Dévai Bíró Mátyás
| Dévai Bíró Mátyás | |
 | |
| Dévai Bíró Mátyás bécsi bírái előtt | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1500 körül Déva |
| Nemzetiség |  magyar |
| Elhunyt | 1545 Debrecen |
| Munkássága | |
| Vallás | kereszténység |
| Felekezet | protestantizmus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dévai Bíró Mátyás témájú médiaállományokat. | |
Dévai Bíró Mátyás[1] (Déva, 1500 körül – Debrecen, 1545) az első magyar reformátor.
Élete[szerkesztés]
.jpg)
Eleinte valószínűleg Simon Grynaeus tanítványa volt Budán. 1523–1525 között a Krakkói Egyetemen tanult és a magyar burzában élt. Hazatérve szerzetes lett. Buzgó katolikus pap volt, 1527-ben káplán Tomori Istvánnál a boldogkői várban. 1529. december 3-ától a wittenbergi egyetem hallgatójaként személyes kapcsolatba került Philipp Melanchthonnal. Wittenbergi egyetemi éve (1530) eltántorította a katolikus vallástól. 1531 tavaszán Budán Szapolyai János körében működött, a királyt Pécsre tartó útjára is elkísérte; erre az időre esik dunamelléki reformátorsága is. Budán írta 52 tételét, melyekben a reformáció rendszerét, célját foglalta pontokba.
A Ferdinánd uralta Kassa város tanácsa hívta meg lelkészül, itt bevezette az úrvacsora két szín alatti vételét és a nemzeti nyelvű istentiszteletet. Kassai működése azonban rövid ideig tartott, mert Szalaházi Tamás egri püspök utasítására elfogták, és előbb Likava várába (Liptó megye), majd Pozsonyba és onnan Bécsbe hurcolták. Itt több ízben állt a protestantizmus egyik legnagyobb üldözője, Johan Faber bécsi püspök előtt. Miután visszatérítése háromszori kihallgatás (1533. július 15.) után sem sikerült, kiengedték a börtönből.
Szapolyai országrészébe, Budára ment, de az új hit hirdetése miatt mint „eretneket” megvádolták és itt is tömlöcbe vetették. 1535-ben kiszabadult és pünkösdkor már Nádasdy Tamás védelme alatt élt Sárváron. Ekkor írták egymás elleni vitairataikat ő és Szegedi Gergely ferences rendi provinciális. 1536-ban külföldre ment és Wittenbergben meglátogatta egykori tanítóit, Luthert és Melanchthont, hogy nekik eddigi reformátori működéséről jelentést tegyen. Útközben azonban megbetegedett és egykori tanulótársánál, Vitus Theodor nürnbergi papnál időzött néhány hónapig.[2] 1537 júniusában Bázelbe ment, hogy művét kinyomtassa. Melanchthonnak október 7-én kelt, Nádasdy Tamáshoz intézett ajánlólevelével indult vissza hazájába.
1538–1539 között Sárvár alatt, Újszigeten tartózkodott. 1539-ben Perényi Péter udvari papja volt, akitől azonban 1540 első negyedében már megvált, mivel az úrvacsoratan kapcsán komoly nézeteltérés támadt köztük. Ekkor Szegedi Gáspárhoz ment, aki rábízta a szikszói iskola vezetését. Szikszón másfél évig működött, itt is buzgón terjesztette a protestáns tanokat. Ezzel magára vonta Frangepán Ferenc egri püspök üldözését, aki a királytól rendeletet eszközölt ki, ezért Dévai 1541 végén menekülni kényszerült.
December 28-án már Wittenbergben volt. 1542. március 8-áról két, Wittenbergben kelt csüggedt hangú levele maradt fenn, fájdalmát csak Melanchthon részvétele enyhítette. 1543 közepe előtt már Miskolcon volt, de Stöckel Lénártnak 1543. június 30-án kelt levele szerint innen is elűzték. Drágffy Gáspárnál talált oltalmat és 1544-ben, valószínűleg a Szapolyai hatalma alatt álló Debrecen választotta meg lelkészének. „Hogy a helveták hitvallásának Dévay volt hazánkban egyik első terjesztője s különösen debreceni lelkipásztorsága alatt határozott bajnoka s megszilárdítója, ezt Luthernek levelei s Dévay saját művei is igazolják." 1545-ben halt meg; Stöckel Bártfáról 1545. június 15-én Melanchthonhoz intézett levelében tudatja Dévai halálát.
Értékelése[szerkesztés]
Jóllehet a „magyar Luther” névvel illették,[3] szellemileg közelebb állt a humanista Melanchtonhoz, mint a dogmatikus Lutherhez; tipikusan reformátor egyénisége humanista műveltséggel ötvöződött.
A reformáció oktatási programja szerint arra intett: mindenkinek el kell sajátítania az írás-olvasást, hogy „a község es olvashassa az szentírást". De a betű ismeretének egyéb gyakorlati előnyéről is igyekezett meggyőzni az egyszerű mezővárosi polgárokat, amikor arról világosította fel őket, mennyire hasznos az, „hogy egymásnak mindenikönk írhasson".
„Dévai és Szegedi párharca a vallásos polemikus műfaj első jelentkezése irodalmunkban. Dévai rendkívül higgadt előadó, még ha nyilvánvalóan fölénybe kerül, modora akkor sem lesz bántó. Önérzetesség és mértéktartás jellemzi, ami hitvitázó utódainak legtöbbjéről alig mondható el. Latin nyelvű munkáit a feudális vezető réteg felvilágosítására szánta, azok tagjainak is ajánlotta."[4]
Művei[szerkesztés]
Kiadott munkái[szerkesztés]
- Disputatio De Statu in quo sint Beatorum Animae post hanc vitam, ante ultimi iudicij diem. Item de praecipuis Articvlis Christianae Doctrinae… His addita est Expositio Examinis quomodo a Fabro in Carcere sit examinatus (Bazel, 1537)[5]
- At tiz parantsolatnac, ah hit agazatinac, am mi aťáncnac, Ćs ah hit petsaetinec röviden valo mag'arázatťa (Krakkó, 1543 után)[6]
- Orthographia Vngarica. Azaz, Igaz iraz Modiarol valo tudoman Mag'ar n'elvenn irattatott. Mostan pedig vionnan meg igazytatott, es ki niomtatott… Krakkó, 1549 (előbeszéde így kezdődik: Az oluasonac Isteni kedvet kér B. A.)[7]
- Melich János: Az Orthographia Ungarica és a magyar helyesírás (Az Orth. Ung. hasonmásával); Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1908 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
- Rudimenta grammatices Donati... Autore Christoforo Hegendorphino / Gramatica Hvngarolatina in usum pueroru reces scripta loanne Syluestro Pannonio autore Orthographia Vngarica...; fakszimile szöveggond. Molnár József; hasonmás kiad.; ELTE, Bp., 1977 (Fontes ad historiam linguarum populorumque uraliensium)
A magyar reformált egyház nyilvános isteni tiszteletein használt énekes könyvben, egészen a mostani énekes könyv létrejöveteléig, rendszerint ott állott Dévaynak is egy éneke: Minden embernek illik ezt megtudni… a melyben ő a keresztény hit főbb ágazatait adja elő református felfogással (Révész Imre az egész éneket közli Dévai Életrajzában és Szilády Áron, Régi Magyar Költők II. 127–128. l. jegyzetekkel.)
Kiadatlan munkái[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nevét eredetileg Matthias Dévaj, Deuay, Dévay Máťas és Maťas Devai-nak találjuk irva. Bíró neve egyedül a wittenbergi egyetem anyakönyvében fordul elő így beirva: Matthias Biro de Way.
- ↑ Magyar Protestáns Panteon
- ↑ Magyarbólyi evangélikusok története
- ↑ A magyar irodalom története
- ↑ Ismerteti és bő kivonatát adja Révész Imre Dévay Életrajzában. Az Expositiót, melyet Dévai akkor csak emlékezéséből irhatott össze, azóta Fraknói Vilmos Faber jelentésével együtt, ennek kérdéseit és Dévai feleleteit közzétette a bécsi állami levéltárból a Történelmi Tárban 1880. 6–10. l.)
- ↑ Egyetlen teljes ép példánya az erdélyi múzeumban van meg.
- ↑ E két betűt Szombati János sárospataki tanár Batizi Andrásra véli magyarázandónak; azonban Révész Imre elfogadható véleménye szerint azok Benedictus Abádi sárvári nyomdász nevét jelentik és Dévai szerzőségét bőven igazolja a róla irt munkájában. Egyetlen példánya a magyar nemzeti múzeumban. Az első kiadás, mely 1538–39-re vagy még jóval előbbre tehető, örökre elveszett.)
- ↑ 1531-ben irva, mely valószínűleg rövid tételekből állott, de már 1535-ben nem volt a szerző birtokában, tehát teljesen elveszettnek tekinthető
- ↑ E művét is valószínűen 1531-ben irta, de ez is elveszett. E munkájára, valamint amarra is 1535-ben bocsátotta ki Szegedi Gergely, ferences rendi szerzetes Apologia és Censurae c. bírálatait; az Apologia elveszett, a Censurae… ellenben, mely Bécsben 1535-ben megjelent, kivonatosan Dévay Propositióit is fentartotta. Dévay, magyar hittani kézi könyvének végszavaiban ezt mondja: Az mit igértem vala nektek, Atyámfiai, im megadtam. Ezen pontból világos, hogy D. valahol nyilván megígérte azt, hogy hittani kézi könyvet irni fog; latin műveiben ezen ígéretnek semmi nyoma; úgy látszik tehát, hogy vagy az Orthographia Ungarica első eredeti kiadásában ígérte meg Dévay ezen mű irását, vagy valamely oly más munkájában, a melyről ez ideig tudomásunk nincs.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 2. kötet: A XVI. század közérdekű irodalma / Az evangélikus hitvitázás c. alfejezet. (Arcanum Kiadó)
- Magyar Protestáns Panteon: Dévai Bíró Mátyás munkássága (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- MEK: A magyar irodalom története - Dévai Bíró Mátyás (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- Révész Imre: Dévay Biró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei; Osterlamm, Pest, 1863
További információk[szerkesztés]
- Dévai Bíró Mátyás: Ortographia Ungarica (MEK)
- Tudományos konferenciát tartottak Dévai Bíró Mátyás munkásságáról Archiválva 2018. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (2016)
- Melich János: Az Orthographia Ungarica és a magyar helyesírás (Az Orth. Ung. hasonmásával); Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1908 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
- Dévai Biró Mátyás ajánló bibliográfia; összeáll. Bartók Ilona, előszó Urbán László; Sylvester János Könyvtár, Sárvár, 1989
- Botta István: Dévai Mátyás, a magyar Luther. Dévai helvét irányba hajlásának problémája; Ordass Baráti Kör, Bp., 1990 (A "Keresztyén igazság - Új folyama" füzetei)
