Régi magyar írás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Régi magyar írás
Old Hungarian script sample.png
Típusábécé
Nyelvek magyar
Időszak 10. század – 1832
Felmenő írásrendszerekugariti
   föníciai
    görög
     etruszk
      latin
Unicode-tartomány elszórtan
A legkorábbi, latin betűs, teljesen magyar nyelvű szövegemlék, a Halotti beszéd és Könyörgés eredeti szövege a Pray-kódexben
Gottfried Hensel 1730-as Európa-térképe Europa Polyglotta, Linguarum Genealogiam exhibens, una cum Literis, Scribendique modis, Omnium Gentium. Magyarország jelölése: HVNGARICA, Magyarország területén régi magyar helyesírással látható a következő mondat: "Mi Atyanc kivagy az mennyekben"
Az első teljesen magyar nyelvű, 1533-ban Krakkóban nyomtatott könyv, Komjáti Benedek bibliafordító műve, az Epistolae Pauli lingua hungarica donatae. Az zenth Paal leueley magyar nyeluen műfordítás.

A Magyarországon hivatalos latin betűs magyar írás 1832-ig használatos (de koronként is változó) alakját nevezzük régi magyar írásnak vagy magyar helyesírásnak.[1] A régi magyar írás szabályai lényegében a mai magyar helyesírás előzményei. A 16. századig tartó szakaszát nevezik ómagyar írásnak is.

Története[szerkesztés]

A régi magyar írás a latin betűs írásbeliségből fejlődött ki, tulajdonképpen a latin írásba tartozó régi magyar helyesírásról beszélhetünk. Különösen fontos volt a középkori magyar királyok udvarában kialakult ún. kancelláriai helyesírás (Kniezsa István neves magyar nyelvész kifejezése). Eleinte több helyi változata is kialakult, és szabályait következetlenül alkalmazták. A könyvnyomtatással azonban elkezdődött az egységesülése.

Érdekesség, hogy a régi magyar írás története folyamán hatott a székely–magyar rovásírásra.[2]

A régi magyar írás helyesírása[szerkesztés]

A régi magyar (latin betűs) írásra hatottak – többek között – a következő írások:

  • Olasz nyelvű írásbeliség: a legkorábbi időkben az Itáliából származó papok hatására; végső soron ide vezethető vissza a gy jelölés.
  • Kancelláriai helyesírás: a magyar királyok kancelláriáján kialakult helyesírás az ország többi részén is éreztette hatását. Ez a magyar hangokat a latin nyelv betűinek kombinációjával fejezte ki, pl. Peer-kódex, Festetich-kódex, Példák Könyve.
  • Huszita helyesírás: pl. mellékjelek bevezetése (a gy-t ekkor a ġ-vel, az ny-et -nyel, a ty-t -vel jelölték, de az s-t ſ-sel, az sz-t ʒ-vel írták), pl. Guary-kódex, Müncheni-kódex.

Példák a régi magyar helyesírás jellegzetességeire[szerkesztés]

  • 11–16. század: Az i betű /i/-t és /j/-t is jelölt.
  • 11–15. század: Az u és v szerepe gyakorlatilag azonos volt, az u és v pl. a következőket jelölte: /u/, /ü/ és /v/.[3]
  • 11–16. század: Az /u/-t az u, v és w jelölte.[4] Azonban szórványosan a vv /ú/-t (pl. vvl /úl/ ’olyan’[5]), a w /ű/-t (pl. wt /űt/[6]) és az uu /ű/-t is jelölt (pl.: mezuul /mézűl/ ’mézként’[7]).
  • 11–15. század: Az /ö/ hangra az u-t és az ew-t, az /ő/-re kizárólag az ew-t, az /ü/-re és az /ű/-re pedig az u, v, w és ew jelölést alkalmazták. Az u, v és w-t az /u/ jelölésére is használták, így az /ö/, /ő/, /ü/ és /ű/ hangokra leginkább jellegzetes az ew jelölés volt.[4]
  • 11–16. század: A c betű /k/-t is jelölt a /c/ mellett.[8]
  • 12. század: A c betű /cs/-t is jelölt, lásd pl. gimilcíctul /gyimilcsëktűl/.[6][8]

A régi magyar írásban használt különleges karakterek[szerkesztés]

Jellemző volt a régi magyar írásra, hogy a ma csak az ö és az ü betűn használt kétpontos ékezetet a w-n és az y-on is alkalmazták, és ÿ formában. Más ékezetes betűk: ē, ū, ý, , .

A normál méretű o és u betűből és a fölöttük lévő kis e-ből álló két betűt HTML-ben az alapbetűt követő ͤ vagy ͤ beszúrásával lehet megjeleníteni, tehát oͤ uͤoͤ uͤ. (A hasonló karakterek összeállításához l. a Combining Diacritical Marks szócikket.)

Az s régi megfelelője a ſ karakter (ſ vagy ſ), a z-é pedig a ʒ (ʒ vagy ʒ).

Régi magyar írást őrző emlékek[szerkesztés]

Számos szövegemlék fennmaradt a különböző korokból. Íme néhány:

A régi magyar írással kapcsolatos Unicode-os előterjesztés[szerkesztés]

  • G. Hosszú, P. Krauth: Proposal for extending the annotation of the character “Y WITH DIAERESIS” in the BMP of the UCS. Individual Contribution for consideration by JTC1/SC2/WG2 and UTC, 12th August 2009. ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 N3759, http://std.dkuug.dk/jtc1/sc2/wg2/docs/n3759.pdf (elfogadásra került)

Webes forráskiadás[szerkesztés]

  • Országos Széchényi Könyvtár Magyar Nyelvemlékek [1]
  • Az összes ómagyar kori és néhány középmagyar kori nyelvemlék betűhű szövege és néhányuk mai magyarra normalizált változata elérhető és kereshető az Ómagyar Korpuszban.

Forrásmunkák[szerkesztés]

  • Dr. Hosszú Gábor: A számítógépes paleográfia haszna. Interjú a Magyar Rádió Határok nélkül c. műsorában. 2012. július 10, az első 1:30 perc. (magyarul)
  • Korompay Klára (1999): Néhány szempont a XVI. századi misszilisek helyesírás-történeti vizsgálatához. In: Nóra Kugler & Klára Lengyel (eds.): Tanulmánykötet Keszler Borbála tiszteletére. Budapest, 198–204.
  • Kiss Jenő & Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó
  • Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ősmagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 101-105.
  • Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 281-300.
  • Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. A középmagyar kor. In: Kiss & Pusztai (2003), 579-595.
  • Korompay, Klára (2004): Grammaire et orthographe, au carrefour d’influences linguistiques et culturelles (domaine hongrois, parallélismes français). In: Amadeo di Francesco – Adelin Charles Fiorato (eds.): La circulation des hommes, des œuvres et des idées entre la France, l’Italie et la Hongrie (XVe-XVIIe siècles). Napoli, M. D’Auria Editore, 121–135.
  • Korompay Klára (2006): Helyesírás-történet, művelődéstörténet: két tudományág dialógusa, különös tekintettel a huszita helyesírásra. Magyar Nyelv, Vol 102, No. 2, June 2006, 204–209
  • Korompay Klára (2009): Előszó. In: János Tsétsi: Helyesírási-grammatikai megjegyzések. Observationes orthographico-grammaticae. Facsimile edition with translation. Translated: Zsuzsa C. Vladár. Sor.: A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, No. 230, 7–10
  • Kniezsa István (1952): Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Kniezsa István (1959): A magyar helyesírás története. 2., javított kiadás. Ser.: Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Budapest: Tankönyvkiadó.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Kniezsa István (1959): A magyar helyesírás története. 2nd, revised edition. Ser.: Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Budapest: Tankönyvkiadó
  2. Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest, ISBN 978-963-88437-4-6, 3.6.6. szakasz
  3. Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss Jenő és Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó, 288. o., 291. o.
  4. ^ a b Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss Jenő és Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó, 291. o.
  5. Halotti beszéd és könyörgés
  6. ^ a b Halotti beszéd és könyörgés
  7. Ómagyar Mária-siralom
  8. ^ a b Korompay Klára (2003): Helyesírás-történet. Az ómagyar kor. In: Kiss Jenő és Pusztai Ferenc (2003, szerk.): Magyar nyelvtörténet, Budapest: Osiris Kiadó, 290. o.