csapatokra és visszavonulásra kényszerítette őket Macedónia területéről. 1916–1917 között a román fronton teljesített szolgálatot Dobrudzsa térségében harcolva. 1918. szeptember 8-án a bolgár hadsereg vezérkari főnökeként helyettesítette a beteg Nikola Zsekovot, de ebben a tisztségében már csak a balkáni front összeomlását tudta átélni. A szeptember 15–18. közötti Dobro Pole-i csatában az antant csapatok áttörték a frontot és a teljes Macedóniából való kivonulásra kényszerítették a bolgár csapatokat. A Dobro Pole-i csata egyenes úton vezetett Bulgária kapitulációjához.

A háború után, 1919-ben elbocsátották a hadseregtől. Ezt követően haláláig visszavonultan élt és Szófiában halt meg 1934-ben.

Források

• Chary, Frederick B.: The History of Bulgaria. Greenwood, 2011.
• Noykov, Stilyan: The Bulgarian Army in World War 1, 1915-1918. In: East European Society in World War I, 1985.