„Vihnye” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
bővítés |
a Bot: következő hozzáadása: eo:Vyhne |
||
88. sor: | 88. sor: | ||
[[en:Vyhne]] |
[[en:Vyhne]] |
||
[[de:Vyhne]] |
[[de:Vyhne]] |
||
[[eo:Vyhne]] |
|||
[[it:Vyhne]] |
[[it:Vyhne]] |
||
[[sk:Vyhne]] |
[[sk:Vyhne]] |
A lap 2009. augusztus 20., 11:01-kori változata
Vihnyepereszény (Vyhne) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Besztercebányai |
Járás | Garamszentkereszti |
Rang | község |
Első írásos említés | 1326 |
Polgármester | Milan Filip |
Irányítószám | 966 02 |
Körzethívószám | 045 |
Forgalmi rendszám | ZH |
Népesség | |
Teljes népesség | 1149 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 72 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 344 m |
Terület | 18,34 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 30′ 16″, k. h. 18° 48′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 16″, k. h. 18° 48′ 12″ | |
Vihnyepereszény weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vihnyepereszény témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Vihnyepeszerény (1891-ig három falu Vihnye, Vihnyefürdő és Peszerény, szlovákul: Vyhne, németül: Eisenbach) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.
Fekvése
Selmecbányától 12 km-re északnyugatra fekszik.
Története
A község területén már az i. e. 2. és 3. században itt élt germán népek is bányásztak vasércet. II. András király a 13. század elején szász bányászokat telepített ide, akik az Eisenbach nevet adták településüknek, melynek gyógyforrásai is ismertek voltak már ekkor.
Vihnyét 1326-ban "Vyhine, Vyhinie" néven említik először, amikor Léva várának kapitánya szolgálónépeket telepített le itt. A falu Léva várának uradalmához tartozott. 1388-ban történt említésekor a saskői uradalomhoz tartozott. 1536-ban a Dóczy és a Zobonay család, valamint Selmecbánya városa a birtokosai. 1601-ben újra a saskői uradalom része, később a bányakamaráé. A településnek arany,ezüst és vasbányái voltak. 1536-ban 12 portáig adózott. 1601-ben malma és 48 háza volt. 1720-ban 35 adózója volt, közülük 16 munkás, 7 kézműves és 3 bányász. Vihnye 38 °C-os gyógyforrásairól volt ismert, melyet már Rákóczi és Bercsényi is felkeresett. 1828-ban 133 házában 934 lakos élt. A 18. század elején a bányakamara a bányászok részére gyógyászati központot alapított itt. 1819-ben vasgyárat, később sörfőzdét építettek a településen. Lakói közül sokan mészégetéssel, malomkő gyártásával is foglalkoztak.
Pereszény első írásos említése 1519-ben „Perezen” alakban történt. Saskő várának uradalmához tartozott, később a bányakamara tulajdona. 1720-ban malma, kocsmája és 18 adózója volt. 1828-ban 80 házában 548 lakos élt.
Vihnyét, Vihnyefürdőt és Peszerényt 1891-ben egyesítették, majd 1914-ben a Vihnye nevet kapta.
Vályi András szerint " VICHNYE. Vichnovani, Eisenbach. Tót falu Bars Várm. földes Ura Selmecz B. Városa, lakosai katolikusok, fekszik Selmecz Városához nem meszsze, ’s fördője nevezetesíti; határja sovány, de vagyonnyaikat jól eladhattyák, fájok, legelőjök elég van." [2]
Fényes Elek szerint " Vichnye, (Eisenbach), Bars m. tót falu, ut. p. Selmecztől nyugotra 1 1/2 mfd., 914 kath., 20 evang. lak. Kathol. paroch. templom. Arany- és ezüst-bányák. Híres vasas meleg fördő a helységtől 1/2 órányira. Az idevaló fő forrás melegsége 32 fok R. szerint. E viz erősíti az elgyengült testet; használ a belrészek dugulásaiban, vérfolyásokban, s minden nedvtől eredt betegségekben. A fördőépületben van 44 szoba. Vidékét a fördőnek gyönyörü erdők, szép gyümölcsösök igen bájolóvá teszik; különösen nézésre méltó a fördőtől mintegy 200 ölnyire egy halmon elterülő gyümölcsöskert, árnyékos sétahelyeivel, barlangjaival, s egy jéghideg forrásvizzel. A kert tetejéről beláthatni Vichnye, Peszerin falukat, s ezen egész vidéket, mellyben erdők, gyümölcsösök, rétek, ligetek, szántóföldek egymást kellemesen váltják fel. Birja a helységet Selmecz városa." [3]
Bars vármegye monográfiája szerint "Vihnyepeszerény, a selmeczi hegyek között fekvő tót kisközség, 1697 róm. kath. vallású lakossal. E községet 1256-ban Bors ispán utódai bírták. Híres fürdőjének nyomai egész a XIII. századig nyúlnak vissza. 1497-ben, a mikor Vihne és Eisenbach neveken van említve, már forrásai is ismeretesek. Hajdan Szénásfaluhoz tartozott és fürdője is szénási hévvíz néven volt ismeretes. Egy 1326-iki oklevélben Vihine néven találjuk említve. 1508-ig Saskő várának tartozéka volt és a Dóczyak voltak az urai, de ezek után Selmeczbánya város tulajdonába ment át. Peszerényt 1519-ben Peszerin tót és Besserung német néven találjuk említve, mely utóbbi nevét szintén a fürdőtől nyerte. Később Peszeráni, Vihnyét pedig Vichnoráni és németül Eisenbach név alatt emlegetik. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz neje, 1704-ben maga a fejedelem is és ugyanakkor Bercsényiné tartózkodott hosszabb ideig a fürdőben. Itt esküdött fel Rákóczy zászlaja alá Bottyán, mikor br. Kuckländer elől Nyergesújfaluról menekülve, előbb Selmeczbányán Bercsényit kereste fel, a ki őt a Vihnyén tartózkodó Rákóczyhoz küldte. Rákóczy akkor, a most malátagyárrá átalakított épületben lakott. A „Todten Gebeine” nevű hegy – a hagyomány szerint – a Dóczyak vérengzését örökíti meg, a mennyiben azok az ott élt bányászokat állitólag felkonczolták. 1747-ben a község a fürdővel együtt teljesen leégett. Vihnye ősrégi bányatelep, a hol egész a XIX. század elejéig nemes fémeket és vasat bányásztak. A kincstárnak ma is van itt egy „Ó-Antaltáró” nevű bányája, mely aranyban kevésbbé, de különösen ezüstben gazdag. A vihnyei völgyben a mult század elején még 12 bányamű állott üzemben. Barnaszene is van és vidéke mindenféle ásványokban gazdag. Geologiai szempontból nagyon érdekes a határában levő ú. n. kőtenger, melynek képét is bemutatjuk. Itt van Kachelmann Károly és fia czég nagyszabású gép-, sör- és malátagyára. A sörgyár pinczéje szintén nevezetes, a mennyiben abban természetes jégképződés van. Katholikus templomát 1775-ben építtette Selmeczbánya városa. Van postája, távirója, telefonja, vasúti állomása pedig Szénásfalu-Vihnye." [4]
1910-ben 1623, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. A háború után a község ipari-mezőgazdasági jellegű település volt. Sörfőzde és gépgyár működött itt. 1940 és 1944 között zsidó deportáló tábor működött a területén, melyet a szlovák nemzeti felkelés idején a partizánok leromboltak. Lakói Garamszentkereszt, Zsarnóca és Selmecbánya üzemeiben dolgoztak.
2001-ben 1391 lakosából 1366 szlovák volt.
A fürdő története
A település melegvízű forrásai már a 13. században is ismertek voltak. Ipolyi Arnold megemlíti, hogy régen „Szénási hévíznek” nevezték őket. A víz magas vastartalma az itteni vasérc lelőhelyekkel volt összefüggésben. A 14. századtól a 16. századig a források és a fürdő a gazdag besztercebányai család a Rösselek tulajdonát képezték. A fürdő ebben az időben több, egyszerűen berendezett fürdőházból állt. Az 1550-es években a fürdő területét Schaler Kvirin szerezte meg, aki a fürdőházakat 1563-ban egy testvérpárnak, Öder Vitusnak és Lőrincnek adta. Ezután birtokosa Besztercebánya városa, mely a fürdő tulajdonát egészen 1917-ig megtartotta. A 17. század végére érte el a vihnyei fürdő a szélesebb körű ismertséget, amely a 17. és 18. század folyamán sokat fejlődött és Közép-Európa egyik legismertebb fürdője lett. 1747-ben a fürdő épületei a faluval együtt leégtek. A városnak új épületeket kellett emelnie. A 19. század elején József nádor is itt gyógyíttatta magát feleségével együtt. Később híres vendégei közé tartozott Jókai Mór is. Az 1870-es években a régi lehasznált fürdőépületeket újjáépítették, megépült a felső park, a promenád és a környék sétányai. Az 1880-as években új fürdőház épült és az úthálózat elérte a 20 km-t. 1917-ben a fürdőt dr. Ungár Kálmán selmeci ügyvéd vásárolta meg. A fürdőélet a gazdasági világválság idején indult hanyatlásnak. 1940 február 8-án a területén zsidó deportáló tábort nyitottak, mely 1942-től munkatáborként működött. 1944. szeptember 21-én szlovák partizánok lerombolták. Maradványait a háború után sörfőzde építéséhez használták fel, a többi épületéből sokat ledózeroltak és már nem építették újjá.
Gazdaság
Itt működik a Steiger sörgyár.
Nevezetességei
- Római katolikus temploma 1776-ban épült barokk stílusban.
- A plébánia a 18. század közepén épült barokk-klasszicista stílusban.
- A sörgyár épülete a korábbi, az 1670-es években épített kolostorépület átalakításával 1895-ben épült.
- Az öntöde 1835-ben épült.
- Fürdőépületek a 19. századból.
- A község határában 13 hektár területen elterülő kőtenger.
Személyek
- Itt született 1951. december 12-én Peter Šalkovský koraközépkorral és szlávokkal foglalkozó régész
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.