Ugrás a tartalomhoz

Sztaurakiosz bizánci császár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sztaurákiosz szócikkből átirányítva)
Sztaurakiosz
I. Niképhorosz és fia, Sztaurakiosz solidusa
I. Niképhorosz és fia, Sztaurakiosz solidusa

Bizánci császár
Uralkodási ideje
811. július 27. október 2.
ElődjeI. Niképhorosz
UtódjaI. Mikhaél
Életrajzi adatok
UralkodóházNikephorian dynasty
Született790 körül[1]
Elhunyt812. január 11. (22 évesen)
Konstantinápoly
ÉdesapjaI. Niképhorosz bizánci császár
Testvére(i)Prokopia
HázastársaTheophano of Athens
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztaurakiosz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sztaurakiosz (ógörögül: Σταυράκιος, latinul: Stauracius, 790 körül – 812. január 11.), a Bizánci Birodalom császára (uralkodott 811. július 26.811. október 2.), I. Niképhorosz fia és 803-tól kezdve tárcsászára volt. 807-ben vette feleségül a hajdani Eiréné császárnő rokonát, az athéni Theophanót.

Élete

[szerkesztés]

Miután atyja diadalmasan előretörő seregét a bolgárok bekerítették a hegyekben, majd lemészárolták a császárral együtt, a súlyos sérülést kapott trónörököst maradék katonái kimentették és Adrianopoliszba szállították, ahol császárrá kiáltották ki. Mivel felgyógyulására nem volt sok remény, leginkább egy alkalmas utód kijelölése miatt volt szükség Sztaurakioszra. A legvalószínűbb jelölt sógora, Mikhaél Rhangabé volt, de a császárné, Theophanó is magának követelte a régensi hatalmat. Sztaurakiosz nem tudott dönteni.

A fenyegető külpolitikai katasztrófa árnyékában végül puccs döntötte el a vitát. Október 2-án a hadsereg, a senatus és a nép Niképhorosz pátriárka támogatásával császárrá kiáltotta ki Mikhaélt, azaz I. Mikhaélt. Sztaurakiosz tudomásul vette a döntést, lemondott és kolostorba vonult, ahol három hónap múlva, 812. január 11-én meg is halt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 9.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Niképhorosz
Következő uralkodó:
I. Mikhaél