Szerkesztő:SzDóri/jegyzetek/jegyzetek/globális felmelegedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ezt a lapot kérlek ne szerkeszd. Ha bármilyen hozzáfűznivalód, javítási szándékod van, akkor azt a vitalapra írd. Minden észrevételt szívesen fogadok. Köszönet

Ezen az oldalon a globális felmelegedés szócikket írom újra. A gondolatmenetem megkönnyítésére ismertetem a javaslataimat a szócikk fejlesztésére (Áthozva és kibővítve az itt leírt véleményemet: Wikipédia:Javaslatok kiemelt szócikkekre/Globális felmelegedés.) és vázlatos felépítésére vonatkozóan. Külön leírom, hogy milyen állásponton vagyok a globális felmelegedés kérdésében.

Véleményem a 2007. 06. 07. változatról[szerkesztés]

Korábban - a cikk írása közben - vetődött fel ez a probléma: az ózonréteg csökkenésének lehet-e köze a globális felmelegedéshez? A válasz igen, lehetséges, mégpedig az alábbi visszacsatolási folyamaton keresztül:
A légkör alsóbb rétegeinek melegedésével párhuzamosan a sztratoszférában lehűlés megy végbe. Amikor a napfény nélküli sarki teleken a hőmérséklet a legmélyebbre süllyed, a száraz sztratoszférában a vízpárából felhők képződnek. Ezekben a felhőkben felhalmozódnak a CFC-gázokból származó klórvegyületek. Az ilyen vegyületekből tavasszal, a napsugárzás hatására felszabaduló instabil klóratomok a sarki nyár ideje alatt folyamatosan bontják az ózonmolekulákat. Ugyanígy a halonokból és a metil-bromidból származó bróm is romboló hatást fejthet ki.
Talán azért merült fel a fenti kérdés, mert ez a magyarázat csak nem rég született. Referencia: The hole story, Gabrielle Walker, New Scientist, 2000 március 25. SzDóri 2007. június 4., 12:40 (CEST)
Még egy pozitív visszacsatolást említenék:
Az ózonkoncentráció csökkenése miatt az UV-sugarak nagyobb intenzitással jutnak a troposzférába. A káros sugarak hatására olyan mikroszkópikus egysejtű növények pusztulása következhet be, amelyek az óceáni tápláléklánc alapját képezik. A tengerek planktonját károsítja, így az kevesebb szén-dioxidot tud kivonni a légkörből, gyorsítva ezzel a globális felmelegedést (és megbontva a tengeri táplálékláncot). Referencia: D. Godrej: A klímaváltozás. Erről a visszacsatolásról már írtam az ózonréteg cikkbe, az előbbiről pedig írni lehetne a GF cikkbe egy összefoglalót...SzDóri 2007. június 4., 15:12 (CEST)
Több ilyen visszacsatolás is létezik, bár kétségtelen, hogy nem járulnak hozzá olyan jelentékenyen a globális felmelegedéshez, mint az ipari tevékenységek velejárói. Summa summárum NEM IGAZ, HOGY A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS ÉS AZ ÓZONRÉTEG VÉKONYODÁSA EGYMÁSTÓL FÜGGETLENEK. (Rögtön az okok fejezetben tesz róla téves említést a cikk.) Kerüljük az ilyen súlyos tárgyi tévedéseket!SzDóri 2007. június 4., 15:12 (CEST)
Ami nem világos a cikk olvasásánál: a globális felmelegedés hatásai c. fejezetben a hurrikánok erőssége melyik skálán van megadva? Saffir-Simpson-féle?
A kőszénkészletek megoszlása c. alfejezetben a készletekről kéne írni, nem a GF-tárgyalásokról és a nemzetközi szintű erőforrás-politikáról.
A szócikk rengeteg kimerítő tényanyagot hoz, melyek nem állnak összefüggésben egymással egy adott fejezeten, sőt gyakran egy adott bekezdésen belül. Például ír a cikk az esőerdő irtásokról, de nem említi annak (alábbi) következményeit:
Az esőerdő irtással pozitív visszacsatolási folyamat indul be. A párologtatás révén esőfelhők keletkeznek, amelyek még Észak-Európa és Skandinávia fölé is eljutnak. Az esőerdők irtása csökkentheti ezeken a területeken a csapadékmennyiséget. Referencia: középiskolai tankönyv
Van itt még egy fontos visszacsatolási folyamat, amire még utalást sem találni a szócikkben:
Metán-hidrátból metán szabadulhat fel. A metán-hidrát szilárd anyag, de egy instabil elegy, amely alacsony hőmérsékleten képződik a tengerek mélyén, a tengervíz keltette nagy nyomás alatt. A metán-hidrát létrejöttének alapvető feltétele a kellően vastag üledékréteg, amelyben a metán keletkezik. Ha ez az anyag kiszabadul a tengervíz nyomása alól, közbvetlenül szublimál és szétoszlik a levegőben, üvegházhatást okozva. Referencia: The Carbon War, Jeremy Leggett, Penguin, London 1999. SzDóri 2007. június 5., 17:36 (CEST)
A visszacsatolások c. fejezetben olvasható: "a légköri CO2 koncentráció jelenleg 380 ppmv." Ezt melyik műszerrel mérték, és pontosan mikori mérés? (Előfordulhat hogy e két adat tisztázatlansága okozza, hogy nem ért egyet Nagytibi a 380 ppmv értékkel.) SzDóri 2007. június 5., 18:33 (CEST)
A pozitív visszacsatolásokról bővebben kéne írni, ezek a GF fő közvetett okai, valójában ezeknek kéne alkotni a szócikk egy jelentős részét. A legfontosabb ilyen visszacsatolás nincs megemlítve a szócikkben:
A tengervíz és a fölötte elhelyezkedő légrétegek felmelegedésével fokozódhat a párolgás, vagyis nőhet a légkör vízgőztartalma. a vízgőz a leghatékonyabb természetes üvegházgáz. Ha az üvegházgáz légköri koncentrációja nő, felmelegedés következik be, aminek közvetett következményeként nő a légköri páratartalom és ezzel együtt tovább erősödik az üvegházhatás. Frank Wentz fizikus szerint ez a visszacsatolás már megkezdődött: a légköri vízgőz-koncentráció az 1990-es években 2 %-kal nőtt. Referencia: [4]

Újabb fejezeteket kéne létrehozni a szócikkben ilyen címekkel: 1. A GF hatási a mezőgazdaságra. Itt szerepeljen: termésátlagok változása a GF hatására és az élelmiszer-termelésre, éghajlatmodellek előrejelzései, mezőgazdaság alakalmazkodása az éghajlat-változáshoz 2. Lehetőségek a globális válság tartós megoldásaira. Ha már egy - vélhetően valós - problémáról írunk szócikket, akkor szerepeljenek benne a megoldására irányuló törekvések.
A cikknek több kényes pontja is van. Ezek közül egy: van-e köze a napfolt ciklusnak a globális felmelegedéshez? Referencia: idézek a [5] oldalról: "Knud Lassen (Dán Meteorológiai Intézet) arra hívta fel a figyelmet, hogy a napfolttevékenység 11 éves ciklusai a jelek szerint szinkronban vannak a globális hőmérséklet változásának trendjeivel. Ez az elképzelés különösen népszerűvé vált azok körében, akik abban szeretnének hinni, hogy a felmelegedés ellen semmit sem tehetünk (-> ez a mondat nem lényeges, szubjektív vélemény) Lassen azonban 2000-ben beismerte, hogy a hipotézisének vannak gyenge pontjai, s az Európai Geofizikai Társaság kongresszusán bejelentette, hogy az 1980 óta végbement drámai hőmérséklet-növekedés már szerinte sem magyarázható a napfoltokkal és a napfolttevékenység ciklusaival."

egy szélességi kör (kelet-nyugat irányú) felhasználása az adatok bemutatására a Föld egy területére vagy az atmoszférára vonatkoztatva.

Vagyis, ha jól értelmezem az író álítását: ha van is köze a napfolt ciklusnak a GF-hez, a hatása elhanyagolható. Ennek megfelelően a cikk okok fejezetében jelezni kéne, hogy ez az összefüggés nem több egy ingatag elméletnél... SzDóri 2007. június 5., 20:30 (CEST)
Még néhány - a cikknben nem említett - ingatag elmélet a GF természeti okairól:
1. a földtengely dőlésszögének változása
2. a Nap Föld körüli pályájának évezredes léptékű változása
Nem említi a cikk a GF-et visszájára fordító okokat, mint például a vulkáni tevékenységet:
A tűzhányók kitörésekor nagy mennyiségű vulkáni hamu, por és kén-dioxid jut a troposzférába. A por és a hamu idővel leülepszik, vagy az esők kimossák a légkörből, a kén-dioxid viszont a levegőben marad, és szétterülve megszűri a napsugarakat, csökkentve ezzel a földfelszín hőmérsékletét.
Ha egy - sokak által vitatott - jelenségről (összetett folyamatról) írunk szócikket, akkor elvárható hogy körültekintően ismertessük annak okait és a jelenséget elősegítő vagy gátló folyamatokat. SzDóri 2007. június 6., 19:01 (CEST)
Szóljon, aki ért valamit a jobb oldali ábrából!!

Álláspontom a GF kérdésében[szerkesztés]

Személy szerint hiszek abban, hogy a globális felmelegedés egy valós probléma. Érvek:

  • A globális felmelegedésről igenis szakmai vita folyik, ezt nem szükséges alátámasztanom. A legfrissebb esemény a G8-csoport 2007. június 6-8. közötti csúcsértekezlete Heiligendammban (Németország), ahol tárgyalásokat folyatattak a klímaváltozásról. Részletek itt: [6] Szó esett a hagyományos villanykörték betiltásáról a csúcstalálkozó előestéjén. Előálltak egy javaslattal, aminek értelmében 2015-re fokozatosan kivonnák az európai piacról a kevésbé hatékony lámpákat. Részletek: [7]
    Egy kis statisztika: a hagyományos villanykörte energiájának 80-90 %-át infravörös tartományban (azaz hősugárzásként) bocsátja ki. Az össz. energiafelhasználás közel 30 %-át a lakossági fogyasztás teszi ki, aminek mintegy fele fordítódik világításra.
  • kutatómunkát végzek a GF-fel rokon témakörben, aminek során szakértőkkel beszélgetek/konzultálok.

Az "alternatív" GF szócikk vázlata[szerkesztés]

1 Okok
1.1 Közvetlen okok (üvegházhatás,
1.1.1 Természeti okok
1.1.2 Mesterséges (emberi) közbeavatkozások
1.2 Közvetlen okok (pozitív visszacsatolások)
1.2.1 Természeti okok
1.1.2 Mesterséges (emberi) közbeavatkozások
2 Földtörténet
2.1 Interglaciális időszakok
2.2 Ember előtti hőmérséklet változások
3 Klímamodellek
4 A globális felmelegedés hatásai
4.1 hatása az emberiségre
4.2 hatása a gazdaságra
4.3 földrajzi hatásai
4.4 biológiai hatásai
4.5 ökológiai hatásai (hőrekord)
5. Klímapolitika (tárgyalások, klímakutatók)

A GF szócikk "alternatív" változata[szerkesztés]

A felszínközeli levegő átlagos hőmérsékletének emelkedése 1860 és 2000 között. A fekete görbe az éves, a vörös görbe pedig az ötéves átlaghőmérséklet növekedését mutatja

A globális felmelegedés alatt az utóbbi évtizedekben végbemenő klímaváltozást, a földközeli levegő és az óceánok megemelkedett átlaghőmérsékletét és ennek a folyamatnak az előrevetített folytatását értjük. Az éghajlat-változási keretegyezmény a globális éghajlatváltozás kifejezést az ember által okozott klímaváltozásra használja.

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) adatai szerint a levegő földközeli átlaghőmérséklete 1905 és 2005 között 0,74 ± 0,18 °C-kal nőtt meg.[1] A testület közreadott eredményei szerint az átlaghőmérséklet globális emelkedésének fő oka a XX. század közepétől az emberi tevékenység révén légkörbe juttatott üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése. Ezen üvegházgázok növelik a légkör legalsó tartományának, a troposzférának a hőmérsékletét[2] [3] (Lásd: Üvegházhatás) A kutatók körében heves viták folynak arról, hogy a felmelegedést természeti hatások (a napsugárzás erősségének változása, vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) vagy emberi tevékenység idézheti elő. A legelfogadottabb vélemények szerint a globális felmelegedés folyamata emberi okokra vezethető vissza. Ezt a feltevést támasztja alá, hogy a Nap és a vulkáni aktivitás hatása jelenleg negatívan hat a globális felmelegedésre. [4]

Az IPCC által elfogadott éghajlatmodellek előrejelzései szerint a Föld felszíni hőmérséklete 1990 és 2100 között feltehetően 1,1 – 6,4 °C-kal nő majd.[2] Bár a legtöbb tanulmány csak 2100-ig tekint előre, a felmelegedés utána is folytatódhat, a tengerek szintje pedig emelkedhet még akkor is, ha nem bocsátanak ki több üvegházhatású gázt, hiszen a szén-dioxid (CO2) más üvegházhatású gázokkal együtt hosszú időn át a légkörben marad.[2]

A globális hőmérséklet-növekedés környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához, szélsőséges időjárási viszonyokhoz vezet. Ennek következtében a mezőgazdaság termelőképességében is változások várhatóak. Mindez komoly hatással lehet a gazdaságra, mérséklődhet a fejlett országok GDP-jének növekedése. A természetes vizek fokozódó kiszáradására , a gleccserek olvadására valamint gyakoribb árvizekre lehet számítani. Állat- és növényfajok pusztulhatnak ki, és bizonyos betegségek könnyebben elterjedhetnek. A változások a Föld egyes területein különbözőek lehetnek.

Okok[szerkesztés]

A Föld-légkör rendszer energiamérlegében a XVIII. század közepe óta előidézett változások (sugárzási kényszer) és az egyes tényezők bizonytalansága a tudomány mai eredményei szerint. Ezeket a változásokat a melegedés miatt erősebb kisugárzás ellensúlyozza. (Forrás: James Hansen, IPCC, 2001)

Az éghajlat stabilitásának a feltétele, hogy a Föld-légkör rendszer az elnyelt napsugárzás energiájával megegyező mennyiségű energiát bocsásson ki. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C-kal szemben csupán -19 °C lenne. A légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségének bármilyen irányú változása felborítja a Föld-légkör rendszer energiaegyensúlyát, és ebből következően éghajlatváltozáshoz vezet.

Az éghajlatra természetes és emberi tényezők is hatnak. A természeti hatások közül a legfontosabbak a napciklus, a napállandó, a Föld pályaelemeinek változása, valamint a vulkáni tevékenység. A recens felmelegedés részletes okaira számtalan elmélet létezik, de a tudományos közvélemény többsége[5] szerint a jelenlegi klímaváltozás fő oka az üvegházhatású gázok koncentrációját növelő emberi tevékenység. A tudományos közmegegyezéssel szemben állást foglaló feltevések szerint a globális hőmérséklet megfigyelt növekedése természeti folyamatokra vezethető vissza. Ezen érvelés szerint a környezeti változások következményei hosszú távon mutatkoznak meg. Az éghajlatváltozások mellett érvelő tanulmányok ellenvéleményei szerint még az üvegházhatású gázok stabilizálása esetén is további 0,5 °C-os melegedés várható.[6]
Létezik egy harmadik vélemény is, amely szerint a globális felmelegedés okait nem lehet aszerint csoportosítani, hogy természetes vagy emberi eredetű-e. A gondolatmenet a következő. A természetes üvegházhatást a természetben előforduló gázok (H2O, CO2 stb.) okozzák. Az emberi eredetű üvegházhatást főleg a CO2, a metán és a dinitrogén-oxid idézi elő. A két hatás mértéke azonban nem határozható meg minden további - időjárási és éghajlati - tényező ismerete nélkül. Másrészt az emberi befolyás hatással van a természeti folyamatokra, ezért a két hatás mértéke nem különíthető el egyértelműen.

Közvetlen okok[szerkesztés]

Természeti okok[szerkesztés]

A felmelegedési spirált a pozitív visszacsatolások okozzák. A legfontosabb ilyen visszacsatolási folyamatok a következők:

  • A tengervíz és a fölötte elhelyezkedő légrétegek felmelegedésével fokozódhat a párolgás, vagyis nőhet a légkör vízgőztartalma. A vízgőz a leghatékonyabb természetes üvegházgáz. Ha az üvegházgáz légköri koncentrációja nő, felmelegedés következik be, aminek közvetett következményeként nő a légköri páratartalom és ezzel együtt tovább erősödik az üvegházhatás. Frank Wentz fizikus szerint ez a visszacsatolás már megkezdődött: a légköri vízgőz-koncentráció az 1990-es években 2 %-kal nőtt. A légrétegek megnövekedett vízgőztartalma ugyanakkor negatív visszacsatolást is kiválthat. A felhők elnyelik az infravörös sugárzást és az elnyelt mennyiség arányában fejtenek ki melegítő hatást. Ugyanakkor visszatükrözik a napfény egy részét, így nagy mennyiségük gátolja a felmelegedést.[7] [8] A vízgőz okozta visszacsatolás mértékét nehéz megállapítani, mivel a vízgőz - ellentétben a szén-dioxiddal - nem egyenletesen oszlik el a levegőben. A vízgőz (felhők formájában) a visszacsatolási folyamaton kívül fontos szerepet játszik a sugárzásegyenleg kialakításában. A földfelszín közel 50 %-át árnyékolják felhők, melyek a napsugárzásnak több, mint 20 %-át verik vissza, mérsékelve ezzel a nappali felmelegedést.
  • A légkörben megnövekedett szén-dioxid-mennyiség felmelegíti a Föld felszínét, megolvasztja a jégtömböket. Az elolvadt jégfelület – mely addig fehér felületként verte vissza a napsugárzást – helyén egyre nagyobbá válik a hőt elnyelő tenger területe. Ezáltal gyorsabban olvadnak a jégfelületek, amit a kutatók öngerjesztő folyamatként írnak le.[9]
  • Egy másik pozitív visszacsatolási folyamat során a globális felmelegedés hatására metán-hidrátból metán szabadulhat fel. A metán-hidrát szilárd anyag, de egy instabil elegy, amely alacsony hőmérsékleten képződik a tengerek mélyén, a tengervíz keltette nagy nyomás alatt. A metán-hidrát létrejöttének alapvető feltétele a kellően vastag üledékréteg, amelyben a metán keletkezik. Ha ez az anyag kiszabadul a tengervíz nyomása alól, közbvetlenül szublimál és szétoszlik a levegőben, üvegházhatást okozva gyorsítja a globális felmelegedés folyamatát. [10]

További fontos visszacsatolási folyamatok:

  • Az El Nino jelenség és a légköri szén-dioxid koncentráció. Pozitív visszacsatolás.
  • Az észak-atlanti vizsüllyedés és a légköri szén-dioxid koncentráció. Pozitív visszacsatolás.
  • Vegetáció az arktikus övezetben és a légköri szén-dioxid koncentráció. Negatív visszacsatolás.
  • Az arktikus övezet fagyott talajai és a szén-dioxid koncentráció. E visszacsatolási folyamat jellegét ma még nem tudjuk egyértelműen meghatározni.
Mesterséges (emberi) közbeavatkozás[szerkesztés]
Az üvegházhatást okozó gázok mennyiségének aránya

A globális felmelegedés emberi tevékenységben keresendő okai közül a legfontosabb az üvegházhatású gázok kibocsátása. Az üvegházhatás lényege a következő. A légkörbe belépő napenergiát az üvegházgázok nem nyelik el. A földfelszínen elnyelődnek a napsugarak, és részben - nagyobb hullámhosszú sugárzás (infravörös sugarak) formájában - visszaverődnek. A visszasugárzott hő egy részét az üvegházgázok elnyelik, és ez a hőenergia az alsó légrétegekben marad. Ha az üvegházhatású gázok koncentrációja nő, akkor még kevesebb hő távozik a világűrbe, az alsó légkör és a földfelszín nagyobb mértékben melegszik fel. Az üvegházhatásért több vegyület (gáz) felelős, ezek közül a legfontosabbak: a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O), a kén-hexafluorid (SF6) és a halogénezett szénhidrogének (CFC-k). Az üvegházhatású gázokban közös, hogy lehetővé teszik a Napból származó fény behatolását a légkörbe, de visszatartják a kifelé tartó infravörös sugárzást, aminek következtében felmelegítik az alacsonyabb légrétegeket.[11][12]
Szén-dioxid. A geológiai vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a légkör jelenlegi (2007) szén-dioxid koncentrációja 383 ppmv (térfogat-milliomod)[13], vagyis magasabb, mint az elmúl 417 ezer évben bármikor. Bár a természet körfolyamataiban hozzávetőleg harmincszor annyi szén-dioxid keletkezik, mint az ember tevékenysége során, az ember általi szén-dioxid emisszió eléri a 20 milliárd köbmétert.

A kék görbe mutatja, hogy 417 000 év alatt soha nem lépte túl a légkör szén-dioxid-koncentrációja a 300 ppm értéket, azonban mint a piros görbén látszik, 1800-tól napjaink meredeken növekedett 380 ppm-ig. [14] [15] [16]

Ennek nagy része elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (olaj, földgáz, fekete és barana kőszén, lignit) elégetése révén keletkezik. [17][18] A kibocsátás további 15-20 %-a a földterületek hasznosításában bekövetkező változásoknak, köztük az erdőirtásoknak és fakitermeléseknek tulajdonítható. [19] Kisebb mennyiségű szén-dioxid szabadul fel a cement gyártása során. Ugyancsak növeli a szén-dioxid szintet a légiforgalom. Németországban 1980 és 1993 között megháromszorozódott a légiforgalom. 1993-ban egyedül a német légiforgalom miatt 19 millió tonna szén-dioxid jutott a légkörbe. Ez a teljes német közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának 10 %-át tette ki.
Az emberi tevékenység során légkörbe kerülő szén-dioxid-mennyiségnek csak a fele marad ott, a többi részben beoldódik az óceánokba, részben a szárazföldi bioszférába kerül. A vegetáció, főként az északi félgömb mérsékelt égövi kontinentális területein napjainkban nincs egyensúlyban a légkörrel, mert nettó szén-dioxid nyelőként viselkedik.
A szén-dioxid a természetes módon a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok 9–26%-át jelenti, az emberi tevékenység miatti összes üvegházhatású gázkibocsátásnak viszont mintegy 80%-át adja.

Metán. A metán döntő része a légkörben zajló kémiai folyamatok során először szén-monoxiddá, majd szén-dioxiddá alakul. Az így keletkező szén-dioxid mennyisége azonban elhanyagolható az egyéb emissziókhoz képest. A metán kis részét a talajban lévő mikroorganizmusok megkötik. E két folyamat azonban nem képes ellensúlyozni a természetes és antropogén forrásokból eredő mennyiséget, ezért a metán légköri koncentrációja napjainkban folyamatosan emelkedik. 2007-ben a légköri metán mennyiségének 60%-át az ember állítja elő [20]. Leginkább hulladéklerakókból kerül a metán a levegőbe, de a szennyvízkezelés, a fosszilis tüzelőanyagok égetése, az állattenyésztés (a hígtrágyából metán kerül a légkörbe), a szennyvízkezelés és bizonyos ipari tevékenységek (szénbányászat, szivárgó földgázvezetékek) is hozzájárulnak a kibocsátáshoz. Metán szabadul fel a Szibériai örök fagytőzeg-mocsarak megolvadásakor is (mely esetleg akár 70 000 millió tonna is lehet), és az üvegházhatású gázok jelentős további növekedéséhez vezet. A metánkibocsátás csökkentésére tett első lépésekegyike, hogy a mezőgazdaságban megkezdődött a depónia és a biogáz nagyarányú hasznosítása.
Dinitrogén-oxid. A dinitrogén-oxid (N2O) légköri koncentrációja még a metánénál is alacsonyabb, de mivel hatékonyan nyeli el a földfelszín infravörös sugárzását, szintén fontos üvegházgáz. Legnagyobb mértékben természetes forrásból, a denitrifikációból származik. Ezt a forrást az ember felerősítette a légköri nitrogént megkötő haszonnövények termesztésénél használt nitrogéntartalmú műtrágya alkalmazásával. A műtrágyagyártáson kívül fontos dinitrogén-oxid források még a műanyagipar, a salétromsavgyártás, valamint a fosszilis tüzelőanyagok és mezőgazdasági hulladékok égetése. Bár a légkör magasabb részébe kerülő dinitrogén-oxid elbomlik az ultraibolya sugarak hatására, a folyamat nem képes egyensúlyozni a jelenlegi évi 16 millió tonnás emissziót.
Halogénezett szénhidrogének (CFC-k). Ezeket a gázokat az 1930-as években kezdték gyártani, többek között hűtő és légkondícionáló berendezésekhez. Felmelegedést okozó hatásuk több ezerszerese a szén-dioxidénak. annak ellenére, hogy már kivonták a forgalomból ezeket a gázokat, még évezredekig ott lesznek a levegőben.
Kén-hexafluorid. A kén-hexafluorid (SF6) a polifluoroalkil (PFC) és a részlegesen fluorozott szénhidrogének (HFC) – melyek a klór-fluor-karbon vegyületeket (CFC) hivatottak helyettesíteni – gyártása során keletkezik.
Ózon. Az ózonnem csak az ultribolya tartományban képes elnyelni a fotonokat, hanem az infravörösben is. Következésképpen fontos üvegházhatású gázként viselkedhet. Közvetlen forrásai nincsenek, a sztratoszférában kémiai folyamatok során keletkezik oxigénből ultraibolya sugárzás hatására. Míg az alacsonyabb légrétegekben (troposzféra) a nitrogén-monoxid, nitrogén-dioxid, szén-monoxid és a reaktív szénhidrogének napfény hatására bekövetkező kémiai folyamatokban képződik. Ezeket a gázokat indirekt üvegházhatású gázoknak is nevezik.

Közvetett okok[szerkesztés]

Esőerdők irtása[szerkesztés]

Az esőerdő irtással pozitív visszacsatolási folyamat indul be. A párologtatás révén esőfelhők keletkeznek, amelyek még Észak-Európa és Skandinávia fölé is eljutnak. Az esőerdők irtása csökkentheti ezeken a területeken a csapadékmennyiséget.

Ózonkoncentráció csökkenése[szerkesztés]

Az ózonkoncentráció csökkenése közvetett hatással van a globális felmelegedésre. Az ózonmennyiség csökkenése ugyanis pozitív visszacsatolásokat eredményez a következő folyamatok segítségével:
1. A légkör alsóbb rétegeinek melegedésével párhuzamosan a sztratoszférában lehűlés megy végbe. Amikor a napfény nélküli sarki teleken a hőmérséklet a legmélyebbre süllyed, a száraz sztratoszférában a vízpárából felhők képződnek. Ezekben a felhőkben felhalmozódnak a CFC-gázokból származó klórvegyületek. Az ilyen vegyületekből tavasszal, a napsugárzás hatására felszabaduló instabil klóratomok a sarki nyár ideje alatt folyamatosan bontják az ózonmolekulákat. Ugyanígy a halonokból és a metil-bromidból származó bróm is romboló hatást fejthet ki. [21]
2. Az ózonkoncentráció csökkenése miatt az UV-sugarak nagyobb intenzitással jutnak a troposzférába. A káros sugarak hatására olyan mikroszkópikus egysejtű növények pusztulása következhet be, amelyek az óceáni tápláléklánc alapját képezik. A tengerek planktonját károsítja, így az kevesebb szén-dioxidot tud kivonni a légkörből, gyorsítva ezzel a globális felmelegedést (és megbontva a tengeri táplálékláncot). [22]

Kölcsönhatások[szerkesztés]

A légkörben zajló kémiai folyamatok ban kitüntetett szerepe van a hidroxil gyöknek, ami szinte valamennyi anyag oxidációs folyamatában részt vesz: oxidálja a metánt, a szén-monoxidot szén-dioxiddá alakítja. Emiatt a szén-monoxid kibocsátás növekedésével lassul a metán oxidációja, légköri felhalmozódása pedig felgyorsul. A szén-monoxid-emisszó csökkenése kedvező hatást gyakorol a metánkoncentráció alakulására. A hidroxil gyök az előbbieken kívül még számos reakcióban részt vesz, így a folyamatok vizsgálata csak bonyolult matematikai modellezéssel lehetséges.

A Napciklus[szerkesztés]
A napaktivitás változása 1975 és 2005 között. A függőleges tengelyen a szoláris besugárzás mértéke van feltüntetve W/m2 - ben.

A Föld éghajlatát a napsugárzás intenzitása, a napállandó értéke, valamint a beérkező energia földi szférákon való hasznosulása befolyásolja. Ha ezek bármelyikében változás következik be, akkor megváltozik a Föld sugárzási bevétele, aminek következtében változás figyelhető meg az éghajlatban.

A megfigyelhető napfoltok száma és intenzitása nem állandó, elhelyezkedésük nem egyenletes; 11,2 éves ciklussal változik.[23] A napciklus minimumán csak néhány látható, de időnként előfordul, hogy egy sem. Később az egyenlítő két oldalán szimmetrikusan, magas szélességi körökön jelennek meg, és az egyenlítő felé vándorolnak, miközben újabbak alakulnak ki. A két féltekén található napfoltok általában párokban jelennek meg, és környezetükben ellentétes előjelű a mágneses töltés. A napciklus végén, az északi és déli mágneses pólusok felcserélődésekor látható a legtöbb napfolt.
A 11 éves rövid periódusú cikluson kívül ismert egy hosszabb, 72-82,5 éves ciklus is, amelynek hossza időben változik. A vizsgálatokból arra következtettek, hogy ennek a ciklusnak a hossza 1784 és 1867 között érte el a 82,5 évet, maximumát. az utána következő hét vizsgált periódus időtartamában csökkenő tendencia figyelhető meg.
Elsőként Knud Lassen (Dán Meteorológiai Intézet) hívta fel a figyelmet arra, hogy a napfolttevékenység ciklusa a jelek szerint szinkronban van a globális hőmérséklet változásának trendjeivel. (Az antarktiszi és a grönlandi jégmintákban előforduló berillium-10 izotópok alapján következtettek az elmúlt 1000 évben a napfolttevékenység változásaira.) Elméletét más tudósok is próbálták alátámasztani, az 1970-es években a napaktivitás megfigyelésekből kiindulva próbálták magyarázni a globális felmelegedést.[24] [25] Knud Lassen azonban 2000-ben beismerte, hogy az eredetileg őáltala felállított hipotézisének vannak gyenge pontjai, s az Európai Geofizikai Társaság kongresszusán bejelentette, hogy az 1980 óta végbement drámai hőmérséklet-növekedés már szerinte sem magyarázható a napfoltokkal és a napfolttevékenység ciklusaival.[26] Az IPCC szintén bahatóan tanulmányozta a naptevékenységet, és arra a következtetésre jutott, hogy bár a XX. századelső felében valamelyest nőtt a szoláris besugárzás mértéke, de ez önmagában nem ad magyarázatot a tapasztalt hőmérséklet-emelkedésre.

A napállandó változása[szerkesztés]

A mérésekből kiderült, hogy a napállandó értéke időben változik, fluktuációja néhány tized Wm-2 értékű növekedést mutat. erre több tudományos magyarázat is született. 1. A Nap energiasugárzása évmilliókban mérhet időskálán növekszik. ". A Nap - életének egy korábbi szakaszában - kozmikus porfelhőn haladt keresztül, amely akár évmilliókig is eltarthatott, és időszakosan a napállandó értéke kisebb is volt a mainál. A napállandó értékében történő 1 %-os csökkenés hatása a földfelszín átlaghőmérsékletének akár 0,7 - 0,8 °C-os csökkenését is maga után vonhatja.

Vulkáni tevékenység[szerkesztés]

A globális felmelegedést visszájára fordító természeti okok közül a legjelentősebb a vulkáni tevékenység. A tűzhányók kitörésekor nagy mennyiségű vulkáni hamu, por és kén-dioxid jut a troposzférába. A por és a hamu idővel leülepszik, vagy az esők kimossák a légkörből, a kén-dioxid viszont a levegőben marad, és szétterülve megszűri a napsugarakat, csökkentve ezzel a földfelszín hőmérsékletét.

A Föld pályaelemeinek nagyléptékű változása[szerkesztés]

Ezt az elméletet Milutyin Milankovity szerb meteorológus dolgozta ki az 1920-as években. Az elmélet lényege, hogy a Föld pályaelemei változást mutatnak: az excentricitás 100 és 410 ezer éves periódusokkal változik, a földtengely és a pálya által bezárt szög 41 ezer éves periódussal változik, és ezen kívül a Nap és a Hold tömegvonzásából valamint a Föld lapultságából eredő precesszió 21 ezer éves ciklust mutat. Ezek a változások hatással vannak a napsugárzás földfelszíni eloszlására. Ennek az elméletnek a hiányossága azonban, hogy figyelmen kívül hagyja az üvegházhatást előidéző szén-dioxid légköri koncentrációjának csökkenését, következésképpen nem ad kielégítő magyarázatot a jégkorszakok létrejöttére.

Éghajlatváltozások a földtörténetben[szerkesztés]

A glaciális és interglaciális korszakokhoz tartozó hőmérséklet és jégmennyiség adatok. A jelenkor a bal oldalán látható az ábrának.

A geokémiai kutatásokból arra következtetünk, hogy a földtörténet során a melegebb (interglaciális) és hidegebb (galciális) időszakok ciklikusan váltották egymást [27] ; amelyek között a Föld átlagos hőmérséklete 6 - 8 °C-ot változott. Napjainkban még nem ismerjük ezen ciklikus klímaváltozás okát, időtartamát, következésképpen arról is csak feltételezéseink vannak, hogy most milyen időszakban élünk. Milutyin Milankovity szerb meteorológus elmélete szerint a földpályájában 100 ezer év alatt bekövetkező változások az alapvető okai a ciklikusan visszatérő glaciális időszakoknak. Ezen teória szerint jelenleg egy hosszúnak ígérkező (100-150 ezer éves) interglaciális időszak előtt állunk. [28] Problémát okoz a klímakutatóknak, hogy a jégfúrásokból származó kutatási eredmények ezt nem tudják egyértelműen alátámasztani. [29] Más elméletek szerint a mostani interglaciális időszak nem egy ciklikus természeti folyamat része, hanem az emberi tevékenység által légkörbe juttatott üvegházgázok okozzák. E feltételezés szerint hozzávetőleg 100 000 évig fog tartani ez az időszak. [30] [31]

A glaciális-interglaciális ingadozások bolygónk szárazföldi területeinek nagy részét, elsősorban Grönlandot, az Antarktiszt, Észak-Amerikát és Eurázsiát érintik.

Klímamodellek[szerkesztés]

Az SRES A2 kibocsátási forgatókönyv szerint különböző intézmények által kalkulált hőmérsékletemelkedés 2100-ig. Eszereint a forgatókönyv szerint nem történnek lépések a kibocsátás csökkentése érdekében.

Az éghajlat modellezésénél a legnagyobb problémát az emberi befolyás és a természetes folyamatok által előidézett változások hatásának elkülönítése okozza. az emberi tényező által előidézett változások szükségképpen növelik a természetes ingadozások mértékét, amelyek bizonyos fokig "elfedik" az emberi beavatkozást.[32]

A globális éghajlati rendszer (légkör, óceán, szárazföld, krioszféra, bióta) dinamikus modellezésére alapvetően háromféle modellt használunk.
1. Hidrodinamikai modellek. A légkörben és az óceánokban bekövetkező változásokat együttesen figyelembe vévő modellek. A külső és a belső erők hatására létrejövő áramlásokat elemzik, amelyek kulcsszerepet játszanak az éghajlat kialakításában.
2. Numerikus modellek. Ezekben a modellekben a számításokat numerikus és közelítő módszerekkel végzik. A numerikus modellezés az alapvető fizikai törvényszerüségeken alapszik, melyek közül a legfontosabbak a tömeg-energia és az impulzusmomentum megmaradásának elve. Ezek a modellekszimulálják a légkör és az óceánok mozgását, becsléseket tesznek a légnyomás, hőmérséklet és a sűrűség várható értékeire.[33]
3. Globális modellek. Ezek a modellek a Föld egész légkörére és az óceánok összességére vonatkoznak. A térben folytonos (légkör)fizikai állapotjelzők időbeli változását úgy kezeleik a modellekben, hogy a mezőkre egy rácshálózatot illesztenek. A különféle matematikai számításokat ezután már csak a hálózat csomópontjaira, az úgynevezett rácspontokra végzik el.
Egyéb modellek:
4. Regionális modellek. Ezek a modellek lényegében a globális modellek finomításai. Ezek kidolgozása jóval nehezebb a globális modellekénél.
5. Általános cirkulációs modellek (GCM – General Circulation Model). A háromdimenziós térben zajló légköri mozgásokat írják le. Tanulmányozzák a napsugárzás energiájának szféránkénti megoszlását, az energia hatását az éghajlati rendszer elemeire. Számításokat végeznek a hőmérséklet, csapadék, légnyomás és egyéb éghajlati változók értékeire vonatkozóan. Horizontális felbontásuk átlagosan 100-300 km. A legkomplexebb modellek, de ugyanakkor a legnehezebben alkalmazhatóak. Az ismertebb általános éghajlati modellek a következők: az 1990-es években Michel Déqué vezetésével kifejlesztett ARPEGE-Climate időjárás-előrejelző modell és az ebből kifejlesztett ALADIN-Climate modell [34]. A Német Meteorológiai Szolgálat időjárás-előrejelző modelljéből, az 'Europa Modell'-ből, regionális klímamodellezés céljára kifejlesztett REMO (Regional Modell). További fontos regionális modellek még a PRECIS, az ECMWF valamint a Special Report on Emissions Scenarios (SRES). [35] [36]

A hazai kutatások célja a távoli jövőre vonatkozó éghajlati előrejelzések készítése Európára, előrejelzések készítése gazdasági folyamatokra, népességszám-változásokra valamint éghajlati forgatókönyvek készítése. [37] A „Magyarország éghajlatának dinamikai vizsgálata” nevezetű projektben (2005-2007) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Meteorológiai Tanszéke, a Pécsi Tudományegyetem, az Env-In-Cent Környezetvédelmi TanácsadóIroda Kft. és az OMSZ vesz részt. A projekt feladata regionális klímamodellek alkalmázásából áll.

Európában a Prágai Károly Egyetem, a Cseh Hidrometeorológiai Intézet és a Tudományos Akadémia dolgozik együtt klímamodellezéssel kapcsolatos kutatásokban, melyet Tomas Halenka vezet. [38]

A globális felmelegedés hatásai[szerkesztés]

Bővebben: gleccserek olvadása
A Kilimandzsáró hósapkájának változása, az első kép 1993. február 17-én készült, a második 2000. február 21-én.

A globális felmelegedésnek tulajdonítanak bizonyos környezeti változásokat, melyek száma bizonyítottan növekszik. Gleccserek tűnnek el, más gleccserek rohamosan fogynak (Boulder gleccser, Columbia gleccser (Alaszka), Qori Kalis gleccser (Peru), Upsala gleccser (Patagónia), a világ legmagasabb csúcsairól gyorsuló ütemben fogy el a jég.[39]. A Himalája százszor több jeget raktároz, mint az Alpok.[40] A Tibeti-fennsíkon hét nagy folyót táplál a Himalája jege, mely a világ népességének 40%-a számára biztosítja az ivóvizkészletét.[41]

A globális felmelegedés következtében a Kilimandzsáró hava Lonnie Thompson (az Ohiói Állami Egyetem professzora, glaciológus, geológus) szerint 2015-re teljesen eltűnik. Amerikai kutatók adatai szerint 1912 és 2000 között a hegy hómennyisége több mint 80 százalékkal csökkent[42].

A tengerszint-emelkedés az alacsony fekvésű területeket veszélyezteti (Hollandia, Florida). 3,1 centiméterrel nőnek a tengerek évtizedenként.[43]

Hurrikánok, trópusi ciklonok 1970 óta egyre erősebben (a Saffir-Simpson-féle skálán 4-es, 5-ös erősségű hurrikánok) és egyre sűrűbben fordulnak elő, a viharok nedvességtartalma és a szélsebesség a vízhőmérséklet egyenlőtlenségeinek következtében nő[44]. 2005-ben 27 hurrikán csapott le lakott területekre, mely többszöröse a megszokottnak.

Az óceánok, tengerek hőmérséklete és PH értéke is nő. A tengerek 3 legfelső métere melegedett fel.[43]

Hatása az emberiségre[szerkesztés]

A Christian Aid humanitárius szervezet jelentése[45] szerint csak Afrikában több mint 180 millió áldozata lehet az éghajlatváltozásnak 2100-ig, és a nyugati országok környezetszennyező gazdaságának kárát legkorábban a legszegényebbek érezhetik meg. „A jelentés szerint 2100-ig a globális átlaghőmérséklet 1,5-6 °C-kal, a tengerszint pedig 15-95 centiméterrel emelkedhet. A klímaváltozás néhol áradással, máshol szárazsággal jár majd együtt. Afrika gabonatermése közel 10%-kal esik vissza, a vízért és élelemért pedig fegyveres konfliktusok alakulnak ki. Ott, ahol az éghajlat nedvesebbé válik, a malária és egyéb betegségek terjedése felgyorsul.” [46]

Növekvő halálozási rátát, népvándorlási hullámokat, gazdasági mutatók lassulását és csökkenését vetítik előre.[47]

Hatása a gazdaságra[szerkesztés]

A Stern jelentés a GDP jelentős visszaeséséről.

A közgazdászok között nincs egyetértés a felmelegedésből származó károk nettó gazdasági költségeinek összegéről – 3 és 95 dollár közötti összegeket említenek egy tonna szén-dioxidra vetítve[48]. A Stern-jelentés szerint a GDP 1%-kát is kiteheti a károk mérséklésének költsége, és ha ez elmarad, a legrosszabb esetben a globális GDP akár 20%-kal is csökkenhet[49].

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) kiemelte, hogy a gazdasági költégeket, károkat, amit a klímaváltozás okoz, közvetlenül érinteni a biztosítókat, bankokat a traumatikusan növekvő károk miatt. Más gazdasági szektorok szerint a felmelegedés mezőgazdasági és közlekedési következményei miatt várható nagyobb kár a világ gazdaságaiban. Nagyobb veszélynek vannak kitéve a fejlődő gazdaságok, mint fejlett világ.[50]

Földrajzi hatásai[szerkesztés]

A gleccserek átlagos jégvastagságának évi változása.
Bővebben: tengerszint-emelkedés

A Föld negyedik (Aral-tó) és hatodik (Csád-tó) legnagyobb édesvizű tava a kiszáradás közelébe került.[51][52] [53]. Ugyanerre a sorsra jutott a Gairdner-tó, Mackay-tó. Az időszakos tavak egyre hosszabban száradnak ki (pl. Poopó-tó).A tavak kiszáradásának okai:

  • emberi tevékenységtől függő folyamatok:
    • helytelen vízgazdálkodás (nagyarányú mezőgazdaság öntözési igényei);
    • globális felmelegedés embertől függő hatásai;
    • a globális felmelegedés öngerjesztő folyamata miatt;
  • az emberi tevékenységtől független, „természetes” folyamatok;
    • az ember előtti korokban is lezajlott kiszáradási ciklusok;
    • globális felmelegedés embertől független ciklusossága;
  • ismeretlen okok;


Az ENSZ szakosított szervezete által készített tanulmány szerint a tengerszint átlagos emelkedése 1990 és 2090 közt 9 cm és 37 cm között várható.[54] A tengerek legfelső három métere melegedett fel.[43]

Ha Grönland összes jege elolvadna, hat méterrel nőne meg az átlagos tengerszint: Floridát és Hollandiát lényegében elöntené a tenger, Pekingből 20 millió, Sanghajból 40 millió embert kellene elköltöztetni. Kalkutta és Banglades területéről 60 millió embert kellene evakuálni.[55] Az Antarktisz jegének teljes elolvadásával 61.1 m nő meg a tenger szintje.[56]

Tudósok feltételezéseit erősítik a NASA 2007. május 15-én közzétett fotói, amelyek szerint Kelet-Antarktisz jege külön fog válni Nyugat-Antarktisztól. Ha a körülbelül Grönland méretű Kelet-Antarktisz összes jege elolvadna, az újabb méterekkel növelné meg a tengerszintet, és emberek millióit kellene evakuálni. Carteret-szigetek részben a tengerszint-emelkedésnek köszönhetően 2015-re teljesen eltűntik. A sziget evakuálását 2003-ban rendelte el a pápua új-guineai kormány.[57] [58]

2007-ben Az Északi-Fríz-szigeteket az Északi-tenger veszélyezteti. A német Északi-Fríz-szigetekről 50 méter, a Föhr szigetről 30 méter széles sávot öntött el a tenger. 1362-ben Rungholt sziget egy része, 1532-ben a szigetet teljesen a víz alá került. [59]

Biológiai hatásai[szerkesztés]

A felmelegedés jegesmedvék élőhelyén, a sarkvidéken jelentkezik a legsúlyosabban, a jégmezők fokozatosan olvadnak, ezzel beszűkül a ragadozó vadászterülete, ahol fókára és narvalra vadászhat a jégen lévő légzőnyílásoknál. Mivel egyre nehezebben és egyre kevesebb zsákmányt tudnak ejteni, ezért nem tudnak megfelelő zsírréteget felhalmozni az ínségesebb időkre.[60]

Az északi tudrákon költő vándormadarak, például a nagy lilikek, fészküket a még fagyott tundrák földjére rakják, a gyorsabb és nagyobb melegedés felolvasztja a fagyott talajt, ezért sok fészekalj fog elpusztulni, mire a madarak változtatni tudnak a szokásaikon és vagy új fészkelő helyet vagy vonulási stratégiát tudnak kifejleszteni, ha ez nem sikerül, a már most veszélyeztetett vagy még stabil fajok is a kihalás szélére kerülhetnek.

A költöző madarak egyrésze a nappalok hosszához igazítja, hogy mikor indul vissza költőhelyére, például a kormos légykapó Nyugat-Afrikából, de a táplálékául szolgáló hernyók szaporodási ciklusa a helyi hőmérséklethez igazodik, ami hamarabb melegszik fel a nappalok hosszához képest, így újabban (2006) az április kb. harmadik hetében Hollandiába visszaérkező madár sokkal kevesebb táplálékot talál, mint akár 1987-ben (két héttel korábban jelennek meg a hernyók). [61]

Kétéltűek csak kismértékben képesek befolyásolni a testhőmérsékletüket és egyes fajoknak életükhöz, egyeseknek csak a szaporodásukhoz, de vizes élőhelyre van szükségük, a melegedés és a szárazság, vagy a szélsőséges időjárás komoly veszélynek teszi ki az ide tartozó állatokat.

„Az amazonasi esőerdők kipusztítása sok faj kihalásához vezet, és egyidejűleg gyarapítja a légkör szén-dioxid-koncentrációját is.”[62].

Fenyőszú fajok elszaporodnak, hiszen az enyhébb idő ideálisabb nekik, így letarolják a fenyőfákat. Megfigyelhető, hogy invazív (nem őshonos fajok) szaporodnak el szerte a világon.

A termőterületek talajnedvessége akár 35%-kal csökkenhet. Gyakoriabbak lesznek a tűzvészek, gyengül a növények minősége.

Nagy hőrekordok miatt a korallzátonyok pusztulnak. 1998-ban – ami az eddigi második legmelegebb év volt – a világ korallzátonyainak 16%-a halt el. [63]

Egy tanulmány kimutatta, hogy 18 % és 35 % közötti az esélye, hogy 1103 állat- és növényfaj 2050-re várhatóan kihal az éghajlatváltozás következtében, mert nem bírnak elég gyorsan alkalmazkodni az új körülményekhez.[64] Tanulmányok dokumentálják a jelenlegi klímaváltozás során kipusztult állatfajokat. McLaughlin két megzavarodott lepke populációt jegyzett le.[65] Parmesan biológiai tanulmányát, kutatási eredményeit lásd a külső hivatkozásoknál. [66]

Óceánok savasodása

„Az óceánok nyelik el az emberi tevékenység eredményeként keletkező szén-dioxid harmadát, naponta 25 millió tonnát.” Mivel a magasabb hőmérsékletű vízben a szén-dioxid rosszabbul oldódik, mint a hideg vízben, ezért az utóbbiak kémhatása jobban változik. A savas vízben a csigák, „rákok, korallok, kagylók és tengeri sünök nem tudják kiválasztani a vízből a vázuk felépítéséhez szükséges karbonátokat”, „az antarktiszi korallok vázkiválasztó képességének csökkenése 50-100 éven belül akár az 50 százalékot is elérheti”. A „számos hal- és bálnafaj táplálékául szolgáló parányi „szárnyas” csigák, a pteropodák könnyen az óceán savasodásának áldozatává válhatnak”.[67]

Óceánok felmelegedése

CO2 – Antarktisz hőmérséklet változása

Az óceánok savasodása mellett felmelegedésük is változásokat okoz. A „korallok a víz melegedésének hatására kilökik szervezetükből azokat az őket színező algákat, amelyeket addig befogadtak”[67] – a jelenség fehéredés néven ismert. A világ korallállományának egyharmada már most halott vagy halódik az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint. „A korallok fakulása a globális felmelegedés bizonyítéka” – állítja Edwin A. Hernández-Delgado tengerbiológus. Puerto Ricohoz tartozó Culebra-sziget vizsgált koralltelepeinek 97%-a fakult ki, a víz 31,8 °C-os volt. A globális felmelegedés következtében megszűnhet a Golf-áramlat. Emiatt az óceánokat nem lesz, ami télen melegen tartsa, nyáron pedig hűtse. Ha akár 1°-kal elfordul a Föld pólusa, a Szaharában fagy lesz,az Antarktiszon pedig elsivatagodás.

2000-ben kezdődött el a folyamat, az elolvadt jégtáblák számának növekedése miatt fókaállományok pusztulnak ki. 2000-ben 20 000 állat veszett oda a Kaszpi-tengerben. 2007. májusában 800 állat esett áldozatul a korai nyárnak. [68] Melegedő óceánok miatt egyre erősebbek a hurrikánok.

Ökológiai hatásai[szerkesztés]

Az évi globális középhőmérséklet az elmúlt 125 évben. Az 1951–1980 közötti időszakban stagnálás, majd jelentős emelkedés figyelhető meg [3]

  • A XX. században 0,6 -0,2 Celsius-fokkal növekedett a globális földfelszíni hőmérséklet, a szárazföldi területek jobban melegedtek, mint az óceánok.
  • A XX. században nagyobb volt a hőmérséklet-növekedés, mint az elmúlt ezer év bármely évszázadában; az évezred legmelegebb évtizede az 1990-es volt.
  • 1950 és 2000 között a földfelszín napi hőmérsékleti ingása csökkent a szárazföldön, az éjszakai minimumok kétszer olyan gyorsan emelkedtek, mint a nappali maximumok.
  • A XX. század során majdnem az összes szárazföldi területen csökkent a fagyos napok száma.
  • Erőteljesebb lesz a vízkörforgás. A XX. század folyamán 5-10 százalékkal nőtt a csapadékmennyiség az északi félteke szárazföldjein, néhány kivétellel (észak- és nyugat-afrikai országok).
  • Megnövekedett a nyári aszályok gyakorisága és súlyossága néhány területen (Ázsia és Afrika néhány országa)

Kapcsolódó tudományterületek és tudományos módszerek[szerkesztés]

A klimatológia elméleti ágai:

  • Klimatográfia. Célja a matematikai statisztika módszereire támaszkodva magyarázatot adni az éghajlat viselkedésére.
  • Klímadinamika. Célja a matematikai fizika módszereit felhasználva magyarázatot adni az éghajlat viselkedésének okaira.

Interdiszciplináris területek:

  • káoszelmélet. Az összetett rendszerek viselkedésének matematikai modellezése. A klimatológiában adottak az ilyen vizsgálati módszerek alkalmazásához szükségesfeltételek: állandó változás, sokelemű rendszerek.
  • Radiokémia. 1. A globális felmelegedés okainál nehéz megkülönböztetni a természetes folyamatok és az emberi tevékenység hatását. Ezen a problémán segítenek az izotópvizsgálatok. A módszer azon alapul, hogy a természetes folyamatok és az emberi tevékenység során kibocsátott szén-dioxid szénatomjainak izotópmegoszlása különböző. Míg a természetes eredetű szén-dioxid szénatomjai mérhető radioaktivitást mutatnak, addig a fosszilis energiahordozók elégetése során keletkezett szén-dioxid szénatomjai már elvesztették radioaktivitásukat a keletkezésüktől fogva eltelt évmilliók alatt. 2. A fák évgyűrűinek vizsgálatából arra következtethetünk, hogy a szén-14 izotóp koncentrációja csökkenőben van, aminek az az oka, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid gáz aránya folyamatosan nő.

Magyarország helyzete[szerkesztés]

Hazánkban az éghajlatváltozás hatásának megítélésekor lényeges, hogy a Kárpát-medence a nedves óceáni, valamint nyáron a száraz, télen a nedves mediterrán éghajlati területek határán helyezkedik el. Ebben a zónában az éghajlati övek kisebb eltolódása is komoly következményekkel jár a fizikai-földrajzi tényezők, a nagytérségű légkörzés illetve a teljes légkörzés hatásának változására nézve. Egyenlőre még nem tudunk a globális változás vizsgálatáraalkalmas eszközökkel megbízhatóan előre becsülni. Ennek az az oka, hogy az óceán-légkör modellek tényleges felbontása nem elegendő ahhoz, hogy a legkisebb csapadékhozókat és az időjárási frontokat regionálisan modellezni lehessen.[69]

2012-ben jár le a Kiotói egyezmény, mely Magyarországnak 6%-os kibocsátás-csökkentést tesz kötelezővé hat üvegházhatást okozó gázra vonatkozóan, 2008-2012-es évek átlagában. Ezt az egyezményt hazánk 2002-ben ratifikálta. 1985-1987-es bázisidőszakhoz kell a csökkentéseket mérni. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) adatai szerint Magyarország a bázisidőszakban szén-dioxid-egyenértékben kifejezve átlagosan 111 millió tonnát bocsátott ki évente. 2010-ben 97,2 millió tonna kerül majd a levegőbe hazánkból. [70] Angela Merkel 20%, 30%-ban csökkentené az üvegházhatású gázokat 2012-től. [71] Svédország is igéretet tett az üvegházhatású gázok 30%-kal való csökkentésére.[72]

Kiszáradhat a Duna a felmelegedés miatt - figyelmeztetett a Természetvédelmi Világalap (WWF) 2007-ben. [73]

Diana Ürge-Vorsatz az ENSZ jelentés készítésében résztvevő Közép-Európai Egyetem docense kijelentette, hogy ökológiailag Magyarország a legmagasabb sérülékenységi területbe tartozik. A magyarországi átlaghőmérséklet növekedése majdnem másfélszer gyorsabb a globális klímaváltozás mértékénél. [74] Egyenetlenül oszlik el az a kevés csapadék is, ami hullik. A hirtelen lezúduló eső nagyobb károkat fog okozni a jövőben. Az árvizek erősödésének orvoslására hazánkban a tudósok az Új Vásárhelyi-terv megvalósítását szorgalmazzák.

1968 óta, mióta a Kékesn mérik a lehullott csapadékot, a Kékesen soha ilyen kevés hó nem esett. [75] 2007 telén két alkalommal esett hó. Az is csak egy-egy napra maradt meg.

Magyarország világszinten az üvegházhatású gázok kevesebb, mint 0,5 százalékának kibocsátásáért felelős, ugyanakkor Magyarországot erősen sújtja a felmelegedés, egyre szárazabbá válik az éghajlat.[76] Európában Magyarország a legveszélyeztetettebb a csapadékmennyiség csökkenésének szempontjából”[77] [78] „A Duna-Tisza közén a talajvízszint jelentősen, helyenként 6-7 méterrel csökkent. A nem megfelelő öntözés miatt mintegy 10 000 négyzetkilométer nagyságú területet elsivatagosodás fenyeget. ”[79]

Klímapolitika[szerkesztés]

Bővebben: A globális felmelegedés csökkentése

Az éghajlattudósok egyetértenek abban, hogy a növekvő globális klímaváltozás nemzeteket, államokat, vállalatokat és egyéneket késztet arra, hogy radikális intézkedésekkel csökkentsék a hatásokat (üvegházhatású gázok emissziójának csökkentése) és felkészüljenek az alkalmazkodásra is. Sok környezeti csoport bátorít egyéni lépéseket is a globális felmelegedés ellen. A Kiotói jegyzőkönyv a világ nemzetközi megállapodása, melyben az azt ratifikáló országok vállalták, hogy összefognak a probléma leküzdése érdekében. A Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) globális intézményi kereteket biztosít az éghajlatváltozás kezelésére, a célok megfogalmazására. [80] „Az éghajlatváltozás a legsúlyosabb probléma, amivel napjainkban szembe kell néznünk – még a terrorizmusnál is komolyabb fenyegetés” – állítja David A. King, a brit kormány tudományos főtanácsadója. A megújuló energiaforrásokra való áttérés pedig egyidejűleg hozná a szén-dioxid koncentrációjának stabilizálását.[81] [82] [83] [84] [85]

Tárgyalások[szerkesztés]

A globális felmelegedés gyorsulásáról már 1952-ben bizonyítékok álltak a rendelkezésünkre. 1972 júniusában Stockholmban első alkalommal szervezett az ENSZ konferenciát az emberi környezet megóvása érdekében. A konferencián napirendre került sz üvegházhatású gázok emissziójának és a légköri aeroszoltehelés csökkentésének kérdése. A résztvevők döntöttek egy környezetvédelemmel foglalkozó ENSZ-program, az UNEP elindításáról. Továbbá javaslatot tettek arra, hogy a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa (ICSU) és a Meteorológiai Világszövetség (WMO) együttműködésével létrejött terv, a Globális Légkörkutatási Program (GARP) keretében foglalkozzanak az éghajlati folyamatok behatóbb tanulmányozásával. A GARP irányító testülete 1974 novemberében Budapesten tartott ülésén elhatározta egy klímadinamikai alapprogram létrehozását, valamint ismertette az elvégzendő feladatokat. [86] A WMO 1979-ben megrendezte az első Globális Éghajlati Konferenciát, ahol felhívást intézett az országok kormányaihoz, hogy "előzzék meg az ember előidézte éghajlatváltozás negatív hatásait, illetve készüljenek fel rájuk". Hat évvel később, a Villachban (Ausztria)megtartott konferencián valamennyi üvegházgázt bevonták a globális felmelegedés értékelésébe. Ezt követően született egy becslés, miszerint a légkörben lévő üvegházhatású gázok száma 2030-ra megkétszereződik. Egyre sürgetőbbé vált az éghajlati válság elkerülésére törekvő nemzetközi együttműködés. 1987-ben Montrealban aláírták az ózonréteget csökkentő vegyi anyagok kibocsátásának visszaszorításáról szóló jegyzőkönyvet. Ezt a jegyzőkönyvet Londonban és Koppenhágában módosították, előrehozva a veszélyes vegyi anyagok termelésből való kivonásának határidejét. A tudományos eredmények azonban azt mutatták, hogy ezek az intézkedések nem kielégítőek, 1997-ben elfogadták az ózoncsökkentő gázok teljes kivonását. Ennek köszönhetően a főbb ózoncsökkentő vagyi anyagok használata 80 %-kal csökkent. (Bár ennek ellenére a CFC-gázok illegális kereskedelmét évi 25000 tonnára becsülik.[87]) A WMO és az UNEP 1988-ban létrehozta az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkozó kormányközi testületet, az IPCC-t. A testület 3 fő témakörben készít átfogó elemzéseket:
1. Értékeli és rendszerezi a globális felmelegedés kiváltó okairól rendelkezésünkre álló tudományos ismereteket.
2. Elemzi az éghajlatváltozás következményeit a környezetre és a gazdaságra nézve.
3. Áttekinti és értékeli a szükséges és lehetséges válaszstratégiákat.

A legfrissebb esemény a G8-csoport 2007. június 6-8. közötti csúcsértekezlete Heiligendammban (Németország), ahol tárgyalásokat folyatattak a klímaváltozásról. [88] Szó esett a hagyományos villanykörték betiltásáról a csúcstalálkozó előestéjén. Előálltak egy javaslattal, aminek értelmében 2015-re fokozatosan kivonnák az európai piacról a kevésbé hatékony lámpákat. [89]

A globális éghajlati válság tartós megoldásának lehetőségei[szerkesztés]

Szélerőművek Finnországban – egy lehetséges út a fenntartható fejlődés felé

Az üvegházhatású gázok emisszióját úgy csökkenthetjük, hogy óvintézkedéseket hozunk.

  • Jobban kihasználjuk az égés során keletkező energiát. Egy kiotói javaslat szerint az ipari országoknak úgy kéne segíteniük a fejlődő országokat az éghajlat védelme terén, hogy a régi erőművek helyére modern technikát telepítenek, ami által a szén-dioxid mennyisége egyszerűbben és olcóbban csökkenthető.
  • Csökkentjük a közúti közlekedésben megengedett maximális sebességet.
  • Javítjuk az épületek szigetelését.
  • Csökkentjük az üvegházhatású gázok emisszióját. Minél nagyobb mértékben és minél korábban csökken a kibocsátás mértéke, annál kisebb és annál lassabb lesz a várható melegedés és tengerszint-emelkedés.
  • A fosszilis energiahordozókat megújuló energiaforrásokra, vagy atomenergiára cseréljük le. További megoldást jelent a bioetanol, a biodízel ipari alkalmazása. Bár egyes megújuló energiaforrásokból is szén-dioxid kerül a légkörbe, sannak mértéke a fosszilis energiahordozók elégetése során keletkezettnek csak töredéke. Viszont az egy éven belül megújuló energiaforrásokból a levegőbe jutó szén-dioxid (eltüzelt szén) a növény testéből származik, és mivel a mezőgazdaság segítségével a növény 1 éven belül ismét felnő, elméletileg ugyanennyi szén-dioxidot ki is von a légkörből – vagyis az ilyen szén-dioxid ciklus zárt, és főként rövid, tehát az erre alapozott energiatermelés csak kis mértékben emeli a légkör átlagos szén-dioxid tartalmát.
  • Adókat vezetünk be a szén-dioxid emisszió mértékének megfelelően. A felmelegedés lassítására a legjobb ismert mód az, ha az ipari országok radikálisan csökkentik a szén-dioxid-kibocsátásukat. [90] Japánban már hosszabb ideje fontolgatják a szén-dioxid-adó bevezetését, de az ipari lobbinak eddig sikerült azt megakadályoznia. A japán Környezetvédelmi Minisztérium felmérése szerint „a japánok túlnyomó része hajlandó elfogadni a szén-dioxid-adót – leginkább a szén-dioxid-kibocsátás arányában”[91]. A terv szerint egy átlagosan fogyasztó háztartás évi 5000 forintnak megfelelő adót fizetne.
  • Lehetőleg nullára csökkentjük a felhasznált CFC mennyiséget.
  • Betiltjuk a trópusokon végzett erdőégetést (Brazília!).
  • Módosítjuk az erdő- és termőföld-kihasználást.

Klímakutatók[szerkesztés]

Svante Arrhenius, a globális felmelegedés elméletének megalkotója

2007. márciusától 2009-ig a "Nemzetközi sarki év" keretében 66 nemzet közel 55 000 tudósa végez komplex kutatásokat a sarkvidékeken. [92] A Kanada és Szibéria közötti jégpáncélt Zeppelin léghajóval fogják vizsgálni. Christian Haas klímakutató célja egy átfogó térkép készítése a kanadai partoknál lévő jégolvadásokról.[93]

Ismert külföldi kutatók. [94] A klímakutatások már az 1950-es években elkezdődtek. Néhány elismert külföldi kutató: Achim Steiner, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának igazgatója, Roger Revelle, Lonnie Thompson, James E. Hansen, Tim Flannery, Sir Crispin Tickell, Charles David Keeling, Edwin A. Hernández-Delgado, Hartmut Graßl, Michael Mann, Josefino C. Comiso, dr. Joseph R. McConnell, dr. Konrad Steffen, Richard B. Alley, Robert Hawley, Richard Lindzen, Sallie Baliunas, Svante Arrhenius
Magyarországi kutatások. Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Meteorológiai Tanszéke, a Pécsi Tudományegyetem, az Env-In-Cent Környezetvédelmi Tanácsadó Iroda Kft. és az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) foglalkozik a felmelegedés problémájával.

Referenciák és jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ en:IPCC Fourth Assessment Report
  2. ↑ a b c Summary for Policymakers. Climate Change 2007: The Physical Science Basis (PDF)
  3. ↑ http://www.newscientist.com/climatemyths NewScientist Climate myths 2007.május.19.
  4. ↑ Understanding and Attributing Climate Change (Climate Change 2007: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change 690. Intergovernmental Panel on Climate Change.) PDF
  5. ↑ Joint science academies' statement: The science of climate change (ASP). Royal Society, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2007. április 1.) „The work of the Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) represents the consensus of the international scientific community on climate change science”. Leidig, Michael; Nikkhah, Roya: The truth about global warming - it's the Sun that's to blame. Telegraph.co.uk, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2007. április 29.)
  6. ↑ Meehl, Gerald A., et al. (2005-03-18). „How Much More Global Warming and Sea Level Rise”. Science 307 (5716), 1769–1772. o. DOI:10.1126/science.1106663. (Hozzáférés: 2007. február 11.)  
  7. ↑ Hegerl, Gabriele C.; et al.: Understanding and Attributing Climate Change (PDF). Climate Change 2007: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fourth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change pp. 690. Intergovernmental Panel on Climate Change, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2007. május 20.) „Recent estimates (Figure 9.9) indicate a relatively small combined effect of natural forcings on the global mean temperature evolution of the seconds half of the 20th century, with a small net cooling from the combined effects of solar and volcanic forcings”
  8. ↑ Ammann, Caspar, Fortunat Joos, David Schimel, Bette Otto-Bliesner, and Robert Tomas (2007. május 4.). „Solar influence on climate during the past millennium: Results from ransient simulations with the NCAR Climate Simulation Model”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 104 (10), 3713-3718. o. „However, because of a lack of interactive ozone, the model cannot fully simulate features discussed in (44)." "While the NH temperatures of the high-scaled experiment are often colder than the lower bound from proxy data, the modeled decadal-scale NH surface temperature for the medium-scaled case falls within the uncertainty range of the available temperature reconstructions. The medium-scaled simulation also broadly reproduces the main features seen in the proxy records." "Without anthropogenic forcing, the 20th century warming is small. The simulations with only natural forcing components included yield an early 20th century peak warming of ≈0.2°C (≈1950 AD), which is reduced to about half by the end of the century because of increased volcanism.” 
  9. ↑ Soden, Brian J., Held, Isacc M. (2005-11-01). „An Assessment of Climate Feedbacks in Coupled Ocean–Atmosphere Models” (PDF). Journal of Climate 19 (14), 3354-3360. o. (Hozzáférés: 2007. április 21.) „Interestingly, the true feedback is consistently weaker than the constant relative humidity value, implying a small but robust reduction in relative humidity in all models on average" "clouds appear to provide a positive feedback in all models” 
  10. ↑ The Carbon War, Jeremy Leggett, Penguin, London 1999.
  11. ↑ R. Philipona, B. Dürr, C. Marty, A. Ohmura, M. Wild (2004): Radiative forcing – measured at Earth's surface – corroborate the increasing greenhouse effect, in: Geophysical Research Letters, Vol. 31, 6. Februar, online
  12. ↑ J.E. Harries, H.E. Brindley, P.J. Sagoo, R.J. Bantges (2001): Increases in greenhouse forcing inferred from the outgoing longwave radiation spectra of the Earth in 1970 and 1997, in: Nature, Vol. 410, S. 355-357, 15. März, online
  13. ↑ Tans, Pieter: Trends in Atmospheric Carbon Dioxide – Mauna Loa. National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2007. április 28.)
  14. ↑ Siegenthaler, Urs, Thomas F. Stocker, Eric Monnin, Dieter Lüthi, Jakob Schwander, Bernhard Stauffer, Dominique Raynaud, Jean-Marc Barnola, Hubertus Fischer, Valérie Masson-Delmotte und Jean Jouzel (2005): Stable Carbon Cycle–Climate Relationship During the Late Pleistocene, in: Science, Vol. 310, No. 5752, S. 1313 – 1317, 25. November, siehe Abstract online
  15. ↑ Prentice, I., et al. (2001):The Carbon Cycle and Atmospheric Carbon Dioxide, in IPCC 2001: Climate Change 2001: The Scientific Basis (S.185), siehe online
  16. ↑ FAO (2006): Livestock's Long Shadow – Environmental Issues and Options (PDF, 4,8 MB))
  17. ↑ Naomi Oreskes (2004): The Scientific Consensus on Climate Change, in: Science Vol. 306 vom 4. Dezember (korrigiert: 21. Januar 2005) (PDF, 81 KB)
  18. ↑ Gemeinsame Stellungnahme der nationalen Wissenschaftsakademien der G8-Länder sowie Brasiliens, Indiens und Chinas (2005): Joint science academies’ statement: Global response to climate change (PDF)
  19. ↑ Climate Change: Awareness and Action, Dave Mussel, Juleta Severson-Baker, Tracey Diggins, Pembia Institute for Appropriate Development, Ottawa, 1999. március-április; UNEP and WMO
  20. ↑ Al Gore: Kellemetlen igazság, Göncöl Kiadó, 2006, ISBN 963 9183 59 8
  21. ↑ The hole story, Gabrielle Walker, New Scientist, 2000 március 25.
  22. ↑ D. Godrej: A klímaváltozás.
  23. ↑ Stott, Peter A., Gareth S. Jones und John F.B. Mitchell (2003): Do Models Underestimate the Solar Contribution to Recent Climate Change? In: Journal of Climate, Volume 16, Dezember, S. 4079-4093 (PDF)
  24. ↑ Solanki, S.K. und N.A. Krivova (2003): Can solar variability explain global warming since 1970?, in: Journal of Geophysical Research, Vol. 108, No. A5, 1200, doi:10.1029/2002JA009753
  25. ↑ Muscheler, Raimund, Fortunat Joos, Simon A. Müller und Ian Snowball (2005): How unusual is today’s solar activity?, in: Nature, Vol. 436, 28. Juli, S. E3-E4 (PDF)
  26. ↑ Dinyar Godrej: A klímaváltozás
  27. ↑ Hansen, James, et al. (2006-09-26). „Global temperature change” (PDF). PNAS 103, 14288-14293. o. (Hozzáférés: 2007. április 20.)  
  28. ↑ IPCC, 2001: Climate Change 2001: The Scientific Basis. Contribution of WGI to the Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change (Houghton J. T., et al., eds.), Cambridge University Press.
  29. ↑ Nature
  30. ↑ James Lovelock: The Revenge of Gaia | 135 x 216mm | 192 pages | ISBN 9780713999143 | 02 Feb 2006 | Allen Lane
  31. ↑ James Lovelock: The Earth is about to catch a morbid fever that may last as long as 100,000 years (16 January 2006)
  32. ↑ Are human activities contributing to climate change?, UNEP and WMO, http://www.gcrio.org/ipccqa/0.3.html
  33. ↑ McGuffie, K. und A. Henderson-Sellers (2001): Forty Years of Numerical Climate Modelling, in: International Journal of Climatology, Vol. 21 (PDF)
  34. ↑ CRU – Climatic Research Unit, internetről letölthető megfigyelési adatbázis (angol)
  35. ↑ ERA-40 adatbázissal kapcsolatban részletes leírás található az ECMWF honlapján (angol)
  36. ↑ IPCC-DDC: SRES Climate Scenarios (angol)
  37. ↑ Az éghajlat regionális modellezése –nemzetközi áttekintés, hazai elképzelések (1. rész – Tóth Helga PDF
  38. ↑ On the developement of regional climate model for the centralEurope. PDF Tomas Halenka 2003, (angol)
  39. ↑ Al Gore: Kellemetlen igazság, Göncöl Kiadó, 2006, ISBN 963 9183 59 8
  40. ↑ Al Gore: Kellemetlen igazság, Göncöl Kiadó, 2006, ISBN 963 9183 59 8
  41. ↑ Al Gore: Kellemetlen igazság, Göncöl Kiadó, 2006, ISBN 963 9183 59 8
  42. ↑ http://svs.gsfc.nasa.gov/stories/kilimanjaro_20021216/index.html
  43. ↑ a b c New Scientist:2007 feb.10. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „New Scientist” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  44. ↑ |publisher Climate Change 2001: Impacts, Adaptation and Vulnerability. Contribution of Working Group II to the Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change Intergovernmental Panel on Climate Change 2001-02-16
  45. ↑ The climate of poverty: facts fears and hope Christian Aid 2006. május
  46. ↑ A National Geographic Magyarország összefoglaló cikke a Christian Aid 2006. május 16-án nyilvánosságra hozott tanulmányáról.
  47. ↑ Climate Change 2007:The Physical Science Basis PDF Intergovernmental Panel on Climate Change 2007-04-13
  48. ↑ Summary for Policymakers (PDF). Climate Change 2007: Impacts, Adaptation and Vulnerability. Working Group II Contribution to the Intergovernmental Panel on Climate Change Fourth Assessment Report. Intergovernmental Panel on Climate Change, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2007. április 28.)
  49. ↑ At-a-glance: The Stern Review. BBC, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2007. április 29.)
  50. ↑ Dlugolecki, Andrew; et al.: Climate Risk to Global Economy (PDF). CEO Briefing: UNEP FI Climate Change Working Group. United Nations Environment Programme, 2002 (Hozzáférés: 2007. április 29.)
  51. ↑ Bissell, Tom. "Eternal Winter: Lessons of the Aral Sea Disaster". Harper's, April 2002, pp. 41–56.
  52. ↑ Saving a Corner of the Aral Sea
  53. ↑ Al Gore: Kellemetlen igazság, Göncöl Kiadó, 2006, ISBN 963 9183 59 8
  54. ↑ [1]
  55. ↑ Climate Change 2001: The Scientific Basis. (Hozzáférés: 2005. december 19.)
  56. ↑ Climate Change 2001: The Scientific Basis. (Hozzáférés: 2005. december 19.)
  57. ↑ TV riport a Carteret-szigetekről by Steve Marshall 13 March 2007]
  58. ↑ Carteret-szigetek (angol)
  59. ↑ Az Északi-tenger német szigeteket mos el
  60. ↑ Zöldmagazin [2] Veszélyben a jegesmedvék
  61. ↑ A National Geographic Magyarország cikke a kormos légykapóról és a hernyókról
  62. ↑ Al Gore: Kellemetlen igazság, Göncöl Kiadó, 2006, ISBN 963 9183 59 8
  63. ↑ Al Gore: Kellemetlen igazság, 2006.
  64. ↑ Extinction risk from climate change Nature (journal)|Nature, 145-138.oldal, 2004-01-08, PDF
  65. ↑ McLaughlin John F. 2002-04-30 Climate change hastens population extinctions PNAS 6070-6074.oldal PDF
  66. ↑ Permesan Camille 2006-08-24Ecological and Evolutionary Responses to Recent Climate Change Annual Review of Ecology, Evolution, and Systematics 637-669.oldal |format= PDF |accessdate= 2007-03-30}}
  67. ↑ a b Veszélyben az óceánok Geographic.hu, 2006. június 2.
  68. ↑ Pusztulnak a fókák a nagy melegben. Magyar Nemzet – 2007.máj.03.
  69. ↑ A térben folytonos (légkör)fizikai állapotjelzők időbeli változását úgy kezeleik a modellekben, hogy a mezőkre egy rácshálózatot illesztenek. A különféle matematikai számításokat ezután már csak a hálózat csomópontjaira, az úgynevezett rácspontokra végzik el.
  70. ↑ 2005 elején életbe lép a Kiotói Egyezmény (2004. november 19.)
  71. ↑ Fukar keletiekkel kezd klímaháborúba az EU (2007. 03. 09.)
  72. ↑ Svédország 30 százalékos kibocsátás-csökkentést vállal (2007.05.31)
  73. ↑ Apadó ivóvízkészlet, kiszáradhat a Duna a globális felmelegedés miatt hvg.hu, 2007. március 20.
  74. ↑ Magyarország a legérzékenyebb a klímaváltozásra FN.hu, (2007. február 28.)
  75. ↑ Negatív hó-rekord a Kékesen (2007.03.26.)
  76. ↑ Magyarország készül a szárazságra (2007. március 28.)
  77. ↑ Magyarországot fenyegeti legjobban a globális felmelegedés (2006. 09. 14)
  78. ↑ Magyarország és a globális felmelegedés (2005.03.29)
  79. ↑ Az uniós Magyarország tudománypolitikája mta.hu, 2005. szeptember 27.
  80. ↑ Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) The United Nations Framework Convention (angol)
  81. ↑ Pacala, Stephen und Robert Socolow (2004):Stabilization Wedges: Solving the Climate Problem for the Next 50 Years with Current Technologies, in: Science 305, 14. August, S. 968-972 (PDF)
  82. ↑ New Economics Foundation (2005): Mirage and oasis. Energy choices in an age of global warming, London (PDF, 1,2 MB)
  83. ↑ Leggett, Mark (2006): An indicative costed plan for the mitigation of global risks, in: Futures 38, Vol. 7, S. 778–809, doi:10.1016/j.futures.2005.12.004
  84. ↑ O. Edenhofer, K. Lessmann, C. Kemfert, M. Grubb, J. Köhler (2006):Induced Technological Change: Exploring its Implications for the Economics of Atmospheric Stabilization. Synthesis Report from the Innovation Modeling Comparison Project, in: The Energy Journal (PDF)
  85. ↑ ZDF heute.de: Studie: Klimawandel lässt Weltwirtschaft schrumpfen, 30. Oktober 2006
  86. ↑ WMO/ICSU, 1975: The physical basis of climate and climate modelling GARP Publ. Ser. No. 16.
  87. ↑ 'Ozone protection: Introduction', Kennedy Graham in The Planetary Interest szerk. Kennedy Graham, UCL Press, London 1999.
  88. ↑ http://www.origo.hu/nagyvilag/20070606megkezdodott.html
  89. ↑ http://eszakindex.hu/hir?tip=6&melyiknap=2007-06-06&melyikid=16964]
  90. ↑ T.J. Blasing and Karmen Smith: Recent Greenhouse Gas Concentrations, CDIAC (Carbon Dioxide Information Analysis Center), 2006
  91. ↑ Háztartási szén-dioxid adó Lelegzet.hu, 2005. december
  92. ↑ hőmérséklet emelkedése a sarki régiókban érezteti leginkább a hatását - 55.000 kutató (2007. 01. 23.)
  93. ↑ Zeppelinnel az Északi-sark fölé (2007. április 11.)
  94. ↑ Arrhenius, Svante (1896): On the Influence of Carbonic Acid in the Air upon the Temperature of the Ground, in: Philosophical Magazine and Journal of Science, Vol. 41, S. 239-276 (PDF, 8 MB)

Legfrissebb kapcsolódó lapok[szerkesztés]

Legfontosabb kapcsolódó lapok[szerkesztés]

További kapcsolódó honlapok[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:SzDóri/jegyzetek/jegyzetek/globális_felmelegedés&oldid=26726606”