Bagrationi–Muhrani Leonida orosz nagyhercegné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leonyida Georgijevna orosz nagyhercegné
Leonida Bragation.jpg
Leonida gyerekkorában
Született 1914. október 6.
 Orosz Birodalom, Tbiliszi
Elhunyt 2010. május 23. (95 évesen)
 Spanyolország, Madrid
Házastársa Vlagyimir Kirillovics orosz nagyherceg
Gyermekei Helene Louise Kirby
Marija Vlagyimirovna Romanova
Szülei Bagrationi György muhrani herceg
Helena Nowina-Złotnicka

Bagrationi–Muhrani Leonida (Tbiliszi, 1914. október 6. [a régi időszámítás szerint szeptember 23.]Madrid, 2010. május 23.[1], grúzul ლეონიდა გიორგის გსული ბაგრატიონ-მუხრანელი, magyaros átírásban Leonida Giorgisz gszuli Bagration-Muhraneli, oroszul: Великая княгиня Леонида Георгиевна Романова, Княгиня Багратион-Мухранская; grúz és muhrani hercegnő, házassága révén orosz nagyhercegné és Oroszország címzetes cárnéja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of Arms of the Bagrationi of Mukhrani.svg

Leonida grúz és muhrani hercegnő 1914. október 6-án látott napvilágot a grúz fővárosban Bagrationi György muhrani herceg (1884–1957) és az apai ágon lengyel grófi ősöktől, anyai ágon pedig II. Herkules grúz királytól[2] származó Helena Nowina-Złotnicka (1886–1979) harmadik, utolsó gyermekeként, egyben második leányaként. Édesapja XIII. György herceg néven Muhrani címzetes uralkodója és egyben grúz herceg volt, aki a Bagrationi-ház ifjabbik, Muhranit uraló ágából származott és II. Herkules grúz király szépunokájaként az egykori grúz királyi család fejének számított.

Mivel Grúzia akkoriban az Orosz Birodalom része volt, az országot is érintette, mikor 1917-ben megdöntötték a cári rendszert és rövidesen a bolsevikok kerültek hatalomra. A bolsevik vezetés nemcsak a cári családot, hanem jóformán minden arisztokrata származású személyt üldözött; ugyanakkor a grúz mensevik párt nem háborgatta Leonida hercegnő családját. 1921-ben a bolsevikok alakítottak kormányt Grúziában, emiatt a hercegi família ekkor önkéntes száműzetésbe kényszerült. 1923-ban a vezetés engedélyével visszatérhettek ugyan ősi otthonukba, de folyamatos zaklatásnak voltak kitéve és házi őrizetbe is vették őket. A család megint a menekülés mellett döntött, az országot Makszim Gorkij segítségével hagyták el.[3]

Leonida hercegnő 1934. november 6-án Nizza városában nőül ment Sumner Moore Kirby (1895–1945) amerikai állampolgárhoz és üzletemberhez, akinek ősei Angliából települtek át az Egyesült Államokba.[3] Sumner Moore Kirbynek ez már a harmadik házassága volt; első kapcsolatából egy leánya született. Leonyida Georgijevna és Sumner Moore Kirby házasságából egyetlen gyermek származott, aki Genfben jött világra:

  • Helene Louise Kirby (1935. január 26. – ), nem házasodott meg, később Dvinszkaja grófnő.

Leonida hercegnő első házassága 1937. november 18-án válással végződött. Sumner Moore Kirby a második világháború utolsó évében hunyt el egy koncentrációs táborban, ahová a francia kormány deportálta több más amerikai és brit állampolgárral együtt.[4][5] A második világháború elején a grúz hercegnő barátai és ismerősei segítségével Spanyolországban telepedett le, ahol elismerték királyi származását. 1946. december 5-én, amikor Leonida egyetlen bátyja, Herkules herceg feleségül vette Mária Mercédesz spanyol infánsnőt, III. Vlagyimir Kirillovics címzetes orosz cár hivatalosan is elismerte a Bagrationi-ház királyi státuszát. A Bagrationi-ház egészen eddig ugyanis tisztázatlan szerepet töltött be az orosz főnemességben, hol elismerték uralkodóháznak, hol egyszerű hercegi családként hivatkoztak rá.

Madridban Leonida hercegnő ismételten találkozott Vlagyimir Kirillovics nagyherceggel, az orosz cári család fejével és az orosz trón igénylőjével. Egymásba szerettek, s 1948-ban a nagyherceg megkérte Leonida hercegnő kezét. Helene Kirby, Leonida első házasságából származó leánya a „Dvinszkaja grófnő” címre emelkedett. Az esküvői ceremóniát 1948. augusztus 13-án a svájci Lausanne városában tartották. Kapcsolatukat boldogság és kiegyensúlyozottság jellemezte, melyből egyetlen leány származott:

Leonyida Georgijevna és Vlagyimir Kirillovics frigyét a cári családon belül nem mindenki ismerte el rangban megfelelőnek. A cári család Pál orosz cár által lefektetett Családi Szabályzata szerint ugyanis a családtagok csak akkor tarthatják fent trónigényüket, amennyiben uralkodóházból származó személlyel kötnek házasságot. A nem királyi, csupán nemesi házastárstól született gyermek a törvény értelmében elveszítette jogát az orosz trónra; éppen ezért tekintette a cári család minden tagja lényegi kérdésnek Vlagyimir Kirillovics és Leonyida Georgijevna házasságát. 1969-ben a cári családot képező négy ágból háromnak a vezetője – Roman Petrovics herceg, Andrej Alekszandrovics herceg és Vszevolod Ivanovics herceg – levelet írt Vlagyimir nagyhercegnek, melyben kifejtették, hogy nem tartják rangban egyenlőnek a házasságát Leonyida hercegnővel. Véleményüket az alapozta meg, hogy a Bagrationi-ház már nem volt szuverén uralkodóház 1801 óta, másrészt Tatyjana Konsztantyinovna orosz hercegnő is lemondott trónigényéről, mikor nőül ment Konsztantyin Alekszandrovics Bagratyion muhrani herceghez, Leonyida Georgijevna egyik rokonához. Ez a lépés azt jelentette, hogy a család tagjai nem ismerték el törvényes örökösnek Marija Vlagyimirovna nagyhercegnőt, másrészt Leonyida Georgijevnát nem tartják jogosultnak a címzetes orosz cárnéi címre. Maga Leonyida hercegnő inkább a nagyhercegnéi címét használta; hivatalos eseményeken és külföldi látogatások alkalmával is így jelentették be.

1991-ben Vlagyimir nagyherceg és Leonyida nagyhercegné először látogathattak el Oroszországba. 1992-ben elhunyt Vlagyimir Kirillovics; feleségét mélyen megrendítette halála. Az özvegy nagyhercegné mindazonáltal továbbra is élénken részt vett a társasági életben, számos jótékonysági szervezetnek volt a pártfogója. A rendszerváltás után először 1994-ben látogatott vissza szülőföldjére, mikor szüleit újratemették a grúz fővárosban, egy évvel később pedig elkísérte a rokonát és egyben a grúz trónigénylőt, XIV. György címzetes muhrani herceget grúziai körútjára. A nagyhercegné ettől fogva rendszeres látogatásokat tett mind szülőföldjére, mind Oroszországba.[3][7] Állandó otthona a spanyol fővárosban volt, ahol együtt élt leányával és egyetlen unokájával, Georgij Mihajlovics nagyherceggel. A családnak jelentős anyagi támogatást nyújtott az özvegy nagyhercegné első házasságából származó leánya, aki édesapja halála után egymaga örökölte annak vagyonát. A nagyhercegné másik leánya, Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő 1976. szeptember 22-én feleségül ment Ferenc Vilmos porosz herceghez (1943– ), aki – akárcsak korábban a cári családba beházasodott hercegnők – áttért az ortodox hitre és felvette a Mihail Pavlovics nevet. A párnak egyetlen gyermeke született, mielőtt 1986-ban elváltak volna. Marija nagyhercegnő többé nem ment férjez,[8] édesanyja segítségével nevelte fel fiát.

Leonyida Georgijevna orosz nagyhercegné, grúz és muhrani hercegnő 2010. május 23-án vasárnapról hétfőre[9] virradóra halt meg kilencvenöt évesen a spanyol főváros egyik kórházában, miután rohamosan hanyatló egészsége miatt beszállították.[10] Ő volt a család utolsó olyan tagja, aki még a forradalom előtt született. A család közleményében kijelentette, a nagyhercegnét végakaratának megfelelően férje mellé fogják eltemetni a szentpétervári székesegyházban.[11] A temetést 2010. június 3-án tartották az egykori orosz birodalmi fővárosban a szentpétervári metropolita vezetésével. A nagyhercegné maradványait a nagyhercegi kriptában helyezték örök nyugalomra. A szertartáson a család mellett részt vett több külföldi követség és a szentpétervári grúz közösség is.[12][13][14]

Leszármazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A. N. Zakatov: Господь призвал к Себе Августейшую Мать Главы Российского Императорского Дома Е.И.В. Вдовствующую Государыню Великую Княгиню Леониду Георгиевну (orosz nyelven) (HTML). A Romanov-ház hivatalos honlapja, 2010. május 24. (Hozzáférés: 2010. május 29.) „10/23 мая… В 23-55 по мадридскому времени Е.И.В. Вдовствующая Государыня Великая Княгиня Леонида Георгиевна отошла ко Господу.”
  2. Buyers, Christopher: A grúz uralkodócsalád genealógiája (angol nyelven) (HTML). The Royal Ark pp. 4, 2003–2009. (Hozzáférés: 2010. július 12.)
  3. ^ a b c Her Imperial Highness, the Dowager Grand Duchess (de-jure Empress Dowager) Leonida Georgievna (angol, orosz nyelven) (HTML). Leonyida Georgijevna orosz nagyhercegné hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2010. május 29.)
  4. Sumner Moore Kirby életrajzi adatai (angol nyelven) (HTML). thePeerage.com, 2001. május 14. (Hozzáférés: 2010. május 29.) „He died on 7 April 1945 at age 49 at concentration camp, Leau.”
  5. Henley, John: Britons secretly kept in postwar French camps (angol nyelven) (HTML). guardian.co.uk. The Guardian, 2004. október 4. (Hozzáférés: 2010. május 29.)
  6. Paul Theroff: An Online Gotha – 2010. július 12.
  7. Boulay; 45. oldal
  8. Theroff, Paul: A grúz uralkodócsalád genealógiája (angol nyelven) (HTML). An Online Gotha. (Hozzáférés: 2010. július 12.)
  9. Last Romanov born in Russian empire dies aged 95 (angol nyelven) (HTML). Telegraph.co.uk, 2010. május 24. (Hozzáférés: 2010. május 25.)
  10. Matriarch of Russia's Romanov Imperial House dead at 95 (angol nyelven) (HTML). RT Top Stories, 2010. május 24. (Hozzáférés: 2010. május 25.) „The Grand Duchess passed away in hospital after her health rapidly deteriorated over the weekend.”
  11. Elhunyt a cári Romanov-család legidősebb tagja. Origo.hu, 2010. május 24. (Hozzáférés: 2010. május 25.) „Alexandr Zakatov, a Romanov-ház hivatalának igazgatója azt mondta hétfőn, hogy Leonyida Georgijevnát Szentpéterváron temetik el, férje, a nagyherceg mellé.”
  12. Великая княгиня Леонида Георгиевна похоронена в Петербурге (orosz nyelven) (HTML). Lenta.ru, 2010. június 3. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  13. Zakatov, Alekszandr N.: Кончина и погребение в Родовой Усыпальнице Дома Романовых Е.И.В. Вдовствующей Государыни Великой Княгини Леониды Георгиевны (orosz nyelven) (HTML). A Romanov-ház hivatalos honlapja, 2010. június 6. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  14. MTI: Búcsút vettek Oroszország címzetes cárnéjától (HTML). Népszava online, 2010. június 2. (Hozzáférés: 2010. június 26.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]