„Vihnye” változatai közötti eltérés

	Vihnyepereszény (Vyhne)
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Garamszentkereszti
Rang	község
Első írásos említés	1326
Polgármester	Milan Filip
Irányítószám	966 02
Körzethívószám	045
Forgalmi rendszám	ZH
	Népesség
Teljes népesség	1149 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	72 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	344 m
Terület	18,34 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 30′ 16″, k. h. 18° 48′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 16″, k. h. 18° 48′ 12″
	Vihnyepereszény weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vihnyepereszény témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. augusztus 23., 19:39-kori változata

Vihnyepeszerény (1891-ig három falu Vihnye, Vihnyefürdő és Peszerény, szlovákul: Vyhne, németül: Eisenbach) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.

Fekvése

Selmecbányától 12 km-re északnyugatra fekszik.

Története

A község területén már az i. e. 2. és 3. században itt élt germán népek is bányásztak vasércet. II. András király a 13. század elején szász bányászokat telepített ide, akik az Eisenbach nevet adták településüknek, melynek gyógyforrásai is ismertek voltak már ekkor.

Vihnyét 1326-ban "Vyhine, Vyhinie" néven említik először, amikor Léva várának kapitánya szolgálónépeket telepített le itt. A falu Léva várának uradalmához tartozott. 1388-ban történt említésekor a saskői uradalomhoz tartozott. 1536-ban a Dóczy és a Zobonay család, valamint Selmecbánya városa a birtokosai. 1601-ben újra a saskői uradalom része, később a bányakamaráé. A településnek arany,ezüst és vasbányái voltak. 1536-ban 12 portáig adózott. 1601-ben malma és 48 háza volt. 1720-ban 35 adózója volt, közülük 16 munkás, 7 kézműves és 3 bányász. Vihnye 38 °C-os gyógyforrásairól volt ismert, melyet már Rákóczi és Bercsényi is felkeresett. 1828-ban 133 házában 934 lakos élt. A 18. század elején a bányakamara a bányászok részére gyógyászati központot alapított itt. 1819-ben vasgyárat, később sörfőzdét építettek a településen. Lakói közül sokan mészégetéssel, malomkő gyártásával is foglalkoztak.

Pereszény első írásos említése 1519-ben „Perezen” alakban történt. Saskő várának uradalmához tartozott, később a bányakamara tulajdona. 1720-ban malma, kocsmája és 18 adózója volt. 1828-ban 80 házában 548 lakos élt.

Vihnyét, Vihnyefürdőt és Peszerényt 1891-ben egyesítették, majd 1914-ben a Vihnye nevet kapta.

Vályi András szerint " VICHNYE. Vichnovani, Eisenbach. Tót falu Bars Várm. földes Ura Selmecz B. Városa, lakosai katolikusok, fekszik Selmecz Városához nem meszsze, ’s fördője nevezetesíti; határja sovány, de vagyonnyaikat jól eladhattyák, fájok, legelőjök elég van." ^[2]

Fényes Elek szerint " Vichnye, (Eisenbach), Bars m. tót falu, ut. p. Selmecztől nyugotra 1 1/2 mfd., 914 kath., 20 evang. lak. Kathol. paroch. templom. Arany- és ezüst-bányák. Híres vasas meleg fördő a helységtől 1/2 órányira. Az idevaló fő forrás melegsége 32 fok R. szerint. E viz erősíti az elgyengült testet; használ a belrészek dugulásaiban, vérfolyásokban, s minden nedvtől eredt betegségekben. A fördőépületben van 44 szoba. Vidékét a fördőnek gyönyörü erdők, szép gyümölcsösök igen bájolóvá teszik; különösen nézésre méltó a fördőtől mintegy 200 ölnyire egy halmon elterülő gyümölcsöskert, árnyékos sétahelyeivel, barlangjaival, s egy jéghideg forrásvizzel. A kert tetejéről beláthatni Vichnye, Peszerin falukat, s ezen egész vidéket, mellyben erdők, gyümölcsösök, rétek, ligetek, szántóföldek egymást kellemesen váltják fel. Birja a helységet Selmecz városa." ^[3]

Bars vármegye monográfiája szerint "Vihnyepeszerény, a selmeczi hegyek között fekvő tót kisközség, 1697 róm. kath. vallású lakossal. E községet 1256-ban Bors ispán utódai bírták. Híres fürdőjének nyomai egész a XIII. századig nyúlnak vissza. 1497-ben, a mikor Vihne és Eisenbach neveken van említve, már forrásai is ismeretesek. Hajdan Szénásfaluhoz tartozott és fürdője is szénási hévvíz néven volt ismeretes. Egy 1326-iki oklevélben Vihine néven találjuk említve. 1508-ig Saskő várának tartozéka volt és a Dóczyak voltak az urai, de ezek után Selmeczbánya város tulajdonába ment át. Peszerényt 1519-ben Peszerin tót és Besserung német néven találjuk említve, mely utóbbi nevét szintén a fürdőtől nyerte. Később Peszeráni, Vihnyét pedig Vichnoráni és németül Eisenbach név alatt emlegetik. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz neje, 1704-ben maga a fejedelem is és ugyanakkor Bercsényiné tartózkodott hosszabb ideig a fürdőben. Itt esküdött fel Rákóczy zászlaja alá Bottyán, mikor br. Kuckländer elől Nyergesújfaluról menekülve, előbb Selmeczbányán Bercsényit kereste fel, a ki őt a Vihnyén tartózkodó Rákóczyhoz küldte. Rákóczy akkor, a most malátagyárrá átalakított épületben lakott. A „Todten Gebeine” nevű hegy – a hagyomány szerint – a Dóczyak vérengzését örökíti meg, a mennyiben azok az ott élt bányászokat állitólag felkonczolták. 1747-ben a község a fürdővel együtt teljesen leégett. Vihnye ősrégi bányatelep, a hol egész a XIX. század elejéig nemes fémeket és vasat bányásztak. A kincstárnak ma is van itt egy „Ó-Antaltáró” nevű bányája, mely aranyban kevésbbé, de különösen ezüstben gazdag. A vihnyei völgyben a mult század elején még 12 bányamű állott üzemben. Barnaszene is van és vidéke mindenféle ásványokban gazdag. Geologiai szempontból nagyon érdekes a határában levő ú. n. kőtenger, melynek képét is bemutatjuk. Itt van Kachelmann Károly és fia czég nagyszabású gép-, sör- és malátagyára. A sörgyár pinczéje szintén nevezetes, a mennyiben abban természetes jégképződés van. Katholikus templomát 1775-ben építtette Selmeczbánya városa. Van postája, távirója, telefonja, vasúti állomása pedig Szénásfalu-Vihnye." ^[4]

1910-ben 1623, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. A háború után a község ipari-mezőgazdasági jellegű település volt. Sörfőzde és gépgyár működött itt. 1940 és 1944 között zsidó deportáló tábor működött a területén, melyet a szlovák nemzeti felkelés idején a partizánok leromboltak. Lakói Garamszentkereszt, Zsarnóca és Selmecbánya üzemeiben dolgoztak.

2001-ben 1391 lakosából 1366 szlovák volt.

A fürdő története

A település melegvízű forrásai már a 13. században is ismertek voltak. Ipolyi Arnold megemlíti, hogy régen „Szénási hévíznek” nevezték őket. A víz magas vastartalma az itteni vasérc lelőhelyekkel volt összefüggésben. A 14. századtól a 16. századig a források és a fürdő a gazdag besztercebányai család a Rösselek tulajdonát képezték. A fürdő ebben az időben több, egyszerűen berendezett fürdőházból állt. Az 1550-es években a fürdő területét Schaler Kvirin szerezte meg, aki a fürdőházakat 1563-ban egy testvérpárnak, Öder Vitusnak és Lőrincnek adta. Ezután birtokosa Besztercebánya városa, mely a fürdő tulajdonát egészen 1917-ig megtartotta. A 17. század végére érte el a vihnyei fürdő a szélesebb körű ismertséget, amely a 17. és 18. század folyamán sokat fejlődött és Közép-Európa egyik legismertebb fürdője lett. 1747-ben a fürdő épületei a faluval együtt leégtek. A városnak új épületeket kellett emelnie. A 19. század elején József nádor is itt gyógyíttatta magát feleségével együtt. Később híres vendégei közé tartozott Jókai Mór is. Az 1870-es években a régi lehasznált fürdőépületeket újjáépítették, megépült a felső park, a promenád és a környék sétányai. Az 1880-as években új fürdőház épült és az úthálózat elérte a 20 km-t. 1917-ben a fürdőt dr. Ungár Kálmán selmeci ügyvéd vásárolta meg. A fürdőélet a gazdasági világválság idején indult hanyatlásnak. 1940 február 8-án a területén zsidó deportáló tábort nyitottak, mely 1942-től munkatáborként működött. 1944. szeptember 21-én szlovák partizánok lerombolták. Maradványait a háború után sörfőzde építéséhez használták fel, a többi épületéből sokat ledózeroltak és már nem építették újjá.

Gazdaság

Itt működik a Steiger sörgyár.

Nevezetességei

Római katolikus temploma 1776-ban épült barokk stílusban.
A plébánia a 18. század közepén épült barokk-klasszicista stílusban.
A sörgyár épülete a korábbi, az 1670-es években épített kolostorépület átalakításával 1895-ben épült.
Az öntöde 1835-ben épült.
Fürdőépületek a 19. századból.
A község határában 13 hektár területen elterülő kőtenger.

Személyek

Itt született 1951. december 12-én Peter Šalkovský koraközépkorral és szlávokkal foglalkozó régész

Külső hivatkozások

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.

[1]

[2]

[3]

[4]

@@ 31. sor: / 31. sor: @@
 |weboldal            = www.vyhne.sk
 }}
 '''Vihnyepeszerény''' ([[1891]]-ig három falu ''Vihnye'', ''Vihnyefürdő'' és ''Peszerény'', {{ny-sk|Vyhne}}, {{ny-de|Eisenbach}}) község [[Szlovákia|Szlovákiában]], a [[Besztercebányai kerület]]ben, a [[Garamszentkereszti járás]]ban.
-==Fekvése==
+== Fekvése ==
-[[Selmecbánya|Selmecbányától]] 12 km-re északnyugatra fekszik.
+[[Selmecbánya|Selmecbányától]] 12&nbsp;km-re északnyugatra fekszik.
-==Története==
+== Története ==
 A község területén már az i. e. 2. és  3. században itt élt germán népek is bányásztak vasércet. [[II. András magyar király|II. András]] király a [[13. század]] elején szász bányászokat telepített ide, akik az Eisenbach nevet adták településüknek, melynek gyógyforrásai is ismertek voltak már ekkor.
 Vihnyét [[1326]]-ban ''"Vyhine, Vyhinie"'' néven említik először, amikor Léva várának kapitánya szolgálónépeket telepített le itt. A falu [[Léva]] várának uradalmához tartozott. [[1388]]-ban történt említésekor a saskői uradalomhoz tartozott. [[1536]]-ban a Dóczy és a Zobonay család, valamint Selmecbánya városa a birtokosai. [[1601]]-ben újra a saskői uradalom része, később a bányakamaráé. A településnek arany,ezüst és vasbányái voltak.  1536-ban 12 portáig adózott. 1601-ben malma és 48 háza volt. [[1720]]-ban 35 adózója volt, közülük 16 munkás, 7 kézműves és 3 bányász. Vihnye 38 °C-os gyógyforrásairól volt ismert, melyet már [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] és [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]] is felkeresett.
 [[1828]]-ban 133 házában 934 lakos élt. A [[18. század]] elején a bányakamara a bányászok részére gyógyászati központot alapított itt. [[1819]]-ben vasgyárat, később sörfőzdét építettek a településen. Lakói közül sokan mészégetéssel, malomkő gyártásával is foglalkoztak.
 Pereszény első írásos említése [[1519]]-ben „Perezen” alakban történt. Saskő várának uradalmához tartozott, később a bányakamara tulajdona. 1720-ban malma, kocsmája és 18 adózója volt. 1828-ban 80 házában 548 lakos élt.
@@ 46. sor: / 46. sor: @@
 Vihnyét, Vihnyefürdőt és Peszerényt 1891-ben egyesítették, majd 1914-ben a Vihnye nevet kapta.
 Vályi András szerint ''" VICHNYE. Vichnovani, Eisenbach. Tót falu Bars Várm. földes Ura Selmecz B. Városa, lakosai katolikusok, fekszik Selmecz Városához nem meszsze, ’s fördője nevezetesíti; határja sovány, de vagyonnyaikat jól eladhattyák, fájok, legelőjök elég van."'' <ref>{{Vályi}}</ref>
 Fényes Elek szerint ''" Vichnye, (Eisenbach), Bars m. tót falu, ut. p. Selmecztől nyugotra 1 1/2 mfd., 914 kath., 20 evang. lak. Kathol. paroch. templom. Arany- és ezüst-bányák. Híres vasas meleg fördő a helységtől 1/2 órányira. Az idevaló fő forrás melegsége 32 fok R. szerint. E viz erősíti az elgyengült testet; használ a belrészek dugulásaiban, vérfolyásokban, s minden nedvtől eredt betegségekben. A fördőépületben van 44 szoba. Vidékét a fördőnek gyönyörü erdők, szép gyümölcsösök igen bájolóvá teszik; különösen nézésre méltó a fördőtől mintegy 200 ölnyire egy halmon elterülő gyümölcsöskert, árnyékos sétahelyeivel, barlangjaival, s egy jéghideg forrásvizzel. A kert tetejéről beláthatni Vichnye, Peszerin falukat, s ezen egész vidéket, mellyben erdők, gyümölcsösök, rétek, ligetek, szántóföldek egymást kellemesen váltják fel. Birja a helységet Selmecz városa."'' <ref>{{Fényes}}</ref>
@@ 56. sor: / 56. sor: @@
 [[2001]]-ben 1391 lakosából 1366 szlovák volt.
-==A fürdő története==
+== A fürdő története ==
-A település melegvízű forrásai már a 13. században is ismertek voltak. [[Ipolyi Arnold]]  megemlíti, hogy régen „Szénási hévíznek” nevezték őket. A víz magas vastartalma az itteni vasérc lelőhelyekkel volt összefüggésben. A 14. századtól a 16. századig a források és a fürdő a gazdag besztercebányai család a Rösselek tulajdonát képezték. A fürdő ebben az időben több, egyszerűen berendezett fürdőházból állt. Az 1550-es években a fürdő területét Schaler Kvirin szerezte meg, aki a fürdőházakat [[1563]]-ban egy testvérpárnak, Öder Vitusnak és Lőrincnek adta. Ezután birtokosa Besztercebánya városa, mely a fürdő tulajdonát egészen [[1917]]-ig megtartotta. A [[17. század]] végére érte el a vihnyei fürdő a szélesebb körű ismertséget, amely a 17. és 18. század folyamán sokat fejlődött és Közép-Európa egyik legismertebb fürdője lett. [[1747]]-ben a fürdő épületei a faluval együtt leégtek. A városnak új épületeket kellett emelnie. A [[19. század]] elején József nádor is itt gyógyíttatta magát feleségével együtt. Később híres vendégei közé tartozott Jókai Mór is. Az 1870-es években a régi lehasznált fürdőépületeket újjáépítették, megépült a felső park, a promenád és a környék sétányai. Az 1880-as években új fürdőház épült és az úthálózat elérte a 20 km-t. 1917-ben a fürdőt dr. Ungár Kálmán selmeci ügyvéd vásárolta meg. A fürdőélet a gazdasági világválság idején indult hanyatlásnak. 1940 február 8-án a területén zsidó deportáló tábort nyitottak, mely 1942-től munkatáborként működött. 1944. szeptember 21-én szlovák partizánok lerombolták. Maradványait a háború után sörfőzde építéséhez használták fel, a többi épületéből sokat ledózeroltak és már nem építették újjá.
+A település melegvízű forrásai már a 13. században is ismertek voltak. [[Ipolyi Arnold]]  megemlíti, hogy régen „Szénási hévíznek” nevezték őket. A víz magas vastartalma az itteni vasérc lelőhelyekkel volt összefüggésben. A 14. századtól a 16. századig a források és a fürdő a gazdag besztercebányai család a Rösselek tulajdonát képezték. A fürdő ebben az időben több, egyszerűen berendezett fürdőházból állt. Az 1550-es években a fürdő területét Schaler Kvirin szerezte meg, aki a fürdőházakat [[1563]]-ban egy testvérpárnak, Öder Vitusnak és Lőrincnek adta. Ezután birtokosa Besztercebánya városa, mely a fürdő tulajdonát egészen [[1917]]-ig megtartotta. A [[17. század]] végére érte el a vihnyei fürdő a szélesebb körű ismertséget, amely a 17. és 18. század folyamán sokat fejlődött és Közép-Európa egyik legismertebb fürdője lett. [[1747]]-ben a fürdő épületei a faluval együtt leégtek. A városnak új épületeket kellett emelnie. A [[19. század]] elején József nádor is itt gyógyíttatta magát feleségével együtt. Később híres vendégei közé tartozott Jókai Mór is. Az 1870-es években a régi lehasznált fürdőépületeket újjáépítették, megépült a felső park, a promenád és a környék sétányai. Az 1880-as években új fürdőház épült és az úthálózat elérte a 20&nbsp;km-t. 1917-ben a fürdőt dr. Ungár Kálmán selmeci ügyvéd vásárolta meg. A fürdőélet a gazdasági világválság idején indult hanyatlásnak. 1940 február 8-án a területén zsidó deportáló tábort nyitottak, mely 1942-től munkatáborként működött. 1944. szeptember 21-én szlovák partizánok lerombolták. Maradványait a háború után sörfőzde építéséhez használták fel, a többi épületéből sokat ledózeroltak és már nem építették újjá.
-==Gazdaság==
-Itt működik a Steiger sörgyár.
-==Nevezetességei==
+== Gazdaság ==
+Itt működik a Steiger sörgyár.
-*Római katolikus temploma [[1776]]-ban épült barokk stílusban.
-*A plébánia a 18. század közepén épült barokk-klasszicista stílusban.
-*A sörgyár épülete a korábbi, az 1670-es években épített kolostorépület átalakításával [[1895]]-ben épült.
-*Az öntöde 1835-ben épült.
-*Fürdőépületek a 19. századból.
-*A község határában 13 hektár területen elterülő '''kőtenger'''.
+== Nevezetességei ==
-==Személyek==
+* Római katolikus temploma [[1776]]-ban épült barokk stílusban.
-*Itt született [[1951]]. [[december 12]]-én [[Peter Šalkovský]] koraközépkorral és szlávokkal foglalkozó régész
+* A plébánia a 18. század közepén épült barokk-klasszicista stílusban.
+* A sörgyár épülete a korábbi, az 1670-es években épített kolostorépület átalakításával [[1895]]-ben épült.
+* Az öntöde 1835-ben épült.
+* Fürdőépületek a 19. századból.
+* A község határában 13 hektár területen elterülő '''kőtenger'''.
+== Személyek ==
-==Külső hivatkozások==
+* Itt született [[1951]]. [[december 12]]-én [[Peter Šalkovský]] koraközépkorral és szlávokkal foglalkozó régész
-*[http://www.vyhne.sk Vihnyepereszény honlapja]
-*[http://www.e-obce.sk/obec/vyhne/vyhne.html E-obce.sk]
-*[http://obce.info/?make=mapa&id=4006&obec=516&pl=obcesk Községinfó]
-*[http://mapy.zoznam.sk/index.pl?zoom=6&pos_x=-445311&pos_y=-1251860&size=full&lang=sk&sipka=1&name=Vyhne%2C%20%8Eiar%20nad%20Hronom Vihnyepereszény Szlovákia térképén]
+== Külső hivatkozások ==
-==Jegyzetek==
+* [http://www.vyhne.sk Vihnyepereszény honlapja]
+* [http://www.e-obce.sk/obec/vyhne/vyhne.html E-obce.sk]
+* [http://obce.info/?make=mapa&id=4006&obec=516&pl=obcesk Községinfó]
+* [http://mapy.zoznam.sk/index.pl?zoom=6&pos_x=-445311&pos_y=-1251860&size=full&lang=sk&sipka=1&name=Vyhne%2C%20%8Eiar%20nad%20Hronom Vihnyepereszény Szlovákia térképén]
+== Jegyzetek ==
 <references/>

Vihnyepereszény (Vyhne)

Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Garamszentkereszti
Rang	község
Első írásos említés	1326
Polgármester	Milan Filip
Irányítószám	966 02
Körzethívószám	045
Forgalmi rendszám	ZH
Népesség
Teljes népesség	1149 fő (2021. jan. 1.)^[1]
Népsűrűség	72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	344 m
Terület	18,34 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése

é. sz. 48° 30′ 16″, k. h. 18° 48′ 12″48.504477777778, 18.80319444444448.504478°N 18.803194°EKoordináták: é. sz. 48° 30′ 16″, k. h. 18° 48′ 12″48.504477777778, 18.80319444444448.504478°N 18.803194°E
Vihnyepereszény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vihnyepereszény témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sablon:Garamszentkereszti járás m v sz A Garamszentkereszti járás települései
Garamszentkereszt (Žiar nad Hronom)
Alsótárnok (Dolná Trnávka) · Alsózsadány (Dolná Ždaňa) · Apáthegyalja (Lehôtka pod Brehmi) · Barskapronca (Kopernica) · Bartos (Bartošova Lehôtka) · Bezeréte (Trnavá Hora) · Dallos (Ihráč) · Felsőbesenyő (Hronská Dúbrava) · Felsőtóti (Horná Ves) · Felsőzsadány (Horná Ždaňa) · Geletnek (Hliník nad Hronom) · Jánosgyarmat (Janova Lehota) · Jánoshegy (Kremnické Bane) · Jánosrét (Lúčky) · Karvaly (Jastrabá) · Kelő (Prochot) · Kékellő (Krahule) · Kiszelfalu (Pitelová) · Koszorús (Kosorín) · Körmöcbánya (Kremnica) · Kunosvágása (Kunešov) · Ladomérmindszent (Ladomerská Vieska) · Lócsakürtös (Lovčica–Trubín) · Lutilla (Lutila) · Mailáth (Prestavlky) · Mogyorómál (Slaská) · Nagylócsa (Lovča) · Ókörmöcke (Stará Kremnička) · Repistye (Repište) · Sváb (Dolná Ves) · Szénásfalu (Bzenica) · Szklenófürdő (Sklené Teplice) · Tormáskert (Nevoľné) · Vihnye (Vyhne)