Barosaurus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Barosaurus
Evolúciós időszak: 155–150 Ma
késő jura
A Barosaurus rekonstrukciója
A Barosaurus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Sauropodomorpha
Család: Diplodocidae
Alcsalád: Diplodocinae
Nem: Barosaurus
Marsh, 1890
Szinonimák

Tornieria? Sternfeld, 1911

Fajok
  • B. lentus Marsh, 1890 (típus)
  • B. africanus (Fraas, 1908)
  • B. gracilis (Janensch, 1961)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Barosaurus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barosaurus témájú kategóriát.

A Barosaurus (jelentése 'nehéz gyík', az ógörög βαρυς / barüsz 'nehéz' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) a jóval ismertebb Diplodocus közeli rokonságába tartozó óriás, hosszú nyakú és farkú növényevő dinoszaurusz. A maradványait a Morrison-formáció késő jura kori rétegében fedezték fel, öt más sauropoda: a Diplodocus, az Apatosaurus, a Camarasaurus, a Brachiosaurus és a Haplocanthosaurus, valamint a húsevő Allosaurus és a páncélos dinoszaurusz, a Stegosaurus mellett, a 2-5. sztratigráfiai zónákban.[1]

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeumban (American Museum of Natural) felállított ágaskodó Barosaurus alulnézetből
A Barosaurus feje és nyaka a Royal Ontario Múzeumban

A Barosaurus hatalmas állat volt, egyes felnőtt példányai több mint 26 méter hosszúak és 20 tonna tömegűek voltak.[2] A hosszabb nyakú és rövidebb farkú Barosaurus arányai eltértek közeli rokonáétól, a Diplodocusétól, de a hossza körülbelül ugyanakkora volt. Nagyobb hosszúságot ért el, mint az Apatosaurus, a csontváza azonban kevésbé volt robusztus.[3]

A sauropoda koponyák ritkán őrződnek meg, és a Barosaurus koponyáját még nem fedezték fel. A rokonságába tartozó diplodocidák, az Apatosaurus és a Diplodocus hosszú, alacsony koponyával rendelkeztek, cölöpszerű fogaik az állcsontjuk elejére korlátozódtak.[4]

A Barosaurus legegyedibb csontváz jellemzői a csigolyák, de teljes gerincoszlopot sosem találtak. A Diplodocusnak és az Apatosaurusnak 15 nyak- és 10 hátcsigolyája volt, míg a Barosaurus csak 9 hátcsigolyával rendelkezett. Az egyik hátcsigolyája talán nyakcsigolyává vált, így 16 nyakcsigolyája lett. A Barosaurus nyakcsigolyái a Diplodocuséra hasonlítottak, de 60%-kal hosszabbak voltak. A csigolyák tetejéből kiálló csigolyatüskék nem voltak olyan magasak vagy összetettek, mint a Diplodocuséi. A nyakcsigolyával ellentétben a Barosaurus hátcsigolyái (farokcsigolyái) rövidebbek voltak, mint azok, amelyekkel a Diplodocus rendelkezett, így a farok lerövidült. A farok alján elhelyezkedő tövisnyúlványok elágaztak és egy feltűnő, előrefelé álló, a Diplodocuséhoz nagyon hasonló tüske tartozott hozzájuk. A farok valószínűleg az Apatosauruséra, a Diplodocuséra és a többi sauropodáéra emlékeztető hosszú ostorban végződött, melyek közül némelyik 80 csigolyából állt.[3]

A Barosaurus végtag csontjai virtuálisan megkülönböztethetetlenek a Diplodocusétól.[3] Mindkét állat négy, oszlopszerű, a hatalmas tömeg megtartásához alkalmazkodott lábon állt. A Barosaurus mellső lábai a többi diplodocidáénál aránylag hosszabbak, de a többi sauropoda csoporténál még mindig rövidebbek voltak.[3] A csuklónál egyetlen félholdas kéztőcsont volt, a kézközépcsontok pedig jóval vékonyabbak voltak a Diplodocusénál.[5] A Barosaurus lábfejét sosem találták meg, de más sauropodákhoz hasonlóan a karomban végződő lábujjain járhatott, melyek közül mindegyik lábfején öt helyezkedhetett el. A kézfej legbelső lábujján egy nagy karmot viselt, míg a három belső lábujján csak kisebb karmok voltak.[3][4]

Osztályozás és rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Diplodocidae kladogramja a Barosaurus helyzetének megjelölésével
Diplodocidae 

Apatosaurinae


 Diplodocinae 

Barosaurus



Diplodocus




A Barosaurus a Diplodocidae sauropoda család tagja, és néha a Diplodocus mellett, a Diplodocinae alcsaládban helyezik el.[6] A diplodocidák jellemzője a hosszú, több mint 70 csigolyából álló farok, a többi sauropodáénál rövidebb mellső lábak és a koponya több jellegzetessége. A Barosaurushoz és a Diplodocushoz hasonló diplodocinák jóval az apatosaurináknál és más diplodocidáknál karcsúbb testtel, valamint hosszabb nyakkal és farokkal rendelkeznek.[3][4][6]

A Diplodocidae rendszertana (evolúciós kapcsolatai) egyre nyilvánvalóbbak. A Diplodocust sokáig a Barosaurus legközelebbi rokonának tekintették.[3][4][7] A Barosaurus monospecifikus, azaz csak egyetlen fajt, a B. lentust tartalmazza, míg a Diplodocushoz legalább három faj tartozik.[4] Egy másik diplodocidanem, a Seismosaurus, sok őslénykutató szerint a Diplodocus fiatal szinonimája, egy lehetséges negyedik faj.[8] A Tornieriát (korábban „Barosaurus” africanus) és a híres tanzániai Tendaguru medencéből származó Australodocust szintén diplodocinaként osztályozták.[9][10] A meghosszabbodott nyakcsigolyákkal rendelkező Tornieria talán a Barosaurus közeli rokonságába tartozik.[9] A diplodocidák másik alcsaládja, az Apatosaurinae az Apatosaurust és a Supersaurust tartalmazza.[6] A korai nemet, a Suuwassea-t egyesek apatosaurinának tekintik,[6] míg mások szerint a Diplodocoidea öregcsalád bazális tagja.[11] A diplodocidák fosszíliáit Észak-Amerika, Európa és Afrika területén is megtalálták. A Dicraeosauridae és Rebbachisauridae családok a Diplodocoidea távoli, csak a déli kontinenseken élt rokonságába tartoznak.[4]

Felfedezés és elnevezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utódait felágaskodva védelmező Barosaurus, a New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) Theodore Roosevelt emlékrotundában

Az első Barosaurus maradványokat a Yale Egyetemen dolgozó Othniel Charles Marsh és John Bell Hatcher fedezte fel a Morrison-formációban, Dél-Dakotában, 1889-ben. Ekkor csak hat farokcsigolyát találtak meg, melyek a típuspéldányt (a Peabody Természetrajzi Múzeum YPM 429 jelzésű leletét) alkotják, melynek Marsh a Barosaurus lentus nevet adta az ógörög βαρυς / barüsz 'nehéz' és σαυρος/szaürosz 'gyík', valamint a latin lentus 'lassú' szavak összetételével.[12] A típuspéldány további részét a lelőhelyen hagyták a telektulajdonos őrizetére bízva, azonban kilenc évvel később, 1898-ban Marsh munkatársa, George Wieland visszatért a begyűjtésük céljából. Marsh leírást készített az új maradványokról, melyek között csigolyák, bordák és végtag csontok is voltak, és a Barosaurust első alkalommal diplodocidaként sorolta be.[13] A halála előtt megjelent utolsó cikkében két, Wieland által talált kisebb lábközépcsont alapján egy új fajt hozott létre B. affinis néven,[14] de ez később a B. lentus fiatalabb szinonimájává vált.[3][4][15]

A 20 század kezdetén a pittsburghi Carnegie Természetrajzi Múzeum (Carnegie Museum of Natural History) egy fosszíliavadászt, Earl Douglasst küldte Utah államba, a napjainkban Dinosaur National Monument néven ismert Carnegie-lelőhely feltárására. 1912-ben egy Diplodocus példány közelében négy, egyenként 1 méter hosszú nyakcsigolya került elő, de pár évvel később William Jacob Holland felismerte, hogy egy másik fajhoz tartoznak.[3] Időközben a Yale-en befejeződött a Barosaurus típuspéldányának preparálása, melyről Richard Swann Lull 1919-ben teljes leírást készített.[15] Lull leírása alapján, Holland a Barosaurushoz kapcsolta a csigolyákat (a CM 1198 jelzésű leletet), egy Douglass által 1918-ban talált második csontvázzal (a CM 11984-gyel) együtt. Ez a második Carnegie példány a Dinosaur National Monument sziklafalában maradt, és az 1980-as évekig nem is preparálták.[3]

A legteljesebb Carnegie-lelőhelyről származó Barosaurus példányt 1923-ban, az akkoriban a Utahi Egyetemen dolgozó Douglass fedezte fel, a U.S. Steelt megalapító és a korábbi, pittsburghi munkáját finanszírozó Andrew Carnegie halála után. Az egyed maradványait három különböző intézet között osztották szét. A hátcsigolyák és a bordák többsége, a medence, a hátsó láb és a farok nagy része a Utahi Egyetemre, a nyakcsigolyák, a hátcsigolyák egy része, a vállöv és a mellső lábak a washingtoni Nemzeti Természetrajzi Múzeumba (National Museum of Natural History), a farokcsigolyák kis része pedig a pittsburghi Carnegie Múzeumba kerültek. 1929-ben Barnum Brown az összes maradványt átszállíttatta a New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeumba (American Museum of Natural History), ahol jelenleg is találhatók. A példány (az AMNH 6341 jelzésű lelet) másolatát vitatott módon a múzeum előcsarnokában állították fel, felágaskodott helyzetben, kicsinyét védve egy portyázó Allosaurustól.[3]

Később Dél-Dakotában több csigolyát és medencét is felfedeztek. Ez a leletanyag (az SDSM 2521 és 25331) a Rapid Cityben levő Dél-Dakotai Bányászati és Technológiai Iskola (South Dakota School of Mines and Technology) gyűjteményébe került.[5] 2007-ben David Evans, őslénykutató, a torontói Royal Ontario Múzeum kurátora egy elfeledett, részleges Barosaurus csontvázra bukkant a múzeum gyűjteményében. Ezt a példányt (a ROM 3670 jelzésű leletet) a 20. század elején Earl Douglass találta meg a Carnegie-lelőhelyen, az intézmény pedig 1962-ben megvette a Carnegie Múzeumtól. A példány sosem került kiállításra, ehelyett újrafelfedezéséig 45 évre a raktában maradt. Jelenleg a Royal Ontario Múzeum dinoszaurusz kiállításának egyik központi darabja.[16] John McIntosh szerint ez a csontváz ugyanahhoz az egyedhez tartozik, amelyet a Carnegie Múzeum gyűjteményében levő (CM 1198 jelzésű) négy nyakcsigolya képvisel.[3]

Afrikai felfedezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1907-ben a német őslénykutató, Eberhard Fraas két sauropoda csontvázát fedezte fel egy expedíció során a Tendaguru medencében, Német Kelet-Afrika területén (a mai Tanzániában). Mindkét példányt az új Gigantosaurus nembe sorolta be, külön fajként (G. africanus és G. robustus néven).[17] A nem nevét azonban már lefoglalták egy angol sauropoda töredékes maradványai számára.[18] Emiatt 1911-ben mindkét példányt egy új, Tornieria nevű nembe helyezték át.[19] E maradványok és más, a meglehetősen gazdag lelőhelyként ismert Tendaguru medencéből származó sauropoda fosszíliák további tanulmányozásáig Werner Janensch ismét áthelyezte a példányokat, ezúttal az amerikai Barosaurus nembe.[20] 1991-ben, a „Gigantosaurus” robustusról kiderült, hogy egy titanosaurus így J. robusta néven az új Janenschia nembe került.[21] Időközben több őslénykutatóban is felmerült, hogy a „Barosaurus” africanus szintén különbözik az észak-amerikai nemtől,[3][4] amit a leletanyagról készül új, 2006-os leírás is igazolt. Az afrikai faj, amely a Barosaurus lentus és a Diplodocus közeli rokonságába tartozik, jelenleg Tornieria africana néven ismert.[9]

Ősökológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Barosaurus maradványai a Nagy síkság és a Sziklás-hegység között található Morrison-formációra korlátozódnak.[3][4] A radiometrikus kormeghatározás, valamint a biosztratigráfiás és paleomagnetikus vizsgálatok alapján a Morrison a késő jura kori kimmeridge-i és kora tithon korszakok idején,[22] körülbelül 155–148 millió ével ezelőtt keletkezett.[23] A Barosaurus fosszíliái a késő kimmeridge-i korszakbeli üledékben találhatók meg, melyek nagyjából 150 millió évesek.[22]

A Morrison-formációban a Jeges-tenger egykori déli ágát képező, és Észak-Amerikát a mai Colorado államig elborító ősi Sundance-tenger szélén levő folyami árterek őrződtek meg. A Barosaurus kifejlődése idején a tektonikus lemez nyugaton történő emelkedésének hatására a tenger észak felé visszahúzódott a mai Kanada területére. A Morrison üledékei lemosódnak az Nevadai orogenezis során felemelkedett, és napjainkban erodálódó nyugati hegyekből.[22] A késő jura korban a légkör igen nagy szén-dioxid tartalma üvegházhatás révén bolygószerte magas hőmérsékletet eredményezett. Egy tanulmány becslése szerint a CO2 koncentráció 1120 ppm, míg a téli átlaghőmérséklet Észak-Amerikában 20 °C, a nyári átlaghőmérséklet pedig 40–45 °C lehetett.[24] Egy újabb tanulmány még magasabb, 3180 ppm CO2 koncentrációt valószínűsített.[25] A magas hőmérséklet egész évben jelentős párolgást, és esetleg a nyugati hegyek irányából esőárnyék hatást idézhetett elő,[26] amitől félszáraz, időszakos eső jellemezte éghajlat alakult ki.[22][27]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Barosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Foster, J. Appendix, Jurassic West: The Dinosaurs of the Morrison Formation and Their World. Indiana University Press, 327–329. o (2007) 
  2. Seebacher, Frank. (2001.). „A new method to calculate allometric length-mass relationships of dinosaurs”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (1), 51–60. o. DOI:[0051:ANMTCA2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2001)021[0051:ANMTCA]2.0.CO;2].  
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n McIntosh, John S..szerk.: Tidwell, Virginia & Carpenter, Ken: The genus Barosaurus Marsh (Sauropoda, Diplodocidae), Thunder-lizards: The Sauropod Dinosaurs. Bloomington: Indiana University Press, 38–77. o (2005). ISBN 0-253-34542-1 
  4. ^ a b c d e f g h i Upchurch, Paul, Barrett, Paul M.; & Dodson, Peter.szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; & Osmólska, Halszka: Sauropoda, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 259–322. o (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  5. ^ a b Foster, John R. (1996.). „Sauropod dinosaurs of the Morrison Formation (Upper Jurassic), Black Hills, South Dakota and Wyoming”. Contributions to Geology, University of Wyoming 31 (1), 1–25. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 7.  
  6. ^ a b c d Lovelace, David M., Hartman, Scott A.; & Wahl, William R. (2007.). „Morphology of a specimen of Supersaurus (Dinosauria, Sauropoda) from the Morrison Formation of Wyoming, and a re-evaluation of diplodocid phylogeny” (PDF). Arquivos do Museu Nacional, Rio de Janeiro 65 (4), 527–544. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 7.  
  7. Wilson, Jeffrey A. (2002.). „Sauropod dinosaur phylogeny: critique and cladistic analysis”. Zoological Journal of the Linnean Society 136 (2), 215–275. o. DOI:10.1046/j.1096-3642.2002.00029.x.  
  8. Lucas, Spencer G., Spielmann, Justin A.; Rinehart, Larry A.; Heckert, Andrew B; Herne, Matthew C.; Hunt, Adrian P.; Foster, John R. & Sullivan, Robert M..szerk.: Foster, John R.; & Lucas, Spencer G.: Taxonomic status of Seismosaurus hallorum, a Late Jurassic sauropod dinosaur from New Mexico, Paleontology and Geology of the Upper Jurassic Morrison Formation, New Mexico Museum of Natural History and Science Bulletin 36: 149-161 (2006) 
  9. ^ a b c Remes, Kristian (2006.). „Revision of the sauropod genus Tornieria africana (Fraas) and its relevance for sauropod paleobiogeography”. Journal of Vertebrate Paleontology 26 (3), 651–669. o. DOI:[651:ROTTSD2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2006)26[651:ROTTSD]2.0.CO;2].  
  10. Remes, Kristian (2007.). „A second Gondwanan diplodocid dinosaur from the Upper Jurassic Tendaguru Beds of Tanzania, East Africa”. Palaeontology 50 (3), 653–667. o. DOI:10.1111/j.1475-4983.2007.00652.x.  
  11. Harris, Jerald D. (2006.). „The significance of Suuwassea emilieae (Dinosauria: Sauropoda) for flagellicaudatan intrarelationships and evolution”. Journal of Systematic Palaeontology 4 (2), 185–198. o. DOI:10.1017/S1477201906001805.  
  12. Marsh, Othniel C. (1890.). „Description of new dinosaurian reptiles”. American Journal of Science 3 (39), 81–86. o.  
  13. Marsh, Othniel C. (1898.). „On the families of sauropodous Dinosauria”. American Journal of Science 4 (6), 487–488. o.  
  14. Marsh, Othniel C. (1899.). „Footprints of Jurassic dinosaurs”. American Journal of Science 4 (7), 227–232. o.  
  15. ^ a b Lull, Richard S. (1919.). „The sauropod dinosaur Barosaurus Marsh: redescription of the type specimens in the Peabody Museum, Yale University”. Memoirs of the Connecticut Academy of Arts and Sciences 6, 1–42. o.  
  16. Massive Barosaurus skeleton discovered at the ROM”, Royal Ontario Museum, 2007. november 13. (Hozzáférés ideje: 2009. október 7.) 
  17. Fraas, Eberhard (1908.). „Ostafrikanische Dinosaurier”. Palaeontographica 55, 105–144. o.  
  18. Seeley, Harry G.. Index to the fossil remains of Aves, Ornithosauria and Reptilia, from the Secondary system of strata arranged in the Woodwardian Museum of the University of Cambridge. Cambridge: Deighton, Bell and Co, 143. o (1869) 
  19. Sternfeld, Richard (1911.). „Zur Nomenklatur der Gattung Gigantosaurus Fraas”. Sitzungsberichte der Gesellschaft naturforschender Freunde zu Berlin 1911, 398. o.  
  20. Janensch, Werner (1922.). „Das Handskelett von Gigantosaurus robustus und Brachiosaurus brancai aus den Tendaguru-Schichten Deutsch-Ostafrikas”. Centralblatt für Mineralogie, Geologie und Paläontologie 1922, 464–480. o.  
  21. Wild, Rupert (1991.). „Janenschia n. g. robusta (E. Fraas 1908) pro Tornieria robusta (E. Fraas 1908) (Reptilia, Saurischia, Sauropodomorpha)”. Stuttgarter Beiträge zur Naturkunde, Serie B: Geologie und Paläontologie 173, 1–4. o.  
  22. ^ a b c d Turner, Christine E., Peterson, Fred..szerk.: Turner, Christine E.; Peterson, Fred; & Dunagan, Stan P. (eds.): Reconstruction of the Upper Jurassic Morrison Formation extinct ecosystem—a synthesis, Reconstruction of the Extinct Ecosystem of the Upper Jurassic Morrison Formation, Sedimentary Geology 167 (3–4), 309–355. o. DOI:10.1016/j.sedgeo.2004.01.009 (2004) 
  23. Kowallis, Bart J., Christiansen, Eric H.; Deino, Alan L.; Peterson, Fred; Turner, Christine E.; Kunk, Michael J.; & Obradovich, John D..szerk.: Carpenter, Ken; Chure, Daniel J.; & Kirkland, James I.: The age of the Morrison Formation, The Upper Jurassic Morrison Formation: An Interdisciplinary Study (PDF), Modern Geology 22 (1–4), 235–260. o (1998). Hozzáférés ideje: 2009. október 7. 
  24. Moore, George T., Hayashida, Darryl N.; Ross, Charles A., Jacobson, Stephen R. (1992.). „Paleoclimate of the Kimmeridgian/Tithonian (Late Jurassic) world: I. Results using a general circulation model”. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 93 (3-4), 113–150. o. DOI:10.1016/0031-0182(92)90186-9.  
  25. Ekart, Douglas D., Cerling, Thure E.; Montanez, Isabel P.; & Tabor, Neil J. (1999.). „A 400 million year carbon isotope record of pedogenic carbonate; implications for paleoatmospheric carbon dioxide” (PDF). American Journal of Science 299 (10), 805–827. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 7.  
  26. Demko, Timothy M., Parrish, Judith T..szerk.: Carpenter, Ken; Chure, Daniel J.; & Kirkland, James I.: Paleoclimatic setting of the Upper Jurassic Morrison Formation, The Upper Jurassic Morrison Formation: An Interdisciplinary Study, Modern Geology 22 (1–4), 283–296. o (1998) 
  27. Engelmann, George F., Chure, Daniel J.; & Fiorillo, Anthony R..szerk.: Turner, Christine E.; Peterson, Fred; & Dunagan, Stan P. (eds.): The implications of a dry climate for the paleoecology of the fauna of the Upper Jurassic Morrison Formation, Reconstruction of the Extinct Ecosystem of the Upper Jurassic Morrison Formation, Sedimentary Geology 167 (3–4), 297–308. o. DOI:10.1016/j.sedgeo.2004.01.008 (2004) 
  • McIntosh.szerk.: Carpenter, Kenneth and Tidswell, Virginia (ed.): The Genus Barosaurus (Marsh), Thunder Lizards: The Sauropodomorph Dinosaurs. Indiana University Press, 38–77. o (2005). ISBN 0-253-34542-1