„Nezvál Ferenc” változatai közötti eltérés

	Nezvál Ferenc
Született	1909. február 7.; Győr
Elhunyt	1987. november 26. (78 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus; eszperantista;
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1985. április 9.); Magyarország város- és községgazdálkodási minisztere (1956. október 26. – 1956. október 31.); Magyarország város- és községgazdálkodási minisztere (1956. november 12. – 1956. december 8.); Magyarország igazságügy-minisztere (1956. december 29. – 1957. május 9.); Magyarország igazságügy-minisztere (1957. május 9. – 1966. december 19.); az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1966. december 3.);
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
	Nezvál Ferenc aláírása
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2016. február 21., 17:21-kori változata

Nezvál Ferenc (Győr, 1909. február 7. – Budapest, 1987. november 26.) bőripari munkás, jogász, igaszságügy-miniszter, eszperantista.

Élete

5 elemi elvégzése után 11 évesen a Khuen-Héderváryak uradalmában volt kocsis, 1924-től fogva cipész apja mellett volt inas, a következő évben felszabadult. Ekkor belépett a Bőripari Munkások Szakszervezetébe, majd három év múlva a KIMSZ-be is felvételt nyert. 1929. november 7-én egy kommunista tüntetés alkalmával lefogták, két és fél év börtönre ítélték. 1931-ben a KIMSZ II. kongresszusán küldött volt, s még ugyanebben az évben a KIMSZ KV-be is beválasztották. 1934-ben újra letartóztatták, 10 hónapot volt vizsgálati fogságban. 10 éven keresztül házi internálásban volt, majd megszökött, s hat éven keresztül - a második világháború alatt - illegalitásban élt Magyarországon. A felszabadulás után belépett az MKP-be, tisztségviselő volt, majd a '48-as egyesülés után az MDP-be, ahol szintén magas beosztásban dolgozott. 1945-től 12 éven át országgyűlési képviselő. 1951-ben jelentkezett az ELTE Állami- és Jogtudományi Karára, 1955-ben diplomázott. 1954-56-ban város- és községgazdálkodási miniszter helyettese, 1956. október 26-tól öt napon át miniszter, novemberben és decemberben pedig helyreállítási kormánybizottsági tag volt. 1956. december 29-től 1957. május 9-ig az Igazságügyi Minisztérium vezetője volt, majd igazságügy-miniszter is, egészen 1966. december 7-ig. 1957 és 1965 között az MSZMP KB tagja, 1957 és 1962 között pedig az Központi Ellenőrző Bizottságban vett részt. 1981-től fogva a Magyar Eszperantó Szövetség elnöke is volt. 1986-ban halt meg, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.^[1]

Források

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.

További információk

Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972.
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962.

↑ 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)

[1] 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)

[1]

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 == Élete ==
-elemi elvégzése után 11 évesen a [[Khuen-Héderváry család|Khuen-Héderváry]]ak uradalmában volt kocsis, 1924-től fogva cipész apja mellett volt inas, a következő évben felszabadult. Ekkor belépett a Bőripari Munkások Szakszervezetébe, majd három év múlva a [[KIMSZ]]-be is felvételt nyert. 1929. november 7-én egy kommunista tüntetés alkalmával lefogták, két és fél év börtönre ítélték. 1931-ben a KIMSZ II. kongresszusán küldött volt, s még ugyanebben az évben a KIMSZ KV-be is beválasztották. 1934-ben újra letartóztatták, 10 hónapot volt vizsgálati fogságban. 10 éven keresztül házi internálásban volt, majd megszökött, s hat éven keresztül - a második világháború alatt - illegalitásban élt Magyarországon. A felszabadulás után belépett az [[MKP]]-be, tisztségviselő volt, majd a '48-as egyesülés után az [[MDP]]-be, ahol szintén magas beosztásban dolgozott. 1945-től 12 éven át országgyűlési képviselő. 1951-ben jelentkezett az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] Állami- és Jogtudományi Karára, 1955-ben diplomázott. 1954-56-ban város- és községgazdálkodási miniszter helyettese, 1956. október 26-tól öt napon át miniszter, novemberben és decemberben pedig helyreállítási kormánybizottsági tag volt. 1956. december 29-től 1957. május 9-ig az Igazságügyi Minisztérium vezetője volt, majd igazságügy-miniszter is, egészen 1966. december 7-ig. 1957 és 1965 között az MSZMP KB tagja, 1957 és 1962 között pedig az Központi Ellenőrző Bizottságban vett részt. 1981-től fogva a [[Magyar Eszperantó Szövetség]] elnöke is volt. 1986-ban halt meg, Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.<ref>[http://www.fszek.hu/sirkert/album/Fiumei%20%C3%BAti%20S%C3%ADrkert%204/1.%20Mauz%C3%B3leumok/Munk%C3%A1smozgalmi%20pantheon/Munk%C3%A1smozgalmi%20nyughelyek/06.2%2012-0%20Nagy%20munk%C3%A1smozgalmi%20parcella/index.html 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella]. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)</ref>
+elemi elvégzése után 11 évesen a [[Khuen-Héderváry család|Khuen-Héderváry]]ak uradalmában volt kocsis, 1924-től fogva cipész apja mellett volt inas, a következő évben felszabadult. Ekkor belépett a Bőripari Munkások Szakszervezetébe, majd három év múlva a [[KIMSZ]]-be is felvételt nyert. 1929. november 7-én egy kommunista tüntetés alkalmával lefogták, két és fél év börtönre ítélték. 1931-ben a KIMSZ II. kongresszusán küldött volt, s még ugyanebben az évben a KIMSZ KV-be is beválasztották. 1934-ben újra letartóztatták, 10 hónapot volt vizsgálati fogságban. 10 éven keresztül házi internálásban volt, majd megszökött, s hat éven keresztül - a második világháború alatt - illegalitásban élt Magyarországon. A felszabadulás után belépett az [[MKP]]-be, tisztségviselő volt, majd a '48-as egyesülés után az [[MDP]]-be, ahol szintén magas beosztásban dolgozott. 1945-től 12 éven át országgyűlési képviselő. 1951-ben jelentkezett az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] Állami- és Jogtudományi Karára, 1955-ben diplomázott. 1954-56-ban város- és községgazdálkodási miniszter helyettese, 1956. október 26-tól öt napon át miniszter, novemberben és decemberben pedig helyreállítási kormánybizottsági tag volt. 1956. december 29-től 1957. május 9-ig az Igazságügyi Minisztérium vezetője volt, majd igazságügy-miniszter is, egészen 1966. december 7-ig. 1957 és 1965 között az MSZMP KB tagja, 1957 és 1962 között pedig az Központi Ellenőrző Bizottságban vett részt. 1981-től fogva a [[Magyar Eszperantó Szövetség]] elnöke is volt. 1986-ban halt meg, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.<ref>[http://www.fszek.hu/sirkert/album/Fiumei%20%C3%BAti%20S%C3%ADrkert%204/1.%20Mauz%C3%B3leumok/Munk%C3%A1smozgalmi%20pantheon/Munk%C3%A1smozgalmi%20nyughelyek/06.2%2012-0%20Nagy%20munk%C3%A1smozgalmi%20parcella/index.html 06.2 12-0 Nagy munkásmozgalmi parcella]. fszek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 21.)</ref>
 == Források ==

Nezvál Ferenc
Született	1909. február 7. Győr
Elhunyt	1987. november 26. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus eszperantista
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1985. április 9.) Magyarország város- és községgazdálkodási minisztere (1956. október 26. – 1956. október 31.) Magyarország város- és községgazdálkodási minisztere (1956. november 12. – 1956. december 8.) Magyarország igazságügy-minisztere (1956. december 29. – 1957. május 9.) Magyarország igazságügy-minisztere (1957. május 9. – 1966. december 19.) az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1966. december 3.)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert


Nezvál Ferenc aláírása
Sablon • Wikidata • Segítség

m v sz Magyarország igazságügy-miniszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848 Deák Ferenc 1848–1849 Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 Vukovics Sebő
Az Osztrák–Magyar Monarchiában	1867–1871 Horvát Boldizsár 1871–1872 Bittó István 1872–1875 Pauler Tivadar 1875–1878 Perczel Béla 1878–1886 Pauler Tivadar 1886–1889 Fabiny Teofil 1889–1895 Szilágyi Dezső 1895–1899 Erdély Sándor 1899–1905 Plósz Sándor 1905–1906 Lányi Bertalan 1906 Gegus Gusztáv 1906–1907 Polónyi Géza 1907–1909 Günther Antal 1909–1910 Wekerle Sándor 1910–1913 Székely Ferenc 1913–1917 Balogh Jenő 1917 Vázsonyi Vilmos 1917–1918 Grecsák Károly 1918 Vázsonyi Vilmos Tőry Gusztáv
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918 Buza Barna 1918–1919 Berinkey Dénes 1919 Juhász Nagy Sándor
A II. Magyar Királyság alatt	1919 Szászy Béla Baloghy György Zoltán Béla 1919–1920 Bárczy István 1920 Ferdinandy Gyula 1920–1922 Tomcsányi Vilmos Pál 1922–1923 Daruváry Géza 1923–1924 Nagy Emil 1924 Bethlen István 1924–1929 Pesthy Pál 1929 Bethlen István 1929–1932 Zsitvay Tibor 1932–1938 Lázár Andor 1938 Mikecz Ödön 1938–1939 Nagy András 1939–1944 Radocsay László 1944 Antal István Vladár Gábor 1944–1945 Budinszky László Valentiny Ágoston
A II. Magyar Köztársaság, majd a Népköztársaság alatt	1945–1950 Ries István 1950–1952 Molnár Erik 1952–1953 Décsi Gyula 1953 Kovács Béla 1953–1954 Erdei Ferenc 1954–1956 Molnár Erik 1957–1966 Nezvál Ferenc 1966–1978 Korom Mihály 1978–1988 Markója Imre 1988–1990 Kulcsár Kálmán
A rendszerváltás után (III. Magyar Köztársaság)	1990–1994 Balsai István 1994–1998 Vastagh Pál 1998–2002 Dávid Ibolya 2002–2004 Bárándy Péter 2004–2007 Petrétei József 2007–2008 Takács Albert 2008–2009 Draskovics Tibor 2009–2010 Forgács Imre 2010–2014 Navracsics Tibor 2014–2019 Trócsányi László 2019–2023 Varga Judit 2023– Tuzson Bence