Alekszandr Petrovics Dovzsenko
| Alekszandr Petrovics Dovzsenko | |
 | |
| Dovzsenko emlékműve Berlinben Bismarckstraße | |
| Született | 1894. szeptember 10. Orosz Birodalom, Csernyigovi kormányzóság, Szosznyica |
| Elhunyt | 1956. november 25. (62 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Julija Szolnceva (1928 – 1956. november 25.) |
| Foglalkozása | filmrendező |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Novogyevicsi temető[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Petrovics Dovzsenko témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alekszandr Petrovics Dovzsenko (ukrán: Олександр Петрович Довженко, orosz: Александр Петрович Довженко) (Orosz Birodalom, Csernyigovi kormányzóság, Szosznyica, 1894. szeptember 10.; a juliánus naptár szerint: augusztus 29. – Moszkva, 1956. november 25.), szovjet (ukrán) filmrendező.
Élete, munkássága
A némafilm korszaka
Paraszti családban született. 1914-ben tanítóképzőt végzett. Volt falusi tanító és karikaturista is. 1926-ban felkereste az ogyesszai filmgyárat azzal, hogy filmes akar lenni. Két rövid komédiában és egy kalandfilmben szerepelt, majd 1928-ban leforgathatta a Zvenyigora (Звенигора) c. költői szépségű filmet, amelyben csodálatosan egyesíti az ukrán történelem egyes epizódjait a modern korral, a polgárháború eseményeivel. A filmet eredeti, újszerű formanyelv, emelkedett költőiség, nagyszerű képzőművészeti szépségű fotográfia jellemzi.
Következő filmje, az Arzenál (Арсенал, 1929) az 1918-as kijevi nemzeti kormány elleni munkásfelkelésről szól. A filmben az első világháború rettenetének bemutatása az ukrán nacionalizmus ironikus ábrázolásával vegyül, a felkelést pedig patetikus tónusban mutatja meg.
1930-ban készült A föld (Земля) c. filmje, mellyel örökre beírta nevét a filmtörténetbe. A film a brüsszeli tizenkettő néven felállított 1958-as rangsorban a világ legjobb filmjei között a tizedik helyen áll. A film a kommunisták és a kulákok harcát ábrázolja az ukrán faluban. Történetében egy gyilkos kezétől meghal egy fiatal traktorista. A temetésén az egész falu ott van. A ma már mindenestül naivnak, elavultnak tekinthető történet ellenére a film patetikus költőisége, panteista szemlélete, kifejező ereje a filmet halhatatlanná teszi.
A hangosfilm korszaka
Első hangosfilmje, az Ivan (Иван) a Dnyeperen folyó hatalmas vízerőmű építésének, az emberi alkotóerőnek állít emléket. Következő filmje nem az ismerős Ukrajnában, hanem a Távol-Keleten játszódik. Az Aerograd (Аэроград) egy fiktív szovjet város neve, melyet japán ügynökök mesterkedései közepette valahol az óceán partján építenek. A film egyik legnagyobb erénye a szibériai táj szépségének, éltető erejének lírai ábrázolása. A felvételeket Eduard Tissze, Eisenstein operatőre készítette. A háború előtt Dovzsenko még egy filmet rendezett, melynek témáját személyesen Sztálintól kapta. A Scsorsz (Щорс), az „ukrán Csapajev”-ről szóló film állandó ellenőrzés mellett készült el.
A második világháború idején Dovzsenko a front számára röplapokat, újságcikkeket írt, valamint szépirodalmi műveken dolgozott. Eközben több dokumentumfilm készítésében vett részt, megosztva a rendezői munkát feleségével, Julia Szolncevával.
Első színes filmje, a Micsurin (Мичурин), a híres növénynemesítő újító tevékenységét mutatja be és magasztosítja fel. Micsurin személye ekkor már politikailag „kényes” kérdésnek számított, és a film bemutatója után Dovzsenko hét évig semmit nem forgatott. A Dal a tengerről (Поэма о море) című filmet egy trilógia részének tervezte, melyben korábbi témájához, egy víztározó építkezéséhez tért volna vissza. Elkészítésére azonban nem maradt ideje, a felvételek előtt szívrohamban meghalt, tervei alapján a filmet felesége készítette el.
Filmjei
- 1926: Szerelmes virágszálam (Ягодка любви)
- 1926: Vaszja, a reformer (Вася реформатор), (forgatókönyvíró)
- 1927: A diplomáciai futár táskája (Сумка дипкурьера)
- 1928: Zvenyigora (Звенигора)
- 1928: Arzenál (Арсенал)
- 1930: A föld (Земля)
- 1932: Ivan (Иван), (első hangosfilmje)
- 1935: Aerograd (Аэроград) [1] teljes film
- 1939: Scsorsz (Щорс)
- 1939: Bukovina, Ukrajna földje (Буковина, земля Украинская)
- 1940: Felszabadulás (Освобождение), (dokumentumfilm)
- 1943: Harc Szovjet Ukrajnánkért, (Битва за нашу Советскую Украину), (dokumentumfilm, társrendező: Julia Szolnceva)
- 1945: A drága haza (Страна родная)
- 1945: Győzelem a jobbparti Ukrajnában és a német rablók kiűzése a szovjet ukrán földről (Победа на Правобережной Украине и изгнание немецких захватчиков за пределы украинских советских земель), (játékfimes elemekkel kevert dokumentumfilm, társrendező: Julia Szolnceva)
- 1948: Micsurin (Мичурин), (színes)
- 1959: Dal a tengerről (Поэма о море), (a felvételek és az utómunkák rendezője Julia Szolnceva, Dovzsenko felesége)
Írásai
- Élniakarás
Magyarul
- Költő vagyok / A föld. Forgatókönyv; összeáll., ford., utószó Nemeskürty István; Gondolat, Bp., 1968
Emlékezete
- Közterület viseli nevét Moszkvában, Kijevben, Odesszában.
- Berlinben a Bismarckstraße-n emléket állítottak tiszteletére.
- 1994-ben az Ukrán Posta emlékbélyeget adott ki születésének 100. évfordulója alkalmából.
- A kijevi filmstúdió a nevét viseli.
Jegyzetek
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 29.)
Források
- Alekszandr Petrovics Dovzsenko az Internet Movie Database oldalain
- Életrajz oroszul
- Jay Leyda Régi és új (Az orosz és szovjet film története) Gondolat. Budapest, 1967
- Ukrán elbeszélők, Európa Könyvkiadó, 1968
További információk
- Nemeskürty István: A filmvászon költője. Alekszandr Petrovics Dovzsenko; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Bp., 1977 (Filmmúzeum)
- Jurij Barabas: Dovzsenko. Esztétikájának és költészetének néhány kérdése; ford. Tripolszky László; Gondolat, Bp., 1980
