Szeleczky Zita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szeleczky Zita
A Kísértés (Tentazione) című olasz filmben (1942)
A Kísértés (Tentazione) című olasz filmben (1942)
Életrajzi adatok
Született 1915. április 20.
Budapest
Elhunyt 1999. július 12. (84 évesen)
Érd
Házastársa Haltenberger Gyula
Pályafutása
Iskolái Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia
Aktív évek 1936–1996
Díjai
További díjakA Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)
Szeleczky Zita IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleczky Zita témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szeleczky Zita, teljes nevén: Szeleczky Zita Klára Terézia (Budapest, 1915. április 20. – Érd, 1999. július 12.) magyar színésznő.

Életpályája[szerkesztés]

Szeleczky Manó (Emmánuel) és Négyessy Amália lányaként született. 1933-ban érettségizett a budapesti Veres Pálné Gimnáziumban. 1936-tól 1944-ig 26 magyar és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította. 1937-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936–1941). 1939-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott. 1940. június 8-án házasságot kötött a nála három évvel idősebb Haltenberger Gyula gépészmérnökkel.[1] 1942–43-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1944 elején a Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti szerződtette. A budapesti A Reggel című napilap 1945. április 16-án azt közölte, hogy Sopronban öngyilkos lett. A budai rendőrség politikai osztálya által elfogott Haltenberger Gyula is megerősítette ezt a később álhírnek bizonyult információt.[2]

1945-ben elhagyta az országot, a népbíróság távollétében elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt azért, mert 1944 novemberében egy ún. „Hungarista Est” keretében elszavalta a Föl a szent háborúra![3] című, az orosz támadás elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a Magyar Rádió is közvetített.[4] Előbb Ausztriában és Olaszországban élt, majd 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, s fellépett emigráns német színházak előadásain is. 1949–1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival.

1962-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol Wass Alberttel szinte azonnal felvette a kapcsolatot. Levelezésükből kiderül, hogy a későbbiekben az egyetemes magyar ügy szolgálatában végzett munkájukban szorosan együttműködtek.[5] Több hanglemezt is kiadott. Vonzó külsejével, színpadi megjelenésével, intelligens és természetes játékával fiatal leányokat, lírai hősnőket és naivákat alakított rövid magyarországi pályáján. Emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette. Második férje amerikai állampolgár volt.

1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak alól, és teljes rehabilitációban részesítette. Még abban az évben Wass Alberttel együtt megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. 1998 őszén hazatelepült, Érden élt. 84 esztendősen, 1999. július 12-én halt meg, gyermektelenül.[6] Végakaratának megfelelően Nekézsenyben, a család kriptájában helyezték örök nyugalomra.

2007-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.[7]

Színpadi szerepei[szerkesztés]

Németh László: Villámfénynél (Apáthi Imre, Szabó Margit, Rápolthy Anna, Szeleczky Zita, Timár József, Táray Ferenc

Filmjei[szerkesztés]

Lemezei[szerkesztés]

Szeleczky Zita emléktáblája szülőházán, a Budafoki út 10/c szám alatt
  • Édesanyám, lelkem…
  • Magyar Rozika Amerikában
  • Mennyből az angyal
  • Zita Sings Beloved Melodies Around The World
  • Kis testvéreim, magyar gyermekek!

Emlékezete[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Róla[szerkesztés]

  • Pusztaszeri László: Szép magyar élet. Szeleczky Zita pályaképe; Kairosz, Bp., 2012, ISBN 978-963-662-51-39
  • Jávor Zoltán: Hit és magyarság. Szeleczky Zita élete és művészete; Délvidék Ház, Szeged, 2012 + CD, ISBN 978-963-08-4996-8
  • Így szerették. Levél-vallomások Szeleczky Zitához, 1940–1999. Emlékkönyv; bev. Balog Zoltán, utószó Madár János; Rím, Bp., 2018
  • Bánfalvi Lászlóné: Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezete; Önkormányzat, Nekézseny 2019 (Nekézsenyi füzetek)
  • Szeleczky Zita élete és művészete; szerk. Jávor Zoltán és Péter Zsolt; PIM, OSZMI, Bp., 2020, ISBN 978-615-5517-62-4
  • Szeleczky Zita életútja és válogatott magánlevelezése; szerk. Lips Adrián, Mátravölgyi Dorottya, Sepsi Enikő, Sztruhár Bettina; L'Harmattan Kiadó, Bp., 2021

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. XI. ker. állami házassági akv. 270/1940. folyószáma alatt.
  2. ↑ Őrizetbe vették Szeleczky Zita férjét, a hitlerista Haltenberger Gyula mérnököt
  3. ↑ Magyar Elektronikus Könyvtár – Petőfi Sándor: FÖL A SZENT HÁBORÚRA!
  4. ↑ Filmhíradók Online (Csak Microsoft Internet Explorerben működik! – Magyar Világhíradó 1079. Hungarista Est a Magyar Művelődés Házában (1944. november)
  5. ↑ ISBN 978-963-08-4996-8 Jávor Zoltán: Hit és magyarság
  6. ↑ kisalfold.hu – Szeleczky barátja voltam. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 11.)
  7. ↑ A NOL.hu cikke. [2014. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 7.)
  8. ↑ Születésének centenáriumi emlékbélyege
  9. ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/EML_KepesVilaghirado_1972/?query=SZO%3D%28d%C3%ADszp%2A%29&pg=470

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A Színművészeti Főiskola 1936-ban oklevelet szerzett hallgatói
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szeleczky_Zita&oldid=25832497”