Solidus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A solidus római és bizánci aranzpénz volt.

Először Diocletianus használta 301 körül. Ekkor értéke a 1/60 római font (5,5 g) tiszta arany volt. Egyben ezer dénár váltóértéke is volt, azonban ez idővel változott. Ekkor még azonban csak kis mennyiségben verték, így alig volt hatással a gazdaságra.

A 4. század első évtizedében[1] Nagy Constantinus pénzreformja részeként az aureus helyett új aranypénzt vezetett be a solidus, amely 1/72 font (4,54 gramm) tiszta arany volt, veretésével, valamint új ezüst pénzt, a siliqua-t (argenteus súlyban) és a valamivel nehezebb miliarens-t. A bizánci arany pénzverés ezen solidusokat készíti változatlan formában egészen a 11. századig. Ezután az aranypénzek szélesebbek, laposabbak és könnyebbek lettek.

Az új aranypénzfajtának a kisebb címletei a semissis (félsolidus) és a tremissis (egyharmad solidus) voltak. A solidus súlya századokon keresztül, még Bizáncban is változatlan maradt. A 4. század végén megjelent az érméken verdejel jelzése mellett az OB, amelynek jelentése vagy „obrüsza” (tiszta arany), vagy görög számokkal 72, tehát vagy a pénz súlyát (1/72 font), vagy anyagának finomságát garantálták.

Noha nem számítottak fizetőeszköznek, mégis említést kell tennünk az úgynevezett arany medaillonokról, vagy multiplumokról. Ezek többszörös aureus vagy solidus súlyban vert aranyak voltak, ünnepi alkalmakra készültek nagyon alacsony példányszámban, mai megfelelőik az emlékveretek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 307 vagy 312-ben

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]