Simor János (püspök)

	Simor János
	Liezen-Mayer Sándor festménye (1886)
Született	1813. augusztus 23.; 1813. augusztus 26.; ; Székesfehérvár
Elhunyt	1891. január 23. (77 évesen); Esztergom
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap; katolikus szerpap; katolikus püspök;
Tisztsége	győri püspök (1857. február 20. – ); hercegprímás (1865–); esztergomi érsek (1867. január 20. – 1891. január 23.); bíboros (1873. december 22. – );
Kitüntetései	Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztje
Sírhelye	Esztergomi bazilika
	esztergomi érsek
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szentelők	Scitovszky János (főszentelő); Roskoványi Ágoston (társszentelő); Farkas Imre (társszentelő);
Hivatal	győri püspök
Hivatali idő	1857–1867
Hivatal	esztergomi érsek
Hivatali idő	1867–1891
Elődje	Scitovszky János
Utódja	Vaszary Kolos
	Szentelt püspökök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jekelfalussy Vince
Zalka János
Szabó József
Lipovniczky István
Kovács Zsigmond
Szabó Imre
Samassa József
Pauer János
Schopper György
Schlauch Lőrinc
Császka György
Dulánszky Nándor
Boltizár József
Hidasy Kornél
Neszveda István
Palásthy Pál
Bende Imre
Hornig Károly
Steiner Fülöp
	Társszentelt püspökök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Peitler Antal József
Durguth József
	Simor János aláírása
	Catholic Hierarchy;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Simor János témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az esztergomi érsekről szól. Hasonló címmel lásd még: Simor János (egyértelműsítő lap).

Simor János (Székesfehérvár, 1813. augusztus 23. vagy 1813. augusztus 26. – Esztergom, 1891. január 23.) székesfehérvári kanonok, később győri püspök, majd bíboros, esztergomi érsek.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányai[szerkesztés]

Apja, Simor Antal jómódú cipészmester, komoly, rendszerető és szigorú családfő volt. Édesanyja nemes Fejes Terézia (1783–1870).^[4] Elemi iskoláit és a gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában végezte; felsőbb osztályokba, és német nyelvtanulás céljából Budára vitték szülei. 1828. szeptember 17-én Rudnay Sándor prímás a pozsonyi Emericanumba küldte, ahol két évet töltött. Filozófiai tanulmányait 1831–32-ben Nagyszombatban, a teológiai képzést pedig Bécsben, a Pázmáneumban végezte.

Lelkipásztorként és professzorként[szerkesztés]

1836. október 28-án szentelte pappá Ürményi Péter püspök. Káplánként első lelkipásztori állomáshelye Terézváros lett. Jó szónoki adottságai miatt 1839. szeptember 22-én kinevezték egyetemi hittanárrá és szónokká. 1840. július 31-én a Pázmáneumba kapott tanulmányi felügyelői kinevezést. 1841. december 28-án lett a teológia doktora.

1842. július 14-én plébánosi kinevezést kapott Bajnára. Innen Kopácsy József esztergomi érsek 1846. július 20-án az esztergomi papnevelő intézetbe küldte tanárnak, ahol a tanulmányaikat már befejezett növendékeknek tartott előadásokat.

1847-ben érseki helynök, később a hercegprímás titkára lett. 1850 januárjában meghívást kapott a bécsi Hippói Szent Ágostonról nevezett intézetbe, ahol egyházjoggal és történelemmel foglalkozott. Ekkor lett udvari káplán is.

1851-ben a birodalmi kormány oktatásügyi minisztériumának osztálytanácsosává nevezte ki. Alig foglalta el ezt az állását, pár hónap múlva székesfehérvári kanonokká és nemsokára széplaki apáttá nevezték ki. 1854-ben miniszteri tanácsossá léptették elő. Ebben a minőségben nagyobb utazást tett Német- és Olaszországban.

Győri püspökként[szerkesztés]

1857. február 20-án elnyerte a megüresedett győri püspöki széket. Esztergomban szentelték püspökké, 1857. június 29-én, Szent Péter és Pál főapostolok ünnepén. Többször körbeutazta egyházmegyéjét, szigorú ellenőrzés alá vette papjainak működését, az iskolaügyet mintaszerűvé tette. Életre keltette a győri kisszemináriumot, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővéreknek zárdát, óvodát, kórházat, Sopronban leánynevelő intézetet létesített. Földeket vásárolva megteremtette az egyházmegyei nyugdíjalapot. Működését a császár 1865-ben belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki.

Esztergomi érsekként[szerkesztés]

Simor János hercegprímás sírköve az esztergomi bazilika altemplomában

Scitovszky János esztergomi érsek halála után rövid három hónap múlva, 1867. január 20-án Simort nevezték ki hercegprímássá. Ünnepélyes székfoglalását május 16-án tartotta. Nem sokkal később, a kiegyezés után 1867. június 8-án már ő koronázta Ferenc Józsefet magyar királlyá. Közvetlen a koronázás előtt két nappal a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki.

1873. december 22-én IX. Piusz pápa bíborossá nevezte ki. Bíborosi címtemploma a római San Bartolomeo all'Isola-bazilika volt. Az 1878-as konklávén Simor Gioacchino Peccit, a későbbi XIII. Leó pápát támogatta.

Az 1886 októberében tartott aranymiséje országos ünnepély volt. Október 30-án Ferenc József király is eljött Esztergomba, hogy a bíborost személyesen üdvözölje.

Munkássága[szerkesztés]

A művészet mecénása[szerkesztés]

A művészet pártolójaként nagy összegeket áldozott a templomokra. Emléket állított Szondy Györgynek, Hunyadi Jánosnak, Pázmány Péternek. Ő állította fel az első üvegfestészeti műtermet, monumentális irodalmi művek kiadását tette lehetővé, igen drága műkincsekkel gazdagította a templomok kincstárait. Az új prímási palotában könyvtárat, képtárat és múzeumot létesített. Az esztergomi Keresztény Múzeum 1875. október 12-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára a Főszékesegyházi Könyvtár épületében, amely így az ország harmadikként létrehozott, nyilvános múzeumává vált.

Karitatív tevékenysége[szerkesztés]

Saját költéségén árvaházakat, kórházakat alapított, a szegények megsegítésére sokat költött. Szívügye volt az iskolák támogatása is. Az iskolákban dolgozók számára létrehozta a tanítók segélyalapját. Fontosnak tartotta a nők nevelésének ügyét is. A nagy kiterjedésű prímási birtokokat saját maga kezelte, azoknak gazdaságát mintaszerűvé tette. Gazdatisztjei számára pedig új nyugdíjszabályzatot alkotott.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Fiatalabb korában többször írt külföldi tudományos folyóiratokba, főpásztor korában pedig pásztorlevelet adott ki papsága és hívei számára. Ezek összegyűjtve megjelentek Epistolae pastorales (Esztergom, 1882) címen. Egyházi beszédeit csak halála után adták ki (Esztergom, 1892).

Művei[szerkesztés]

A főméltóságú herczeg-primásnak három irata és függelékül b. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ... levele a herczeg-primáshoz, Pest, 1867

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 21.)
↑ simor
↑ Simor, Johann (BLKÖ)
↑ familysearch.org - Fejes Terézia gyászjelentése

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Simor János által alapított intézmények[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

[1]
Az esztergomi Keresztény Múzeum honlapja
Walter Gyula: Simor János bibornok herczegprímás emlékezete. Esztergom (1891)
Ernyei Lajos: Három magyar prímás: Simor János, Vaszary Kolos, Csernoch János, amint én ismertem őket. 1867–1927; Angermayer Ny., Bratislava, 1927
Haiczl Kálmán 1944: Simor János római útinaplója 1874, Budapest
Simor János emlékkönyv; szerk. Beke Margit; Márton Áron, Bp., 1992 (Strigonium antiquum)

Előde:
Karner Antal

Győri püspök
1857–1867

Utóda:
Zalka János

Elődje:
Scitovszky János

Esztergomi érsek
1867–1891

Utódja:
Vaszary Kolos

Katolicizmusportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[071f66d83f9a5507523894ab96e9131fb69c2bdd-1] Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 21.)

[7448279e9ae2de978979c65f9047f4a70ea33c95-2] simor

[a4daf53e3516ffcaedec16d3947ac90825848428-3] Simor, Johann (BLKÖ)

[fejes-4] familysearch.org - Fejes Terézia gyászjelentése

[1]

[2]

[3]

[4]