Georch Illés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georch Illés (olv. Görcs)
Született 1772. szeptember 28.
Etrekarcsa
Elhunyt 1835. július 31. (62 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ügyvéd,
táblabíró

Etre-karchai Georch Illés (Etrekarcsa, Pozsony megye, 1772. szeptember 28.Pest, 1835. július 31.) ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, Pest és más megyék táblabírája.

Élete[szerkesztés]

Szegény nemes szülők gyermeke volt. Már 12 éves korában a király segélyben részesítette, hogy szülei taníttathassák. Pozsonyban végezte középiskoláit, majd az egyházi rendbe lépett és 1790-től 1792-ben Esztergomban tanulta a hittudományt. Ezt követően elhagyta a papi pályát. 1792-től 1794-ig Pozsonyban jogot hallgatott. 1796-ban Pestre ment törvénygyakorlatra. Midőn közfelkelés hirdettetett Napóleon ellen, 1797-ben ő is a felkelt nemesség zászlója alá esküdött és főhadnagyi ranggal tisztelték meg. Alig töltött azonban a vitézi pályán fél évet, midőn a közfelkelés szüksége elenyészett és ő a pozsonyi akadémiánál a magyar nyelv- és irodalom tanára lett. 1798-ban ügyvédi cenzúrát tett és ügyészsége mellett tanári pályát is folytatta. 1799-ben a hősi uradalom, 1802-ben Pozsony és Somorja városok, 1804-ben a Kondé család ügyésze lett. Ügyvédi elfoglaltsága miatt kénytelen volt nyelvtanítói állásáról lemondani. 1806-ban Pestre költözött, midőn Albert szász-tescheni királyi herceg ügyésze lett, 1813-tól 1830-ig pedig a ráckevei kincstári uradalom igazgatója volt. Ekkoriban látásra már jócskán megromlott, így nyugalomba vonulni kényszerült. Az 1807-iki országgyűlésen mint a távollevők követe volt jelen. 1832. szeptember 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia megválasztotta tiszteleti tagjává. Utolsó éveiben is serényen munkálkodott.

Családja[szerkesztés]

Felesége Csillag Johanna volt, aki elhunyt 1854. március 4-én, 78 éves korában.[1] Sírjaik a budapesti Belvárosi Ferences Templom alatti kriptában találhatóak.

Munkái[szerkesztés]

  1. Paradigma conjugationis verborum et methodus iisdem recte utendi Hungaria propria. Posonii. 1799. (Névtelenűl.)
  2. Etelkából kiválogatott remekje a helyes magyarságnak. Posonii, 1800.
  3. Honnyi törvény. Öszveszedegette... Posonii, 1804-09. Három könyv, négy kötetben. III.
  4. Tudósításai a munka kiadásáról. Pozsony és Pest, 1803-07. Három darab. Latinul: Ius patrium... a quodam veterano juris professora (Brezanóczy Ádám) donatum. Posonii, 1807-10. Három kötet. 2. kiadás. Posonii, 1817.
  5. Magyarország uralkodóinak származások és jelesebb tetteinek rövid leirása. Pest, 1818.
  6. A magyar helyesirás fő rendszabásairól. Pest, 1821. (Jutalom feleletek a magyar nyelvről. A m. n. museum 1815., 1816., 1817. eszt. kérdéseire. I. II. Marczibányi-jutalmat nyert pályamunka.)
  7. Disquisitio critica dissertationis historicae Boerio-Besserianae de ortu et nativitate Joannis de Hunyad. Pest, 1826.
  8. Georch Illés törvényes tárgyú értekezései. Pest, 1833. Két kötet.
  9. Értekezése a Tudományos Gyűjteményben (1821. VII. Jegyzetek a hármas törvénykönyv 3. része 29. cikkelyéhez a magyarországi parasztok örökösödései iránt.)
  10. Kéziratban maradt: Fejtegetett honi törvények.
  11. Levelei Horváth Istvánhoz, Promontor, 1817. nov. 14., 1824. márc. 28. és kettő kelet nélkül (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]