Sztaurakiosz bizánci császár
Sztaurakiosz | |
I. Niképhorosz és fia, Sztaurakiosz solidusa | |
Bizánci császár | |
Uralkodási ideje | |
811. július 27. – október 2. | |
Elődje | I. Niképhorosz |
Utódja | I. Mikhaél |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Nikephorian dynasty |
Született | 790 körül[1] |
Elhunyt | 812. január 11. (22 évesen) Konstantinápoly |
Édesapja | I. Niképhorosz bizánci császár |
Testvére(i) | Prokopia |
Házastársa | Theophano of Athens |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztaurakiosz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sztaurakiosz (ógörögül: Σταυράκιος, latinul: Stauracius, 790 körül – 812. január 11.), a Bizánci Birodalom császára (uralkodott 811. július 26. – 811. október 2.), I. Niképhorosz fia és 803-tól kezdve tárcsászára volt. 807-ben vette feleségül a hajdani Eiréné császárnő rokonát, az athéni Theophanót.
Élete
[szerkesztés]Miután atyja diadalmasan előretörő seregét a bolgárok bekerítették a hegyekben, majd lemészárolták a császárral együtt, a súlyos sérülést kapott trónörököst maradék katonái kimentették és Adrianopoliszba szállították, ahol császárrá kiáltották ki. Mivel felgyógyulására nem volt sok remény, leginkább egy alkalmas utód kijelölése miatt volt szükség Sztaurakioszra. A legvalószínűbb jelölt sógora, Mikhaél Rhangabé volt, de a császárné, Theophanó is magának követelte a régensi hatalmat. Sztaurakiosz nem tudott dönteni.
A fenyegető külpolitikai katasztrófa árnyékában végül puccs döntötte el a vitát. Október 2-án a hadsereg, a senatus és a nép Niképhorosz pátriárka támogatásával császárrá kiáltotta ki Mikhaélt, azaz I. Mikhaélt. Sztaurakiosz tudomásul vette a döntést, lemondott és kolostorba vonult, ahol három hónap múlva, 812. január 11-én meg is halt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 9.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-383-6
Előző uralkodó: I. Niképhorosz |
Következő uralkodó: I. Mikhaél |