Tehergépkocsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Teherautó szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egy európai kamion: nyergesvontató és félpótkocsi
Egy másik európai kamion: tehergépkocsi pótkocsival

A tehergépkocsik (vagy teherautók) elsősorban vagy kizárólagosan terhek (pl. nyersanyagok, félkész termékek, készáruk) szállítására tervezett közúti gépjárművek. A KRESZ alapján (az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet II. szakasz i. pontja) ebbe a csoportba tartozik minden olyan gépkocsi, ami nem személygépkocsi, autóbusz, trolibusz, vagy mezőgazdasági vontató (traktor). A teherautók általában merev kerettel rendelkeznek. A nagyobb, általában pótkocsival rendelkező tehergépkocsikat kamionnak is nevezik.

Felépítése általában a következő: egy erős váz, egy megfelelő meghajtóstruktúra, vezetőfülke, illetve a rakomány számára hely, vagy a pótkocsi vontatásra kialakított szerkezet (nyereg).

Általános[szerkesztés]

Egy Kaelble vontató 1953-ból

Konstrukciós besorolás[szerkesztés]

A tehergépkocsik alapvetően két típusúak lehetnek:

  • Fülkésalváz: amely maga szállítja a terhet az alvázra szerelt felépítmény által. A felépítmény képezi a rakteret, ez lehet plató, ponyvás plató, zárt doboz, hűtött raktér, tartály folyékony vagy porózus anyagokhoz stb., de vannak cserélhető felépítmények is. Az alváz különböző hosszúságú lehet felépítménytől függően és kettőtől indokolt esetben lehet akár hat tengelyes is. Ezen kívül pótkocsit is vontathat, ezáltal „szerelvénnyé” válik.
  • Nyergesvontató: csak félpótkocsi vonatására van kialakítva, önmaga rakomány szállítására nem alkalmas. A nyerges vontatók általában rövid alvázú teherautók, amin a vezetőfülke mögött a félpótkocsi vontatására kialakított „nyereg” található, ehhez kapcsolódva veszi át a nyerges vontató a rátámaszkodó félpótkocsi súlyának egy részét. A nyereg egy lapos, kerek fémalj, amiben egy keskeny vágat fogadja be a félpótkocsi „királycsap”ját. A nyergesvontatóból és félpótkocsiból álló szerelvény is vontathat bizonyos országokban bizonyos megkötésekkel pótkocsit.

Más változatok:

  • „Dromedár”: ritka tehergépkocsi típus, amely nyergesvontató létére a fülke mögött kisebb raktérrel rendelkezik.
  • Vontató: olyan tehergépkocsi, ami alapesetben leggyakrabban nyergesvontató, de kisebb plató („ballasztplató”) felszerelésével pótkocsik vontatására is alkalmassá tehető. Jellemzően ide tartoznak a nehézvontatók is, amelyek túlsúlyos szállítmányok vontatására szolgálnak.
  • Terminálvontató: olyan nyergesvontató, amely nagyobb átrakodóhelyeken, pl. kikötőkben rendezgeti a félpótkocsikat. Egy átlagos nyergesvontatóhoz hasonlóan kéttengelyes jármű, viszont csak egyszemélyes a vezetőfülkéje, amiből hátrafelé is vezethető mikor rákapcsolódik egy félpótkocsira, vagy elhelyezi azt valahová. A nyeregszerkezetének magassága hidraulikával állítható, így mindenféle félpótkocsival össze tud kapcsolódni.

Pótkocsik[szerkesztés]

Európai nyergesszerelvény tandempótkocsival
Félpótkocsit „dolly” révén pótkocsiként vontat egy felépítményes teherautó
„B-dupla” szerelvény Ausztráliában: B-pótkocsival és hagyományos (A) félpóttal
Ausztrál „országúti vonat” (Mack vontatóval)

A tehergépkocsiknak általában ugyancsak kétféle pótkocsijuk lehet, mindkét típus ugyanolyan felépítményekkel rendelkezhet, mint a tehergépkocsik.

  • Pótkocsi: lehet könnyű, 750 kg össztömeg alatti, vagy nehéz, e tömeg feletti. A pótkocsikat azok vonórúdjával vagy vonóháromszögével vontatják, miután a tehergépkocsik alvázának végén lévő vonóhoroghoz vagy vonószemhez kapcsolták őket. Tipikus pótkocsi például az, amelyiknek az elején és a végén is van tengelye. Vannak olyan pótkocsik is, amelyeknek középen vannak a tengelyei, általában ezek is normál hosszúságúak, de vannak kisebbek is. Lehetnek egytengelyesek (mondem, ezek sokszor könnyű pótkocsik), kéttengelyesek (tandem), vagy háromtengelyesek (tridem) is.
  • Félpótkocsi: a félpótkocsi a nyergesvontató nyeregszerkezetére támaszkodik, ezáltal az veszi át a félpótkocsi súlyának jelentős részét. A kialakítása miatt, mivel csak hátul vannak tengelyei és mert csak nyergesvontató tudja vontatni, nevezik félpótkocsinak. Ugyanakkor egy „dolly” nevű segédeszköz segítségével akár egész pótkocsivá is alakítható. A dolly egy vagy két (ritkán három) tengelyes futóműelem, amely elől vonóháromszöggel rendelkezik, és maga is nyeregszerkezettel kapcsolódik a félpótkocsihoz, ezáltal azt pótkocsivá téve, így felépítményes teherautók is elvontathatják.

Más változatok:

  • Több pótkocsis szerelvény: olyan járműszerelvény, amelynek két vagy több pótkocsija van, gyakran dollyval egymáshoz kapcsolva. Sok országban csak külön engedéllyel közlekedhetnek ilyen szerelvények, máshol viszont szabadabban. Az egyik legismertebb ilyen ország Ausztrália, ahol „Road Train”-nek (országúti vonatnak) hívják az ilyen szerelvényeket.
  • B-pótkocsi: olyan félpótkocsi, amelynél a felépítmény a hosszánál rövidebb, mert a végén saját nyereggel rendelkezik, amivel „dolly” nélkül képes más félpótkocsikkal összekapcsolódni több pótkocsis szerelvényekké. A B-pótkocsi mellett a hagyományos félpótkocsit „A-pótkocsiknak” is hívják megkülönböztetésként, innen az elnevezés. A B-pótkocsi szintén Ausztráliában gyakori, de Új-Zélandon és Kanadában is használják.
  • Tréler: speciális szállítmányok hordozására szolgáló vontatmánytípus, amelyet inkább csak nehézvontatók mozgatnak. Szintén lehetnek vonórudasak vagy nyereggel vontathatók is.

A felépítményeket és pótkocsikat más cégek gyártják, mint a tehergépkocsikat, de a konstrukciós szabványok betartása miatt természetesen folyamatosan együttműködnek egymással.

Kialakítás[szerkesztés]

Tipikus "rövid orrú" teherautó, amely átmenet a hosszú, illetve a front kialakítású tehergépkocsi között (Mercedes 1113)

A tehergépkocsik építési formáit a motor és a vezetőfülke egymáshoz való helyzete adja.

  • A motor egy hosszan kiálló orrban kap helyet, ezeket „csőrös” tehergépkocsiknak is hívják. Amerikában és Ausztráliában ez az elterjedt típus, angolul conventional, azaz szokásos jelzővel illetik. Európában a méretkorlátozások miatt ez a kialakítás nem gazdaságos, így csak elvétve fordul elő.
  • A „rövid orrú” tehergépkocsiknál a motor átnyúlik a vezetőfülkébe, ilyen kialakítás főleg régi tehergépkocsiknál látható.
  • A „bulldogfülkés” kialakítás esetén a motor teljes egészében a vezetőfülke alatt foglal helyet. A világ legtöbb országában ez az uralkodó konstrukció, aminek oka a tehergépkocsikra vonatkozó méret (így hossz-) korlátozás. Az USA-ban is elterjedt volt ez a típus a méretkorlátozások 1970-es évekbeli lazításáig, ott COE (Cab Over Engine, azaz „fülke a motor felett”) rövidítéssel is szokták jelölni.

Méret és tömeg[szerkesztés]

A tehergépkocsikat alapvetően a megengedett össztömeg, a tengelyeinek száma, illetve a használati cél alapján rendszerezik:

  • Kisteherautó: 3,5 tonna
  • Könnyű teherautó: 7,5 t-ig
  • Középnehéz teherautó: 12 t-ig
  • Nehéz teherautó: 40 t-ig, pótkocsival együtt.

Egy VW Golf is számíthat teherautónak, ha a használati célja áruszállítás, illetve ha a szükséges átépítés megtörtént. Több személyautót gyártó cégnek van áruszállításra kialakított típusa is, pl. VW Caddy vagy Opel Astra Van. Amerikában pedig ilyen autó, pl. a Chevrolet El Camino.

Ahhoz, hogy teherautót vezethessünk, megengedett össztömeg alapján szükséges a:

  • B kategóriás jogosítvány (max. 3,5 t)
  • C (vagy C1) kategóriás jogosítvány (nincs súlykorlátozás)
  • C+E kategóriás jogosítvány (750 kg-nál nehezebb pótkocsi C+CE)
Tipikus európai nyergesvontató (Volvo FH sorozat)

Jogilag sokféleképpen osztályozzák a teherautókat. Figyelembe veszik a tömegét, felépítését, a felhasználás célját, amelyek különböző hatással vannak például a járműbiztosításra, a vámra, és különféle egyéb adókra. Példaképpen, egyes államokban szabályozzák a pénteki, illetve szombati fuvarozást.

Rendszerint a felhasználás nagysága szerint: helyi forgalom, elosztó forgalom (általában kisebb járművek, kis vezetőfülkével, fekvőhely nélkül), vagy távolsági forgalom. Természetesen használhatóak a kis forgalmi járművek is távolságiként, de ez formailag nem elkülöníthető. Miután az utóbbi években engedélyezte az EU a vezetőknek, hogy a fülkében töltsék a pihenőidejüket, amennyiben a kötelező méret és kellék megtalálható, nem kötelező a hotel igénybevétele.

Időközben, a távolsági forgalmat többségben uralják az euro-nyergesvontatók, amelyek tipikusan egy kéttengelyes nyergesvontatóból és egy háromtengelyes félpótkocsiból (trailer) állnak. Ezeknek a méretét, súlyát, felhasználását az EU hivatalosan előírta, és az összes európai országban engedélyezett. A teherjármű pótkocsis szerelvényként (tehergépkocsi+pótkocsi) max. 18,75 m-es, nyerges szerelvényként (vontató+félpót) 16,50 m hosszú, 4 m magas, és 2,60 m széles lehet.

Meghajtás[szerkesztés]

Alapesetben a tehergépkocsik hátsó (dupla abroncsozású, azaz ikerszerelésű) kerekeit hajtja meg a dízelmotor, de ez a tengelyek számától és a jármű felhasználhatóságtól függően változhat. Kormányzásnál alapesetben csak az első tengely kormányozott, de több tengely esetén ez is változhat. A tehergépkocsi meghajtását a kerékképlet írja le, ami megmutatja, hogy a rendelkezésre álló kerekekből mennyi meghajtott és mennyi kormányzott.

Alább csak a hagyományos tehergépkocsik szóba jöhető kerékképletei szerepelnek. Az „×” mutatja a kerekek és a meghajtott kerekek közti különbséget, a „/” jel után a kormányzott kerekek száma látszik, de ezt külön csak akkor jelölik, ha az értelemszerűen kormányozott első két keréken felül több kerék is kormányozottak, tehát külön „/2”-t nem. Egy-egy meghajtóképletnél egyúttal a tengelyelrendezések is számítanak, ezt „+” jellel jelzik a tengelyek száma közt elölről hátrafelé.

Két tengely

6×6-os kerékképletű tehergépkocsi (Magirus Deutz)
6×6/4-es kerékképletű tűzoltógépkocsi ritka 2+1-es tengelykiosztással, vagyis mellső ikertengelyekkel (Faun)

Kéttengelyes (négy kerekű) jármű esetén három lehetőség van:

  • 4×2 = négy kerékből kettő meghajtott (általában a hátsó).
  • 4×4 = négy kerékből négy meghajtott, tehát összkerékhajtású.
  • 4×4/4 = mind a négy kerék meghajtott és kormányzott (összkormányzással kerékszámtól vagy tengelyszámtól függetlenül viszont csak bizonyos különleges tehergépkocsik bírnak).

Két tengely esetén kevésbé lehet tengelyelrendezésről beszélni, leszámítva, hogy a hátsó hol támasztja alá a terhelést.

Három tengely Háromtengelyes (hat kerekű) járműnél már több a lehetőség, 1+2-es vagy ritkán 2+1-es tengelykiosztások fordulnak elő, a kettős tengelyeket dupla vagy ikertengelyeknek is hívják. Egészen ritkán 1+1+1 tengelykiosztás is lehet, mely jellemzően katonai és/vagy kétéltű járműveknél fordul elő.:

  • 6×4 = hatból négy kerék meghajtott a hátsó ikertengelyen, 1+2.
  • 6×2/4 = hatból két kerék meghajtott és négy kormányozott, általában a nem meghajtottak, ezek az első és valamelyik hátsó tengelyen vannak (egészen ritka esetben az első kettőn), 1+2, 2+1.
  • 6×4/4 = hatból négy kerék meghajtott a hátsó kettő, vagy az első és harmadik tengelyen, az első és második tengely kerekei pedig kormányozottak, 1+2, 2+1.
  • 6×6 = összkerékhajtás, 1+2.
  • 6×6/4 = az elsőn kívül valamelyik másik tengely is kormányozott (ritka változat, még ritkábban az első két tengely kormányzott), 1+2, 2+1, 1+1+1.
  • 4×4+2 = hatból két kerék meghajtott és a második háti tengely emelhető; az első tengely meghajtott.

Ha egy járműnél a meghajtott merev tengely után is van kormányzott tengely, azon a kerekek már minden esetben ellenkormányozottak, csökkentve a kanyarodás ívét.

Négy tengely

8×4/4-es négytengelyes tehergépkocsi cementmixerrel (MAN)
8×4/4-es négytengelyes tehergépkocsi tridem-tengelyekkel mint nehézvontató (MAN)

Négytengelyes (nyolc kerekű) járműnél további lehetőségek vannak, alapvetően 2+2-es vagy 1+3-as tengelykiosztások lehetségesek, utóbbinál a hátsó hármas tengelycsoportot „tridem-tengelyeknek” is hívják:

  • 8×2/4 = nyolcból az egyik hátsó pár kerék meghajtott, általában a harmadik tengelyen lévők, az első két tengelyen lévők kormányozottak, az utolsó pedig szabad futású (passzív) tengely (az ilyen tengely ritka), 1+3, 2+2.
  • 8×2/6 = nyolcból az egyik hátsó pár kerék meghajtott, általában a harmadik tengelyen lévők, a többi kormányozott, 1+3, 2+2.
  • 8×4/4 = nyolcból a hátsó négy kerék meghajtott és az első négy kormányozott; néha az első kettő és az utolsó kettő, de akkor a középső négy kerék kap meghajtást, 1+3, 2+2.
  • 8×6/4 = mint az előző képlet első változatánál, de itt általában az első tengely is meghajtást kap, 1+3, 2+2.
  • 8×8/4 = összkerékhajtás és az első két tengely kormányzása, 2+2.
  • 8×6 = nyolcból a három hátsó tengely hat kereke kap meghajtást, de csak az első tengely kerekei kormányozottak. Ez a hajtásképlet főleg az Észak-Amerikai gyártású, „csőrös fülkéjű”, építőipari, nehéz szállító és nehézvontató tehergépkocsikra jellemző, amelyeknek a meghajtást bonyolító, három differenciálműje a három hátsó tengelyen van, ezért 1+3 tengelyelrendezésűek. Emiatt szokták „háromdifis”-eknek valamint „tridem” tengelyeseknek is hívni őket.
  • 8×8 = összkerékhajtás csak első kormányzott tengellyel rendelkező tehergépkocsiknál, azaz ugyancsak 1+3-as tengelyelrendezésnél, szintén főleg amerikai, csőrös fülkéjű modelleknél. Ugyanakkor bizonyos, csőrös típusú teherautók fülkéje alá is beépíthetnek egy második kormányzott mellső tengelyt, így itt is előfordul a 2+2 tengelyelrendezés a már ismertetett 8×8/4 vagy 8×4/4 kerékképletekkel.

Öt tengely

Öttengelyes tehergépkocsi 10×4/6-os kerékképlettel (Sisu)

Öttengelyes (tíz kerekű) járművek már eleve különlegesnek számítanak, a kerékképleteik is azok:

  • 10×4/6 = tízből négy kerék meghajtott a harmadik és negyedik, vagy a negyedik és ötödik tengelyen, a többiek kormányozottak, 2+3.
  • 10×6/6 = tízből hat kerék meghajtott az első vagy a második, illetve a harmadik és negyedik tengelyen, az első, második és ötödik tengely kerekei pedig kormányozottak, 2+3, 1+4, 1+1+3.
  • 10×8/6 = tízből nyolc kerék meghajtott az első és második, illetve a negyedik és ötödik tengelyen, az első, második és harmadik tengely kerekei pedig kormányozottak, 2+3, 2+1+2.
  • 10×8/8 = mint az előző képletnél, de az ötödik tengely kerekei is kormányozottak, 2+3, 2+1+2.
  • 10×10/4 = összkerékhajtás az első két tengely kerekeinek kormányzásával (különleges járműhöz), 2+3.

Hat tengely Léteznek hattengelyes (tizenkét kerekű) járművek is, bár nem sok, kerékképleteik az alábbiak lehetnek:

  • 12×4/8 = tizenkettőből négy kerék meghajtott a negyedik és ötödik tengelyen, a többiek kormányozottak, 1+5.
  • 12×6/8 = mint az előző képletnél, de az első tengely kerekei is meghajtást kapnak, 3+3 (1+1+1+3), 2+4.

Három vagy több tengely esetén egyes tehergépkocsik bizonyos tengelye(i) felemelhető(k) a talajról, ha a terhelés nem teszi szükségessé a használatukat. Ezeket „boogie-tengelyeknek” hívják, de szokták még „mankótengelynek” is nevezni. A meghajtott tengelyek általában dupla gumis kerekűek (ikerszerelésűek), a kormányzott tengelyeken pedig szóló gumisak (egyedi szerelésűek) a kerekek, de több meghajtott tengely esetén ez utóbbiak is meghajtást kapnak, nem beszélve a kimondottan terepre készített, összkerékhajtású tehergépkocsikról, amiknek gyakran minden kerekén szóló terepgumi található. Négy vagy annál több tengely főleg építőipari vagy egyéb különlegesebb felhasználású tehergépkocsikon fordul elő.

A tehergépkocsi története[szerkesztés]

Daimler teherautó, 1896
Benz teherautó 1912-ből

A legelső tehergépjármű a világ első működőképes gőzautója volt, melyet Nicolas-Joseph Cugnot épített 1771-ben. A járművet ágyúk vontatására szerette volna használni a francia hadseregnél, de az elején lévő, meghajtásához szükséges gőzüst miatt az orrnehéz jármű irányíthatatlannak bizonyult, első próbaútján le is döntött egy falat. Cugnot gőzmobilja ezután be is fejezte pályafutását. 1896. október 1-jén Gottlieb Daimler, a Daimler AG alapítója, Stuttgartban megépítette az első belső égésű motorral szerelt teherautót „Phönix” néven. Ennek a terhelhetősége 1,5 tonna volt; 2 hengeres, 4 ütemű, 1,6 literes motorral volt felszerelve. 16 LE-s teljesítményével 16 km/h-s sebességre volt képes. Londonban 4600 aranymárkáért adták el. Később 10 LE-s, 5 t terhelhetőségű teherautók kerültek piacra. Karl Benz már 1895-ben saját tervezésű autóbuszt mutatott be, és 1900-ban saját teherautóját is elkészítette.

A tehergépkocsi mint munkahely[szerkesztés]

Egy tehergépkocsi vezetőhelye (Volvo FH)
Az 1. számú Autóközlekedési Vállalat kitűzője (1963 körül)
Magasított hálófülkés tehergépkocsi (Scania R470 Topline)
Dupla fülkés tűzoltó tehergépkocsi (Scania)

A helyi forgalomban használt járműveknek általában csak rövid fülkéjük van, kevés tárolóhellyel. Ez a nappali kabin, amiben nincs hálóhely, innen az elnevezés is. Ezért a nappali kabinos tehergépkocsik csak a helyi és elosztó forgalomban vesznek részt. Leggyakrabban középnehéz, max. 12 t-tól 24 t-ig, vagy 3,5 t-tól 7,5 t-ig terjedő járműveken szoktak alkalmazni. Jellemzően nappali kabinosak pl. az építőipari tehergépkocsik is (billenő platós, cementmixer stb.).

A kisebb méretű, pl. áruterítő tehergépkocsik általában kisebb motorral, alacsonyabb komforttal rendelkeznek, mint a nemzetközi, távolsági tehergépkocsik. Gyakran alkalmaznak az utca magasságához való illeszkedés, valamint a ki- és berakodás megkönnyítése érdekében egy hidraulikus rámpát, ami hátul található. A középnehéz tehergépkocsit pótkocsival is használják. A helyi használatnál előnyös az alacsony felépítésű jármű kisebb kabinja, mert így a vezetőnek a gyakori ki- és beszállásnál nem kell olyan magasra emelkednie.

A távolsági teherautóknál nagyobb fülke található, ezek a hálófülkék. A hálófülkék az ülések mögött elhelyezett alvóhelyekkel rendelkeznek. Fontos és több országban törvényben szabályozott a hálókabinos autók minimális légtere. A hálófülkék az 1990-es évek kezdetétől magasított tetővel is készülnek, ezek a magasított hálófülkék. Azok előtt a légellenállás csökkentése érdekében, légterelő spoilert szereltek a fülkék tetejére. Jelenleg távolsági teherautókra szabadon választható a sima vagy magasított hálófülke, ezekből többféle is létezik a teherautógyárak kínálatában. Ma egy nagyobb ember is kényelmesen fel tud állni egy magasított hálófülkében, illetve ezzel megnövelték a belteret is, mivel a második hálóhely a vezetőrész fölé került. A vezetők gyakran tartózkodnak a pihenőidő alatt is a kabinban, ezért ezek a részletek meglehetősen fontosak és hasznosak. Számos kényelmi komforttal találkozhatunk, ha benézünk egy nagyobb, korszerű haszonjárműbe (rádió, légkondicionáló, olvasólámpa, felhajtható asztal, forgatható ülés stb.).

Néhány országban, mint például az Egyesült Államokban egyedi rendelésű, extra hosszú hálófülkékkel szerelt tehergépkocsik is készülhetnek, főleg nyergesvontatók, ezek felérnek egy lakókocsi komfortjával, többek között zuhanyzó is található bennük.

Készülnek még dupla fülkék is, ezek négyajtós fülkék, amelyek több ember (brigád) szállítására alkalmasak ilyen munkakörű tehergépkocsikhoz. Jellemző dupla fülkés tehergépkocsik például a tűzoltójárművek.

Nagyobb gyártók[szerkesztés]

Európa[szerkesztés]

DAF típusú nyergesszerelvény
Iveco típusú nyergesszerelvény

Nyugat-európai gyártók

Kelet-európai gyártók

Kamaz típusú tehergépkocsi

Ázsia[szerkesztés]

Egy kamionpihenő Ladakhban, Indiában

Főleg ázsiai és dél-amerikai gyártókra jellemző, hogy bizonyos, jellemzően európai gyártók régebbi típusait licencmegállapodás kereteiben saját márkanévvel gyártják.

Dél-Amerika[szerkesztés]

Dél-amerikai Mercedes kamionszerelvény

Észak-Amerika[szerkesztés]

Amerikai tehergépkocsi (Peterbilt) – Kalifornia
Amerikai nyergesszerelvény Floridában (Kenworth)

Ausztrália és Új-Zéland[szerkesztés]

Ausztrál Kenworth vontató Road Train vontatóként
Volvo szerelvény Új-Zélandon

Ezeken a piacokon főleg amerikai és európai gyártók kamionjainak helyi körülményekhez alakított változatai találhatók.

  • Kenworth
  • Mack
  • Western Star
  • Freightliner
  • International
  • Mercedes-Benz
  • MAN
  • Scania
  • Iveco
  • Volvo

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lastkraftwagen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tehergépkocsi témájú médiaállományokat.