Bulyovszkyné Szilágyi Lilla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla (1853)
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla (1853)
Született 1833. május 25.
Kolozsvár
Elhunyt 1909. december 11. (76 évesen)
Graz
Állampolgársága magyar
Házastársa Bulyovszky Gyula
SzüleiSzilágyi Pál
Foglalkozása
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Bulyovszkyné Szilágyi Lilla témájú médiaállományokat.

Gyulafalvai Bulyovszky Gyuláné szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi Lilla (Kolozsvár, 1833. május 25.Graz, 1909. december 11.) magyar színésznő, aki legnagyobb sikereit külföldön aratta; műfordító.

Családja[szerkesztés]

A nemesi származású szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi család sarja. Apjya, szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi Pál kolozsvári színész, anya, Kelemen Magdolna színésznő volt; Szilágyi Béla színész testvére, Bulyovszky Gyula felesége. Fia Bulyovszky Aladár (1852–1920) miniszteri osztálytanácsos.[1][2]

Színésznői pályája[szerkesztés]

Apja mellett gyermekként ismerkedett meg a színpad világával. A pesti Nemzeti Színházban a Falura kell menni című vígjátékban (1846. december 9.) hívta fel magára először a figyelmet Paulina szerepében. Bulyovszky Gyulával 1848. novemberében kötött házasságot. 1851-ben a Nemzeti Színház tragikája lett, ahol fontos szerepeket is játszott, Laborfalvi Róza és neves pályatársnői mellett azonban mellőzöttnek érezte magát, és a kritikák sem kényeztették el. Egy párizsi utazását követően, 1859-ben külföldre utazott, hogy ott folytassa pályáját.

Bulyovszky Lilla körülbelül 40 éves korában

Egy évet Berlinben tanulással töltött, a következő évtől sikeresen szerepelt Breslau-ban (ma: Wrocław), Hamburgban, Weimarban, Meiningenben. 1861-ben a drezdai udvari színházhoz szerződtették, ahol a kor híres művészei, Bogumil Dawison és Eduard Devrient oldalán játszotta legjobb szerepeit. Ezután mint szász királyi udvari színésznő több helyütt szerepelt dicsőséggel. 1863-ban többszerepben is fellépett Bajorországban, ahol a bajor király és királyné is fogadta magánkihallgatáson.[3] Lilla von Bulyovszkyt 1867-ben Münchenben az udvari színházhoz szerződtették, II. Lajos bajor király nagy tisztelője volt. Itt aratta legnagyobb sikereit, közülük is kiemelkedett Stuart Mária szerepében nyújtott alakítása. Közben rigai, amszterdami, hamburgi vendégszerepléseket is vállalt.

Szilágyi Lilla arcképe jobbra fent a Hölgyfutár 1855-ben megjelent arcképalbumában Majthényi Flóra, Kempelen Riza és Ferenczy Teréz társaságában, Barabás Miklós tollából

Túl a csúcson, 1875 tavaszán végleg hazatért, Budapesten telepedett le. Itthon vidéki körútján több városban vendégszerepelt, fellépett Aradon is, ahol kitörő lelkesedéssel fogadták. Azután visszavonult a színpadtól, fölváltva Graz melletti nyaralójában és Budapesten élt.

Alapítványai és hagyatéka[szerkesztés]

Nagy vagyonát jótékony célokra, többek között idős színészek támogatására, erdélyi árvaházak támogatására, alapítására hagyta, de már életében is rendkívül sokat adakozott.

1884-ben a kolozsvári Mária Valéria leány árvaháznak 6000 forintos alapítványt tett, ebből minden 1000 forint alapul szolgált egy árvaleány nevelésére. Három árva a polgárok, három a színészek árváiból és vallási tekintetben két katolikus, két protestáns és két unitárius árva részesülhetett benne. Egyidejűleg adományt juttatott el a kolzsvári unitárius kollégiumnak, a katolikus lyceumnak, a református kollégiumnak, a kolozsvári iparos körnek, a marosvásárhelyi árvaháznak, a kézdivásárhelyi szinpártoló egyesületnek, Szamosujvár elhagyatott szegényeinek, a szilágy-somlyói szinpártoló egyesületnek, a tordai, nagyenyedi és brassói árvaházaknak, valamint a zilahi iparos körnek.[4] Ugyancsak 1884-ben 2000 forintos ágyalapítványt tett az új Stefánia-kórházban, hálából, hogy mint gyermeknek, az akkor még Ősz utcában lévő gyermekkórházban meggyógyították a szemét. Az alapítványt azzal a kikötéssel tette, hogy annak előnyeiből elsősorban szegény színészek, színésznők és írók gyermekei részesüljenek.[5]

1887-ben 3000 forintos alapítványt létesített színész árvaleányok részére.[6]

Férje, Bulyovszky Gyula halálának 25. évfordulóján, 1908-ban Rákoskeresztúron, férjének szülőhelyén, a rákoskeresztúri ágostai hitvallású evangélikus egyház javára, „részben az idegen ajkú gyermekeknek a magyar nyelvben való előhaladására ösztöndíjul alapítványként 10000 koronát, templom építés céljára 1000 koronát, négy szegény családnak legott kiosztandó 100 koronát, Rákoskeresztúr községnek pedig óvoda céljára a Bulyovszki-téren levő 4000 korona értékű telket és 1000 koronát készpénzben adományozott.”[7]

Több ingatlannal is rendelkezett, és a végrendelete szerint az összes ingatlana eladásából származó bevételt Kolozsvár városának adományozta, egy, a városban alapítandó lelencház felépítése és működtetése céljából. A felajánlás magyarázataként a végrendeletben megemlítette, hogy vagyonának alapját az a tiszteletdíj képezi, amelyet 1858-as kolozsvári színházi vendégszerepléséért kapott.[8]

Írói munkái[szerkesztés]

Színésznői karrierje mellett tárcákat, novellákat írt, ezek jelentős részét Novellák címmel négy kötetben jelentette meg (Pest, 1855–1857.). Útirajzait előbb 1858-ban,[9] Norvégiában tett későbbi utazásának élményeit tartalmazó két kötetét (Norvégiából. Úti emlékek.) 1866-ban, szintén Pesten publikálta.

A Nemzeti Színház számára az 1850-es években számos színdarabot fordított, ezekből többet be is mutattak, köztük ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgyét. Kevésbé ismert francia színműírók, például Jean-François Bayard, Antoine-François Varner, Édouard Brisebarre vígjátékaiból, illetve Charlotte Birch-Pfeiffer német írónőtől (A tücsök) is fordított, illetve magyarított.[10] Franciából szabadon átdolgozta „A rablóvezér“ című 2 felvonásos vígjátékot, amelyet először 1868. január 4-én mutattak be a Népszínházban.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1920. január 17.) „Halálozás”. Az Ujság 18 (15), 5. o.  
  2. (1920. január 17.) „Gyászjelentés”. Az Ujság 18 (15), 7. o.  
  3. (1863. május 19.) „Bajorország”. Hölgyfutár 14, 472. o.  
  4. (1884) „Bulyovszky Lilla adományai”. Keresztény Magvető, 127–128. o.  
  5. (1884. március 23.) „2000 frtos ágy-alapítvány”. Budapesti Hírlap 4 (82), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2017. október 11.)  
  6. szerk.: Schöpflin Aladár: Magyar Színművészeti Lexikon, 248–249. o. (1929) 
  7. (1908. április 30.) „Nagylelkű adomány”. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja 6 (18), 183. o. (Hozzáférés ideje: 2017. október 11.)  
  8. (1910. május 14.) „Bulyovszky Lylla hagyatéka”. Pesti Hírlap 32 (114), 10–11. o. (Hozzáférés ideje: 2017. október 11.)  
  9. (1858. június 9.) „Megjelent”. Pesti Napló 9 (2497), 2. o.  
  10. (1857. november 8.) „Színházi Napló”. Vasárnapi Ujság 4 (45), 488. o.  
  11. (1868. január 22.) „Színházi Napló”. Fővárosi Lapok 5 (17), 67. o.  

Források[szerkesztés]