Akácia-szövőmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2018. július 2., 18:44-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Rendszerezése)
Akácia-szövőmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Szövőmadárfélék (Ploceidae)
Nem: Sporopipes
Faj: S. frontalis
Tudományos név
Sporopipes frontalis
(Daudin, 1802)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Akácia-szövőmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Akácia-szövőmadár témájú kategóriát.

Az akácia-szövőmadár (Sporopipes frontalis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt François-Marie Daudin francia zoológus írta le 1802-ben, a Loxia nembe Loxia frontalis néven.[3]

Alfajai

  • Sporopipes frontalis emini Neumann, 1900
  • Sporopipes frontalis frontalis (Daudin, 1800)[2]

Előfordulása

Nyugat-, Közép- és Kelet-Afrikában, Csád, Mali, Mauritánia, Niger, Szenegál, Gambia, Guinea, Bissau-Guinea, Ghána, Benin, Burkina Faso, Kamerun, Nigéria, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Dél-Szudán, Szomália, Eritrea, Etiópia, Kenya és Tanzánia területén honos.

A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 11 centiméter, testtömege 14–22 gramm.[3] Testének alsó fele fehér. Szárnyai és farka barnásszürke. Jellegzetes bélyege a tarkóján és a nyakán látható, nagyméretű összefüggő gesztenyebarna folt. Feje tetején sötét tollakból álló korona látható. Rövid csőre van.

Életmódja

Elsősorban magvakkal táplálkozik, de fogyaszt rovarokat is, melyeket a talajon gyűjt össze. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben.

Sötétedés után kisebb, három-négy egyedből álló csoportokban pihen a fákon. Néha vékony ágakból úgynevezett alvófészket is készít.

Hangja kellemesen dallamos. Felszállás közben hangos riasztóhangot hallat.

Szaporodása

Monogám párkapcsolatban élő faj. A hím a szavanna valamely nagyobb fájának szélső koronaágaira függeszti fel száraz fűből szőtt gömb alakú fészkét. A fészeknek csőszerű oldalsó bejárata van.

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 18.)
  2. a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 18.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 18.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. február 18.)

Források

További információk