Színház- és Filmművészeti Egyetem

Színház- és Filmművészeti Egyetem ( Színészeti Tanoda Országos Színésziskola Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia Országos Magyar Színművészeti Akadémia Színház- és Filmművészeti Főiskola Színház- és Filmművészeti Egyetem )
Alapítva	1865
Hely	Magyarország, Budapest
Típus	egyetem
Rektor	Upor László (2019. március 4. – )
Elérhetőség
Cím	Budapest VIII. kerület, Vas u. 2/c
Elhelyezkedése
Színház- és Filmművészeti Egyetem Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 43″, k. h. 19° 03′ 58″47.49527778, 19.06611111
A Színház- és Filmművészeti Egyetem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Színház- és Filmművészeti Egyetem témájú médiaállományokat.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem budapesti felsőoktatási intézmény, amely a színház, a film és a televízió számára képez alkotóművészeket.

Története

1865

Több mint másfél évszázada, 1865. január 2-án kezdődött az intézményes magyar nyelvű színészoktatás, amikor a pesti Nemzeti Színház közelében, egy lakóház második emeletének három szobájában megnyílt a Színészeti Tanoda.

Hosszú út vezetett az első színi iskola létrejöttéig. 1837-ben nyitotta meg kapuit a Pesti Magyar Színház, amely 1840-től nevében is a magyarság egyik reprezentatív nemzeti intézménye lett. A Nemzeti Színház nemcsak a magyar nyelv elfogadtatásának és ápolásának legelső fóruma, hanem a polgári haladás egyik legfőbb hirdetője is volt, s nem kis szerepet játszott az 1848-as forradalom és szabadságharc szellemi előkészítésében. A szabadságharc leverése után a Habsburg birodalom Magyarországon önkényuralmi rendszert vezetett be, ekkor a Nemzeti Színház feladata még fontosabbá vált, ugyanakkor működésének személyi és tárgyi feltételei egyre szűkösebbek lettek.

Egy évtized után, a hatvanas évek elején bekövetkezett politikai enyhülés egyik jele volt az, hogy „I. Ferenc József, Ő császári és apostoli királyi Felsége 1863. május 10-ik napján kelt legkegyelmesebb kéziratával nemcsak a Nemzeti Színház nyomasztó anyagi viszonyain segített, hanem a fogyatkozni kezdő művészi erők gyarapításának céljából egy színészeti tanoda felállítását is elrendelte, s annak fönntartására jelentős összegű segélyt biztosított".

Mivel a Nemzeti Színház akkoriban a prózai előadások mellett operabemutatókat is tartott, a másfél éves előkészítő munka után 1865-ben megnyílt Színészeti Tanodának kettős feladata volt: a Nemzeti Színház számára elméletileg és gyakorlatilag jól képzett operistákat és prózai színészeket kellett nevelnie. Ennek értelmében évente két osztály indult, a tanulmányi idő három esztendő volt. A felvétel feltételei: nőknél legalább 15, férfiaknál 18 éves életkor; jó színpadi alak; csengő, hibátlan, tiszta szókiejtés a drámai, és csengő tiszta hang, szabatos zenei hallás, kottaismeret az operai szakon; jó magaviselet és erkölcsi bizonyítvány; szülői vagy gyámi beleegyezés; annyi iskolai készültségről való bizonyítvány, mennyit 16-18 éves korában mindenkitől méltán elvárhatni. Az első évben huszonnyolc drámai és harminchét operai növendék kezdte meg tanulmányait. A jelölteket hat-nyolc hetes próbaidőre vették fel, ezután döntöttek arról, hogy továbbtanulhatnak-e, vagy sem. A nők a férfi növendékektől elkülönítve hallgatták a leckéket. Szigorú házirend szabályozta a hallgatók kötelességeit. A Színészeti Tanoda személyzetét a főigazgató, három drámai tanár – akik egyike töltötte be az aligazgatói posztot is –, két ének, egy-egy zongora, illetve tánctanár, valamint a titkár alkotta.

Az iskolai színésznevelés első harminc évét a Nemzeti Színház kiemelkedő jelentőségű rendezőjének és igazgatójának, Paulay Edének a munkássága fémjelezte. Paulay a Tanoda megalapításától 1894-ben bekövetkezett haláláig tevékenykedett a színi iskolában: kezdetben titkár, majd tanár, aligazgató és főigazgató volt. A Tanoda végzettjeinek nagy százalékát a Nemzetibe szerződtette, tehát nevelő munkáját itt is folytatta.

Az ő tanári működésének idején alakult ki és szilárdult meg a Tanoda tanmenete és nevelési célkitűzése. Mivel a korabeli játékstílusból következően a drámai szöveg érthető, hatásos közvetítése számított a leglényegesebb esztétikai követelménynek, az oktatás középpontjába a művészi beszéd megalapozása, a tájnyelvi ejtés, a monoton, hangsúlytalan és tagolatlan szövegmondás elleni harc került. Az operisták tanítása elsősorban az olasz iskola darabjaira épült; a francia és német operairodalomból csak olyan műveket választottak, amelyek énektechnikai követelményei ezekéhez hasonlóak. Az elméleti tárgyak mindkét szakon azonosak voltak: magyar nyelvtan, költészettan, esztétika, történelem, jelmezismeret, illemtan, tapasztalati lélektan, dramaturgia és a színészet elmélete. A tanítás kezdetben ingyenes volt, csak 1882-ben vezették be a tandíjat, ugyanakkor elsősorban magánszemélyek és intézmények alapítványaira épülő segély- és ösztöndíjalap segítette a rászorulók tanulását.

1875

Az iskola hamar kinőtte a három szobából álló helyiségét, s több költözés után 1875-ben a Nemzeti Színház mellett álló, s a színházhoz tartozó bérházban kapott új, az addiginál nagyobb és komfortosabb területet. A nyilvános vizsgákat és évközi előadásokat azonban továbbra sem a Tanodában, hanem a Nemzeti Színházban, illetve a fennhatósága alatt működő Várszínházban tartották.

1875-ben nyitotta meg kapuit a Népszínház, amely elsősorban zenés műveket, népszínműveket játszott, majd 1884-ben avatták fel a Magyar Királyi Operaházat, így a Nemzeti Színház a prózai művek otthona maradt. Ez kihatott az 1885-től Országos Színésziskolának nevezett Tanodára is. A szűkös körülmények és az iskolán belüli presztízsharcok következtében az operai és a drámai szak között kezdettől fogva feszült viszony alakult ki, ez az önálló zenés színházak megnyitásakor tovább éleződött. Ezen a helyzeten az sem segített, hogy 1887-ben a Színésziskolát összevonták a Zeneakadémiával. Megoldást az hozott, hogy 1893-ban Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia ismét különvált, s az operaénekeseknek nemcsak a zenei, hanem a színészi képzése is a Zeneakadémia hatáskörébe került, míg az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia feladata kizárólag a színészoktatás maradt.

Paulay Ede halála után dr. Váradi Antal lett a főigazgató. Ő 1877-től volt titkár, illetve tanította az elméleti tárgyakat az Akadémián, s tanárként is, főigazgatóként is azt a szemléletet képviselte, amelyet elődje és tutora, Paulay testesített meg. 1907-ig tartó igazgatásának idején azonban jelentős változások történtek a színházi életben. Budapesten a századfordulón új magánszínházak sora nyílt, és vidéken is egyre több társulat működött, emiatt megnőtt a színészek iránti igény, amelyet az Akadémia nem tudott kielégíteni. Ez volt az egyik indoka annak, hogy egyre-másra nyíltak meg a magán színiiskolák. A másik ok pedig az volt, hogy a magánszínházak modernebb játékstílusa és repertoárja nagymértékben eltért a Nemzeti Színházétól, ám az akadémiai oktatás változatlanul a Nemzeti Színházra épült, amelynek mind konzervatívabbá váló, patetikus stílusa szolgált mintául, ez a színház adta a tanárok zömét, ebben statisztáltak esténként a növendékek.

Ugyanakkor néhány tanár a Vígszínház természetességre törekvő stílusát, illetve a pátoszmentes színjátszást igyekezett meghonosítani. Váradi Antal érdeme, hogy 1905-ben az Akadémia állandó otthonba költözhetett, ahol hetente tarthattak előadásokat a hallgatók. Ebben, a Rákóczi út 21. számú épületben folyik ma is a színészek oktatása. Az ő szorgalmazására a hároméves tanulmányi időből egy teljes év lett az előkészítő szakasz, amely után véglegesen döntött a tanári kar a felveendők köréről. Ez a gyakorlat 1944-ig maradt érvényben.

Váradi Antal halála után Somló Sándor (1907–1916), illetve Tóth Imre (1917–1928) a Nemzeti Színház igazgatói posztját cserélte fel az Akadémia főigazgatói tisztével. Somló igazgatásával zárult le véglegesen a Paulay-korszak. Az ő idejében a tanítás módját több évtizede meghatározó s a szónoki-patetikus stílust képviselő oktatók helyett a Nemzeti Színház „modern" stílusát megtestesítő tanárok kerültek. Korszerűsödött a tananyag, de nem alakult ki egységes új oktatási koncepció.

Igazgatóságának idején tört ki az első világháború, amely megnehezítette a színészoktatást is. 1919-ben kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A proletárdiktatúra 133 napos fennállása alatt az Oktatásügyi Népbiztosság – amelyben az akkori szellemi élet olyan jelentős képviselői dolgoztak, mint például a filmesztéta-író Balázs Béla, a filozófus Lukács György, a rendező Hevesi Sándor és a magyar avantgárd kiemelkedő alkotója, Kassák Lajos – a színházak államosításának tervével együtt az Akadémia főiskolává alakításáét is kidolgozta. Az akadémiai tervek nem valósultak meg, de alapját képezték az 1945-ben bekövetkező intézményi reformnak.

A húszas-harmincas években az Akadémia arculatát a korszak legnagyobb hatású rendezője, Hevesi Sándor szabta meg, aki pedagógiai nézeteit és gyakorlatát az 1905-8 között működő Thália Társaságnál végzett munkája során dolgozta ki, s tapasztalatait Az előadás művészete, illetve A színjátszás művészete című művében összegezte. Hevesi egy vizsgaelőadáson 1910-ben rekonstruált Shakespeare-színpadon játszatta A vihart, s bár a következő egy évtizedben is kötődött az Akadémiához, 1922-től, amikor a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki, különösen szoros kapcsolatot alakított ki a két intézmény között. 1927–32 között tanára is volt az Akadémiának, s az ő kezdeményezésére ült össze az a bizottság, amelynek feladata az akkorra már elodázhatatlanná vált oktatási reform alapelveinek kidolgozása volt.

1929/30

Az 1929/30-as tanévtől bevezetett reform azokra az elvekre épült, amelyet Hevesi két könyvében lefektetett. A színésznevelésben a természetességre, az átélésre, az értelem és indulat együttes jelenlétére, a formai sokszínűségre helyezték a hangsúlyt, újításnak számított, hogy az előkészítő évben nem kizárólagosan versek, hanem különböző nehézségű prózai szövegek alkották a beszédgyakorlat anyagát. 1920-tól már heti hat órában tanították a szcenikai és rendezői ismeretek című tantárgyat, de Hevesi irányításával 1929-ben színészképzésre épülő kétéves rendezőtanfolyam is indult. A rendezőoktatásnak azonban nem voltak meg a tárgyi és szervezeti feltételei, ezért csupán két évfolyam végzett.

Hevesi szellemiségének folytatója a Nemzeti Színház kiemelkedő színésze, Ódry Árpád lett, aki 1929-től tanára, 1930–37 között pedig főigazgatója volt az Akadémiának. Igazgatóságának első éveire esett a gazdasági világválság, amelynek hatása az oktatás körülményeire és a hallgatók anyagi viszonyaira is nagymértékben kihatott. Ennek ellenére Ódry is számos újítást vezetett be: a színészek is hallgatták a rendezőknél bevezetett Színpadtechnikai enciklopédia-tárgyat, az egyéni repertoár bővítésére, a szerepek kidolgozásának elősegítése céljából rendszeresítették a korrepetálást, koncentrálták az elméleti tárgyakat, s az 1932/33-as tanévben egyéves filmszínész osztály indult. A későbbiekben a filmszínészet rendes tantárgy lett.

A harmincas évek végétől a kül- és belpolitikai események, a világháborús készülődés a Kiss Ferencnek, a Nemzeti Színház színészének a vezetése alatt működő Akadémia életét is megnehezítette. 1944-ben, amikor Magyarország háborús színtér lett, az oktatás megszakadt. 1945-ben a 80%-ban elpusztult Budapesten roppant hamar újra játszani kezdtek a társulatok, és az Akadémia is megnyitotta kapuit. Hont Ferenc, a két világháború közti időszak baloldali magyar avantgárdjának egyik kulcsfigurája kapott megbízatást arra, hogy megteremtse az oktatás feltételeit és előkészítse az intézmény főiskolai rangra emelését.

Hont a Tanácsköztársaság idején született terveket is figyelembe véve, nagyszabású koncepciót dolgozott ki, amelynek alapján a színészoktatás mellett a színpadi rendezők, a filmrendezők és operatőrök, a táncrendezők, a dramaturgok és színházelméleti szakemberek képzése is elkezdődött. Az oktató munka teoretikus hátterét színház és filmtudományi intézet, gyakorlati terepét pedig önálló színház, illetve filmstúdió szolgálta volna, ám ezek végül is nem váltak az Országos Magyar Színművészeti Akadémia szerves részévé. Széleskörű tehetségkutatás eredményeként a szegényparaszt és munkás fiatalok tucatjait iskolázták be, akik a színészi-rendezői tanulmányaikkal párhuzamosan szerezték meg középiskolai végzettségüket is. Hont irányításával az ország háború utáni újjáépítésének nagyon nehéz időszakában konszolidálódott az Akadémia működése, és teremtődtek meg a főiskolává válás feltételei, amelynek következtében 1948. január 1-jétől az intézmény Színház- és Filmművészeti Főiskola lett.

1949

1949-ben, az egypárti kommunista uralom kialakulásakor Hont Ferencet eltávolították a főiskola éléről, így a szocialista realizmus érvényesítése jegyében végrehajtott tantervi változtatásokat már nem ő vezette be. Az oktatás alapja minden szakon a Sztanyiszlavszkij-rendszer lett, az elméleti tárgyak egy részét ideológiaiak váltották fel, de a gyakorlati képzés nem kapott kellő hangsúlyt (ez különben a színészoktatást kezdettől fogva jellemezte). Ugyanakkor kiváló tanárok sora kezdett tanítani. A filmrendező-képzést Radványi Géza indította el, s Illés György közel félévszázadon keresztül nevelte azokat a világszerte elismert művészeket, akik teljesítménye fémjelzi a magyar operatőriskolát. A színészeket a Nemzeti Színház kiváló rendezője, a nagyszerű pedagógus, Gellért Endre oktatta, a rendezőket a Nemzeti igazgatója, Major Tamás. Háy Gyula, író vezette a dramaturgosztályokat. A táncrendező szak néhány év után átalakult, mert a néptáncmozgalom országos kiteljesedése miatt elsősorban és nagy számban táncpedagógusokra volt szükség, tehát 1957-ig ezeket képezte a főiskola.

1956

Az 1956-os forradalom sem az oktatás menetében, sem tartalmában nem okozott gyökeres változást. Simon Zsuzsát (1950-56) Olty Magda, a Nemzeti Színház neves színésznője (1957-61) váltotta fel a főigazgatói székben. 1958-ban megnyílt a harmincas évek legendás tanáráról, Ódry Árpádról elnevezett színpad, s ezzel egy csaknem százéves vágy teljesült: a színházi képzést önálló színház szolgálja. A filmesek egy kápolnából átalakított stúdióban dolgozhattak, s tantermeik egy palotában kaptak helyet. A hatvanas-hetvenes években kezdte pályáját az a filmes generáció, amelynek tagjai megalapozták a magyar filmgyártás sikereit, s akik olyan mesterektől tanulhattak, mint Makk Károly, Máriássy Félix vagy Herskó János.

A hatvanas-hetvenes évek színész és színházi rendezőképzését is kiváló mesterek sora biztosította. Mindenekelőtt Nádasdy Kálmán, aki többek között a Magyar Állami Operaház főrendezője és igazgatója, a Nemzeti Színház rendezője volt, s 1950-től generációkat tanított. 1964-től egy évtizeden át a főiskola rektori posztját töltötte be. Az ő igazgatása alatt, 1971-ben lett a főiskola egyetemi jellegű intézmény, ugyanebben az évben új szakok indultak: a színházelméleti mellett a televíziós rendező és operatőr szak. Az ő vezetői egyénisége integrálta az akkori színházi élet legkiválóbb rendezőiből – Várkonyi Zoltán, Major Tamás, Ádám Ottó, Vámos László, Pártos Géza, stb. – álló tanári kart.

1974-79 között Várkonyi Zoltánt, a Vígszínház igazgatóját választották rektornak, aki számos intézkedést tett annak érdekében, hogy az oktatásban az elmélet és gyakorlat aránya egészségesebb legyen, megteremtette a televíziós szakemberoktatás technikai bázisát, illetve a színészutánpótlás biztosítása érdekében közreműködésével és közbenjárására indították be a drámatagozatos gimnáziumi osztályokat, s még ő készítette elő, hogy 1979-ben sok éves kihagyás után folytatódhasson a dramaturgképzés.

A nyolcvanas években mind a színházi, mind a filmes-televíziós szakmában nőtt a szakember-igény, ezt a főiskola Simó Jenő (1979-87) és Kazimir Károly (1987-90) rektorok irányítása alatt végzett feszített munkával, több és nagy létszámú osztályok indításával igyekezett kielégíteni.

1989/90

Az 1989–90-es politikai rendszerváltást követően a diákok kezdeményezésére Babarczy László rektorságának idején (1990–94) felgyorsult a főiskolai reformok kidolgozása és bevezetése. Ez mindenekelőtt a filmes képzésben hozott látványos eredményeket, mert egyrészt a szakmai kereslethez igazodva olyan új szakokat indítottak, mint producer, televíziós szerkesztő-riporter és műsorvezető, másrészt bevezették a kétszintes oktatást, illetve a rendezők, operatőrök, vágók és producerek együttes, komplex oktatási formáját. A színész és rendező főtanszakot összevonták, létrehozták az elméleti tanszéket, az ideológiai tárgyakat törölték, s megkezdődött a drámapedagógusok képzése.

1994-től 2001-ig Huszti Péter, színész-rendező, főiskolai tanár töltötte be a rektori tisztséget. Első intézkedéseinek egyike a fölvételi vizsgák gyakorlatának megújítása volt, eszerint a jelöltek a harmadik fordulóban leendő osztályvezető tanáruk irányításával egyhetes közös felkészülésen adnak számot képességeikről, ami után a pályaalkalmasságról biztosabb döntést lehet hozni.

Huszti sokat tett azért, hogy az intézmény nemzetközi kapcsolatai szélesedjenek. Egyrészt nemzetközi workshopokat rendezett, amelyeken a világ minden részéről érkeztek főiskolások és egyetemisták, másrészt rendszeressé tette a környező országokban magyar nyelven képező színházi főiskolák közötti oktatási együttműködést. Az ő rektorságának idején váltak rendszeressé a kétévente megtartott nemzetközi operatőr-workshopok, 1995-ben kezdődött meg a bábszínészoktatás, illetve 1996-tól a filmeseknek a digitális technika előnyeit kihasználó oktatási reformja – amelynek kidolgozása Simó Sándor nevéhez fűződik –, valamint 1997-ben indult a színházi és 1999-ben a filmes Doctor of Liberal Arts (DLA) iskola.

2000

2000. január 1-jétől az intézmény egyetemi címet kapott.

Az iskola történetében a generációkat összekötő folyamatosság biztosítja az elődök eredményeinek hasznosítását, és az oktatásnak a kor követelményeihez igazodó szüntelen megújítását. Az évtizedek folyamán a művészi tehetségek hosszú sora indult innen, sikeres életútjára, és a legkiválóbbak közül számosan tekintették minden időben megtisztelő feladatuknak az utánuk következő nemzedékek tanítását. Az egyetem egyik legfontosabb sajátossága, hogy az egyetemi tanárok valamennyien aktív művészek, a magyar színházi élet, a filmművészet, és a magyar televízió kiemelkedő személyiségei, akik művészi gyakorlatuk leszűrt tapasztalatait adják át növendékeiknek. Általuk az egyetem szorosan kapcsolódik a művészi élet vérkeringéséhez. A tanári karban jelen vannak a magyar színház- és filmművészet különböző irányzatainak képviselői. Az oktatás a tanár egyéniségétől, művészi alkatától függően sokszínű, és teret nyújt a tananyag kiválasztásában, a tanítás módszereiben a változatosságnak. A sokféle művészeti útkeresést azonban összekapcsolja az a közös törekvés, hogy az oktatás középpontjában a művészjelölt tehetségének, személyiségének, alkotóképességének kibontakoztatása álljon.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem az ország egyetlen olyan egyetemi besorolású felsőoktatási intézménye, amely a színház, a film- és a televízió leendő alkotóművészeinek főiskolai vagy egyetemi diplomát nyújt. Figyelembe véve azonban, hogy számos más felsőoktatási intézmény, magániskola, és sok különböző stúdió kínál a színház, a film, a televízió, a videó és a média iránt vonzódó fiataloknak tanulási lehetőséget, a Színház- és Filmművészeti Egyetem olyan képzési feltételeket és programokat igyekszik kialakítani, amelyek minden tekintetben a minőségnek kedveznek, a legmagasabb színvonalat tudják biztosítani. Az egyetemen az elismert alkotóművészek, a szakma kiválóságai oktatnak.

Az egyetem feladatának tekinti, hogy a drámai művészetek és intézményeik, a színház, a film, a televízió, a rádió számára ígéretes tehetségű, művelt, az egyetemes és a nemzeti kultúra értékeit ismerő, megalapozott szaktudású művészeket, és művészeti szakembereket képezzen, és tovább képezzen. Felkészítse hallgatóit a színházi és mozgóképi kultúra ismereteinek elsajátítására, alkalmazására és fejlesztésére, művészeti alkotások létrehozására, új szakmai teljesítmények elérésére, a színháztudomány és mozgóképtudomány művelésére.

A tantervek középpontjában intenzív szakmai műhelymunka áll. Az egyetem saját szervezésében színházi előadásokat tart, tanulmányi célú filmeket, televíziós játékokat, videoprogramokat készít.

Az egyetem vizsgamunkái és hallgatói gyakorta díjazottjai a nemzetközi fesztiváloknak. Az elért eredmények legfontosabb mutatója, hogy az iskola végzett növendékei a művészeti szakterületük élvonalába tartoznak. A hazai és nemzetközi sikereket, elismeréseket szerzett magyar színház, film- és televíziós művészek legtöbbje itt kapta szakmai felkészítését, művészi indíttatását

A Színház- és Filmművészeti Egyetem ma Európa egyik legsokoldalúbb, minőséget adó képzésben legszínvonalasabb intézménye.

Az egyetem a piaci viszonyoknak a szakmában és a képzésben való megjelenésben is meg tudta őrizni minőség- és érték centrikus szemléletét és vonzerejét is. A jelentkezők száma nem csökken. Évente mintegy 20-szoros a túljelentkezés. A magániskolákat és stúdiókat végzettek is igyekeznek bekerülni az egyetemre. Nőtt a jelentkezők szakmai előképzettsége is. Ennek alapján emelkedett a második diplomájukat megszerző, költségtérítéses hallgatók száma

Színház és Filmművészeti Egyetem
Budapest, VIII. ker., Rákóczi út 21.

Színház és Filmművészeti Egyetem
Budapest, VIII. ker., Vas u. 2.

Film- és TV-főtanszak
Szentkirályi u. 32.

Képzés

Osztatlan képzések

Színművész

• 2014–2019 – Osztályvezetők: Börcsök Enikő, Zsótér Sándor; Zenés szakirány – Osztályvezetők: Selmeczi György, Novák Eszter
• 2015–2020 – Osztályvezetők: Marton László, Hegedűs D. Géza, Forgács Péter
• 2016–2021 – Osztályvezetők: Pelsőczy Réka, Rába Roland
• 2017–2022 – Osztályvezetők: Máté Gábor, Székely Kriszta; Bábszínész szakirány – Osztályvezetők: Meczner János, Ellinger Edina

Színházrendező

• 2016–2021 – Osztályvezető: Bagossy László

• 2017–2022 – Bábszínházi rendező – Osztályvezető: Csizmadia Tibor, Hoffer Károly

BA-képzések

Operett, musical színész

Drámainstruktor – színjátékos szakirány

• 2016–2019 – Osztályvezető: Csizmadia Tibor, Kocsis Gergely
• 2017–2020 – Osztályvezető: Kiss Csaba

MA-képzések

Látványtervező művész

A Mozgókép Látványtervező Művész mesterképzési szak célja olyan művészeti szakemberek képzése, akik képesek arra, hogy alkotó módon, önállóan oldjanak meg látványtervezői feladatokat mozgóképes alkotásokban: művész- és szórakoztató film, animációs film, reklámfilm, televíziós produkciók, vizuális effektek, interaktív felületek, kiállítások, színházi- és összművészeti produkciók.

Illetve, akik a látványtervezői tudás fogalmi és gyakorlati ismereteinek (hagyományos és digitális technikák) és megfelelő tervezői készségeknek birtokában a mozgókép-művészeti kulturális szakma bármely szegmensének (művész- és szórakoztató filmgyártás, reklámfilmek, televíziós produkciók, vizuális effektek, kiállítások) és akár a színházművészetnek is segítségére tudnak lenni.

Dokumentumfilm-rendező művész

Az utóbbi 10-15 évben a dokumentumfilm-készítés virágkorát éli. Nem csoda, hogy világszerte egyre többen érdeklődnek a műfaj iránt, hiszen ezek a filmek életünk meghatározó problémáival foglalkoznak. A Színház- és Filmművészeti Egyetem felismerve a szakterület iránti igényt, 2012-ben elindítja a dokumentumfilm-rendező művész mesterszakot. A végzett hallgatók alkalmasak lesznek a hazai, illetve nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódva igényes dokumentumfilmek létrehozására, de szaktudásuk képessé teszi őket a filmes, televíziós és egyéb mozgóképes területeken minőségi munkák elvégzésére, illetve a mozgókép kultúra oktatására és terjesztésére.

A 4 féléves mesterképzés színvonalát garantálja a nagy múltú SZFE, a rangos tanári kar és a kiscsoportos filmes oktatás, amelyben a mester személyre szóló figyelmével segíti a hallgatók művészi fejlődését. Szélesre tárjuk az ajtókat a jelentkezők előtt, mivel bármely BA végzettséggel rendelkező diák jelentkezését elfogadjuk. Ugyanakkor a felvételi folyamat során bizonyítaniuk kell filmes felkészültségüket és a pálya iránti elhivatottságukat. A válogatás alapját képezik a már elkészített saját alkotások is.

A képzés központjában a dokumentumfilm-rendezés gyakorlati és elméleti kérdései állnak. Filmes gyakorlatokon keresztül fejlesztjük a hallgatók dokumentumfilmes érzékenységét. Egyre bonyolultabb feladatokat oldanak meg, s az így elsajátított ismeretek és tapasztalatok megalapozzák a társadalmi folyamatokat, a történelmi eseményeket, a mindennapi élet mélységeit feltárni, értelmezni és egyéni szemszögből bemutatni képes filmes tudásukat. Ötleteiket, filmterveiket kritikai műhelygyakorlatok során mutatják be tanáraiknak és egymásnak, amelyeket közös munkával fejlesztenek tovább. A képzés ideje alatt megtanulják filmterveik hatásos leírását, bemutatását, pályázati formába öntését. Mivel a műfaj sajátossága, hogy az elkészített műben világosan megjelenik az alkotó erkölcsisége, ezért hiteles és érzékletes példák elemzésével finomítjuk erkölcsi tartásukat. Nagyobb lélegzetű (26–52 perc) vizsgafilmet készítenek az első és a második év végén. Ez utóbbi egyben diplomafilmjük is. A rendező képzés részben „terepen” zajlik, ahol a növendékek „valós” körülmények között próbálják ki magukat. A 6–7 napos vidéki alkotótáborokban tanári felügyelet mellett „éles” helyzetekben forgatnak. A dokumentumfilm-rendezés és terepmunka tárgyakat Almási Tamás a szak felelőse és Kékesi Attila tanítják.

A növendékek a rendezés mellett alapozó elméleti ismereteket és egyéb szakmai tárgyakat is tanulnak, mint például dokumentumfilm-történet, dramaturgia, művészi vágás, művészi hang, dokumentarista fotográfia, a dokumentumfilm határterületei, nemzetközi együttműködés a dokumentumfilm-készítésben, pályázati és szerzői jogi ismeretek. A képzés rangját emelik a vetítésekkel egybekötött alkotói kurzusok, amelyeken elismert alkotók, mint pl. Forgács Péter beszélnek tapasztalataikról, látásmódjukról, egyéni módszereikről.

Nemzetközi képzés

DocNomads Erasmus Mundus Képzés

A DocNomads a világon egyedülálló filmes művészeti képzés, amely három rangos európai egyetem együttműködésével jött létre. Különlegessége, hogy a dokumentumfilm-rendező mesterszakos hallgatók szemeszterenként vándorolnak az iskolák között, így tanulmányaikat – összehangolt tanterv alapján – Lisszabonban, Budapesten és Brüsszelben végzik. A négy féléves képzés nyelve angol.

A képzést, mely az Erasmus Mundus mesterképzés márkanevet viselheti, az Európai Közösség támogatja. A jelentkezők többsége ösztöndíjban részesül, amely fedezi a tandíjat, illetve utazási és lakhatási költségeiket. A mesterképzésre BA végzettséggel és meghatározott szintű angol nyelvtudással lehet jelentkezni. A filmes rátermettséget és tudást egy már elkészített film 9 perces részletével, illetve a felvételire készítendő 3 perces dokumentumfilmmel kell bizonyítani. További részletek a www.docnomads.eu honlapon találhatóak.

A képzésben részt vevő három egyetem: Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest CAMPUS Sint-Lukas Brussel Hogeschool voor Wetenschap & Kuns, Brüsszel Universidade Lusófona de Humanidades e Technologias, Lisszabon

Az egyetem doktori iskolát is működtet, mely 3 év képzés után DLA-fokozattal zárul.

Igazgatók, rektorok

• gr. Festetics Leó (1865–1880)
• Gömöry Oszkár (1880–1881)
• Mihalovich Ödön (1881–1893)
• Paulay Ede (1893-1894)
• Váradi Antal (1894–1907)
• Somló Sándor (1907–1916)
• Tóth Imre (1916–1928)
• Sebestyén Károly (1928–1930)
• Ódry Árpád (1930–1937)
• Kiss Ferenc (1937–1944)
• Hont Ferenc (1945–1948)
• Bányai Lajos (1948–1950)
• Simon Zsuzsa (1950–1956)
• Olthy Magda (1957–1961)
• Jeney Jenő (1961–1964)
• Nádasdy Kálmán (1964–1972)
• Várkonyi Zoltán (1972–1979)
• Simó Jenő (1979–1987)
• Kazimir Károly (1987–1989)
• Illés György (1989–1991)
• Babarczy László (1991–1994)
• Huszti Péter (1994–2001)
• Székely Gábor (2001–2006)
• Ascher Tamás (2006–2014)
• M. Tóth Géza (2014–2019)

Tanszakok, szervezeti egységek

Az egyetemi képzés három különálló épületben folyik, ám ezek igen közel esnek egymáshoz – így az oktatás egységes rendje nem bomlik meg –, ráadásul mindháromnak megvan a maga történelmi, történeti érdekessége.

A központi oktatási épület

1088 Budapest Vas utca 2/c - Itt működik az egyetem rektori hivatala, itt dolgozik a gazdasági és a tanulmányi vezetés, illetve az egyetem Könyvtár, Kottatár és Médiatára (II. e.). A felsőbb emeleteket (IV-VIII.) a kollégium foglalja el. Az épület előcsarnokából nyílik az egyetem legnagyobb saját színházterme, az ÓDRY színpad. A ház Várady-Szabó Lajos építészmérnök tervei alapján 1942-1944 között épült – mint a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége székháza –, és itt kapott helyet a Protestáns Helyőrségi Templom. A jelenlegi egyetem elődje, a Színművészeti Főiskola, 1951–ben vette birtokba az épületet. Az Ódry színpadot 1957–1958 között alakították ki a megszűnt helyőrségi templom helyén.

A Film- és Televízió főtanszak oktatási épülete

1088 Budapest Szentkirályi utca 32/a – A Szentkirályi utcai palota gróf Károlyi Gyuláné részére épült az 1897-es évben. Idővel – több átalakítás után – ez lett a Károlyiak legkedveltebb lakhelye. A második világháború idején gróf Károlyi Józsefné itt bújtatta Zilahy Lajost és Szentgyörgyi Albertet. A háborút követően az első emeleten a Magyar-Szovjet Baráti Társaság működött. Az előző századfordulón emelt nagypolgári lakóházat az 1971–1972-es teljes rekonstrukció során alakították át oktatási épületté. A Színház- és Filmművészeti Főiskola (majd Egyetem) filmszakmai képzése 1975-ben települt ide.

A Színházi Főtanszak oktatási épülete

A 1088 Budapest Rákóczi út 21. szám alatt található URÁNIA ház – a város jellegzetes műemléke – 1895-ben épült Schmahl Henrik tervei alapján. A felsőbb szintek (II–VI. emelet) kezdettől fogva a színházi oktatást szolgálták. Itt működött az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia, később Színművészeti Főiskola, illetve a mai Színház- és Filmművészeti Egyetem. A mai napig itt találhatók a színházi főtanszak oktató próbatermei, a zenetermek, valamint a mozgásterem. Az épületet többször áttervezték, átalakították. A gazdagon díszített homlokzat az évek során jelentős változásokon ment át. Az eredeti állapotot leginkább az Uránia mozi nézőtere őrizte meg mindvégig. Az Uránia előbb mulatóként üzemelt, később lett színház, majd az 1920-as évek elejétől mozi. Itt mutatták be az első magyar készítésű „mozgóképet” is. Külön érdekesség, hogy a filmet – amelynek címe: „A tánc” – az Uránia épület tetőteraszán forgatták. Az épület mai formája a 2000. és 2002. között elvégzett átalakításnak köszönhető. Ekkor kapott új arculatot és részben új funkciót az alsó rész – a pince, a földszint és az I. emelet –, ahol az URÁNIA Nemzeti Filmszínház működik.

Könyvtár

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Könyvtárának története

Az egyetem elődjével, a Színészeti Tanodával egy időben jött létre az intézmény könyvtára. A Tanoda titkára, és egyben könyvtárnoka Paulay Ede volt, aki kilenc éven keresztül felügyelte és gyarapította a gyűjteményt. Nem volt könnyű dolga, mivel akkoriban úgyszólván nem létezett magyar nyelvű szakirodalom a témában. A mai könyvtár legrégebbi könyvei is német nyelvűek. Kezdetben a tanárok ajándékkönyvei és az általuk írt tankönyvek képezték az állományt. Paulay adatai szerint 1874-ben a könyvtár már 2018 kötetből állt. Ebből 684 kötet a színészet, zenészet, szépészet, történelem témakörét ölelte fel, de részét képezték az oktatásra szánt drámák, a növendékek által kézzel másolt szerepkönyvek, a súgó- és rendezőpéldányok is. A hangjegytár 334 dokumentumot tartalmazott, hiszen 1893-ig a prózai színészeken kívül az operai szakosok képzése is a Tanoda feladata volt. 1928-ban – a színházrendező képzés elindításakor – a leltárkönyvek tanúbizonysága szerint már 5000 kötettel bírt az egyetem könyvtára, ennek közel felét színdarabok tették ki. 1948-tól az újabb képzések beindításával a kapcsolódó szakirodalom gyűjtése, beszerzése is a gyarapította a könyvtár állományát. Napjainkban a már egyetemi rangú intézmény képzési területeinek bővülésével, valamint a doktori iskola működésével jelentkező sokszínű szakmai igénynek is meg kell felelnie, így egyúttal nyilvános szakkönyvtári funkciót is ellát. Legfőbb feladata, hogy az elméleti és a gyakorlati oktatást a lehetőségekhez képest a legnagyobb mértékben kiszolgálja, e cél érdekében minél nagyobb teljességre törekszik a színházi és a filmes szakirodalom gyűjtésében. A Könyvtár 2007-ben a Nemzeti Kulturális Alapítványnál nyert pályázat támogatásával megkezdte az állomány katalógusának elektronizálását. A folyamatosan épülő adatbázis online katalóguson is elérhető.

Kottatár

1965-ben Nádasdy Kálmán – korának meghatározó művészegyénisége, akkori főigazgató – kezdeményezésére létrejött a könyvtár zenei részlege. Jelenlegi állománya 9000 kotta és 2563 hangzódokumentum. A gyűjtemény műfaji összetétele: népzene, vokális komolyzene és könnyűzene.

Médiatár

A Könyvtár 1994-től videótárral is kiegészült, ami korábban főként a filmes oktatást szolgálta, de a színházi oktatáshoz kapcsolódóan prózai és zenés színházi előadások felvételeivel is gyarapítja a meglévő állományt. A könyvtár gyűjti a hallgatók vizsgafeladatait megörökítő felvételeket, a vizsgafilmeket, az egyetem életének jelentős eseményeiről készült felvételeket. Jelentősen gyarapodott az elmúlt időszakban a magyar és külföldi filmek, valamint a színházi és operaelőadásokról készült DVD-ék száma is.

Szabályzatok és dokumentumok a kapcsolódó dokumentumok között találhatóak.

Egyetemi Hallgatói Önkormányzat

A Színház- és Filmművészeti Egyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának feladata a hallgatók érdekképviselete, segítségnyújtás a hallgatók minden napi munkájában, foglalkozni tanulmányi és szociális kérdésekkel, kapcsolatot tartani az Egyetem vezetőivel. Részt vesz az Egyetem vezető testületének (Szenátus) és hozzá kapcsolódó bizottságainak (Tanulmányi Bizottság, Fegyelmi Bizottság) munkájában. Az egyetem mindennapjainak színesebbé és tartalmasabbá tételére törekszik a kollégiumi élettől a szakmai és szabadidős programszervezésig. Kapcsolatot tart a budapesti művészeti felsőoktatási intézményekkel és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), érdekvédelmi szervezet tagja.

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• A százéves Színésziskola. Szerkesztette: Csillag Ilona. Magvető Kiadó, 1964 MA 244-1-6466
• Az Egyetem hivatalos honlapja
• SZFEː Lejárt M. Tóth Géza rektori megbízatása