Apraxin Júlia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Apraxin Júlia
Apraxin Júlia (Marastoni József kőrajza)
Apraxin Júlia (Marastoni József kőrajza)
Életrajzi adatok
Születési név Юлия Александровна Апраксина
Művésznév Eiluj Nixarpa, Budai Júlia
Született több verziója van: 1825/1828/1830
Bécs
Elhunyt 1917 körül
Spanyolország
Házastársa Batthyány Arthúr, Lorenzo Rubio di Espinosa
A Wikimédia Commons tartalmaz Apraxin Júlia témájú médiaállományokat.

Apraxin Júlia (Bécs, 1825/1828/1830. október 16.Spanyolország, 1917 körül) orosz származású grófnő, színésznő, írónő.

Waldmüller: Apraxin Júlia grófnő, Bécs, 1835
Apraxin Júlia egy szerepében

Élete[szerkesztés]

Apraxin Júlia születéséről több adat is kering, 1825, 1825 és 1830 jelenik meg a különböző forrásokban. Apja, Alexandr Petrovics Apraxin gróf Bécsben szolgálatot teljesítő orosz diplomata, anyja Jelena Nyikolajevna Bezobrazov. A család 1837-ben visszatért Oroszországba. Az Apraxin házaspár válása után anyja 1841-ben férjhez ment Eszterházy József grófhoz és annak birtokán, a Pozsony melletti Cseklészen éltek. Júlia gondos nevelésben részesült, az akkor idők nőknek szánt ismereteinél jóval többet sajátított el mind családja jóvoltából, mind saját érdeklődéséből fakadóan. Nyelveket, irodalmat, filozófiát és asztronómiát tanult, s még asszonykorában is foglalkozott jogi és történelmi ismeretek szerzésével - magántanára Toldy Ferenc volt - s Lenhossék József professzor anatómiai előadásain is részt vett. Már gyermekkorában érdeklődött a színészet és irodalom iránt, nyolcévesen műkedvelő előadásban szerepelt és verseket is írt.

1849. október 15-én házasságot kötött Batthyány Arthúr gróffal. Bécsben telepedtek le, ahol több mint tíz évig éltek. Öt gyermekük született, Ilona (1850), Katalin (1852), Arthúr (1854), Georgina (1854) és Tasilo (1858). Júlia otthonában irodalmi szalont hozott létre és regényírással kísérletezett. 1860-ban átköltöztek Pestre egy Nádor utcai palotába. Nagy házat vittek, Júlia szalonjában maga köré gyűjtötte a kor hírességeit, Prielle Kornélia, Hollósy Kornélia, Bulyovszky Lilla, Kánya Emília, Liszt Ferenc, Reményi Ede, sőt Jókai Mór is gyakori vendég volt itt. Az arisztokrácia részéről Waldstein János gróf, Szapáry Gyula - később miniszterelnök -, Vécsey József báró, Széchenyi Béla és természetesen a Batthyány család tagjai voltak vendégei. Először itt élte ki szereplési vágyait, ahogy barátnője, Kánya Emília írta: "Aztán … Júliára került a sor. Deklamált. A terem közepére állt, kiegyenesítette szép termetét, végignézett a hallgatóságán, és csengő, erős hangon, kissé idegen hangzású kiejtéssel, recitálta Petőfi hangzatos költeményeit: Ha férfi vagy, légy férfi ,/ S ne hitvány gyönge báb… Melegséggel, de túlzott erővel szavalt, és meglepetve néztem fel reá, annyi tűz, annyi szent hevület csengett végig szép, de szerintem kissé színpadias előadásán".

Férje elhanyagolta, elhidegültek egymástól és egyik rajongójával, Vécsey báróval folytatott viszonya során elköltözött a Nádor utcából. Vécsey aztán házassági ígérete elől megszökött egy balerinával. A szerelmi dráma után néhány héttel Molnár György, a Budai Színház igazgatója lett társa, akivel szorosan együttműködött annak színháza érdekében. Pénzügyileg támogatta (1862. júliusában 2000 forintot adományozott a színház részére), darabokat írt számára és fel is lépett benne Budai Júlia néven. Írásaiban és fellépéseiben központi elem volt a hazafiság, a magyarsághoz való tartozás kihangsúlyozása, az összefogásra felhívás. Színpadi és prózai történetei romantikus, elég valószínűtlen fordulatokban bővelkedő írások voltak. Elbeszélései a következő lapokban jelentek meg Divatcsarnok (1861), Délibáb (1861) és Nefelejts (1862).

Jókai Mór Egy ember, aki mindent tud című regényében Fantissa néven szerepelteti a franciául író grófnőt, akinek regényét szeretője fordítja magyarra, de elszökik előle, amikor a grófnő férjétől elválva szabad lesz.

1861. március 4-én A honfoglalók c. drámáját adták elő a Nemzeti Színházban, 1862. ápr. 7-én pedig Országgyűlési beszéd című 3 felvonásos vígjátékának volt a bemutatója ugyanott. Ezen időtájban szavalta a nyilvánosság előtt Petőfi Sándor és Vörösmarty Mihály költeményeit; ezután: Hiába beszélnek c. regényét közölte Huszár Imre a Nefelejtsben 1860-ban Batthyányiné Eiluj Nixarpa névvel.

Színésznői karrierje botrányt okozott, első színre lépésekor (1863. febr. 3., a Gyertyatartó és a Fél az örömtől egyfelvonásosokban) a páholyok tüntetően kiürültek, és ezzel a felsőbb körök szimbolikusan kivetették maguk közül a renitens grófnőt. A közönség viszont kíváncsisággal vegyes lelkesedéssel övezte a társadalmi állását otthagyó színésznőt.

1863-ban Párizsba ment és ott próbálta folytatni színészi pályáját. A színházi siker elmaradt, s kedvese, Molnár György is elhagyta. Rossz körülmények közé került, vagyontalan és beteg volt.

Szerencséjére családjával szemben megnyert egy örökösödési pert és férjhez ment Lorenzo Rubio di Espinosahoz, egy spanyol lovastiszthez. Párizsban élt általános megbecsülés közepette, itt is jeles társaság látogatta szalonját. 1880-ban és 1894-ben két újabb regénye jelent meg. Később Spanyolországba költözött, túlélte férjét, és megérte az első világháborút.

Az első néhány szabadkőműves nő közé tartozott, öt évvel Hadik-Barkóczy Ilona után és két évvel Maria Deraismes előtt 1880-ban Madridban felvették a Fraternidad Iberica (Ibéria Testvérisége) szabadkőműves páholyba.

Munkái[szerkesztés]

  1. On a beau dire. Paris, 1860. (Eiluj Nixarpa álnévvel.) Az Amazon-on 2014-től reprintként megrendelhető, Online olvasható:
  2. Ilona. Regény 2 kötet. Ford. Ágai Adolf. Pest, 1861. (Eiluj Nixarpa álnévvel. Ism. Divatcsarnok. Eredetije Párisban jelent meg 1860-ban Eiluj Nixarpa névvel.)
  3. A honfoglalók (1861);
  4. Két nőszív. Regény francziából ford. Toldy István. U. ott, 1861. (Batthyányi Arthurné névvel. Ism. Nefelejts.)
  5. Szeréndy Ilma naplója. Francziából ford. Toldy István. U. ott, 1862. (Batthyányi Júlia névvel. Ismert. Nefelejts. Eredetije Párisban, 1861.)
  6. Országgyűlési beszéd, 3 felvonásos vígjáték, bemutató: Nemzeti Színház, 1862. ápr. 7.;
  7. Fogság és szerelem 1 felvonásos vígjáték, bemutató: Budai Színház, 1862. jún. 25.;
  8. Kóra, a cigány, vagy a halászleány népies dráma, bemutató: Budai Színház, 1863. ?;
  9. Önvád térít 4 felvonásos dráma, bemutató: Budai Színház, 1863. máj. 23.
  10. Quelques feuilles détachées des Memoires de la tragédienne hongroise. Paris, 1863. (Julie b. Apraxin névvel.)
  11. L'Une ou l'autre? Paris, 1880. (Julie Apraxin Batthyány névvel.)
  12. Deux Passions, avec une préface de M. Alexandre Dumas fils. Paris, 1895. (Julie Apraxin Batthyány névvel.)

Kiadótulajdonosa és főmunkatársa volt Batthyányi Júlia néven a Budai Lapok-nak 1863. január 25-től június 28-ig, a lap megszűnéséig. Arcképe megjelent a Magyar írónők arczképcsarnoka c. műlapon, melyet Grimm rajzolt kőre és a Pollák-testvérek nyomtattak 1862-ben Pesten.

Grimm: Magyar írónők arczképcsarnoka, Apraxin Júlia grófnő arcképe a második sor végén látható

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

Bulyovszky Gyula: Budai Julia. Az ország tükre 1863. 64-66. l. Online