Euphrasius-bazilika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Euphrasius-bazilika kora keresztény műemlékegyüttese
Világörökség
Euphrasian Basilica.JPG
Adatok
Ország Horvátország
Világörökség-azonosító 809
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, III, IV
Felvétel éve 1997
Elhelyezkedése
Euphrasius-bazilika  (Horvátország)
Euphrasius-bazilika
Euphrasius-bazilika
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′, k. h. 13° 35′Koordináták: é. sz. 45° 13′, k. h. 13° 35′
A bazilika belső tere

Az Euphrasius-bazilika (horvátul:Eufrazijeva bazilika, olaszul:Basilica Eufrasiana) Poreč óvárosának páratlan bizánci műemléke Horvátországban. A bazilika, és a hozzá tartozó előcsarnok, keresztelőkápolna, valamint a neobizánci stílusban átépített egykori püspöki palota a mediterrán regió 6. századi templomépítészetének gyönyörű példája. Egyedülálló mozaikjai révén az épület-komplexum az Adria-környék (Velence és Ravenna után) harmadik legjelentősebb bizánci emléke. 1997 óta az UNESCO kulturális világöröksége.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Euphrasius-bazilika épületegyüttese hosszú évszázadok alatt alakult ki, többször átépítették. Az első, Szent Mór mártírról, Poreč legelső püspökéről elnevezett oratóriumot még az üldöztetésnek kitett keresztény hívők emelték a 3. században, egy nagy római magánház részeként.[2] Ebben a kis imaházban tartották a titkos istentiszteleteket. 313-ban, a keresztények vallásszabadságát biztosító Milánói ediktum kibocsátása után a hívők száma megszaporodott, és az eredeti kápolna már kicsinek bizonyult. Ekkor az oratórium déli részéhez egy négyszög alaprajzú egyszerű épületet (basilicae geminae) csatlakoztattak. [megj 1] (E második fázis emlékei a szép kora keresztény hal motívumokat[megj 2] ábrázoló mozaikpadló darabok, és Flavius Valens római császár (365–378) korabeli érme-leletek.) Az 5. században tovább bővítették, és a templom részleges beépítésével a padozatot 60 centiméterrel megemelve, háromhajós, de apszis nélküli bazilikát emeltek.

A Szent Szűz kegyelmébe ajánlott jelenlegi bazilikát – és ennek tartozékait, az átriumot, az előudvar végéből nyíló keresztelőkápolnát, az udvar és a tenger közötti területen emelt impozáns püspöki palotát és a bazilika északkeleti végénél álló kis emlékkápolnát – egy évszázaddal később, 543 és 554 között Euphrasius poreči püspök építtette az összeomlással fenyegető régi bazilika alapjaira. Az újjáépítés során a padlószintet újabb 20 centiméterrel megemelték; a régi bazilika mozaikpadlója felemelhető fedelek alatt ma is látható. Az új épületek gazdag – alabástrom, márvány, gyöngyház – mozaikdíszítése és stukkói Bizánc aranykorának, I. Justinianus császár uralkodásának pompás hagyományai szerint készültek. A falakat díszítő mozaikok bizánci mesterek-, a padlómozaikok helyi mesterek munkája. Ezt követően a kisebb hozzáépítések már nem hoztak lényeges változást az épületegyüttesben.

1440-ben földrengés rongálta meg a bazilika központi hajójának déli falát és jobboldali hajóját. Az oldalhajó freskói ekkor megsemmisültek, és a déli fal öt megrongálódott ablakát gótikus stílusban építették újjá.[3]

A műemlékegyüttes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Euphrasius háromhajós, háromapszisos bizánci bazilikája, amely megőrizte eredeti 6. századi formáját és puritán jellegét.
  • A négyzetes átrium (narthex) – az oszlopokkal és boltívekkel tagolt előudvar ma kőtár, a bazilika különböző építési periódusaiból származó szép régi faragványok és domborművek kiállítási helye.
  • A 6. századi nyolcszögletű keresztelőkápolna, keresztelőmedencével – eredeti formájában rekonstruálták.
  • A püspök 6. századi rezidenciája – az átépítések után is több eredeti részletet őriz.
  • Az elliptikus emlékkápolna.
  • „Kanonika” vagy Kanonok ház – 1257-ben épült.
  • A sekrestye – a 15. században építették.
  • A 16. századi harangtorony – a toronyból csodálatos kilátás nyílik a bazilika épületegyüttesére, a városra és a tengerre.
  • Két kisebb kápolna a 17. és 19. századokból.

A bazilika és a hozzá kapcsolódó építmények számos őskeresztény, bizánci és a középkori szent tárgyat és művészeti alkotást őriznek.

A templomegyüttes leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizánci mozaikkal díszített kapu oldalról vezet az Euphrasius-bazilika oszlopos-boltíves előudvarába (narthexébe – eredetileg a keresztelkedésre várók tartózkodási tere volt), amelyet a római lakóházak átriumainak mintájára építettek. Múzeumi gyűjteménynek beillő, változatosan szép oszlopfői és -töredékei bizantinizálók. Az előudvarból jól láthatóak a bejárati homlokzatot díszítő mozaikok is: két kétalakos és két díszítőmotívumos mezőben. A 20. század elején rekonstruált mozaikok némileg újszerűen hatnak.

A templom alaprajzi kialakítása az ókeresztény templomépítészet bazilikális hagyományai szerint épült: háromhajós, háromapszisos, keresztház és négyezeti tér nélküli. Belseje híven megőrizte eredeti formáját; a zárt téglalap alaprajzú teret két oszlopsor, egy széles és magas középhajóra és két keskenyebb, alacsonyabb, jobb-, illetve baloldali mellékhajóra osztja. A főhajót az oszlopok feletti falban, a mellékhajókat az oldalfalakban kialakított ablakok világítják meg. A fő- és mellékhajókat félkör alakú fülkék, apszisok zárják le. A bejárattal szembeni, főhajót lezáró diadalív (archus triumphalis) mozaikdíszes, alatta az apszisba benyúlóan áll a cibóriummal ékesített oltár.

A főhajót a mellékhajóktól elválasztó 18 elegáns – és a cibóriumot tartó további négy – állat- és növénymotívumokkal díszített, görög márványoszlopon Szent Euphrasius monogramja látható. Egyeseken festésnyomok is felfedezhetők. Az oszlopok közötti boltíveket gazdag stukkódíszítéssel látták el, a diadalív keskeny donga-felületét szintén mozaik díszíti, szentek és vértanúk képeivel.

A mozaikok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krisztus és a tizenkét apostol

A bazilika legfőbb értékei a szentély falait borító 6. századi mozaikok, amelyek a bizánci művészet világhírű emlékei.[1] Az apszist elválasztó diadalív fölötti falszakasz központi képe az égbolton trónoló Jézust ábrázolja; kezében nyitott könyvet tart „Ego sum Lux vera” („Én vagyok a fény”) felirattal, körötte az apostolok attribútumaikkal díszített alakja látható. A boltíven 13 medálba foglalt képen „isten báránya” és 12 női vértanú portréja jelenik meg.[3]

Szűz Mária a kis Jézussal és az angyalokkal

A csodálatos arany hátterű mozaikok közül kiemelkedik az apszis félkupolájának mozaikja; „Szűz Mária a kis Jézussal és az angyalokkal”, amely színben és kompozícióban a bizánci művészet legjavát idézi.[2] Mária mennyei trónuson ül, feje fölött koszorú, az Atya és az isteni erő szimbóluma. Jobbján és balján angyalok és szentek, közöttük balról a másodikként Euphrasius püspök alakja látható a templom modelljével, mellette Szent Mór (Szent Maurus), Poreč első vértanú halált halt püspöke.

A kép alatti feliraton a templom építésének hexameterekbe rendezett története olvasható.[megj 3] Az ablakok közötti falakon további öt mozaikkép látható: az északi oldalon az „Angyali üdvözletet” – a baljában hírnökbotot tartó angyal, jobb kezét köszöntésre emeli a liláskék ruhába és köpenybe öltözött Mária felé –; a déli oldalon „Mária és Erzsébet találkozását” örökítették meg – mindketten övvel átkötött papi öltözetet viselnek; Erzsébet mögött egy kis ház látható, ahonnan a függöny mögül egy apró nőalak lép elő. A három kisebb falrészen Keresztelő Szent János, egy angyal és Zachariás egész alakos ábrázolásai jelennek meg. A nagyobb mozaikok között két további kisebb is helyet kapott, amelyeken a fénykoszorúval övezett fiatal Krisztus két-két mártírkoronával ábrázolt vértanú kíséretében látható; az északi oldalon feltételezetten Cosmas és Damianus, a déliben Ursus (vagy egy másik ravennai püspök) és Severus alakjait jelenítették meg.

A szentély oldalfalának zománcberakásos, márvány, gyöngyház és alabástrom ornamentikája is figyelemre méltó. A 21 mezőre osztott burkolaton 11 különböző (cosmata-típusú) minta látható, középen keskeny kandeláberek között áll a püspöki trón.

Cibórium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apszis központi eleme az oltár fölé emelt márvány cibórium, amelyet a velencei Szent Márk-székesegyházban látható mintájára készítettek[4] 1277-ben, Ottó poreči püspök rendelésére.[3] A mozaikal díszített kupola, négy 6. századi márványoszlopon nyugszik. A külső oldalak mozaikjain Mária életének jelenetei láthatók. A 15. század közepén Johann Porečanin püspök rendelésére az oltár, reneszánsz stílusú, aranyozott ezüst relief díszítést kapott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Erről az következő írásos emlék maradt ránk: „Hoc Cubile Sanctum confessoris Mauri nibeum contenet corpus haec primitiva a eius oratibus reparata est ecclesia hic condigne translatus est ubi episcopus et confessor est factus ideo in honore duplicatus est locus…”
  2. Krisztus-szimbólum
  3. HOC FVIT IN PRIMIS TEMPLVM QVAS SANTE RVINA. TERRIBILIS. LABSV. NEC CERTO ROBORE FIRMVM-EXIGVVM. MAGNOSQVE. CARENS. TVNC. FVRMA METALLO SED MERITIS TANTVM. PENDEBANT PVTRIA TECTA + VT VIDIT SVBITO LABSVRAM PONDERE SEDEM PROVIDVS ET FIDEII FERVENS. ARDORE, SACERDVS EVFRASIVS SCA PRECESSIT — MENTE RVINAM LABENTES MELIVS SEDITVRAS DERVIT AEDES FVNDAMENTA LOCANS EREXIT CVLMINA TEMPLI + QVAS CERNIC NVPER VARIO FVLGERE METALLO PERFICIENS COEPTVM DECORAVIT = MVNERE. MAGNO AECCLESIAM VOCITANS SIGNAVIT NOMINE XPI CONGAVDENS OPERI SIC FELIX VOTA PEREGIT
    „Ez kezdetben egy megrendült és javításra szoruló templom volt, omladozó, nem szilárd, keskeny és nem arannyal díszes, romlott tetőzetét csupán a kegyelem tartotta. Mikor a gondos és hitében alázatos Euphrasius atya látta, hogy székhelyét veszély fenyegeti, a végső összeomlás előtt, jött a szent szándék, a romlás megelőzésére, és a rozzant épület megerősítésére. Lebontatta azt és annak alapjain új templomot emelt. Mit hamarosan arany ragyogásban látsz, ő ékesíttette, amit elkezdett befejezte, és a magasságos ajándékával megajándékoztatott. Krisztus nevében felszentelte ezt a templomot és fogadalmát beteljesítve örvendett munkája eredményén.” (szerkesztői fordítás a német wikipédia azonos cikke nyomán)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b World Heritage – Croatia: Episcopal Complex of the Euphrasian Basilica in the Historic Centre of Poreč. UNESCO. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  2. ^ a b szerk.: Bács Gyula: Jugoszlávia Panoráma Útikönyvek. Budapest: Athenaeum Nyomda, 568-569. o (1977). ISBN 9632431189 
  3. ^ a b c Naklada Naprijed, The Croatian Adriadic Tourist Guide, pg. 12-13, Zagreb (1999), ISBN 953-178-097-8
  4. Jeanne Oliver, Croatia, pg. 146, Lonely Planet Publications (2005), ISBN 1-74059-487-8
  • Milan Prelog: Die Euphrasius Basilika in Porec. Zagreb & Porec 1994. (németül)
  • Gabriella Bernardi: I mosaici della basilica eufrasiana di Parenzo. Documenti per la storia dei restauri (1862–1916). Rovigno & Trieste 2006. (olaszul)
  • Ante Sonje: Il Palazzo vescovile del complesso edilizio della Basilica eufrasiana di Parenzo. In: Atti. Centro di ricerche storiche Rovigno. 26, 1996, S. 447–488. (olaszul)
  • Bács Gyula: Jugoszlávia (Útikönyv) (p.456-458) - Panoráma K. Bp.1968. - Kossuth Ny. sz.: 67.1658.
Kitekintés a harangtoronyból
A szentélyablakok közötti mozaik

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Euphrasius-Basilika témájú médiaállományokat.