Eszterházy Károly

Galánthai gróf Eszterházy Károly

Eszterházy Károly emléktáblája (Eger, líceum)

Galánthai gróf Eszterházy Károly (Pozsony, 1725. május 4. – Eger, 1799. március 15.) egri püspök.

Élete

Gróf Esterházy Ferenc (a későbbi tárnokmester) és gróf Pálffy Szidónia fia. Tanulmányait Pozsonyban kezdte. Kora ifjúságától papnak készült, ezért 1741-ben beiratkozott a nagyszombati jezsuita szemináriumba. 1744-ben lett rátóti prépost. 1745-től Rómában a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként szerzett teológiai doktorátust.

Hazatérve 1748-ban pappá szentelték. Papi pályáját Pápán kezdte, majd gyorsan emelkedett a ranglétrán:

• esztergomi kanonok,
• pozsonyi prépost,
• 1759-től váci püspök,
• 1762-ben egri püspök

lett. 1762. június 29-én érkezett Egerbe, ahol haláláig az egyházmegye püspöke és ebből kifolyólag (az 1785–1790-es kényszerszünetet leszámítva) Heves vármegye örökös főispánja maradt.

Pápán

Pápán ő építtette a Nagytemplom és a városi kórházat, amint ezt emléktábla tudatja az intézmény főbejáratánál.

Vácott

Vácott megkezdte a bazilika építését.

Egri püspökként

1759–1799 között Devecser ura volt; a várat barokk kastéllyá építtette át. Ő hozta létre a kastélytól keletre fekvő parkot is.

Templomot építtetett

• Bakonyszentiván,
• Bakonyszücs,
• Balatonarács,
• Béb,
• Csót,
• Devecser,
• Kővágóörs
• Fenyőfő,
• Hidegkút,
• Pápanyőgér,
• Pápateszér,
• Ugod

községekben.

Egerben

1762. június 29-én foglalta el a püspöki széket. Az ügyeket átvéve ismerte meg elődje, Barkóczy Ferenc egyetem alapítását célzó terveit, amiket örömmel üdvözölt és továbbfejlesztett. Ennek érdekében utasította a Barkóczy által felkért Josef Gerl építészt arra, hogy az eredetileg földszintesnek szánt épület helyett egy-, majd kétemeleteset tervezzen. Amikor Gerl a második áttervezéstől húzódozott, Eszterházy Fellner Jakabra bízta ezt a munkát.

1763 végén Mária Terézia Barkóczy negatív véleménye alapján úgy döntött, hogy nem engedélyezi Egerben egyetem alapítását.

Eszterházy a kedvezőtlen döntés ellenére folytatta az egyetemi képzés előkészítését, és ennek részeként 1769. november 5-én megnyitotta a városban Magyarország első, Markhot Ferenc vezette orvosi akadémiáját — 1772-ben Mária Terézia megvonta az intézménytől a doktori fokozat kiadásának jogát, és az akadémiát be kellett zárni.

Jelentősen kibővítette a püspökség könyvtárát, amit eredetileg az egyetem háttérintézményének szánt. Miután megbizonyosodott arról, hogy az egyetem alapítására nem kap engedélyt, a Líceumban berendezett, 20 000 kötetes könyvtárat megnyitotta a tanulni vágyók számára: ez lett Magyarország második nyilvános könyvtára. A könyvek összegyűjtésében kiemelkedően sokat segített neki ifjúkori barátja, Giuseppe Garampi olasz főpap, akivel teljesen azonos teológiai és politikai nézeteket vallottak.

Előkészítette az egri püspökség érseki rangra emelését.

Személyisége, habitusa

Több idegen nyelven beszélt. Művelt, tudós, és eközben puritán, már-már aszkétikus életvitelű főpap volt. Megalkuvás nélkül betartotta a papi fegyelmet, és ezt az alá rendelt papoktól is megkövetelte. Tudatosan részt vállalt a lelkipásztorkodás köznapi munkájából is.

Feltétlenül hű volt a pápához, és ennek eredményeként többször is konfliktusba került püspöki elődjével és felettesével, Barkóczy Ferenc esztergomi érsekkel, aki még az egyházat érintő kérdésekben is elsősorban a császár akaratát követte. Nézeteltéréseik közepette is mindketten elismerték egymás kvalitásait, de valószínűleg ez az ellentét volt az oka annak, hogy Eszterházy nem emelkedett magasabbra az egyházi hierarchiában.

Első vitáik már 1762-ben kirobbantak:

• Barkóczy mint a magyarországi tanügy legfőbb felügyelője jelentéstételre utasította Eszterházyt az egyházmegyében megszervezett egyetemi és gimnáziumi tanrendekről. Eszterházy a jelentéstételt kategorikusan visszautasította arra hivatkozva, hogy ilyesmi még soha nem volt Magyarországon, és ez az eljárás őt személyesen sérti.

• Barkóczy érsek Mária Terézia intencióját végrehajtva utasította Eszterházy püspököt a zsolozsmarend megváltoztatására. Eszterházy ezt az utasítást is visszautasította, mert úgy vélte, hogy a zsolozsmarend megváltoztatására nem az uralkodó, hanem a pápa jogosult.

Rómához hűen elutasította a jozefinizmust (és szellemi elődeit, a gallikanizmust és febronianizmust). Eszterházy élesen szembeszállt a felvilágosult abszolutizmus politikájával, II. József egyházi reformjaival, és az 1790–91-es országgyűlésen a római katolikus párt vezéreként ellenezte a protestánsok jogainak elismerését, törvénybe iktatását.

A kegyelmi vitában — Garampihoz hasonlóan — határozott antimolinista álláspontot foglalt el.

Művei

• Hármas üdvösséges kérdés. Pest, 1751.
• Az 1775. évben tartott jubileum. Eger, 1776.

Lásd még

• Líceum (Eger)
• Eszterházy Károly Főiskola

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  Online hozzáférés
• Kiss István: A pápai plébánia története. Veszprém, 1908.
• Pfeiffer János: Emlékezés gróf – püspökről. Veszprém, 1940.
• Antalóczi Lajos: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története. = Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár kézirat-katalógusa. (Összeáll.: Iványi Sándor.) Eger, 1986.
• Csapodi Csaba: Magyar könyvtártörténet. (Társszerző.) Bp. 1987.
• Mezei Zsolt: Gróf – a barokk főpap és főúr. In: Emlékkönyv galántai és fraknói gróf Eszterházy Károly egri püspök, Pápa város földesura, mecénása és építtetője halálának kétszázadik évfordulója tiszteletére. (szerk. Hermann István, Mezei Zsolt) Pápa, 2000.
• Bitskey István: "Püspökünk, példánk és tükörünk volt". Eszterházy Károly életpályája és egyénisége. In: Kovács Béla (szerk.) Eszterházy Károly Emlékkönyv. Eger, 1999, 7-22.
• Főiskolánk névadója, Eszterházy Károly
• Antalóczi Lajos, 2001: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története (1793–1996). Főegyházmegyei Könyvtár, Eger kiadványa. ISBN 963 8265 00 0 p. 8–12.