Billy Idol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Billy Idol
Billy Idol 2012.JPG
Életrajzi adatok
Születési név William Michael Albert Broad
Született 1955november 30. (59 éves)
Egyesült Királyság Stanmore, Middlesex, Egyesült Királyság
Pályafutás
Műfajok punk rock, hard rock, glam rock, dance rock, New Wave
Aktív évek 1973
Kapcsolódó előadó(k) Generation X, Mister Pusha, Chelsea
Hangszer énekes-dalszövegíró, gitár, basszusgitár, dobok
Kiadók EMI, Chrysalis, Sanctuary

Billy Idol weboldala

Billy Idol (teljes nevén: William Michael Albert Broad) (Anglia, 1955. november 30. –) angol rock- és punkzenész, zeneszerző, énekes. Mint a Sex Pistols rajongók Bromley-kontingensének tagja, első sikereit a Generation X nevű punkegyüttessel aratta. Később rendkívül sikeres szólókarrierbe kezdett, és az MTV által vezetett "második brit invázió" keretein belül az Egyesült Államokban is népszerű lett. Olyan számainak videoklipjeivel, mint a "White Wedding", a "Rebel Yell", vagy az "Eyes Without A Face", egyike lett az MTV első sztárjainak. Idol jelenleg is aktívan turnézik állandó partnerével, a gitáros Steve Stevens-szel. Legutóbbi albuma, a "Kings and Queens of the Underground" 2014 októberében jelent meg.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdeti évek és a Generation X[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idol Angliában született, Stanmore-ban, Middlesex megyében. Felvett utónevét egyik tanára inspirálta, aki "idle"-ként (tétlen, lusta) definiálta őt. 1958-ban, amikor mindössze két éves volt, a szülei Patchogue-ba költöztek, az Egyesült Államokba, ahonnét négy évvel később tértek vissza Nagy-Britanniába, Dorkey-ba. Innen 1971-ben továbbköltöztek Bromley-ba, London délkeleti negyedébe, ahol Idol a Ravensbourne Fiúiskola tanulója lett. 1975-ben beiratkozott a Sussexi Egyetemre, ahol angolt tanult és kollégista volt. Ez azonban nem tartott sokáig, mert egy év után otthagyta az iskolát. Nagyjából ebben az időben csatlakozott a Sex Pistols Bromley-kontingenséhez, egy bandához, amely követte a zenekart minden fellépésének helyszínére.

Idol először a "Siouxsie and the Banshees" zenekarban játszott 1976-ban, de hamarosan kilépett, és a "Chelsea" gitárosa lett 1977-ben. Ám ez az állapot sem tartott sokáig, mert ő és tagtársa, Tony James hamarosan kiléptek és megalapították a Generation X-et, ahol Idol már nem gitáros, hanem énekes volt. A Generation X az első punkbandák között volt, amely megjelenhetett a BBC képernyőjén a Top Of The Pops műsorában. Bár punk rockot játszottak, a 60-as évek brit popzenéje volt az inspiráló tényezőjük, amivel élesen elütöttek a többi, hozzájuk hasonló bandától. A Generation X megjelentetett három nagylemezt és szerepeltek az 1980-as D.O.A. című filmben, majd feloszlottak.

Szólókarrierjének korai sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idol 1981-ben New York-ba költözött, ahol a Kiss egykori menedzserének, Bill Aucoin-nak a segítségével kezdte meg szólókarrierjét. Idol "rosszfiús" imidzsét felismerve párosították azt a glam rock külsőségeivel és zenei stílusával, melyet új zenésztársa, a gitáros Steve Stevens hozott magával. Így együtt kezdtek el dolgozni Phil Feit-tel és Steve Missal-lal. Első megjelent kiadványa a Chrysalis Records-nál a "Don't Stop" EP volt 1981-ben, rajta a Generation X egyik utolsó számával, a "Dancing With Myself"-fel, valamint egy feldolgozással, a "Mony Mony"-val. Egy évvel később, 1982 júliusában megjelent "Billy Idol" címre hallgató első nagylemeze is. A MTV ekkor kezdte meg az úgynevezett "második brit inváziót", Billy Idol pedig a "White Wedding" és a "Dancing With Myself" segítségével sokat tett azért, hogy az USA-ban jobbára ismeretlen brit előadók elfogadottak és ismertek legyenek.

A Rebel Yell és a szupersztár státusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Második nagylemeze, a "Rebel Yell" (1983) hatalmas siker lett, Idol pedig egycsapásra szupersztár, köszönhetően az album olyan számainak, mint az "Eyes Without A Face", "Flesh For Fantasy", vagy az album címadó dala. Az 1988-as Segítség, felnőttem! című Tom Hanks-filmben számos dal hallható róla. Az "Eyes Without A Face" a Billboard Hot100-as listáján a negyedik helyig jutott, a brit kislemezlistán a "Rebel Yell" pedig a hatodikig. A sikernek köszönhetően a hírneve is terjedt, Németországban, Olaszországban, Svájcban, és Új-Zélandon is rengeteg új rajongót szerzett.

Whiplash Smile[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1986-ban megjelentette harmadik albumát, "Whiplash Smile" címmel, amely szintén sikeres volt. Több sláger is hallható rajta, többek között a "To Be A Lover", a "Don't Need A Gun", vagy a "Sweet Sixteen". Ez utóbbihoz videoklipet is készített, melyet Floridában vettek fel. Ugyanebben az évben Steve Stevens közreműködött a Top Gun című film zenéjének megírásánál is, amely önmagában is nagy siker lett. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy Idol és Stevens munkakapcsolata megromlott, és a páros egészen a kilencvenes évek végéig nem is állt újra össze.

1987-ben Billy Idol New York-ban sétált egy parkban egy Grace Hattersley nevű nővel. A rendőrség azonban lekapcsolta a nőt, akinél kokaint találtak. Idol is gyanúba keveredett, de végül tisztázta saját magát. Hattersley viszont egy sajtókonferencián bejelentette, hogy Billy Idol barátnője volt. Erre válaszul Perri Lister, Idol valódi barátnője, szintén sajtótájékoztatót tartott, ahol kijelentette, hogy ő volt és lesz a jövőben is mellette.

1987 folyamán egy remixalbum is megjelent tőle, "Vital Idol" címmel. Ezen a legnagyobb slágerei voltak hallhatóak hosszabb remixváltozatokban, de rákerült a "Mony Mony" élő verziója is. Ekkoriban Idol és Perri Lister New York-ból Los Angeles-be költöztek, ahol megszületett fiuk, Willem Wolfe. Ekkortájt egy filmet próbált meg összehozni, Nik Cohn "King Death" című könyvéből, sikertelenül. Ráadásul a barátnőjéhez sem maradt hűséges, a nála tizenhárom évvel fiatalabb Linda Mathis-szel kezdett el randevúzgatni. A lány 19 évesen teherbe esett, azonban elköltözött az anyjáékkal, és magának tartotta meg a gyereket. A kislány, Bonnie Blue Broad, 1989. augusztus 21-én született.

1989-ben Idol megjelent a The Who által készített "Tommy" élő verziójában, mint Kevin kuzin. Az előadást az HBO vetítette és rögzítette, később DVD-n is megjelent. A későbbiek folyamán is gyakran fellépett a The Who által szervezett fellépéseken.

Perrivel való szakítása után Bangkokba utazott, ám hamarosan kiutasították Thaiföldről, mert néhány hét alatt különféle szállodákban okozott hatalmas károkat, ugyanis tönkretette a szobákat. Háromhetes, kábítószerekkel és szexszel fűszerezett ámokfutását 250.000 dolláros kárral koronázta meg, a legutolsó alkalommal pedig nem akarta elhagyni az általa bérelt szobát felszólításra sem, ezért választás elé állították: vagy börtönbe megy, vagy elhagyja az országot.

1990-ben Hollywoodban súlyos motorbalesetet szenvedett, amelyben majdnem elvesztette az egyik lábát. Hazafelé tartott a stúdióból, és nem vett figyelembe egy stoptáblát. Azóta acélbeültetéssel él a lábában. Ez a baleset akadályozta meg abban, hogy James Cameron kiválassza őt a T-1000-es szerepére a Terminátor 2 – Az ítélet napja című filmben.

Charmed Life[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben jelent meg következő albuma, a "Charmed Life", amelyről a "Cradle of Love" videoklipet is kapott, valamint ez a szám szerepelt a Ford Fairlane kalandjai című filmben is. Mivel balesete miatt nem tudott járni, a videó forgatása során deréktól felfelé filmezték. A klip népszerű lett, az MTV-n is sokat játszották, Billy Idol pedig harmadszor is jelölve lett Grammy-díjra. Az orvosok tanácsa ellenére még azzal is megpróbálkozott, hogy személyesen népszerűsítse új lemezét. Amikor egy kicsit jobban lett, részt vett Berlinben Roger Waters "A Fal"-koncertjén is.

Cyberpunk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban megjelentette "Cyberpunk" című albumát, amely kísérleti album volt abban a tekintetben, hogy a stúdióban egy Macintosh számítógép segítségével történt a felvétel, mely akkoriban újdonságnak számított. Idol a Studiovision és Pro-Tools programokat használta a készítés során, mely körülbelül tíz hónapig tartott. Készítésének közvetlen előzménye a súlyos baleset volt, amely sok tekintetben megváltoztatta a gondolkodásmódját - a beültetett fémrúd pedig az ember és a gépek közötti szimbiózis témáját ihlette meg benne. Az album futurisztikus imidzsét kiemelendő a limitált kiadáshoz egy floppylemezt is mellékeltek, speciális képernyőkímélővel. Ez volt az első nagylemez is a világon, mely tartalmazta az előadó e-mail címét, a rajongókkal való kapcsolattartás érdekében. A hamar slágerré vált "Shock To The System"-hez videoklipet is forgatott.

Az album kiadása után Idol tele volt új ötletekkel. Egy fellépés erejéig újra összeállt a Generation X-szel, majd turnézni indult. Kissé meg is változtatta a külsejét, a haját például hosszabbra növesztette. Koncertjei során különleges videós háttérvetítést alkalmazott. Mindezt beárnyékolta 1994-ben egy sajnálatos eset, amikor egy legálisan hozzáférhető drog, a GHB hatása alatt összeesett az egyik Los Angeles-i klubban. A GHB-t abban az időben főleg súlyemelők szedték, és hatása olyan volt, mintha az ember teljesen lelassulna tőle, nagy dózisban pedig lenyugodott, már-már öntudatlan állapotot idézett elő. Mivel gyakran más kábítószerekkel együtt fogyasztották, Idol gyanúba keveredett, és ennek hatására beismerte, hogy valóban élt erősebb drogokkal is. Az eset azonban ráébresztette, hogy ha meghalna, a gyerekeit nagyon megviselné a halála, ezért elhatározta, hogy jó apa lesz, és jó példát fog mutatni.

Ekkoriban különféle nézeteltérései támadtak a kiadójával is, amely egy új albumot szeretett volna látni, de Idol kreativitási és egyéb problémákra hivatkozva visszautasította ezt. Viszont pár alkalommal újra együtt játszott Steve Stevens-szel, többek között a Féktelenül filmzenéje kapcsán, de ekkor még nem volt arról szó, hogy közösen folytatnák a jövőben.

Újra Steve Stevens-szel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány év viszonylagos csendet követően 1998-ban bukkant fel újra, méghozzá a Nászok ásza című filmben, ahol az esküvői énekest alakította. majdnem megkapta a Hegylakó 4 című film főgonoszának a szerepét is, de helyette végül Bruce Payne-t választották. 2000-ben Tony Iommi albumán vokálozott, az "Into The Night" című dalban pedig társszerzőként működött közre. Emellett a Heavy Metal 2000 című animációs filmben megkapta Odin szinkronszerepét. Zenei karrierjének újabb fordulópontja 2001-ben jött el, amikor a VH1 "Storytellers" című műsorában szerepelt, majd lépett fel egy különleges adásban - méghozzá régi partnerével, Steve Stevens-szel. Ugyanebben az évben megjelentette "Greatest Hits" című válogatáslemezét, amelyen egy új dal is helyet kapott: a Simple Minds-feldolgozás "Don't You Forget About Me", amely 1985-ben eredetileg az ő számára íródott. Emellett a "Rebel Yell" akusztikus változatban felvett verziója is helyet kapott a korongon.

Devil's Playground és legutóbbi évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új nagylemezt hosszú idő (12 év) után csak 2005 márciusában jelentetett meg, ez volt a "Devil's Playground". A felvételek a régi zenésztársakkal, Steve Stevens-szel és Keith Forsey-val zajlottak. Nagy reményeket fűzött az új albumhoz, melyet a korai évek stílusában rögzített. A felvétel különlegessége, hogy az egész zenekar egyetlen helyiségben tartózkodott, és nem külön-külön vették fel a saját sávjaikat. Rengeteg új dal készült, a zömüket koncerten játszották, de nem kerültek albumra. Egy dalhoz, a "Scream"-hez videoklip is készült. Az album meglehetősen sikeres lett, s ezzel újabb fesztiválturnéra indult. 2006-ban viszont nem koncertezett, inkább arról lett híres, hogy szerepelt az MTV "Viva La Bam" című műsorában, ahol segített Bam Margerának napfénytetőt csinálni az autójára, majd April Margera születésnapján énekelt. Az év végén "Happy Holidays" címmel megjelentetett egy különleges karácsonyi albumot.

Az elkövetkezendő években a régi számai ismét népszerűek lettek, olyan játékokban bukkantak fel, mint a Guitar Hero World Tour, vagy a Rock Band 2. 2008-ban újabb válogatásalbum, a "The Very Best Of Billy Idol: Idolize Yourself" jelent meg, két vadonatúj számmal ("John Wayne" és "New Future Weapon"), valamint egy iTunes-exkluzívval ("Fractured"). Ezután Def Leppard vezetésével világkörüli turnéra indult. 2009-ben Chicagóban a "Soundstage" című tévéműsorban lépett fel, az ott adott koncertjét rögzítették, és "In Super Overdrive Live" címen 2009 decemberében kiadták.

Új anyaggal 2014 októberében jelentkezett, kilenc év után a "Kings & Queens of the Underground" volt az első nagylemeze.

Zenekara[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Billy Idol kísérőzenekarában a következő zenészek játszanak:

Korábbi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gregg Gerson - dobok, ütőhangszerek (1981–1983)
  • Steve Missal - dobok, ütőhangszerek (1981)
  • Phil Feit - basszusgitár (1981–1983)
  • Thommy Price - dobok, ütőhangszerek (1983–1988)
  • Steve Webster - basszusgitár (1983–1985)
  • Judi Dozier - billentyűk (1982–1985)
  • Kenny Aaronson - basszusgitár (1986–1988)
  • Phil Soussan - basszusgitár (1988–1990)
  • Mark Younger-Smith - szólógitár (1990–1996)
  • Mark Schulman - dobok, ütőhangszerek (1993–2001)
  • Brian Tichy - dobok, ütőhangszerek (2001–2009)
  • Tal Bergman - dobok, ütőhangszerek (1990–1993)
  • Danny Sadownik - dobok, ütőhangszerek (1993)
  • Zane Fix - basszusgitár (1980-as évek)
  • Jennifer Blakeman - billentyűk (1993)
  • Julie Greaux - billentyűk(1993)

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Album Legjobb helyezés Eladási teljesítmények
Nagy-Britannia Ausztrália Ausztria Finnország Németország Új-Zéland Norvégia Svédország Svájc Egyesült Államok
1982 Billy Idol 66 5 49 45
  • USA: aranylemez
  • Kanada: platinalemez
1983 Rebel Yell
  • Megjelent: 1983. november
  • Kiadó: Chrysalis Records
  • Formátum: LP, CD, kazetta
36 16 2 2 16 6
  • Nagy-Britannia: ezüstlemez
  • Kanada: ötszörös platinalemez
  • USA: kétszeres platinalemez
1986 Whiplash Smile
  • Megjelent: 1986. szeptember
  • Kiadó: Chrysalis Records
  • Formátum: LP, CD, kazetta
8 6 18 3 9 5 12 4 4 6
  • Nagy-Britannia: aranylemez
  • Kanada: háromszoros platinalemez
  • Finnország: aranylemez
  • Egyesült Államok: platinalemez
1990 Charmed Life
  • Megjelent: 1990. május
  • Kiadó: Chrysalis Records
  • Formátum: LP, CD, kazetta
15 11 11 1 5 3 5 6 4 11
  • Nagy-Britannia: aranylemez
  • Kanada: platinalemez
  • Egyesült Államok: platinalemez
1993 Cyberpunk
  • Megjelent: 1993. július
  • Kiadó: Chrysalis Records
  • Formátum: LP, CD, kazetta
20 12 5 6 13 19 11 15 48 Magyarországon a toplista 12. helyéig jutott.
2005 Devil's Playground 78 (+) 34 15 40 32 46
2006 Happy Holidays
  • Megjelent: 2006. október
  • Kiadó: Bodog Music
  • Formátum: CD
2014 Kings & Queens of the Underground
  • Megjelent: 2014. október 20.
  • Kiadó: BFI Records
  • Formátum: CD, digitális letöltés
35 8 34
"—" a vonal azt jelenti, hogy vagy nem került fel a slágerlistára, vagy nem került kiadásra hivatalos formában.

Élő albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Album Legjobb helyezés Eladási teljesítmények
Nagy-Britannia Ausztrália Ausztria Finnország Németország Új-Zéland Norvégia Svédország Svájc Egyesült Államok
2002 VH1 Storytellers 14 76
"—" a vonal azt jelenti, hogy vagy nem került fel a slágerlistára, vagy nem került kiadásra hivatalos formában.

Válogatáslemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

EP-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Don't Stop (1981)

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Dal Nagy-Britannia Egyesült Államok Egyesült Államok Rock Ausztrália Finnország Németország Olaszország Új-Zéland Svájc Svédország Album
1981 "Dancing with Myself" - 102 - - - - - - - - Don't Stop
"Mony Mony" - 107 - - - - - - - -
1982 "Hot in the City" 58 23 31 18 - - - 5 - - Billy Idol
"White Wedding" - 36 4 9 - - - 5 - -
1983 "Dancing with Myself" [újrakiadás] - - - 42 - - - 9 - - Don't Stop
1984 "Rebel Yell" 62 46 9 7 - - - 3 - - Rebel Yell
"Eyes Without a Face" 18 4 5 12 - 10 14 4 21 -
"Flesh for Fantasy" 54 29 8 27 - 11 30 5 20 -
"Catch My Fall" - 50 24 61 - 11 - 42 - -
1985 "White Wedding" [brit újrakiadás] 6 - - - - - - - - - Vital Idol
"Rebel Yell" [brit újrakiadás] 6 - - - - - - - - - Rebel Yell
1986 "To Be a Lover" 22 6 2 2 3 28 16 2 7 8 Whiplash Smile
1987 "Don't Need a Gun" 26 37 10 22 8 36 - 27 29 -
"Sweet Sixteen" 17 20 26 9 16 2 30 3 12 -
"Soul Standing By" [Ausztrália] - - - 93 - - - 20 - -
"Mony Mony" (Élő) 7 1 27 8 4 38 - 2 13 - Idol Songs: 11 of the Best
1988 "Hot in the City" [újrakiadás] 13 48 - 58 3 - - 19 19 -
"Catch My Fall" [brit újrakiadás] 63 - - - - - - - - -
1990 "Cradle of Love" 34 2 1 10 8 38 8 16 11 - Charmed Life
"L.A. Woman" 70 52 18 34 - - 28 25 - -
"Prodigal Blues" 47 - 35 - - - 31 - - -
1993 "Heroin" - - - - - - - - - - Cyberpunk
"Shock to the System" 30 105 7 28 - - 17 5 37 25
"Adam in Chains" - - - - - - - - - -
1994 "Speed" 47 - 38 33 12 - - 40 - 39 Féktelenül Soundtrack
2001 "Don't You (Forget About Me)" - - - - - - - - - - Greatest Hits
2005 "Scream" - - 26 - - 54 - - - - Devil's Playground
2008 "John Wayne" - - - - - - - - - - The Very Best of Billy Idol: Idolize Yourself

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Billy Idol című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.