Akácia-szövőmadár

Akácia-szövőmadár
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Szövőmadárfélék (Ploceidae);
Nem:	Sporopipes;
Faj:	S. frontalis;
Tudományos név
	Sporopipes frontalis; (Daudin, 1802)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Akácia-szövőmadár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Akácia-szövőmadár témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2018. július 2.) ezen a változaton alapul.

Az akácia-szövőmadár (Sporopipes frontalis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt François-Marie Daudin francia zoológus írta le 1802-ben, a Loxia nembe Loxia frontalis néven.^[3]

Alfajai

Sporopipes frontalis emini Neumann, 1900
Sporopipes frontalis frontalis (Daudin, 1800)^[2]

Előfordulása

Nyugat-, Közép- és Kelet-Afrikában, Csád, Mali, Mauritánia, Niger, Szenegál, Gambia, Guinea, Bissau-Guinea, Ghána, Benin, Burkina Faso, Kamerun, Nigéria, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Dél-Szudán, Szomália, Eritrea, Etiópia, Kenya és Tanzánia területén honos.

A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 11 centiméter, testtömege 14–22 gramm.^[3] Testének alsó fele fehér. Szárnyai és farka barnásszürke. Jellegzetes bélyege a tarkóján és a nyakán látható, nagyméretű összefüggő gesztenyebarna folt. Feje tetején sötét tollakból álló korona látható. Rövid csőre van.

Életmódja

Elsősorban magvakkal táplálkozik, de fogyaszt rovarokat is, melyeket a talajon gyűjt össze. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben.

Sötétedés után kisebb, három-négy egyedből álló csoportokban pihen a fákon. Néha vékony ágakból úgynevezett alvófészket is készít.

Hangja kellemesen dallamos. Felszállás közben hangos riasztóhangot hallat.

Szaporodása

Monogám párkapcsolatban élő faj. A hím a szavanna valamely nagyobb fájának szélső koronaágaira függeszti fel száraz fűből szőtt gömb alakú fészkét. A fészeknek csőszerű oldalsó bejárata van.

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 18.)
↑ ^a ^b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 18.)
↑ ^a ^b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 18.)
↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. február 18.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. február 18.)
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 18.)

[B-2] Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 18.)

[E-3] Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 18.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. február 18.)

[1]

[2]

[3]

[4]