Bura László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bura László
Született 1932. március 31.
Szatmárnémeti
Elhunyt 2014. augusztus 31.[1] (82 évesen)
Szatmárnémeti
Állampolgársága román
Foglalkozása helytörténész, néprajzkutató, pedagógus, nyelvész, pedagógiai szakíró

Bura László (Szatmárnémeti, 1932. március 31. − Szatmárnémeti, 2014. augusztus 31.) erdélyi magyar pedagógus, magyar nyelvész, pedagógiai szakíró.

Életútja[szerkesztés]

A középiskolát Kolozsvárt végezte, 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakból tanári diplomát szerzett, 1972-ben a fafeldolgozó mesterségek Szatmár vidéki szakszókincséről írt dolgozata alapján doktori címet nyert. Líceumi tanár szülővárosában, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, évekig az intézmény igazgatója volt. Kétszer is díjat nyert a budapesti Magyar Nyelvőr nyelvjárási anyaggyűjtő pályázatán; lexikológiai, folklorista, nyelvoktatási cikkeit a NyIrK, Igaz Szó, Művelődés, Tanügyi Újság, Szatmári Hírlap közli, 1973-tól a temesvári Szabad Szóban, 1978-tól az Ifjúmunkásban szerkesztett nyelvművelő rovatot. A Cikkek és tanulmányok cím alatt megjelent Szatmár megyei nevelési, oktatási és szépirodalmi gyűjtemény (Szatmár 1972) szerkesztője, a Kriterion Anyanyelvünk művelése (1975) és Népismereti dolgozatok (1976) c. köteteiben egy-egy tanulmánnyal szerepelt.

Az 1990-es években a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója volt Szatmárnémetiben.[2][3] 1989 után számos néprajzi, nyelvészeti és helytörténeti dolgozata jelent meg nyomtatásban, Szatmár és vidéke krónikásává is vált egyben.

1994-ben nyugdíjba ment, a megyei tanfelügyelőség azonban kinevezte a Hám János Líceum igazgatójává. 1997-től végleg nyugdíjba ment.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem 1999. október 1-jétől Szatmárnémetibe kihelyezett tanítóképző főiskolai tagozatot indított, erre Bura Lászlót adjunktusi beosztásban előadóvá nevezték ki, egyúttal a főiskola helyi tanulmányi igazgatójává. Az intézmény működését 2004-ig irányította, utána óraadó tanár volt.

Munkái (válogatás)[szerkesztés]

  • Zöld erdőben fenyő zöldje : Szatmár megyei magyar népdalok és népballadák. Lovas Jánossal és B. Albert György zenetanárral. (Szatmár, 1972);
  • Szatmári népballadák : gyűjtemény bevezetővel és jegyzetekkel, Lovas Jánossal (Bukarest, 1978);
  • Szatmár vidéki néphagyományok : népdalok és szőttesek (Fejér Kálmánnal és Petkes Józseffel, Szatmár 1979);
  • Élő nyelvünk : nyelvművelő írások (Bukarest, 1982);
  • Szatmári szólások és közmondások (Budapest, 1987);
  • Szatmárnémeti utcanevei. (Budapest, 1987);
  • Hűségesen, fáradhatatlanul : Scheffler János szatmári megyés püspök életútja. (Szatmárnémeti, 1992);
  • A szatmári református kollégium és diákjai, 1610-1852. (Kolozsvár, 1994);
  • Éltetőnk, mindennapi anyanyelvünk : nyelvművelő írások. (Csíkszereda, 2002);
  • Szatmári helynevek I. (Budapest, 2003);
  • Tövisháti helynevek. (Budapest, 2004).
  • A Kálvária templom : 1909-2009. Muhi Sándorral, Csiszár Klárával; [előszó Schönberger Jenő] ; [ford. német nyelvről Mircea Teodoru, Román János, Schmidt Erika] (Szatmárnémeti, 2009).
  • Erdőd nyolc évszázada. (Szatmárnémeti, 2010)
  • Útkeresés; szerk. Bura László; Státus, Csíkszereda, 2010
  • Pillanatképek jövőbelátáshoz. Művelődés- és egyháztörténeti tanulmányok; Státus, Csíkszereda, 2011
  • A többszólamúság ösvényein. Nyelvészeti tanulmányok; Státus, Csíkszereda, 2013

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szatmar.ro
  2. Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember 20.
  3. Romániai Magyar Szó, 1995. október 24.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]