Mária Valéria Árvaház (Kolozsvár)
A Mária Valéria Árvaház Kolozsvár egyik szociális intézménye volt 1872–1948 között. Az intézetben árva és félárva lánygyermekeket neveltek, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül. Nevét Mária Valéria főhercegnőről kapta.[1] A Magyar katolikus lexikon katolikus intézményként aposztrofálja,[2] Vásárhelyi János református püspök szerint viszont „társadalmi alapítás volt … vezetői között azonban mindig döntő szerepet játszottak a református női társadalom vezetői.”[3]
Épülete a Kül-Közép (Honvéd, Budai Nagy Antal, Dorobanților) utcában állt.[4]
Alapítását báró Bornemisza Ignácné kezdeményezte 1871-ben a Jótékony Nőegyletben, és 1892-ig ő is vezette.[5][6] Az intézet 1872. december 15-én nyílt meg; az alapító árvaházi egyletnek ekkor 181 tagja volt. A kezdeti nyolcfős létszám 1874-re már húszra, 1878-ban ötvenre emelkedett.[1] Az intézménybe felvett 5–7 éves lányok hat elemit végeztek, „házias nevelésben” részesültek, és 18 éves korukig gondoskodtak az elhelyezésükről.[7]
A működési és fenntartási költségeket adományokból és jótékony célú rendezvények (bálok, bazárok) bevételéből fedezték.[1][8][9] A Magyar utcai református gyülekezet pártfogásába vette az árvaházat, és a hóstáti földészek természetbeni adományokkal segítették.[3] 1884-ben az árvaházi egylet állandó tagjain kívül 300 olyan pártfogó volt, akik részvények jegyzésével négy évre kötelezték el magukat.[10]
1948-ban az intézetet felszámolták, és az épületben sütödét alakítottak ki, amely az 1990-es évekig működött. 2002-ben az épületet lebontották, helyére benzinkút került.[1] Az árvaház iratanyaga a kolozsvári Református Gyűjtőlevéltárban található.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság–Polis. 2004. 312–313. o. ISBN 973 8341 44 2
- ↑ Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.
- ↑ a b Vásárhelyi János: Emlékeim. vladar.eu (1937. augusztus 1.) (Hozzáférés: 2020. december 12.)
- ↑ Kolozsvári kalauz. Szerk. és kiad. az Erdélyrészi Kárpátegyesület kolozsmegyei osztálya. Kolozsvár: Gámán. 1894. 25. o.
- ↑ a b A kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár ismertető leltára. adatbank.transindex.ro (Hozzáférés: 2020. december 12.)
- ↑ Arcképleleplezés a Mária Valéria árvaházban. Ellenzék, 247. sz. (1893. október 28.)
- ↑ Nők világa. Unitárius Közlöny, XXIV. évf. 9. sz. (1911. szeptember) 161. o.
- ↑ Szabó Eszter: Száz év előtt – száz év után: Az erdélyi hivatásos színjátszás 1892-es centenáriuma. doktori.bibl.u-szeged.hu (2019) (Hozzáférés: 2020. december 12.) [doktori értekezés]
- ↑ Barazsuly Viktória: Angyaljárás, karácsonyfa. korzo.org.ro (2017. december 23.) (Hozzáférés: 2020. december 12.)
- ↑ Közintézetek és egyletek. Vasárnapi Újság, XXXI. évf. 23. sz. (1884. június 8.)
További információk[szerkesztés]
- Gál Edina: „Belőlük jó cselédek, gazdasszonyok és iparosnők válhassanak”. A kolozsvári Mária Valéria leányárvaház alapítása, működése és társadalmi szerepe (1872–1949). In Ezerarcú Erdély: Politika, társadalom, kultúra. Szerk. Tőtős Áron et al. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület. 2019. 211–235. o. ISBN 978-606-739-123-7
