Szent Jakab-katedrális (Šibenik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Jakab-katedrális, Šibenik
Világörökség
St Jacobs Cathedral 1.JPG
A katedrális főbejárata
Adatok
Ország Horvátország
Világörökség-azonosító 963
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, IV
Felvétel éve 2000
Elhelyezkedése
Szent Jakab-katedrális (Šibenik) (Horvátország)
Szent Jakab-katedrális (Šibenik)
Szent Jakab-katedrális (Šibenik)
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 44′ 06″, k. h. 15° 53′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 44′ 06″, k. h. 15° 53′ 15″

A šibeniki Szent Jakab-katedrális (Katedrala sv. Jakova) római katolikus templom Horvátországban, a šibeniki püspökség székhelye, 2000 óta az UNESCO Világörökség része.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom építésének gondolata már 1298-ban felmerült, de a döntés csak 1402-ben született meg.[1] Az építés három szakaszban történt, 1431 és 1535 között. A templom alapkövét 1431. április 9-én tették le.[2] A gótikus stílusú templom építésénél kezdetben velencei és helyi mesterek dolgoztak.[1]

Mestrović: J. Dalmatinac szobra
Dalmatinac: Északi, Oroszlános kapu
Dalmatinac: Nyugati, főkapu
Šibenik: Katedrális belső tér

1441-ben Šibenik város tanácsa a munkát a zárai (ma Zadar) akit Juraj Dalmatinacra vagyis Dalmáciai György-re bízta,(akit Velencében Giorgio Orsini néven is ismertek.[1][2] Ő egy oldalhajóval és apszisokkal, illetve keresztelő kápolnával bővítette ki a katedrálist, és különböző díszítőelemeket alkalmazott, köztük a 71 kis emberi fejet ábrázoló szobrot a külső falon. Úgy vélik, hogy ezek az emberfők helyi lakosokat ábrázolnak.[3] Dalmatinac 1473-ban bekövetkezett haláláig dolgozott a dómon.[2]

1475-től a toszkánai Niccolò di Giovanni Fiorentino mester folytatta a munkát 1505-ig reneszánsz stílusban.[2] Ő fejezte be a dómot, a homlokzat felső részét, valamint a külső szobrokat, amelyek Szent Mihályt, Szent Jakabot és Szent Márkot ábrázolják.[1][2] Ő építette a párhuzamos galériákat és tovább dolgozott a szentélyen.

Fiorentino halála után az építkezést egy csapat velencei és helyi mesterember fejezte be.[1] A katedrálist 1555-ben szentelték fel.[2]

1991-ben a délszláv háborúk következtében a dóm egyik oldala és a külső díszítés több helyen károsodott, amelyet azonos stílusban és azonos anyagokkal - részben helyreállítottak, a további részei még helyreállítást kívánnak. Ilyen az északi kapu Szt Péter és Pál reliefjének pótlása (ma csak felirattal díszített), valamint a nyugati kapuoszlopok fülkeszobrai, stb. Maga az értékes templombelső szintén megérett az építészeti felújításra (lásd képeken).

Építészeti jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A remekmű, amely a velencei késő gótika és az úgynevezett „diadalmaskodó rene¬szánsz” jegyeit mutatja, 1431-től Juraj Dalmatinac mester 1473-ban bekövetkezett haláláig épült, miközben a mester - egyéb megbízások teljesítése érdekében - néha évekre munkát vállalt Olaszországban A templom építésének megszállottjaként itáliai keresetét is élete ezen főművébe, a katedrális építésébe ölte.

A templom háromhajós, bazilikális elrendezésű, főhajója dongaboltozattal fedett. A négyezeti tér felett kupolával készült, majd ezt negyedgömb fedésű szentély követi.

A templom építés-kivitelezési érdekessége, hogy egyetlen téglát vagy fa alkatrészt sem tartalmaz. Anyaga korculai, brac-i, rab-i és krk-i kő és márvány. Még a dongaboltozat is tartóhoronyba csúsztatott nagy kőlapokból készült.

Reneszánsz hatás erőteljesebb érvényesülése a Dalmatinac halála után munkáját továbbfolytató tanítványának, Niccolo Fiorentinónak tulajdonítható. Fiorentino szintén haláláig, 1505-ig építette a templomot. Az ő megoldása a főhajó szerkezeti jellegzetességét képező dongaboltozása és a főhomlokzatnak a dongaboltozathoz idomuló lekerekítése.

A katedrális viszonylag egyszerű homlokzatának alsó része még tisztán gótikus, a rozettát (rózsaablakot) és az azt közre vevő két oszlopot azonban már a reneszánsz méltóságteljes aránytartása jellemzi.

A katedrálisnak a térre néző oldalsó főkapuja, az úgynevezett Oroszlán kapu, – rituális és művészi tekintetben is - román-gótikus szellemet sugároz. A két oroszlán hordozta oszlopon gótikus vonalú Ádám és Éva képmás. Fölötte csúcsíves tabernákulumban Szent Péter és Pál szobra volt, mely a délszláv háború idején megsérült (helyén most felirat található).

A kis térre nyíló nyugati gótikus főkaput két oldalról a tizenkét apostol képmása díszítette, középen Krisztus ábrázolásával (melyek szintén megsérültek (helyük ma üresen áll), .

A katedrális külső falának szentély felőli szobrászati kialakítása különösen figyelemre méltó: a jellegzetes reneszánsz fülkécskék alatt 72 kőből faragott fej sorakozik. Ezek a különböző embertípusokat megjelenítő és különféle kort - vele különféle hangulatot - kifejező fejek Dalmatinac mester és tanítványainak az alkotásai. A hagyomány szerint a város egyes polgárait – köztük magát a mestert is - ábrázolják. A katedrális hátsó oldalának kiképzése érdekes, mert ide az építők - kihasználva a lejtős terep adottságait - a szentély alatti keresztelőkápolnát helyezték el. (A templomnak ezen a részén válik uralkodóvá az építés befejezése idején már uralkodó reneszánsz stílus.)

A templombelsőt gazdag kiképzésű gótikus oszlopsor három hajóra osztja, s itt mutatkozik meg a legjobban a dongaboltozat mesteri elrendezése. A kupolát (Fiorentino műve) a szentélyben négy rózsaszín márványoszlop tartja.

A főkaputól jobbra látható püspöksíremlék Dalmatinac alkotása, a presbitériumba vezető hatásos lépcsősor viszont Niccolo Fiorentino remeke, de a sekrestyébe vezető lépcsőkorlát már ismét Dalmatinac mestert dicséri.

A templomnak talán legművészibb része a lóhere alakú kis keresztelőkápolna, amelyet egyetlen darabból kifaragott, rendkívül finom szobrászati kialakítású hatalmas zárókő fed, alatta a keresztelőmedencével. E kápolna szobrai és domborművei is Dalmatinac alkotásai. Az áttört oszlopfőinek az az érdekessége, hogy szoprán, alt, tenor és basszus hangokra hangolva faragta ki mestere, s ezért kis dallamokat lehet kikopogtatni rajtuk. A korabeli művészet szépségét csillogtatják meg a keresztelőkápolna egyéb szobrászati díszei is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Antún Travirka: Dalmatien (Geschichte, Kultur, Künstlerisches Erbe) - Forum, Zadar, 2008. - ISBN 978-953-179-713-9
  • Bács Gyula: Jugoszlávia (Panoráma Útikönyv) - Bp. BP. Panoráma K. 1968. - Kossuth Ny. 67.1658. sz.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e St. Jacob's Cathedral (angol nyelven). Sibenik város honlapja. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
  2. ^ a b c d e f The Cathedral of St. James in Sibenik (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
  3. Sibenik (angol nyelven). Horvátország Info. (Hozzáférés: 2009. április 20.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Jakab-katedrális (Šibenik) témájú médiaállományokat.
Sibenik, Katedrális Szobordíszek

-