Szatmárnémeti Református Gimnázium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szatmárnémeti Református Gimnázium (Liceul Teologic Reformat)
RefiCimer.jpg

A gimnázium régi-új főépülete és a Láncos templom a Kálvin téren
A gimnázium régi-új főépülete és a Láncos templom a Kálvin téren
Alapítva 1557
Bezárva 1948-1991
Hely Románia, Szatmárnémeti
Mottó Ora et labora!
Típus magyar tannyelvű felekezeti középiskola (általános és posztlíceális osztályokkal)
Oktatók száma 31
Tanulólétszám kb. 550 fő
Igazgató Szilágyi Éva
Tagozatok teológia
matematika-informatika
filológia
posztliceális
esti tagozat
gimnáziumi osztályok
Elérhetőség
Cím Szatmárnémeti, Kálvin tér 2.
Elhelyezkedése
Szatmárnémeti Református Gimnázium (Románia)
Szatmárnémeti Református Gimnázium
Szatmárnémeti Református Gimnázium
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 47′, k. h. 22° 52′Koordináták: é. sz. 47° 47′, k. h. 22° 52′
A Szatmárnémeti Református Gimnázium weboldala

A Szatmárnémeti Református Gimnázium egyike Erdély legjelentősebb református gimnáziumainak. 450 éves fennállása alatt a környék legjelentősebb iskolája volt, és országosan is jelentős oktatási intézménynek számított. Olyan személyiségeket adott a magyarságnak, mint Páskándi Géza, Gellért Sándor, Ladányi Károly vagy Csűry Bálint.

1992-es újjáalakulása óta újra egyre fontosabb szerepet tölt be az erdélyi református egyházi életben (számos lelkész, teológus, vallástanár került ki véndiákjai sorából).

Története[szerkesztés]

Alapítása[szerkesztés]

Szatmárt és környékét Bélteki Drágffy Gáspár (és felesége, Somlyai Báthory Anna) reformálta, Dévai Bíró Mátyás segítségével. Még jezsuita források (Timon) is arra utalnak, hogy már az 1520-as évek végén Szatmárnémeti is a reformált vallásra tért át. Más források ezt kétségbe vonják (hiszen alig fél évtized telt el ekkor Luther tételeinek kifüggesztése óta), és mintegy másfél évtizeddel későbbre teszik az új hit megjelenését a városban.

Annyi azonban bizonyos, hogy 1545-ben már megtörténik Erdődön az első magyar protestáns egyetemes zsinat. Ekkor még (többek közt Dévai Bíró Mátyás hatására) a Luther és Kálvin között elhelyezkedő Mellanchton-féle konfessziót fogadják el, ezért még nem beszélhetünk elkülönülő kálvinizmusról és evangélikusságról. Méliusz Juhász Péter az első, aki határozott kálvini utat jelöl ki, következésképp a hatvanas évek második felében válik el élesebben a két irányzat. Az ennél közelebbi információkat tartalmazó anyagok részint tűzvészek, részint a kuruc-labanc háborúskodások során semmisültek meg. Tartalmukat nem, csak megsemmisülésük körülményeit ismerjük. Noha biztosak lehetünk abban, hogy az iskola egyidős a protestantizmus megjelenésével a városban, alapításának pontos évszámát nem tudjuk. Ennek oka egyrészt a fenti bizonytalanság (a források megoszlanak a húszas évek vége és a harmincas évek között), továbbá kérdés, hogy az iskola alapítását attól számítjuk-e, hogy kálvini protestánssá vált (ennek pontos dátuma nem ismert), vagy az első protestáns (erdődi) zsinattól (1545. szeptember 20.), amikor már elfogadott közös, de még nem kimondottan kálvini hitvallása van az egyháznak, vagy még korábbról, amikor az új hit (és vele az első protestáns schola) megjelent, Dévai Bíró Mátyás reformálása nyomán. Az iskola végül is, a korábbi évfordulókat is figyelembe vevő konvenció szerint - a négyszáz éves évfordulót ugyanis 1957-ben ünnepelték -, 2007-ben ünnepelte meg fennállásának 450 éves évfordulóját, noha ennél minden valószínűség szerint régebbi lehet az intézményes protestáns oktatás a városban, hiszen Johannes Satmarius Ung (az első végzett diák, akiről megbízható adat maradt fenn) 1548. augusztus 18-án már Wittenbergben tanul tovább.

A 16. században[szerkesztés]

Az iskola már a 16. században a jelentősebb protestáns intézmények közé tartozhatott - erre utalnak azok a nevek, amelyek nyugati egyetemektől maradt ránk már ebben a században. A század végén már két debreceni református lelkész-professzorról is tudunk, aki Szatmárnémetibe jön tanítani: Tarack János (1594) és Szegedi Lőrinc (1597).

A 17. században[szerkesztés]

A főépület az 1608-ban vásárolt telken

Az 1607-ben Szatmárba kerülő Milotai Nyilas István az, aki a város lelkészeként, később espereseként, végül püspökeként (innen irányította a tiszántúli egyházkerületet), rendezi az iskola működését, intézményi kereteit, mint középfokú iskoláét. 1608-ban vásárolják meg az iskola számára azt a telket, melyen a Református Főgimnázium (Református Fiúgimnázium) az 1948-as államosításig - az idők során folyamatosan bővített épületben - működött. 1610 és 1662 között 1278 diák végzett az intézményben (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület levéltárában őrzött Matrikula szerint). A fejedelemség - és különösen Bethlen Gábor fejedelemsége - idején éli a Szatmárnémeti Református Gimnázium a virágkorát. Számos támogatóra lel: maga a fejedelem is adományoz 1200 arany forintot az intézménynek, melyből a későbbi híres könyvtárának alapjait rakják le. 1622-ből ismerjük Kádas Péterné Császár Anna 1000 forintos hagyatékát is az iskola javára. Ugyanebből a századból további külföldi egyetemen továbbtanuló diákok neve maradt ránk. Az iskola is ez alatt az idő alatt vált főiskolává. Azzal, hogy Szatmár II. Rákóczi György után újra magyar királyi kézre kerül, megkezdődik a gimnázium üldöztetésének korszaka. A rekatolizáció (ellenreformáció) jegyében a Szatmárnémeti Református Gimnáziumnak is kijut az üldöztetésből, akárcsak az egyház egészének. Berencz falut, mely a gimnázium uradalma volt nyolc évig (Rhédei Ferenc adományából) ekkor veszik el az iskolától. A későbbi helyesbítő pozsonyi bírósági döntés ellenére sosem kerül vissza az intézmény tulajdonába. Az iskola diákjainak egy részét lemészárolják a labancok (1672), az iskola egyik tanárát, Otrokócsi Fóris Ferencet pedig 1674-ben gályarabságra ítéli az inkvizíció. Az, hogy egyáltalán fennmaradhatott az intézmény, olyan bőkezű adományozóknak köszönhető, mint Kemény Jánosné Lónyai Anna fejedelemasszony, vagy Nagy Sámuel.

A 18. században[szerkesztés]

A század egy tragédiával kezdődik az iskola számára is: 1703-ban az egész város, így az iskola is teljesen leég, és csak 1707-ben válik újra használhatóvá az épület. 1703. szeptember 28-án a labancok Szatmárt, a kurucok pedig Németit gyújtják fel. Ekkor semmisülnek meg a gimnázium összeírásai, iratai, mivel a menekülőket kirabolják. A könyveket a fejedelem később visszajuttatta az iskolának, de a dokumentumok megsemmisültek. 1749-ben (Szatmár és Németi korábbi egyesülése folytán) egyesül a gimnázium a Németi Református Gimnáziummal. A század közepétől újabb csapások érik az iskolát: a jezsuiták hatására megvonják a tanárok és papok közpénzből történő fizetését. Ekkor is adományok mentik meg az iskolát. 1749-től az ellenreformáció szellemében elkezdik megszüntetni a református iskolákat a királyi Magyarországon. Megszűnik a győri evangélikus és református gimnázium, 1752-ben pedig elüldözik a pápai gimnáziumot is. Ennek a "hadjáratnak" a részeként 1754-ben lefokozzák az iskolát két osztályos grammatikai (al)gimnáziummá. Nem oktathattak teológiát, poétikát, holt nyelveket. Minden tiltás ellenére ahol lehet, megszegték az ez irányú korlátozásokat. A protestáns többségű városvezetés küzd az iskoláért, de újra és újra elutasító választ kapnak. Eger püspöke nyíltan ki is fejti levelében, hogy a korlátozások valódi oka nem a pénzhiány, hanem abbéli királyi és egyházi szándék, hogy "Kegyelmeteket lassan-lassan az igaz katolikus hitre térítsük" (idézi Bara Csaba, i.m.).

A 19. században[szerkesztés]

A század első évtizedében újra erősödni kezd az iskola, mivel a városatyák elérik, hogy az egyházpártolást kiterjesszék a reformátusokra, és ekkor válik érezhetővé a türelmi rendelet hatása is. Az iskola folyamatosan fejlődik, előbb három, majd újra hat osztályossá válik. 1813 és 1822 között megépül az első kőépület a régi telken (egyelőre csak egy emelettel). Ez tekinthető a ma is álló épület elődjének (később még egy emeletet húznak rá). A század közepén (épp az 1848-49 utáni megtorlás időszakában) újabb csapások érik: elveszíti felsőbb osztályait, és algimnáziumként is megvonják nyilvánossági jogát (csak magániskolaként működhet 1859-ig, amikor újra visszanyeri azt). Ebben az időszakban is az adományok mentik meg az iskolát. 1858-ban megalapítják az iskola múzeumát, 1867 és 69 között létrejön a nőnevelde. 1890-től főgimnázium lesz az intézmény. 1892-ben megépül a második emelet is, Szikszay Lajos tervei nyomán (ezzel az épület elnyeri mai formáját).

Az új emeleten kap helyet az egyházmegye tanácsterme is, mely a város jelentős nevezetességének számít (ma tanári szobaként használatos). Falfestményeit Bartók Lajos készítette, a reformáció nagy alakjait, eseményeit örökítik meg (többek között a szatmári zsinatot, Luther Mártont, Kálvin Jánost, Károli Gáspárt).

A 20. század első felében[szerkesztés]

A leányiskola és tanítóképző épülete (jelenleg az Aurel Popp Művészeti Líceum bérli)
A leányinternátus épülete
A "Pirostéglás Iskola"

1903-ban megnyílik a Szatmárnémeti Református Tanítóképző a gimnáziumon belül (a felsőbb leányiskola kiegészítőjeként). 1916-ban a felsőbb leányiskolán belül beindul a Református Kereskedelmi Felsőiskola. A trianoni békeszerződés után újabb nehézségek elé néz az intézmény. Többször is a megszűnés szélére sodródik. 1924-ben immár másodjára vonják meg nyilvánossági jogát, és válik magániskolává (miniszteri rendelettel). 1928-ban három osztályos algimnáziummá fokozzák le, és drasztikusan lecsökken a diáklétszám (állami hatósági nyomásra). A negyedik osztály mindössze hat tanulóval indul el. Ligeti Imre igazgató áldozatos munkája menti meg az iskolát. A hatóságokkal is szembeszállva eléri, hogy magániskolaként is újra az ország legnagyobb diáklétszámú iskolájává váljon a harmincas évek elejére. Bár folyamatos akadályoztatásnak vannak kitéve (1936-ban például minden diákot megbuktatnak az érettségin, elégtelen romántudásuk miatt, egy évvel később pedig állami iskolákba íratni kötelezik az állami alkalmazottak gyermekeit), mégis több mint 200 tanuló iratkozik a Református Gimnáziumba. A negyvenes évek elején már 233 a diáklétszám. Noha a második bécsi döntés újra Magyarországhoz csatolja Szatmárt, a nagyívű fejlődés elmarad a háború következtében. 1945-től a gimnázium újra fejlődésnek indul, de csupán három éve van hátra:

1948. augusztus 3-án törvény születik az iskolák államosításáról. Az intézményt megszüntetik, igazgatóját leváltják és eltávolítják, tanárainak egy részét és diákjait a gimnázium egyik épületében létrehozott magyar nyelvű állami, világi iskola veszi át. Egyetlen éjszaka alatt folyik le az átadás. Kakassy igazgatótól éjjel 2 órakor Buzás Imre átveszi a gimnázium kulcsait, közli vele menesztését és az intézmény megszűnését, javainak elállamosítását.

A 43 év kényszerszünet alatt[szerkesztés]

Az államosítás során minden egyházi iskolát megszüntetnek Szatmárnémetiben, épületeikben egyetlen kivétellel román, vagy - legjobb esetben - két tagozatos iskolák jönnek létre. A Szatmárnémeti Református Gimnázium négy épületét három állami, világi iskola között osztották szét:

  • A Szatmárnémeti Református Gimnázium főépületében (a Református Fiúgimnázium épületében) hozzák létre az egyetlen magyar középiskolát, mely Kölcsey Ferenc Líceum, 1-5. Számú Ipari Líceum, Magyar Líceum, Kölcsey Ferenc Főgimnázium nevek alatt működik a mai napig, és amely egyedüliként kellett pótolja a város összes megszüntetett magyar intézményét. Ez az újonnan létrehozott, világi képzésű állami tanintézmény vette át a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákságát és tanári karának egy részét is, de ide kerültek a Magyar Királyi Katolikus Gimnázium diákjai (akiket még korábban átvett a Református Gimnázium), és a két katolikus iskola diákjai is, de más magyar iskolák diákságát is ide zsúfolták be (részben vagy teljesen).
  • A Református Leánylíceum két épületében kapott helyet a Művészeti Líceum.
  • A Református Tanítóképző épületében hozták létre a Siketnémák Iskoláját (Speciális Iskola).

Az állami világi iskolába átkerült tanároknak megtiltották a vallásos szellemű nevelés folytatását, és fokozatosan a másodvonalba szorították őket.

Az újjáalakulás előzményei[szerkesztés]

A rendszerváltást követően az egyház elhatározta, hogy igyekszik újjáalapítani egykori intézményeit. A törvények nem teszik ugyan lehetővé tisztán egyházi ("konfesszionális") iskolák létrehozását, de az államnak alárendelt felekezeti iskolákét igen. Ezeknek az iskoláknak az állam a fenntartója, de felekezeti képzést biztosítanak, az egyház ellenőrzése alatt állnak. Ebben a keretben alapították újjá Erdély néhány nagy református gimnáziumát (a vásárhelyit, kolozsvárit, nagyváradit, stb.), másokat viszont - például a nagy múltú Nagyenyedi Református Gimnáziumot - nem sikerült újjáalapítani a megfelelő diáklétszám híján.

Szatmárnémetiben hagyományosan (az épület okán is) a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumot tekintették a Szatmárnémeti Református Gimnázium utódjának (noha jogilag sosem volt az), mivel az államosított Református Gimnáziumok diákjai és tanárai ebbe az intézménybe kerültek, itt tevékenykedtek tovább, és ez az intézmény működött az államosítást követően a Református Főgimnázium főépületében. Az egyház - következésképp - azzal felajánlással élt az állami intézmény felé, hogy alakuljon református gimnáziummá, folytatva a 43 évre félbeszakadt hagyományt. Felajánlására elutasító választ kapott a világi intézmény vezetőitől, arra hivatkozva, hogy a Kölcsey Főgimnázium a szatmárnémeti világi oktatás hagyományának továbbvivőjeként határozza meg önmagát, és a város összmagyarságát képviseli, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Ekkor született döntés egy másik, önálló intézmény létrehozásáról, mely a Szatmárnémeti Református Gimnázium szellemében oktatna, azonos név alatt.

Újjáalakulása[szerkesztés]

A Szatmári Irgalmas Nővérek egykori zárdája tíz éven át adott otthont a Szatmárnémeti Református Gimnáziumnak (1995-2005) - ma a Kölcsey Ferenc Főgimnázium épülete

1991. július 2-án megalakul a tantestület, szeptember 15-én pedig lezajlik az évnyitó a Láncos Templomban. A Szatmárnémeti Református Gimnázium az ősi alma materében alakulhatott újjá, mely ekkor még mindig állami tulajdon, és a világi iskola használja. Nehéz körülmények között, az épület alagsorában, délutáni képzésben, mindössze 54 tanulóval indul meg a képzés.

Igazgatók[szerkesztés]

A főgimnázium igazgatói a 48-as államosításig[szerkesztés]

  • 1875-1898 - Szathmáry Sámuel, református lelkész és tanár (természettudományok), a Szatmárnémeti Református Gimnázium és a Debreceni Református Teológia elvégzése után visszatér a gimnáziumba, előbb mint ideiglenes tanár, majd 26 éven át tanára és 23 évig igazgatója az intézménynek.
  • Bod Sándor (?)
  • 1898-1906 - Borsos Benő, magyar-, latin- és görögtanár, publicista. A Kolozsvári Református Kollégium és a Ferencz József Tudományegyetem elvégzése után kerül a gimnáziumhoz, alig egy év tanári munka után, 29 évesen lesz a gimnázium igazgatója.
  • 1907-1927 - Bakcsy Gergely, székely kisnemesi családból származó magyar- és latintanár. Kolozsvári középiskolai és egyetemi tanulmányai végeztével 1890-től tanára, majd Borsos Benő korai halála után igazgatója a gimnáziumnak.
  • 1927-1929 - Dr. Hantz Jenő, magyartanár, publicista. Kolozsváron, szülővárosában végezte tanulmányait, egy évig itt volt egyetemi segédtanár. 1888-ban doktori címet szerzett Budapesten A humor és Arany János humora című disszertációjával. Tíz éven keresztül a Szamos napilap főszerkesztője, két évig a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója volt. 37 éven át tanított az intézményben.
  • Pajzos Bálint, lelkész és természettudós. A gimnázium természetrajz és vegytan tanára, aligazgatója, majd rövid ideig igazgatója is (a negyvenes évek közepén).
  • 1930-1947 - Ligeti Imre, nagykárolyi születésű bölcsész. Nagykárolyi, debreceni, kolozsvári és budapesti tanulmányai után kerül a gimnáziumhoz, mint latin- és filozófiatanár. 1920-ban felfüggesztik, mivel nem hajlandó a román államra letenni esküjét, és csak hét év szünet után térhet vissza a gimnázium tanári karába. Tagja volt a Kölcsey Körnek, a Széchenyi Társaságnak, szerkesztette a Máramarosi Újságot, a Pásztor című református lapot, publikált a Szamos napilapban is. A legnehezebb időkben vállalta az iskola igazgatását, melyért kész volt a hatalommal is szembeszállni. 1940-től a bécsi döntésig börtönben is volt (azért tartóztatták le, mert az iskola múzeumában régi fegyvereket, szalagokat, kokárdákat és egy nemzeti zászlót is kiállíttatott). Szinte két évtizedig állt az iskola élén, melynek emblematikus alakjává vált.
  • 1947-1948 - Dr. Kakassy János, Maros megyei születésű bölcsész. Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait, román-magyar szakon szerzett diplomát, majd Franciaországban tanult tovább. 1934-től volt a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanára (előbb francia- majd román- és magyartanár). Doktorátust 1946-ban szerzett, Reményik Sándorról írt disszertációjával (Reményik Sándor élete és költészete). Csupán egy évig állhatott a gimnázium élén. 1948-ban az iskolát államosították. Kakassy Jánost éjjel 2 órakor álmából zavarták fel a hatóságok, közölték vele leváltását és az intézmény megszüntetését, javainak elállamosítását, egyben a tanári karból való eltávolítását is. Ezt követően különböző általános és középiskolákban tanít nyugdíjazásáig, folyamatos zaklatások és politikai okokból történő ideiglenes felfüggesztések közepette.

A Református Tanítóképző és Leánygimnázium igazgatói az államosításig[szerkesztés]

  • 1903-1909 / 1903-1929 - Demjén Sándorné Molnár Ilona. A református leánynevelés és pedagógusképzés jeles alakja, 1903-tól igazgatja a Református Leánygimnáziumot és a Református Tanítóképzőt. Előbbinek 1929-ig marad az élén, míg a Tanítóképző igazgatását 1909-ben Poszvék Irénnek adja át. A tanítóképző átmeneti megszüntetése, majd újjáalakítása után egy évig (1941-1942) újra ő igazgatja, ő szervezi újjá. Pedagógiai munkája mellett remek vezető és szervező volt, ő volt a város polgári leányiskolájának is az alapító igazgatója.
  • 1909-1921 - Poszvék Irén. Amikor - a Szatmárnémeti Református Gimnázium Leánynevelő Intézetén belül - 1909-ben különválasztják a Tanítóképzőt és a Leánygimnáziumot, előbbinek az élére őt választják meg igazgatónak. A tanítóképző az ő igazgatása alatt érte el virágkorát, és még a háború nehéz körülményei között is fejlődni tudott.
  • 1921-1922 - László János. Egyéves igazgatása alatt a Tanítóképző megmentéséért küzd. A román állami szervek a diákok elégtelen román nyelvtudása miatt már ekkor többször megkísérlik bezáratni az intézményt.
  • 1922-1924 - Bánhidi Antalné Nagy Teréz. Elszántan küzd a tanítóképző megtartásáért - de sikertelenül. 1924-ben két évtizedre bezárják a Református Tanítóképzőt, csak a Református Leánygimnázium működhet tovább.
  • 1941-1942 - Demjén Sándorné Molnár Ilona alapítja újjá az intézmény tanítóképzőjét.
  • 1942-1943(?) - Vitéz Békésy István, jelentősen felújíttatja az épületeket.
  • 1944-1945 - Horváth István
  • 1946- 1948 - Dr. Jeszenszky Árpádné Viorica, a nagy hírű székelyudvarhelyi tanítóképzőből kerül a szatmári Református Tanítóképző élére, melyet az államosításig igazgat. Ő volt a tanítóképző és a leánygimnázium utolsó igazgatója, mivel ezirányú képzést az újjáalakulás óta már nem biztosít az intézmény.
  • 1948-tól felszámolják a Szatmárnémeti Református Gimnáziumot, javait államosítják, és három új állami iskola közt osztják szét.

A gimnázium igazgatói az újjáalakulás után[szerkesztés]

  • 1992-1995 - Szabó Terézia, kémia szakos tanár, az iskola újkori alapító-igazgatója, tanára, majd - nyugdíjazása óta - könyvtárnoka.
  • 1995-től Szilágyi Éva, magyar-francia szakos tanár, a gimnázium egyik alapítója, a református esti iskola és az általános iskolai osztályok (V-VIII.) elindítója (korábban nagyváradi és szatmári világi iskolákban tanított). Zsinati tag, presbiter, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kurátora, kuratóriumi titkára. Igazgatói és magyartanári tevékenységéért Makkai Sándor-díjjal és Szent-Györgyi Albert-emlékdíjjal tüntették ki. Igazgatása alatt gyors fejlődésnek indult az iskola, visszaszerezte két korábbi épületét, 2010-ben pedig az ősi alma matert is.

További jeles tanáregyéniségek[szerkesztés]

Az államosítás előtti nagy tanáregyéniségek[szerkesztés]

  • Mátray Lajos 1889-től a főgimnázium tanára. Író, költő, drámaíró, közéleti személyiség. A szatmári színház első bemutatóján is az ő színdarabját játszották. Szatmári évei alatt lapot is alapít, Szatmár-Németi címmel. Az ő indítványára jön létre a Kölcsey Kör.
  • Sasi Nagy Béla (1912-1947). A gimnáziumban végzett, majd budapesti tanulmányai után ide is tért vissza tanítani. Bölcsész, tanár, szerkesztő, majd a gimnázium könyvtárnoka (nyugdíjazását követően). Ő írta meg először a gimnázium teljes történetét is. Elnöke volt a Kölcsey Kör Múzeumbizottságának, és jegyzője a Véndiák Egyesületnek.
  • Békésy István, a XX. század első felének ismert matematikatanára. A gimnáziumban végzett, majd pozsonyi és budapesti tanulmányai után ide tért vissza tanítani. Később tíz évig Szeghalmon tanít, majd újra visszatér a Szatmárnémeti Református Gimnáziumba. 1942-től a Református Leánygimnáziumot is igazgatja.
  • Sarkadi Sándor. Fizika-kémia szakos tanár, újságíró és képzőművész. Sokoldalú egyéniség. A gimnáziumi munkája mellett is alkotott. Az ő munkája a szatmárnémeti katolikus székesegyház két tornya közti attikáján álló Jézus-szobor, és az ákosi Holokauszt-emlékmű is. A város legnagyobb parkjában, a Kossuth-kertben állatkertet is létesített. Egy ideig igazgatta a város Polgári Fiúlíceumát, melybe ő hívta meg magyartanárnak Gellért Sándort, aki korábban, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban tanítványa is volt.
  • Gecsey Jenő, a gimnázium híres testneveléstanára volt. A Református Tanítóképzőben végzett. Minden évben látványos tornabemutatókat szervezett, de vezette az iskola énekkarát is, tagja volt a Kölcsey Körnek és a Polgári Társaskörnek.
  • S Nagy Béláné Farkas Heléna', történelem-földrajz szakos tanár, kollégiumigazgató (a leánybentlakásban).
  • Bezdek István, román és német szakos tanár. A Református Gimnázium mellett a Mihai Eminescu, a Magyar Pedagógiai, a Faipari, a Magyar Líceum és a Kölcsey Ferenc Főgimnázium kötelékében is oktatott, népszerű, ám szigoráról híres tanáregyéniség volt.
  • Csapó Sándor rajztanár, képzőművész, sportpilóta. Vezette a gimnázium cserkészcsapatát is. Több nyelven beszélt, tagja volt az Eszperantó Szövetségnek. Ő készítette el a város híres kórházalapítójának, Lükő Bélának a szobrát.
  • Dr. Báthory Zoltán történelemtanár, ügyész.
  • Ligeti László Zoltán. Ligeti Imre igazgató fiaként értelmiségi családba született, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban végzett, majd történelem-magyar szakos tanárként ide is tért vissza tanítani. Csupán egy évig lehetett a gimnázium tanára, annak államosításáig. Az államosítás után továbbra is taníthatott a gimnázium egykori épületében létrehozott állami világi középiskolában (mely 1-5 Ipari Líceum, Magyar Líceum, Kölcsey Ferenc Főgimnázium nevek alatt az összes megszüntetett magyar iskolát volt kénytelen egyedül pótolni). A rendszerváltást követően ő alapítja meg a Véndiák Szövetséget, Szilágyi Éva (a gimnázium igazgatónője) segítségével, az ő ötletére jött létre az azóta évente megrendezett Véndiák Találkozó, mely a város magyar véndiákjainak hagyományos, ünnepélyes találkozója (ezrek érkeznek rá a világ minden részéről, főként a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, az egykori és mai Szatmárnémeti Református Gimnázium, az egykori és mai katolikus gimnáziumok és a Pénzügyi Gimnázium végzettjei közül). Újjáalapította a Kölcsey Kört, kezdeményezte egy Kölcsey-szobor felállítását (mely meg is történt a Láncos templom kertjében), a város református diáksága számára pedig egy kollégium létrehozását álmodta meg, melynek alapkövét 1994-ben Rákóczi Kollégium néven helyezték el a Németi Templom cintermében (építése - nagy kihagyásokkal - a mai napig folyamatban van). Főgondnoka volt a Szatmárnémeti Egyházközségnek, és tagja a zsinatnak. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Partium-díjjal tüntette ki munkásságáért.

Az újjáalakulást követően[szerkesztés]

A gimnázium 1992-es újjáalakulását követően is számos jelentős tanáregyéniség oktatott és oktat a mai napig a gimnázium kötelékében. Többnyire ma is aktív tanerőkről van szó, akiknek pályája még kibontakozóban van. Néhány nevet azonban így is kiemelhetünk:

  • A gimnázium kötelékében tanít, Szilágyi Éva igazgatón és Szabó Terézia, korábbi igazgatón kívül Boga Ferenc, a gimnázium aligazgatója, fizika szakos tanára, cserkészcsapat-vezető.
  • Itt tanított Nagy-Baló Csaba, az intézmény egyik újjáalapítója, egyháztörténet és bibliaismeret tanára, ma a Hódmezővásárhelyi Református Gimnázium tanára, kollégiumának igazgatója. Keze alól több tucat későbbi lelkész, számos teológus, vallástanár, teológiai egyetemi tanár, teológiai könyvtárnok került ki.
  • A gimnáziumban tanított Ádámkó István, a város római-katolikus Hám János Líceumának mai igazgatója is.

A tanárok között találunk még lelkészeket, korábbi iskolaigazgatót, és - egyre növekvő számban - már az intézményben végzett, és ide visszatérő pedagógusokat is.

Iskolalelkészek[szerkesztés]

Lelkészek és lelkésztanárok az államosítás előtt[szerkesztés]

Az újjáalakult gimnázium iskolalelkészei[szerkesztés]

Híres diákok[szerkesztés]

Már a XVI. század elejétől vannak neves külföldi egyetemeken tanuló diákjai a gimnáziumnak (nevüket többnyire az illető egyetemek őrizték meg levéltáraikban):

A XIX. század végén és a XX. század első felében is (az államosításig) neves tanítványokat adott a magyarságnak:

Újjáalakulását követően[szerkesztés]

Az újjáalakulás utáni Szatmári Református Gimnázium legidősebb véndiákjai is alig több mint harminc évesek. Ennek ellenére már találunk köztük egyetemi tanárt, teológiai könyvtárnokot, színművészt, több mint 35 református lelkészt (akik a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben és a Debreceni Református Teológián tanultak tovább), teológusokat, és számos tanárembert, akik közül néhányan ma már a gimnázium tanári karához tartoznak.

Épületei[szerkesztés]

1608 előtti épület(ei)ről kevés megbízható információt tudunk.

  • 1608-ban az iskola telket vásárol (a későbbi Kölcsey utcában). Itt működik az intézmény 1948-as államosításáig, majd 1991-ben ugyanitt szerveződik újjá.
  • 1703-ban az iskolaépület teljesen leég a városban pusztító tűzvész következtében. 1707-ig nincs épülete a gimnáziumnak.
  • 1707-től szintén a régi telken lévő épületben indulhat újra a tanítás.
  • 1813 és 1822 között a ugyanitt megépül az iskola első kőépülete, egyelőre csak egy emelettel (ez ma is áll).
  • 1892-ben Szikszay Lajos tervei alapján megépül a második emelet is a tanácsteremmel (ma tanári szoba), így az épület elnyeri végső formáját.
  • A XX. század elejétől új épületek épülnek, így a 48-as államosításkor négy épülete van a gimnáziumnak:
    • A főépület (az 1608-ban vásárolt telken).
    • A „Pirostéglás Iskola”
    • A Református Tanítóképző
    • A Református Leánygimnázium
  • 1991-től újra a főépületben működik az újjáalakult gimnázium, négy éven keresztül. Az 1948-ban létrehozott Kölcsey Ferenc Főgimnáziummal osztoztak az épületen (a Református Gimnázium csak az alagsorban működhetett, délutáni képzésben). Az egyre növekvő diáklétszám rövidesen lehetetlenné tette ezek között a keretek között a további működést, így az iskolának új épületet jelölt ki a városvezetés.
  • 1995-től az intézmény a Szatmári Irgalmas Nővérek 1948-ban szintén államosított zárdájának egyik szárnyát kapja meg az önkormányzattól. Az épület internátusként működött az államosítást követően, de 1995-ben már olyannyira leromlott az állapota, hogy oktatásra szinte teljesen alkalmatlanná vált (sem a higiénia sem a térkihasználása, sem az épület általános állapota nem volt kielégítő), így az iskola önerőből és adományokból tisztítja meg, újítja fel és rendezi be. 2005-ig ebben az épületben kénytelen tovább működni.

A demokratizálódó Románia 501/2001 számú, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvényének értelmében az egyház (de jure) visszakapta régi épületeit, ezeket azonban de facto nem vehette birtokba a tulajdonjog megszerzése utáni ötéves türelmi idő leteltéig. 2007-ben az önkormányzat felajánlotta az iskolának, hogy (egy évvel a türelmi idő lejárta előtt) beköltözhet két korábbi épületébe, helyet cserélve az Aurel Popp Művészeti Líceummal, így ezt követően az intézmény két régi épületében működött 2010-ig:

  • “Pirostéglás Iskola”
  • Az egykori Református Leánygimnázium

Ősi alma materéért, annak 2010-es, tényleges visszaszolgáltatásáig folyamatosan küzdött az intézmény. A visszaszolgáltatás heves vitákat váltott ki a szatmári közvéleményben.

Az épületvita és az átadás[szerkesztés]

A régi főépületet a református egyház visszaigényelte az 1991-ben újraalakult Szatmárnémeti Református Gimnázium számára, és 2004-ben vissza is kapta azt. De facto azonban nem vehette igénybe az épületet, a törvényben előírt ötéves türelmi idő leteltéig. A törvényben előírt türelmi idő alatt az önkormányzat nem építtetett új épületet a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak, a költözés feltételei nem voltak biztosítva. Ezért az egyház újabb egy év haladékot adott az önkormányzatnak és az állami intézménynek, hogy megtalálják a megfelelő megoldást az iskola költöztetésére. Időközben felmerült a közös épülethasználat (a két iskola közösen használja az egyház valamennyi épületét), az intézményegyesítés (Kölcsey Ferenc Református Főgimnázium néven), illetve az épületcsere gondolata is, ám ezek az elképzelések - jórészt az állami iskola elutasító válaszai folytán - kivitelezhetetlennek bizonyultak. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium egyetlen megoldást tudott elfogadni: a régi épületben való további működést, az egyháznak fizetendő bér ellenében.

Névtábla a visszaszolgáltatott főépület bejáratánál

Az utolsó (részben nyilvános) vitára és nyílt levélváltásra az első egyéves hosszabbítás leteltével került sor Szatmárnémetiben, a Szatmári Friss Újság, az Erdon.ro, kisebb részben a Szatmári Magyar Hírlap, illetve a Szatmár.ro hasábjain és internetes fórumain.

Az egyház egy utolsó hosszabbítást ajánlott fel, de álláspontja szerint az épületet a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak el kellett hagynia, legkésőbb a 2010–2011-es tanévtől, miután a törvényben előírt öt év türelmi idő, illetve a közös megállapodás szerint engedélyezett második „hosszabbítás” is letelik, az egyház pedig a református iskola számára igényli a főépületet. A főépületért cserébe két másik egyházi ingatlant ajánlottak fel a Kölcsey Ferenc Főgimnázium számára: az egykori leányiskola és tanítóképző épületeit, biztosítva azok teljes felújítását az átadás időpontjáig. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium ragaszkodott korábbi álláspontjához.

A levélváltások és sajtóviták hetekig elhúzódtak: Az egyház történelmi és szimbolikus okokból ragaszkodott erőszakkal államosított és jogtalanul elrabolt épületéhez, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium viszont nagyobb diáklétszámára, kiemelkedő eredményeire és a múlt rendszerben, illetve a rendszerváltás óta napjainkig betöltött vezető szerepére hivatkozva szeretett volna maradni, akár bérleti díj ellenében is, annak érdekében, hogy zavartalanul folytathassa az oktatómunkát az eddigi helyén.

Végül a fenntartók és az egyház közötti újabb megállapodás oldotta meg a helyzetet. 2009 márciusában Szatmárnémetiben találkoztak a fenntartó önkormányzat vezetői és a református egyházi vezetők, hogy megoldják a két iskola között fennálló problémákat. A találkozón részt vett Ilyés Gyula polgármester, Kereskényi Gábor alpolgármester és Csehi Árpád megyei tanácselnök, az egyház részéről pedig Ft. Csűry István királyhágómelléki püspök, Tolnay István zsinati atya, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület oktatásért felelős tanácsosa, Nt. Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, valamint Korda Zoltán tiszteletes, a Szatmár-Láncos Egyházközség lelkésze. Az érintett intézmények képviseletében Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatója, Boga Ferenc aligazgató, illetve Elek Imre, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója volt jelen, de meghívták mindkét intézmény teljes tanári karát is a megbeszélésre. A határozat értelmében az egyház újabb egy év haladékot adott a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak, eltekintve az azonnali beköltözéstől, illetve megerősítette korábbi felajánlását arra vonatkozóan, hogy a főépületért cserébe biztosított két egyházi ingatlant felújítja, és a bérleti díj elengedésével a főgimnázium rendelkezésére bocsátja. Ígéretet tettek arra vonatkozóan is, hogy a két épület udvarát egybenyitják, a Láncos Egyházközség parókiájának kertjéből való leválasztással. A határozatot, mely 2010 nyarát jelölte meg határidőként az átadás lebonyolítására, az önkormányzat, mint fenntartó, az egyház és a református intézmény vezetősége írta alá. A Kölcsey Főgimnázium vezetősége - fennttartóival ellentétben - nem járult hozzá aláírásával a határozathoz.[1] Ezt a megállapodást erősítette meg egy újabb találkozó, melyre 2009 áprilisában került sor, szintén Szatmárnémetiben, Markó Béla és Tőkés László között.[2]

2010-ben a fentiek értelmében megtörtént az épületátadás, az időközben elmérgesedett viszonyból fakadóan azonban a Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetése visszautasította a felajánlott és felújított épületek birtokbavételét, és a Szatmári Irgalmas Nővérek - időközben szintén visszaszolgáltatott - épületét választotta (azt az épületet, ahol a Református Gimnázium is működött egy évtizeden keresztül). Ily módon a felújított egyházi ingatlanokba az Aurel Popp Művészeti Líceum költözött be, a Református Gimnázium pedig újra az ősi alma materben kezdte meg a 2010-2011-es tanévet.

Jelene[szerkesztés]

Az intézmény diáklétszáma 17 év alatt megtízszereződött, jelenleg kb. 550 diák tanul az iskolában. Újjáalakulása óta sikerült visszaszereznie történelmi főépületét, saját tornateremre tett szert, újraalapította egykor híres könyvtárát, melyet folyamatosan bővít, és korszerű informatika szertárat hozott létre. Bentlakását, a Ligeti László Zoltán által megálmodott Rákóczi Kollégiumot azonban még nem sikerült felépítenie.

Képzés[szerkesztés]

  • Gimnáziumi (elemi) képzés[3]
    • Évfolyamonként egy elemi (V-VIII.) osztálya van az iskolának. Az első V. osztály a "Nyilas Misi" nevet viselte, mivel kifejezetten azon falvak diáksága számára jött létre, ahol a gyerekek nem tanulhatnak tovább anyanyelvükön, később a város diáksága számára is megnyitották a beiratkozás lehetőségét (osztályonként 30 tanulóval).
  • Líceumi (középiskolai) képzés - három párhuzamos osztály (osztályonként 28 tanulóval) a következő szakokon:
    • A. osztály - filológia és idegen nyelvek szakirány
    • B. osztály - teológia (vallás és hittudomány) szak
    • C. osztály - matematika-informatika szak
  • Esti iskola:
    • Az intézmény működtette a megye egyetlen magyar tannyelvű esti iskoláját (a már dolgozó tanulni vágyóknak biztosítva lehetőséget az érettségi megszerzésére), a legújabb törvényi szabályozások azonban veszélyeztetik az esti iskola jövőjét (a 2009-2010-es tanévben nem indulhatott új osztály).
  • Posztliceális képzés:
    • Évfolyamonként egy osztály (28 tanulóval).
  • Az iskola hivatalos ECL és ECDL központ, és a Partiumi Keresztény Egyetemmel partnerségben a posztliceális képzés mellett tanfolyamokat, továbbképzési lehetőségeket is kínál.

A tanulmányaik végeztével a következő végzettségre tehetnek szert a diákok:

  • Érettségi (állami)
A diákistentiszteletek helyszínéül szolgáló Láncos templom

Hitélet[szerkesztés]

Az iskolának saját iskolalelkésze van (jelenleg Ilonczai Zsombor Ferenc személyében), az ő vezetésével heti két kötelező diák-istentiszteletet tartanak a Láncos templomban.

Az intézmény valamennyi osztályában emelt óraszámban tanítanak hittudományi tárgyakat (elsősorban bibliaismeretet és egyháztörténetet). A teológia profilú osztályban a többi osztályhoz képest is emelt óraszámban oktatják a hit- és vallástudományi tárgyakat, a teológiai vagy vallástanárképző egyetemekre készülőknek pedig külön felkészítő képzést nyújtanak. Az iskola diákjainak lehetősége van egyházi érettségi vizsgát (egyháztörténet vagy bibliaismeret kompetenciavizsgát) tenniük tanulmányai végeztével, mely városon I-IV. elemi, vidéken V-VIII. elemi osztályokban vallástanításra is feljogosító diploma megszerzésére ad lehetőséget a diákoknak. Az iskolának saját presbitériuma (diákpresbitériuma)[4] van, amelynek 16 választott diákpresbitere (osztályonként egy-egy választott presbiter), elnöke, jegyzője, pénztárosa és két MAKOSZ-felelős tagja van. Az iskola fontosabb rendezvényeit, eseményeit a diákpresbitérium szervezi.

Ösztöndíjrendszer, támogatások, díjak[szerkesztés]

Ösztöndíjak[szerkesztés]

  • Fekete - Vasudvar diákösztöndíj[5]
  • Tőkés László Alapítvány - Kisvárda diákösztöndíj
  • Cleveland - Amerika - diákösztöndíj
  • Töndory alapítvány diákösztöndíj
  • Pécsi Norbert diákösztöndíj
  • Bánhidi Antal diákösztöndíj
  • Erdei D. István képviselő diákösztöndíj
  • Láncos egyházközség, presbitérium, nőszövetség diákösztöndíj
  • Sipos Előd emlékdíj
  • Identitas alapítvány diákösztöndíj

További díjak, diáktámogatások[szerkesztés]

  • Kiwanis Klub díj[6]
  • Varga Attila parlamenti képviselő díja
  • Szövétnek Alapítvány díja
  • Batizi András Egyesület díja
  • A Nagybányai Esperesi Hivatal díja
  • A Nagykárolyi Esperesi Hivatal díja
  • Sipos Előd Emlékdíj
  • A Szatmárnémeti Esperesi Hivatal díja
  • A Kölcsey Ferenc Véndiák szövetség díja
  • Csehi Árpád Szatmár Megyei Tanács elnöke
  • Tövisháti egyházközség díja
  • Pécsi Norbert Alapítvány díja
  • Identitás Alapítvány díja
  • Erdei D. István parlamenti képviselő
  • EMT díja
  • Pro Studium alapítvány díja
  • Literart díja
  • Baraprest díja
  • A Láncos Egyházközösség díja
  • Kónya László főtanfelügyelő-helyettes díja
  • Boga Ferenc tanár úr díja
  • Névtelen adományozó díja
  • Névtelen pedagógus díja
  • Fekete Vasudvar díja
  • Tondory díja

Események, rendezvények[szerkesztés]

A diákpresbitérium és a tanári kar közös szervezésében a következő rendezvényeket szervezi meg évente a gimnázium:[7]

  • szeptember - Tanévnyitó ünnepség (közös évnyitó Zilahon)
  • október - Reformáció emlékünnepe
  • november - Gólyabál
  • december - Adventváró délután és börze
  • február - Farsang
  • április - Szalagtűző
  • május - Csendesnap
  • június - Ballagás, evzáró

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Emlékkönyv a 450 éves református oktatás tiszteletére, A Szatmárnémeti Református Gimnázium ünnepi kiadványa (Szatmárnémeti, 2007):
    • Bara Csaba: A szatmári református oktatás 450 éve. In. Emlékkönyv a 450 éves református oktatás tiszteletére, A Szatmárnémeti Református Gimnázium ünnepi kiadványa, Szatmárnémeti, 2007, 6-28. old.
    • Kónya László: Tanító/-nő és óvóképzés Szatmár megyében és Szatmárnémetiben (Történelmi visszapillantás). Uo. 29-49. old.
    • Kiss Zsuzsa: A Szatmárnémeti Református Gimnázium. Uo. 50-57. old.
    • Szabó Terézia: Beszámoló. Uo. 58-64. old.
    • Szilágyi Éva: Előszó helyett, Kedves Maturandusok! (beszéd). Uo. 1. old., 132-133. old.
  • Bura László: A Szatmári Református Kollégium és diáksága (1610-1852), Erdélyi Tudományos Füzetek (217.), Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 1994
  • Bura László - et al: Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése műemlékei tükrében, Identitas Alapítvány, Szatmárnémeti, 2002.
  • Muhi Sándor: Szatmárnémeti (Városismertető), Szatmárnémeti, 2001 (készült: a zilahi Color-Print-Zilah nyomdában).
  • Kiss Zsuzsa: A Szatmárnémeti Református Gimnázium, [1].

További információk[szerkesztés]

Az épületvitáról[szerkesztés]