Vay Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vay Sándor
Vay Sandor.jpg
Élete
Született 1859. december 6.
Gyón
Elhunyt 1918. május 23. (58 évesen)
Lugano, Svájc
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Vay Sándor gróf, született Vay Sarolta grófnő (Gyón, 1859. december 6.Lugano, 1918. május 23.)[1] író, újságíró; Vay Péter testvére.

Pályája[szerkesztés]

A vajai és laskodi gróf Vay család sarja. Apja, gróf Vay László (1823–1884) Máramaros vármegye főispánja, honvédezredes, József főherceg főudvarmestere, édesanyja, beniczi és micsinyei Beniczky Sarolta (1837-1913) volt.[2] Apai nagyszülei vajai és luskodi gróf Vay Ábrahám (1789-1855), királyi tanácsos, Máramaros vármegye főispánja, és kazinczi Kazinczy Zsófia (1794-1843) voltak. Kazinczy Zsófia tulajdonképpen Kazinczy Ferenc elsőfokú unokatestvére volt. Édesapja megbízásából Kászonyi Dániel nevelte fel a kis Saroltát 1867-tól 1868-ig.[3] Tanult Lipcsében, Drezdában és Berlinben. Egyetemet végzett Budapesten, utána újságírással foglalkozott. 1883-ban Nyíregyházán tudósítóként részt vett a hírhedt tiszaeszlári vérvád tárgyalásán.

A Sándor nála nem csupán írói álnév volt, hiszen férfiként élt, férfiként viselkedett és öltözködött, nőkkel volt szerelmi viszonya, sőt „házasságot” kötött, először Eszéki Emma színésznővel, majd Engelhardt Máriával (egyszer egyik női szerelméért még párbajozott is). Csak akkor derült ki, hogy nő, amikor őrizetbe vették egy csalása miatt. A rendőrségi eljárás során Richard von Krafft-Ebing osztrák igazságügyi orvosszakértő és pszichiáter vizsgálta meg, erről részletesen beszámol a Psychopathia sexualis című művének 166. sz. esettanulmányában.[4] A Vay Sándor gróf néven kívül D'Artagnan és Vayk álnév alatt jelentette meg írásait. Svájci tartózkodásakor tűdőgyulladást kapott és egy luganói szanatóriumban meghalt.

Kezdetben inkább verseket írt, később áttért a prózára. Emlékezéseinek, romantikus korképeinek anyagát a vidéki nemesi kúriák világából merítette. Sok hangulatos rajzot adott közre a 18. és a 19. század Pest megyei nemesi családok életéből. Irányát és tárgyait tekintve Eötvös Károlyhoz hasonlították.

Verseiből szülővárosa önálló kötetet jelentetett meg (Vay Sándor/Sarolta: Virág borul minden rögre, 2009). Alakját Rakovszky Zsuzsa VS című regényében (2011) elevenítette fel.

Clair Vilmossal együtt lefordította Alexandre Dumas (1802-1870) egyik regényét: Ainsi soit-il![5], magyar címe: Kisasszony feleség (I-II).

Munkái[szerkesztés]

Comtesse Sarolta Vay
  • Régi nemesurak, úrasszonyok. Históriák, legendák, virtusos cselekedetek. Budapest, 1900
  • Régi magyar társasélet. Írta D’Artagnan. Budapest, 1900
  • D’Artagnan meséi. Budapest, 1903
  • Pestvármegyei históriák. Budapest, 1907
  • Gróf Vay Sándor munkái. Tíz kötet. Budapest, 1909
    • I. A régi világból
    • II: A mikor még postakocsin jártak
    • III. Lavotta szerelme és egyéb elbeszélések
    • IV. A királyné poétája és más elbeszélések
    • V. Udvari dámák leveleiből és más elbeszélések
    • VI. Megfakult írások
    • VII. A palatinus huszárok
    • VIII. Erzsébet királynéról és más krónikás följegyzések
    • IX. Elpusztult urak
    • X. Ősökről – unokáknak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Richard von Krafft-Ebing: Psychopathia Sexualis, 166. sz. esettanulmány (angolul)
  2. macse Beniczky Sarolta adatlapja
  3. Márkus László: Kászonyi Dániel (tanulmány). 1977.
  4. A Psychopathia sexualis 14. kiadásában (1912) ez a 173. sz. esettanulmányként szerepel, 320. o.
  5. Ennek a műnek van színpadi változata is, Madame de Chamblay. A. Dumas műveinek angol nyelvű adatbázisa

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gróf Vay Sándor munkái Tíz kötetének teljes szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
  • Márkus László: Kászonyi Dániel (tanulmány), a Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka (fordította Kosáry Domokos; a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket Márkus László írta). Budapest, 1977.