„Apraxin Júlia” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a link |
Az apaság kérdése |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
Apraxin Júliát a [[Bécs]]ben élő orosz házaspár – [[Alexandr Petrovics Aprakszin|Alexandr Petrovics Apraxin gróf]]{{wd|Q21088455}} és Jelena Nyikolajevna Bezobrazova – gyermekeként anyakönyvezték 1830. október 16-án, |
Apraxin Júliát a [[Bécs]]ben élő orosz házaspár – [[Alexandr Petrovics Aprakszin|Alexandr Petrovics Apraxin gróf]]{{wd|Q21088455}} és Jelena Nyikolajevna Bezobrazova – gyermekeként anyakönyvezték 1830. október 16-án, de valószínűsíthető, hogy édesapja Esterházy József volt{{refhely|Anonimus 1934| szerint [Helén Esterházy Józsefbe] "Beleszeretett, s még az Apraxinnal való házassága idején, 1830 október 16-án született tőle egy Júlia nevű lánya, aki azonban az Apraxin-nevet viselte s Apraxin Júlia néven szerepelt [...]"; másrészt |Auernheimer 1934| regényében |Saint-Aulaire 1926| visszaemlékezéseire hivatkozva szerepel Esterházy József és Jelena Bezobrazova - akkor még Apraxin gróf felesége - gyermekáldással kísért viharos szerelme.}}. Apraxin gróf Bécsben szolgálatot teljesítő orosz diplomata, anyja a híres Bezobrazov{{wd|Q4080967}} család tagja volt.{{refhely|Kovács 2013}} A házaspár 1837-ben visszatért [[Oroszország]]ba. Szülei válása után anyja 1841-ben férjhez ment Esterházy József grófhoz{{jegyzet*|Gróf Esterházy József (1791. szeptember 24. – 1847. május 12.), királyi kamarás. Első felesége herceg Metternich-Vinneburg Mária volt, aki 1820-ban elhunyt. {{refhely|Kovács 2013}}}}{{jegyzet*|A válást és a házasságot ugyan a [[Szentpétervár|pétervári]] [[Orosz ortodox egyház|ortodox]] érsekség engedélyezte, de a katolikus egyház szerint ez nem volt érvényes; ezért Apraxin gróf halála után 1845-ben [[Cseklész]]en katolikus szertartás szerint újra összeházasodtak.}}, akivel már 1828 óta szoros kapcsolatban volt, s aki saját lányának tartotta Júliát és akinek a birtokán, a [[Pozsony]] melletti [[Cseklész]]en éltek váltakozva Béccsel. {{jegyzet*|Az Apraxin-gyerekeket Júliát és Demetert [[Ferdinand Georg Waldmüller|Georg Waldmüller]], édesanyjukat és a kis Júliát pedig [[Anton Einsle]] festette le együtt. (Képek: [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Ferdinand_Georg_Waldm%C3%BCller_-_Julia_Comtesse_Apraxin_-_4655_-_%C3%96sterreichische_Galerie_Belvedere.jpg Júlia], [https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Waldm%C3%BCller_-_Demetrius_Graf_Apraxin.jpeg Demeter], [https://mng.hu/mutargyak/apraxin-grofno-es-leanya/ Apraxin grófnő és leánya])}}{{refhely|Vári 2020}} Júlia gondos nevelésben részesült, az akkori idők nőknek szánt ismereteinél jóval többet sajátított el – mind családja jóvoltából, mind saját érdeklődéséből fakadóan. Nyelveket, irodalmat, filozófiát és asztronómiát tanult, s még asszonykorában is foglalkozott jogi és történelmi ismeretek szerzésével – magántanára [[Toldy Ferenc]] volt – s [[Lenhossék József]] professzor anatómiai előadásain is részt vett. Már gyermekkorában érdeklődött a színészet és irodalom iránt, nyolcévesen műkedvelő előadásban szerepelt és verseket is írt.{{refhely|Barna 1934}} |
||
[[1849]]. október 15-én házasságot kötött [[Batthyány Artúr]] gróffal. A gróf [[Batthyány család|a kiterjedt család]] [[Bécsi udvar|udvarhoz]] hű ágához tartozott, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején egy [[A Császári-Királyi Hadsereg 1848-1849-ben|császári ezredben]] szolgált. Bécsben telepedtek le, ahol több mint tíz évig élték a felsőbb körök gondtalan életét. Estélyekkel, táncmulatságokkal, maszkabálokkal és kikocsizásokkal foglalták el magukat napról napra. 1850-ben a farsangi bálok szenvedélyes táncosa [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]], a fiatal császár, a keringőhöz Apraxin grófnőt választotta partneréül. Az egyik álarcosbált 1852-ben rendezték a császári udvarban az átutazó [[II. Miklós orosz cár|Miklós]] és [[Mihail Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg|Mihály orosz nagyhercegek]] tiszteletére, és a résztvevőket művészi színes litográfiák örökítették meg (pl. Apraxin Júlia grófnőt Pálffy Rudolf gróffal<ref> [https://www.zvab.com/servlet/BookDetailsPL?bi=30309229873&searchurl=hl%3Don%26sortby%3D20%26tn%3Dbatthy%25E1ny%2Bp%25E1lffy%2Bdoppelportr%25E4t Apraxin Júlia és Pálffy Rudolf], litográfia, Leopold Müller, Bécs, 1852 (ZVAB - Zentrales Verzeichnis Antiquarischer Bücher, Hozzáférés: 2021. január 29.)</ref>).{{refhely|Vári 2020}} |
[[1849]]. október 15-én házasságot kötött [[Batthyány Artúr]] gróffal. A gróf [[Batthyány család|a kiterjedt család]] [[Bécsi udvar|udvarhoz]] hű ágához tartozott, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] idején egy [[A Császári-Királyi Hadsereg 1848-1849-ben|császári ezredben]] szolgált. Bécsben telepedtek le, ahol több mint tíz évig élték a felsőbb körök gondtalan életét. Estélyekkel, táncmulatságokkal, maszkabálokkal és kikocsizásokkal foglalták el magukat napról napra. 1850-ben a farsangi bálok szenvedélyes táncosa [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]], a fiatal császár, a keringőhöz Apraxin grófnőt választotta partneréül. Az egyik álarcosbált 1852-ben rendezték a császári udvarban az átutazó [[II. Miklós orosz cár|Miklós]] és [[Mihail Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg|Mihály orosz nagyhercegek]] tiszteletére, és a résztvevőket művészi színes litográfiák örökítették meg (pl. Apraxin Júlia grófnőt Pálffy Rudolf gróffal<ref> [https://www.zvab.com/servlet/BookDetailsPL?bi=30309229873&searchurl=hl%3Don%26sortby%3D20%26tn%3Dbatthy%25E1ny%2Bp%25E1lffy%2Bdoppelportr%25E4t Apraxin Júlia és Pálffy Rudolf], litográfia, Leopold Müller, Bécs, 1852 (ZVAB - Zentrales Verzeichnis Antiquarischer Bücher, Hozzáférés: 2021. január 29.)</ref>).{{refhely|Vári 2020}} |
||
81. sor: | 81. sor: | ||
|chapterurl= https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/20/20367.htm |
|chapterurl= https://mek.oszk.hu/08700/08756/html/szocikk/w/20/20367.htm |
||
|pages= 56–58}} |
|pages= 56–58}} |
||
* {{hely|Anonimus 1934}}{{cite journal |
|||
|url= |
|||
|author= Anonimus |
|||
|title= Eiluj Nixarpa, Egy szédületes asszonyélet regénye |
|||
|journal= [[Literatura (folyóirat, 1926–1938)|Literatura]] |
|||
|volume= 9 |
|||
|date= 1934-07-15 |
|||
|pages= 213–215}} |
|||
* {{hely|Apraxin 1863}}{{cite book |
* {{hely|Apraxin 1863}}{{cite book |
||
|title= Quelques feuilles détachées des Memoires de la tragédienne hongroise |
|title= Quelques feuilles détachées des Memoires de la tragédienne hongroise |
||
88. sor: | 96. sor: | ||
|publisher= E. Dentu |
|publisher= E. Dentu |
||
|language= francia}} |
|language= francia}} |
||
* {{hely|Auernheimer 1934}}{{cite book |
|||
|title= Gottlieb Weniger dient der Gerechtigkeit |
|||
|url= |
|||
|last= Auernheimer |
|||
|first= Raoul |
|||
|year= 1934 |
|||
|publisher= Tal |
|||
|language= német}} |
|||
* {{hely|Barna 1934}}{{cite book |
* {{hely|Barna 1934}}{{cite book |
||
|title= Une femme de lettre du second Empire. La Comtesse Julie Apraxin. Sa vie, ses oeuvres |
|title= Une femme de lettre du second Empire. La Comtesse Julie Apraxin. Sa vie, ses oeuvres |
||
192. sor: | 208. sor: | ||
|date= 1931-12-25 |
|date= 1931-12-25 |
||
|pages= 30}} |
|pages= 30}} |
||
* {{hely|Saint-Aulaire 1926}}{{cite book |
|||
|title= Souvenirs de mon ambassade à Vienne 1832−1841. |
|||
|year= 1926 |
|||
|publisher= |
|||
|last= Louis Clair de Beaupoil comte de |
|||
|first= Saint-Aulaire |
|||
|language= francia}} |
|||
* {{hely|Vári 2020}}{{cite book |
* {{hely|Vári 2020}}{{cite book |
||
|title= La masonería. Mito e historia en el III centenario de la fundación de la masonería moderna, Vol. 2. |
|title= La masonería. Mito e historia en el III centenario de la fundación de la masonería moderna, Vol. 2. |
A lap 2021. január 29., 16:57-kori változata
Apraxin Júlia | |
Apraxin Júlia (Marastoni József kőrajza) | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Юлия Александровна Апраксина |
Művésznév | Eiluj Nixarpa, Budai Júlia |
Született | 1830. október 16.[1] Bécs |
Elhunyt | 1913. május 16–23. között[2] Spanyolország |
Házastársa | Batthyány Artúr, Lorenzo Rubio di Espinosa |
A Wikimédia Commons tartalmaz Apraxin Júlia témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Apraxin Júlia (Bécs, 1830. október 16. – Spanyolország, 1913. május 16–23. között) orosz származású grófnő, színésznő, írónő.
Élete
Apraxin Júliát a Bécsben élő orosz házaspár – Alexandr Petrovics Apraxin gróf és Jelena Nyikolajevna Bezobrazova – gyermekeként anyakönyvezték 1830. október 16-án, de valószínűsíthető, hogy édesapja Esterházy József volt[3]. Apraxin gróf Bécsben szolgálatot teljesítő orosz diplomata, anyja a híres Bezobrazov család tagja volt.[4] A házaspár 1837-ben visszatért Oroszországba. Szülei válása után anyja 1841-ben férjhez ment Esterházy József grófhoz[* 1][* 2], akivel már 1828 óta szoros kapcsolatban volt, s aki saját lányának tartotta Júliát és akinek a birtokán, a Pozsony melletti Cseklészen éltek váltakozva Béccsel. [* 3][5] Júlia gondos nevelésben részesült, az akkori idők nőknek szánt ismereteinél jóval többet sajátított el – mind családja jóvoltából, mind saját érdeklődéséből fakadóan. Nyelveket, irodalmat, filozófiát és asztronómiát tanult, s még asszonykorában is foglalkozott jogi és történelmi ismeretek szerzésével – magántanára Toldy Ferenc volt – s Lenhossék József professzor anatómiai előadásain is részt vett. Már gyermekkorában érdeklődött a színészet és irodalom iránt, nyolcévesen műkedvelő előadásban szerepelt és verseket is írt.[6]
1849. október 15-én házasságot kötött Batthyány Artúr gróffal. A gróf a kiterjedt család udvarhoz hű ágához tartozott, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején egy császári ezredben szolgált. Bécsben telepedtek le, ahol több mint tíz évig élték a felsőbb körök gondtalan életét. Estélyekkel, táncmulatságokkal, maszkabálokkal és kikocsizásokkal foglalták el magukat napról napra. 1850-ben a farsangi bálok szenvedélyes táncosa Ferenc József, a fiatal császár, a keringőhöz Apraxin grófnőt választotta partneréül. Az egyik álarcosbált 1852-ben rendezték a császári udvarban az átutazó Miklós és Mihály orosz nagyhercegek tiszteletére, és a résztvevőket művészi színes litográfiák örökítették meg (pl. Apraxin Júlia grófnőt Pálffy Rudolf gróffal[7]).[5]
Júlia már édesanyja bécsi otthonában központi alakja volt a társasági összejöveteleknek (regényírással is kísérletezett), és kedvelt személyisége lett a bécsiek körében. Így nem véletlen, hogy ifjabb Johann Strauss 1853-ban neki ajánlotta egyik polkáját, a Tanzi Bäri[8] (Táncoló medve) címűt, arra célozva, hogy Júlia úgy megtáncoltatja a férfiakat, ahogy a medvetáncoltató a medvéjét.[5] 1860-ban férjével átköltöztek Pestre egy Nádor utcai palotába. Nagy házat tartottak fenn, Júlia irodalmi szalonjában maga köré gyűjtötte a kor hírességeit, Prielle Kornélia, Hollósy Kornélia, Bulyovszky Lilla, Kánya Emília, Liszt Ferenc, Reményi Ede, sőt Jókai Mór is gyakori vendég volt itt. Az arisztokrácia részéről Waldstein János gróf, Szapáry Gyula – később miniszterelnök –, Vécsey József báró, Széchenyi Béla és természetesen a Batthyány család tagjai voltak vendégei. Először itt élte ki szereplési vágyait, ahogy barátnője, Kánya Emília írta: "Aztán … Júliára került a sor. Deklamált. A terem közepére állt, kiegyenesítette szép termetét, végignézett a hallgatóságán, és csengő, erős hangon, kissé idegen hangzású kiejtéssel, recitálta Petőfi hangzatos költeményeit: Ha férfi vagy, légy férfi ,/ S ne hitvány gyönge báb… Melegséggel, de túlzott erővel szavalt, és meglepetve néztem fel reá, annyi tűz, annyi szent hevület csengett végig szép, de szerintem kissé színpadias előadásán".[6] Nagy tisztelője volt báró Eötvös Józsefnek, Széchenyi Istvánt többször is meglátogatta a döblingi elmegyógyintézetben. Széchenyi őt barátságosan fogadta, férjét viszont semmirekellőnek tartotta.[5]
Férje elhanyagolta, elhidegültek egymástól és egyik rajongójával, Vécsey báróval folytatott viszonya során 1861-ben elköltözött a Nádor utcából, és hamarosan elváltak.[* 4] Vécsey aztán házassági ígérete elől megszökött egy balerinával. A szerelmi dráma után néhány héttel Molnár György, a Budai Népszínház igazgatójának lett társa, akivel szorosan együttműködött annak színháza érdekében. Pénzügyileg támogatta (1862. júliusában 2000 forintot adományozott a színház részére), darabokat írt nekik és fel is lépett a színházban, Budai Júlia néven. Írásaiban és fellépéseiben központi elem volt a hazafiság, a magyarsághoz való tartozás kihangsúlyozása, az összefogásra felhívás. Színpadi és prózai történetei romantikus, valószínűtlen fordulatokban bővelkedő írások voltak.[6] Jókai Mór róla formázta az Egy ember, aki mindent tud című regényében Fantissát, a franciául író grófnőt, akinek regényét szeretője fordítja magyarra, de elszökik előle, amikor a grófnő férjétől elválva szabad lesz.[9]
1861. március 4-én A honfoglalók című drámáját adták elő a Nemzeti Színházban, 1862. április 7-én pedig Országgyűlési beszéd című 3 felvonásos vígjátékának volt a bemutatója ugyanott. Ekkoriban szavalta a nyilvánosság előtt Petőfi Sándor és Vörösmarty Mihály költeményeit. Hiába beszélnek c. regényét közölte Huszár Imre a Nefelejtsben 1860-ban Batthyányiné Eiluj Nixarpa névvel, illetve más lapokban is megjelentek írásai (Divatcsarnok, 1861; Délibáb, 1861).
Színésznői karrierje botrányt okozott, első színre lépésekor (1863. február 3., a Gyertyatartó és a Fél az örömtől egyfelvonásosokban) a páholyok tüntetően kiürültek, és ezzel a felsőbb körök szimbolikusan kivetették maguk közül a renitens grófnőt. A közönség viszont kíváncsisággal vegyes lelkesedéssel övezte a társadalmi pozícióját otthagyó színésznőt.[10][6]
1863-ban Párizsba utazott Molnárral, és ott próbálta folytatni színészi pályáját. A színházi siker elmaradt, s kedvese, Molnár György is elhagyta. Rossz körülmények közé került, vagyontalan és beteg volt. Szerencséjére családjával szemben megnyert egy örökösödési pert, és férjhez ment Lorenzo Rubio di Espinosához,[11] egy spanyol lovastiszthez. Párizsban éltek a francia arisztokrácia körében, ahol szintén jeles társaság látogatta szalonját. 1880-ban és 1894-ben két újabb regénye jelent meg. Izabella spanyol királynő párizsi emigrációjának udvartartásába került udvarhölgyként, szép fizetéssel. Férje halála után Spanyolországba költözött, s 1913. május 24-én jelent meg a halálhíre egy hetilapban, tehát 16–23-a között hunyt el.[5]
Napjainkban egyes szerzők női arszlánnak, dandynek[12] vagy éppen celebnek[13] próbálják beállítani. Ezekkel a típusokkal ellentétben Apraxin Júlia mindig mindent komolyan vett, teljes energiáját mozgósította szép és nemes céljai elérése érdekében, tanult, küzdött, rangját és vagyonát is feláldozta – ha arra volt szükség –, bár elszántsága valószínűleg nagyobb volt, mint a tehetsége.[5]
Szabadkőműves pályafutása
Az első néhány szabadkőműves nő közé tartozott, öt évvel Hadik-Barkóczy Ilona után és két évvel Maria Deraismes előtt lett szabadkőműves.
1880. június 14-én Madridban vették fel a Spanyol Nemzeti Nagyoriens 15. számú, Fraternidad Iberica (Ibéria Testvérisége) nevű szabadkőműves páholyába. Nyilván problémát jelentett a felvételt kérő neme, mert maga a nagymester adta meg az engedélyt ehhez. Az iniciáción a házigazda Fraternidad Iberica páholy tagjain kívül számos vendég-szabadkőműves vett részt, akik listája szabadkőműves neveikkel fennmaradt. Júlia magának a Buda szabadkőműves nevet választotta. Ezt követően még néhány nőt felvettek, de ez inkább kivétel volt, mint szabály. A Chaîne d'Union francia szabadkőműves lap részletesen beszámolt az esetről, és visszatért az avatás szabályosságára a házaspár párizsi nyilatkozata alapján (Júlia férje, Lorenzo is páholytag volt). A szabadkőműves lap Júlia 1880-ban megjelent regényét is figyelmébe ajánlotta a testvéreknek.
A felvétel jegyzőkönyvében szerepel Seoane nagymester elismerése Apraxin Júliának a francia hadsereg számára nyújtott szolgálatairól. Molnár György, Apraxin Júlia színész kollégája és kedvese visszaemlékezéseiben azt írta, hogy „a Párizsból kiadott, nagyobbára ő általa szervezett egyik tábori vöröskereszt egylet lévén a karlista háborút végig élte”. Ez lehetett tehát az a szolgálat, amelyet az Izabella királynő pártján álló spanyol szabadkőművesek oly nagyra értékeltek. Nem tudjuk, hogy a grófnő a felvételén kívül máskor is látogatta volna páholyának munkáit. Az viszont ismert, hogy még néhány nő felvétele után a nők felavatását abbahagyták, s inkább egy adopciós páholyt[* 5] hoztak létre 1892-ben a nők részére.[5][14]
Munkái
- On a beau dire, Paris, 1860 (Eiluj Nixarpa álnévvel), 2014-től reprintként megrendelhető: az Amazon-on, online elérés: Francia Nemzeti Könyvtár (Gallica)
- Ilona, regény 2 kötet, ford. Ágai Adolf, Pest, 1861 (Eiluj Nixarpa álnévvel, ismert. Divatcsarnok, eredetije Párizsban jelent meg 1860-ban)
- A honfoglalók (1861)
- Két nőszív, regény franciából ford. Toldy István, Pest, 1861, (Batthyányi Arthurné névvel, ismert. Nefelejts)
- Szeréndy Ilma naplója, franciából ford. Toldy István, Pest, 1862, (Batthyányi Júlia névvel, ismert. Nefelejts, eredetije Párizsban, 1861)
- Országgyűlési beszéd, 3 felvonásos vígjáték, bemutató: Nemzeti Színház, 1862. április 7.
- Fogság és szerelem, 1 felvonásos vígjáték, bemutató: Budai Színház, 1862. június 25.
- Kóra, a cigány, vagy a halászleány, népies dráma, bemutató: Budai Színház, 1863. ?
- Önvád térít, 4 felvonásos dráma, bemutató: Budai Színház, 1863. május 23.
- Quelques feuilles détachées des Memoires de la tragédienne hongroise, Paris, 1863 (Julie b. Apraxin névvel)
- L'Une ou l'autre?, Párizs, 1880 (Julie Apraxin Batthyány névvel)
- Deux Passions, avec une préface de M. Alexandre Dumas fils, Párizs, 1895 (Julie Apraxin Batthyány névvel)
Kiadótulajdonosa és főmunkatársa volt Batthyányi Júlia néven a Budai Lapok-nak 1863. január 25-től június 28-ig, a lap megszűnéséig. Arcképe megjelent a Magyar írónők arczképcsarnoka c. műlapon, melyet Grimm rajzolt kőre és a Pollák-testvérek nyomtattak 1862-ben Pesten.
Megjegyzések
- ↑ Gróf Esterházy József (1791. szeptember 24. – 1847. május 12.), királyi kamarás. Első felesége herceg Metternich-Vinneburg Mária volt, aki 1820-ban elhunyt. [4]
- ↑ A válást és a házasságot ugyan a pétervári ortodox érsekség engedélyezte, de a katolikus egyház szerint ez nem volt érvényes; ezért Apraxin gróf halála után 1845-ben Cseklészen katolikus szertartás szerint újra összeházasodtak.
- ↑ Az Apraxin-gyerekeket Júliát és Demetert Georg Waldmüller, édesanyjukat és a kis Júliát pedig Anton Einsle festette le együtt. (Képek: Júlia, Demeter, Apraxin grófnő és leánya)
- ↑ Öt gyermekük született: Ilona (1850), Katalin (1852), Artúr (1854), Georgina (1854) és Tasziló (1858). Válásuk után a gyermekeket édesanyja (akkor már Helène Esterházy) nevelte, aki megszakította kapcsolatát Júliával, és nem endedte neki látni őket.[4]
- ↑ Adopciós páholy: férfi szabadkőművesek felügyelete alatt működő, nők számára létrhozott szabadkőműves páholy.
Jegyzetek
- ↑ Kovács 2013 valószínűsíti Vári 2020 bizonyítja Apraxin Júlia születési dátumát, szemben a számos téves feltételezéssel
- ↑ Vári 2020 és Vári 2021 bizonyítja Apraxin Júlia halálozási dátumát, szemben a számos téves feltételezéssel
- ↑ Anonimus 1934 szerint [Helén Esterházy Józsefbe] "Beleszeretett, s még az Apraxinnal való házassága idején, 1830 október 16-án született tőle egy Júlia nevű lánya, aki azonban az Apraxin-nevet viselte s Apraxin Júlia néven szerepelt [...]"; másrészt Auernheimer 1934 regényében Saint-Aulaire 1926 visszaemlékezéseire hivatkozva szerepel Esterházy József és Jelena Bezobrazova - akkor még Apraxin gróf felesége - gyermekáldással kísért viharos szerelme.
- ↑ a b c Kovács 2013
- ↑ a b c d e f g Vári 2020
- ↑ a b c d Barna 1934
- ↑ Apraxin Júlia és Pálffy Rudolf, litográfia, Leopold Müller, Bécs, 1852 (ZVAB - Zentrales Verzeichnis Antiquarischer Bücher, Hozzáférés: 2021. január 29.)
- ↑ Kottája: Strauss Jr Tanzi-Bäri-Polka, Op.134. Musopen. (Hozzáférés: 2021. január 28.), zenéje: Tanzi-Bäri Polka op. 134 - Johann Strauss II. YouTube
- ↑ Jókai 1874
- ↑ Apraxin 1863
- ↑ Vári 2020 és Vári 2021 : Júlia először 1867-ben házasodott össze Lorenzóval egy párizsi orosz ortodox templomban, aztán 1876-ban Kolozsváron, áttérve az unitárius hitre, majd Batthányi Artúr 1883-ban bekövetkezett halála után 1884-ben Párizsban harmadszor is hűséget esküdtek egymásnak római katolikus szertartás szerint.
- ↑ Mátay 2009
- ↑ Zádori 2010
- ↑ Vári 2021
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Címszó: Apraxin Julia, Magyar Színművészeti Lexikon – Az 1929-1931-ben Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelent kötet internetes változata. Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, 56–58. o. (1929–1931)
- ↑ Anonimus 1934: Anonimus (1934. július 15.). „Eiluj Nixarpa, Egy szédületes asszonyélet regénye”. Literatura 9, 213–215. o.
- ↑ Apraxin 1863: La comtesse Julie B. Apraxin. Quelques feuilles détachées des Memoires de la tragédienne hongroise (francia nyelven). E. Dentu (1863)
- ↑ Auernheimer 1934: Auernheimer, Raoul. Gottlieb Weniger dient der Gerechtigkeit (német nyelven). Tal (1934)
- ↑ Barna 1934: Catherine Barna (Barna Katalin). Une femme de lettre du second Empire. La Comtesse Julie Apraxin. Sa vie, ses oeuvres – Batthyányné Apraxin Júlia grófnő (Eiluj Nixarpa) élete és művei, Études françaises (Francia tanulmányok) 12. (francia nyelven). L'Institut Français de l'Université de Szeged (A Szegedi Egyetem Francia Philologiai Intézete) (1934)
- Bódis Mária (1997). „A grófnő fittyet hány (Apraxin Júlia, 1830-1917)”. Színház 30 (12), 41–42. o. ISSN 0039-8136.
- Bulyovszky Gyula (1863. február 20.). „Budai Julia”. Az ország tükre 2. évf. (6), 64–66. o.
- Hankiss János (1934). „Apraxin Júlia és Alfred de Vigny”. Egyetemes Philologiai Közlöny LVIII (7–8), 111–114. o.
- ↑ Jókai 1874: Jókai Mór. II. fejezet, Egy ember, aki mindent tud. Franklin, 13–16. o. [1874]
- Kovács Eleonóra. Batthyányné (Budai) Apraxin Júlia, Széphalom, 19. kötet. a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 463–476. o. (2009)
- ↑ Kovács 2013: Kovács Eleonóra (2013). „„Hiába beszélnek” Gróf Batthyány Artúrné Apraxin Júlia kísérlete a művészi-értelmiségi pályán”. Turul 86 (3), 89-99. o. ISSN 1216-7258.
- Mályuszné Császár Edit (1959). „A Budai Népszínház és közönsége”. Tanulmányok Budapest Múltjából 13, 261-314. o. ISSN 0238-5597.
- ↑ Mátay 2009: Mátay Mónika (2009). „Egy nődandy karrierje: képek Batthyány Apraxin Júlia életéből”. Médiakutató 10 (4), 81–86. o. ISSN 1586-8389.
- Pukánszkyné Kádár Jolán. A Budai Népszínház története. Magyar Színházi Intézet (1979)
- Rónay Mária (1931. december 25.). „Különös asszonysorsok, Érdekes női figurák”. Magyar Hirlap XLI (12), 30. o.
- ↑ Saint-Aulaire 1926: Louis Clair de Beaupoil comte de, Saint-Aulaire. Souvenirs de mon ambassade à Vienne 1832−1841. (francia nyelven) (1926)
- ↑ Vári 2020: Vári, László. Buda, the first woman Freemason in Spain: life and career of countess Julia Apraxin (1830-1913)., La masonería. Mito e historia en el III centenario de la fundación de la masonería moderna, Vol. 2. (angol nyelven). Sevillai Egyetem, 889–906. o. (2020). ISBN 978-84-472-3014-3
- ↑ Vári 2021: Vári, László (2021. január–június). „Women freemasons in Hungary since the beginnings” (angol nyelven). REHMLAC+ (Revista de Estudios Históricos de la Masonería Latinoamericana y Caribeña plus) 13 (1), 22-45. o. ISSN 2215-6097.
- Vay Sándor (Sarolta). "NIXARPA EILUJ", A királyné poétája és más elbeszélések, Gróf Vay Sándor munkái, 4. köt. Országos Monográfia Társaság, 27–29. o. (1909)
- ↑ Zádori 2010: Zádori Zsolt: Kékvér celeb a XIX. századból?. HVG, 2010. január 8. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
További információk
- Apraxin Júlia. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)