Régi magyar írás

Régi magyar írás
Típus	ábécé
Nyelvek	magyar
Időszak	10. század - 1832.
Felmenő írásrendszerek	ugariti    föníciai     görög      etruszk       latin
Unicode-tartomány	elszórtan

A legkorábbi, latin betűs, teljesen magyar nyelvű szövegemlék, a halotti beszéd és könyörgés eredeti szövege a Pray-kódexben

Gottfried Hensel 1730-as Európa-térképe Europa Polyglotta, Linguarum Genealogiam exhibens, una cum Literis, Scribendique modis, Omnium Gentium. Magyarország jelölése: HVNGARICA, Magyarország területén régi magyar helyesírással látható a következő mondat: "Mi Atyanc kivagy az mennyekben"

Az első teljesen magyar nyelvű, 1533-ban Krakkóban nyomtatott könyv, Komjáti Benedek bibliafordító műve, az Epistolae Pauli lingua hungarica donatae. Az zenth Paal leueley magyar nyeluen műfordítás.

A Magyarországon hivatalos latin betűs magyar írás 1832-ig használatos (de koronként is változó) alakját nevezzük régi magyar írásnak vagy magyar helyesírásnak. A régi magyar írás szabályai lényegében a mai magyar helyesírás előzményei. Előfordul az ómagyar írás elnevezés is.

Története

A régi magyar írás a latinbetűs írásbeliségből fejlődött ki, tulajdonképpen a latin írásba tartozó régi magyar helyesírásról beszélhetünk. Különösen fontos volt a középkori magyar királyok udvarában kialakult ún. kancelláriai helyesírás (Kniezsa István híres magyar nyelvész kifejezése). Eleinte több helyi változata is kialakult és szabályait következetlenül alkalmazták. A könyvnyomtatással azonban elkezdődött az egységesülése.

Érdekesség, hogy a régi magyar írás története folyamán hatott a székely–magyar rovásírásra.

A régi magyar írás helyesírása

A régi magyar (latin betűs) írásra hatottak - többek között - a következő írások:

• Olasz nyelvű írásbeliség: a legkorábbi időkben az Itáliából származó papok hatására, végső soron ide vezethető vissza a 'gy' jelölés
• Kancelláriai helyesírás: a magyar királyok kancelláriáján kialakult helyesírás az ország többi részén is éreztette hatását. Ez a magyar hangokat a latin nyelv betűinek kombinációjával fejezte ki. Pl.: Peer-kódex, Festetics-kódek, Példák Könyve
• Huszita helyesírás: pl. mellékjelek bevezetése (a gy-t ekkor a 'g'-re helyezett ponttal jelölték), pl. Guary-kódex, Müncheni-kódex

Példák a régi magyar helyesírás jellegzetességeire

• 11-16. század: Az i betű /i/-t és /j/-t is jelölt.

• 11-15. század: Az u és v szerepe gyakorlatilag azonos volt, az u és v pl. a következőket jelölte: /u/, /ü/ és /v/.

• 11-16. század: Az /u/-t az u, v és w jelölte. Azonban szórványosan a vv /ú/-t (pl. vvl /úl/ ‘olyan’), a w /ű/-t (pl. wt /űt/) és az uu /ű/-t is jelölt (pl.: mezuul /mézűl/ ‘mézként’).

• 11-15. század: Az /ö/ hangra az u-t és az ew-t, az /ő/-re kizárólag az ew-t, az /ü/-re és az /ű/-re pedig az u, v, w és ew jelölést alkalmazták. Az u, v és w-t az /u/ jelölésére is használták, így az /ö/, /ő/, /ü/ és /ű/ hangokra leginkább jellegzetes az ew jelölés volt.

• 11-16. század: A c betű /k/-t is jelölt a /c/ mellett.

• 12. század: A c betű /cs/-t is jelölt, lásd pl. gimilcíctul /gyimilcsëktűl/.

A régi magyar írásban használt különleges karakterek

Jellemző volt a régi magyar írásra, hogy a ma csak az ö és az ü betűn használt két pontos ékezetet a w és az y-on is alkalmazták.

Régi magyar írással készült művek

Számos szövegemlék fennmaradt a különböző korokból:

• Halotti beszéd és könyörgés (1192. és 1195. között)
• Ómagyar Mária-siralom (13. század)
• Példák Könyve (1510.)

A régi magyar írással kapcsolatos Unicode-os előterjesztés

• G. Hosszú, P. Krauth: Proposal for extending the annotation of the character “Y WITH DIAERESIS” in the BMP of the UCS. Individual Contribution for consideration by JTC1/SC2/WG2 and UTC, 12th August 2009. ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 N3759, http://std.dkuug.dk/jtc1/sc2/wg2/docs/n3759.pdf (elfogadásra került)

Webes forráskiadás

• Országos Széchényi Könyvtár Magyar Nyelvemlékek [1]

Forrásmunkák

• Dr. Hosszú Gábor: A számítógépes paleográfia haszna. Interjú a Magyar Rádió Határok nélkül c. műsorában. 2012. július 10, az első 1:30 perc. (magyarul)
• Korompay Klára (1999): Néhány szempont a XVI. századi misszilisek helyesírás-történeti vizsgálatához. In: Nóra Kugler & Klára Lengyel (eds.): Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. Budapest, 198–204.
• Kiss Jenő & Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar Nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó
• Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ősmagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 101-105.
• Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 281-300.
• Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. A középmagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 579-595.
• Korompay, Klára (2004): Grammaire et orthographe, au carrefour d’influences linguistiques et culturelles (domaine hongrois, parallélismes français). In: Amadeo di Francesco – Adelin Charles Fiorato (eds.): La circulation des hommes, des œuvres et des idées entre la France, l’Italie et la Hongrie (XVe-XVIIe siècles). Napoli, M. D’Auria Editore, 121–135.
• Korompay Klára (2006): Helyesírás-történet, művelődéstörténet: két tudományág dialógusa, különös tekintettel a huszita helyesírásra. Magyar Nyelv Vol 102, No. 2, June 2006, 204–209
• Korompay Klára (2009): Előszó. In: János Tsétsi: Helyesírási-grammatikai megjegyzések. Observationes orthographico-grammaticae. Facsimile edition with translation. Translated: Zsuzsa C. Vladár. Sor.: A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, No. 230, 7–10
• Kniezsa István (1952): Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Budapest: Akadémiai Kiadó.
• Kniezsa István (1959): A magyar helyesírás története. 2., javított kiadás. Ser.: Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Budapest: Tankönyvkiadó.