„Dhjána (hinduizmus)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
4. sor: | 4. sor: | ||
Dhájának nevezi a hindu bölcselet a meditáló, benső szemléletet. A [[Jóga|jógá]]ban a hetedik lépcső, a meditáció és a Mantra-jógában az utolsó fokozat volt, amelyből a végső átélés ered. |
Dhájának nevezi a hindu bölcselet a meditáló, benső szemléletet. A [[Jóga|jógá]]ban a hetedik lépcső, a meditáció és a Mantra-jógában az utolsó fokozat volt, amelyből a végső átélés ered. |
||
A meditáció lényegét Patandzsali a [[Jóga-szútrák]]ban így fogalmazza meg: "a folyamatosan végbemenő megismerő-megfigyelés a dhjána" (tatra pratjaja-ekatánatá dhjánam) |
A meditáció lényegét Patandzsali a [[Jóga-szútrák]]ban így fogalmazza meg: "a folyamatosan végbemenő megismerő-megfigyelés a dhjána" (tatra pratjaja-ekatánatá dhjánam).<ref>Jóga-Szútrák 3,2.</ref> |
||
A dhjána szó a dhjá igei gyökből ered, s jelentésében a szemlélődéssel, megfontolással áll kapcsolatban. Az exegézisek számára a legtöbb nehézséget a pratjaja szó adta, amit a legtöbb kommentár a tudatfolyamatokkal hoz összefüggésbe. Tény, hogy a Patandzsali-féle szöveg ezen a helyen kimondottan technikai értelemben vett, a belső tudat folyamatok analízisére vonatkozó meghatározást ad az olvasó számára. Kétségtelen az is, hogy a pratjaja és a tudatban lezajló alakulások között bizonyos összefüggések figyelhetők meg; ahol jelen vannak a tudat-örvénylések (Csitta-vritti), ott számolni kell a pratjajával is, de a meditációban megtapasztalt folyamatos megismerő-megfigyelés (pratjaja-ekatánatá) nem mindig jár együtt a tudatot meghatározó és változtató tendenciákkal. A meditáció lényege - önmagam egy belső aktivitásban. A szamjama a három tudati fokozat, a [[dháraná]], dhjána és a [[szamádhi]] egymásba kapcsolódása révén teremti meg a [[tudat]] szakrális "tisztaságát" - emberi struktúra teremtőfeloldó hatalmát. |
A dhjána szó a dhjá igei gyökből ered, s jelentésében a szemlélődéssel, megfontolással áll kapcsolatban. Az exegézisek számára a legtöbb nehézséget a pratjaja szó adta, amit a legtöbb kommentár a tudatfolyamatokkal hoz összefüggésbe. Tény, hogy a Patandzsali-féle szöveg ezen a helyen kimondottan technikai értelemben vett, a belső tudat folyamatok analízisére vonatkozó meghatározást ad az olvasó számára. Kétségtelen az is, hogy a pratjaja és a tudatban lezajló alakulások között bizonyos összefüggések figyelhetők meg; ahol jelen vannak a tudat-örvénylések (Csitta-vritti), ott számolni kell a pratjajával is, de a meditációban megtapasztalt folyamatos megismerő-megfigyelés (pratjaja-ekatánatá) nem mindig jár együtt a tudatot meghatározó és változtató tendenciákkal. A meditáció lényege - önmagam egy belső aktivitásban. A szamjama a három tudati fokozat, a [[dháraná]], dhjána és a [[szamádhi]] egymásba kapcsolódása révén teremti meg a [[tudat]] szakrális "tisztaságát" - emberi struktúra teremtőfeloldó hatalmát.<ref>Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref> |
||
A Ghéranda-Szamhitá megfogalmazásában a meditációs technika magas szintű, sokszor igen összetett vizuális képességet igénylő változata tárul elénk: "''A [[jógi]] olyannak képzeli szívét, mint a nektár óceánja, melynek közepén egy sziget található, tele drágakövekkel. A partot minden oldalról végig nípa-fák övezik illatos virágokkal megrakottan. Olyan virágzó fák találhatók itt, mint a málati, malliká, a dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma, és mindenütt bódító virágillat terjeng. A jógi azt képzeli, hogy ennek a kertnek a közepén emelkedik a gyönyörű kalpa-fa, amelynek négy ága a négy védát jelképezi, s ágai virágokkal és gyümölcsökkel terheltek. Bogarak zümmögnek és kakukk szól: lent a fa tövében egy emelvényen gyémántokkal ékesített trónus áll, rajta egy különlegesen szép drágakő. A [[jógi]] képzeletében a trónusnál megjelennek a mestere által megismert [[Déva (hinduizmus)|dévák]]. Ennek a folyamatnak egységesítése a szthúla-dhjána''". |
A Ghéranda-Szamhitá megfogalmazásában a meditációs technika magas szintű, sokszor igen összetett vizuális képességet igénylő változata tárul elénk: "''A [[jógi]] olyannak képzeli szívét, mint a nektár óceánja, melynek közepén egy sziget található, tele drágakövekkel. A partot minden oldalról végig nípa-fák övezik illatos virágokkal megrakottan. Olyan virágzó fák találhatók itt, mint a málati, malliká, a dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma, és mindenütt bódító virágillat terjeng. A jógi azt képzeli, hogy ennek a kertnek a közepén emelkedik a gyönyörű kalpa-fa, amelynek négy ága a négy védát jelképezi, s ágai virágokkal és gyümölcsökkel terheltek. Bogarak zümmögnek és kakukk szól: lent a fa tövében egy emelvényen gyémántokkal ékesített trónus áll, rajta egy különlegesen szép drágakő. A [[jógi]] képzeletében a trónusnál megjelennek a mestere által megismert [[Déva (hinduizmus)|dévák]]. Ennek a folyamatnak egységesítése a szthúla-dhjána''".<ref>Ghérenda Szamhitá 6,2-8.</ref> |
||
== Fokozatok == |
== Fokozatok == |
||
A hatha-jóga meditációs gyakorlatát sajátos megvilágításba helyezi az ortodox leírás, amely különbséget tesz a meditáció egyes fokozatai között: a meditáció minősége szerint lehet durva (szthúla), fényes (dzsjóti, dzsjótir) vagy szubtilis (szúksma). |
A hatha-jóga meditációs gyakorlatát sajátos megvilágításba helyezi az ortodox leírás, amely különbséget tesz a meditáció egyes fokozatai között: a meditáció minősége szerint lehet durva (szthúla), fényes (dzsjóti, dzsjótir) vagy szubtilis (szúksma). |
||
"''Háromféle elmélyedés van: durva, fénylő és finom. A meditáció akkor durva, amikor annak tárgya egy [[guru]] vagy őrző-istenség. A meditáció akkor fénylő, amikor annak tárgya [[Brahman]] sugárzó természete. A meditáció akkor finom, amikor annak tárgya a [[Kundalini|kundaliní]] energia. Az elmélyedésnek ez a három fajtája mindvégig fennmarad.''" |
"''Háromféle elmélyedés van: durva, fénylő és finom. A meditáció akkor durva, amikor annak tárgya egy [[guru]] vagy őrző-istenség. A meditáció akkor fénylő, amikor annak tárgya [[Brahman]] sugárzó természete. A meditáció akkor finom, amikor annak tárgya a [[Kundalini|kundaliní]] energia. Az elmélyedésnek ez a három fajtája mindvégig fennmarad.''"<ref>Ghérenda Szamhitá</ref> |
||
Más forrás alapján a dhjánának négy fajtája lehet: |
Más forrás alapján a dhjánának négy fajtája lehet: |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
== A jóga fő ágai == |
== A jóga fő ágai == |
||
A [[Bhagavad-gíta]] a jóga négy ágáról beszél |
A [[Bhagavad-gíta]] a jóga négy ágáról beszél<ref>Winthrop Sargeant (2009), A Bhagavad Gita: 25-Anniversary Edition State University of New York Press, ISBN 978-1438428420</ref><ref>http://mek.oszk.hu/00100/00159/00159.htm</ref>: |
||
* [[ |
* [[Szolgálat (vallás)#Karma jóga|Karma-jóga]] - a munka vagy cselekvés jógája a világban |
||
* Dzsnyána-jóga - a tudás és a szellemi törekvés jógája |
* Dzsnyána-jóga - a tudás és a szellemi törekvés jógája |
||
* [[Bhakti#Bhakti-jóga|Bhakti-jóga]] - az (Isten iránti) odaadás jógája |
* [[Bhakti#Bhakti-jóga|Bhakti-jóga]] - az (Isten iránti) odaadás jógája |
||
* Dhjána-jóga - a meditáció jógája. Ezt néha [[Rádzsa-jóga]] vagy Astánga-jóga néven is nevezik. ''"E jóga meditációjának gyakorlásával az ember képes uralkodni elméje és érzékei fölött, figyelmét pedig [[Paramátmá]]ra (a Felsőlélekre, az Úr szívben lakozó formájára) összpontosíthatja. Ez a jóga-folyamat a [[szamádhi]]ban tetőzik, amikor az ember tudata teljesen a Legfelsőbbe merül."'' - írja a [[Bhagavad-gíta|Bhagavad Gítá]] |
* Dhjána-jóga - a meditáció jógája. Ezt néha [[Rádzsa-jóga]] vagy Astánga-jóga néven is nevezik. ''"E jóga meditációjának gyakorlásával az ember képes uralkodni elméje és érzékei fölött, figyelmét pedig [[Paramátmá]]ra (a Felsőlélekre, az Úr szívben lakozó formájára) összpontosíthatja. Ez a jóga-folyamat a [[szamádhi]]ban tetőzik, amikor az ember tudata teljesen a Legfelsőbbe merül."'' - írja a [[Bhagavad-gíta|Bhagavad Gítá]]<ref>Bhagavad-Gíta - Úgy, ahogy van - http://mek.oszk.hu/00100/00159/00159.htm</ref> |
||
== Kapcsolódó cikkek == |
== Kapcsolódó cikkek == |
A lap 2017. január 7., 22:57-kori változata
A sorozat témája Hinduizmus |
---|
Hindu források
|
Összehasonlítása
más világvallásokkal |
Kapcsolódó fogalmak
|
Szanszkrit szavak
|
A dhjána (szanszkrit: ध्यान) szó jelentése szemlélődés, mély meditáció. A kifejezés megtalálható a hinduizmusban, a buddhizmusban és a dzsainizmusban is, csekély értelmezési eltéréssel.
Dhájának nevezi a hindu bölcselet a meditáló, benső szemléletet. A jógában a hetedik lépcső, a meditáció és a Mantra-jógában az utolsó fokozat volt, amelyből a végső átélés ered.
A meditáció lényegét Patandzsali a Jóga-szútrákban így fogalmazza meg: "a folyamatosan végbemenő megismerő-megfigyelés a dhjána" (tatra pratjaja-ekatánatá dhjánam).[1]
A dhjána szó a dhjá igei gyökből ered, s jelentésében a szemlélődéssel, megfontolással áll kapcsolatban. Az exegézisek számára a legtöbb nehézséget a pratjaja szó adta, amit a legtöbb kommentár a tudatfolyamatokkal hoz összefüggésbe. Tény, hogy a Patandzsali-féle szöveg ezen a helyen kimondottan technikai értelemben vett, a belső tudat folyamatok analízisére vonatkozó meghatározást ad az olvasó számára. Kétségtelen az is, hogy a pratjaja és a tudatban lezajló alakulások között bizonyos összefüggések figyelhetők meg; ahol jelen vannak a tudat-örvénylések (Csitta-vritti), ott számolni kell a pratjajával is, de a meditációban megtapasztalt folyamatos megismerő-megfigyelés (pratjaja-ekatánatá) nem mindig jár együtt a tudatot meghatározó és változtató tendenciákkal. A meditáció lényege - önmagam egy belső aktivitásban. A szamjama a három tudati fokozat, a dháraná, dhjána és a szamádhi egymásba kapcsolódása révén teremti meg a tudat szakrális "tisztaságát" - emberi struktúra teremtőfeloldó hatalmát.[2]
A Ghéranda-Szamhitá megfogalmazásában a meditációs technika magas szintű, sokszor igen összetett vizuális képességet igénylő változata tárul elénk: "A jógi olyannak képzeli szívét, mint a nektár óceánja, melynek közepén egy sziget található, tele drágakövekkel. A partot minden oldalról végig nípa-fák övezik illatos virágokkal megrakottan. Olyan virágzó fák találhatók itt, mint a málati, malliká, a dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma, és mindenütt bódító virágillat terjeng. A jógi azt képzeli, hogy ennek a kertnek a közepén emelkedik a gyönyörű kalpa-fa, amelynek négy ága a négy védát jelképezi, s ágai virágokkal és gyümölcsökkel terheltek. Bogarak zümmögnek és kakukk szól: lent a fa tövében egy emelvényen gyémántokkal ékesített trónus áll, rajta egy különlegesen szép drágakő. A jógi képzeletében a trónusnál megjelennek a mestere által megismert dévák. Ennek a folyamatnak egységesítése a szthúla-dhjána".[3]
Fokozatok
A hatha-jóga meditációs gyakorlatát sajátos megvilágításba helyezi az ortodox leírás, amely különbséget tesz a meditáció egyes fokozatai között: a meditáció minősége szerint lehet durva (szthúla), fényes (dzsjóti, dzsjótir) vagy szubtilis (szúksma).
"Háromféle elmélyedés van: durva, fénylő és finom. A meditáció akkor durva, amikor annak tárgya egy guru vagy őrző-istenség. A meditáció akkor fénylő, amikor annak tárgya Brahman sugárzó természete. A meditáció akkor finom, amikor annak tárgya a kundaliní energia. Az elmélyedésnek ez a három fajtája mindvégig fennmarad."[4]
Más forrás alapján a dhjánának négy fajtája lehet:
- Szthúla-dhjána
- Ez a "durva-személet", azaz Brahman megnyilatkozását kifejező külső, felszíni alakzatok, megjelenési formák szemlélete
- Dzsjótir-dhjána
- a benső világosság szemlélete; a meditációnak az öntudat fényére való összpontosítása, amelynek révén ez a benső fény olyan erőre gyúl, hogy a Brahman "eszme, szellem" (csit) mivoltáig hatolhat
- Bindu-dhjána
- a misztikus "pont" szemlélete; még koncentráltabb meditáció, mint az előző, s a prakritinek tiszta szattva-elemét tárja fel
- Brahma-dhjána
- a sajátságok nélküli, tiszta önvalónak, a Nirguna-Brahmannak szemlélete és belső átélése. Ez a szemléleti forma már minden kifejezhetőség határán túl van, tökéletesen benső, szellemi élmény.
A dhjána különböző fajai egyenesen a jógához vezetnek. Ez magyarázza, miért tartoznak a jóga ágazatai az Upászana főágához, a tulajdonképpeni hódolat ágazataival együtt.[5]
A jóga fő ágai
A Bhagavad-gíta a jóga négy ágáról beszél[6][7]:
- Karma-jóga - a munka vagy cselekvés jógája a világban
- Dzsnyána-jóga - a tudás és a szellemi törekvés jógája
- Bhakti-jóga - az (Isten iránti) odaadás jógája
- Dhjána-jóga - a meditáció jógája. Ezt néha Rádzsa-jóga vagy Astánga-jóga néven is nevezik. "E jóga meditációjának gyakorlásával az ember képes uralkodni elméje és érzékei fölött, figyelmét pedig Paramátmára (a Felsőlélekre, az Úr szívben lakozó formájára) összpontosíthatja. Ez a jóga-folyamat a szamádhiban tetőzik, amikor az ember tudata teljesen a Legfelsőbbe merül." - írja a Bhagavad Gítá[8]
Kapcsolódó cikkek
- Dhárana - koncentráció
- Szamádhi
- Dhjána a buddhizmusban
- Szanszkrit szójegyzék
Hivatkozás
- ↑ Jóga-Szútrák 3,2.
- ↑ Rafael József: A tradicionális jóga rendszere
- ↑ Ghérenda Szamhitá 6,2-8.
- ↑ Ghérenda Szamhitá
- ↑ Baktay Ervin: India bölcsessége
- ↑ Winthrop Sargeant (2009), A Bhagavad Gita: 25-Anniversary Edition State University of New York Press, ISBN 978-1438428420
- ↑ http://mek.oszk.hu/00100/00159/00159.htm
- ↑ Bhagavad-Gíta - Úgy, ahogy van - http://mek.oszk.hu/00100/00159/00159.htm
- Baktay Ervin: India bölcsessége, 2000
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Dhyana_in_Hinduism című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.