Steiner Fülöp

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Steiner Fülöp
Született1839. április 28.
Fertőfehéregyháza
Elhunyt1900. augusztus 11. (61 évesen)
Tés
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
  • politikus
Tisztsége
  • székesfehérvári katolikus püspök (1890. január 4. – )
  • a magyar főrendiház tagja (1890. március 11. – 1900. augusztus 11.)
SírhelyeSzent István-székesegyház
székesfehérvári püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1863. július 25.
Püspökké szentelés1900. szeptember 8.
Esztergom
Szentelők
Hivatalszékesfehérvári püspök
Hivatali idő1890–1900
ElődjePauer János
UtódjaVárosy Gyula
Társszentelt püspökök
Majláth Gusztáv Károly1897. május 1.
Kutrovátz Ernő1897. május 9.
István Vilmos1899. január 15.
A Wikimédia Commons tartalmaz Steiner Fülöp témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Steiner Fülöp (Fertőfehéregyháza, 1839. április 28. – Tés, 1900. augusztus 11.)[1] teológiai doktor, székesfehérvári püspök.[2][3]

Pályafutása[szerkesztés]

Olasz származású[3] édesapját Della Pietrának hívták, ebből a névből csináltak a soproni németek Steinert. Középiskoláit Veszprémben és Győrben végezte. 1856-ban lépett a győri papnövendékek közé, és Simor János győri püspök a bécsi Pázmáneumba küldötte teológiára. 1863. július 23-án szentelték pappá. Káplán volt Mosonban, röviddel azután a győri papnevelő intézet (kisszeminárium) spirituálisa lett. 1867-ben Bécsben teológiai doktor lett; ekkor a győri szeminárium tanárává és a jogakadémián hitszónokká nevezték ki. 1868-ban a bécsi Augustineum tanulmányi igazgatója lett, mely minőségben 1882-ig működött.[2][3] Ekkor nagyváradi kanonokká és szemináriumi rektorrá nevezték ki,[3] mint ilyen tovább is tanárkodott; újra szervezte a papnevelői egyházirodalmi iskolát. Áldozatkészségét hirdetik a szeminárium kápolnájának díszes restaurálása, valamint a szegényebb sorsú növendékpapok segélyezése pénzzel és könyvekkel. 1886-ban a Szent István Társulat elnöke lett[2][3] és közgyűlési beszédeivel általános figyelmet keltett.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1890. január 4-én a király székesfehérvári püspökké nevezte ki. XIII. Leó pápa június 26-án erősítette meg. Esztergomban szentelte püspökké szeptember 8-án[2][3] Simor János érsek;[3] székét szeptember 14-én foglalta el.[2][3]

Figyelemmel kísérte a szeminárium életét; papnövendékei közül sokakat külföldi egyetemekre juttatott. Rendszeressé tette a papi lelkigyakorlatokat. Nevéhez fűződik a püspöki palota restaurálása, a püspöki birtokok épületeinek modernizálása, emberhez méltó cselédlakások építése. Tíz éves püspöksége alatt négyszer járt Rómában.[3]

Vadászaton Holdházy Jánossal, József Ágost és László főhercegekkel

A pápa trónállója, a Szent Tamás- és Szent László társulatok elnöke, a katolikus legényegyletek országos szövetkezetének díszelnöke, a főrendiházban a naplóbiráló és a közjogi bizottság tagja volt. Jelentős szerepe volt a Néppárt létrehozásában, melynek támogatására alapította a Fejér Megyei Naplót;[2][3] 1894-ben a székesfehérvári katolikus nagygyűlésen mondták ki a párt megalapításának szükségességét.[3]

A tési püspöki nyaralóban hunyt el, és a Szent István-székesegyházban helyezték nyugalomra.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Immortellen auf den Sarg weiland ihrer Majestät der Kaiserin und Königin Carolina Augusta Wien, 1873
  • Egyházi beszéd, melyet Sz. István Magyarország első apostoli királyának ünnepén 1874. aug. 20. Budán tartott. Uo. 1874
  • Emlékbeszéd, melyet gróf Cziráky Jánosné, szül. Dezasse Ludowika Erzsébet grófnő, a budapesti központi oltáregyesületnek 1899. jan. 6. elhunyt elnöknője felett mondott. Bpest, 1899
  • Egyházi beszédei emellett a Borromaeus című folyóiratban, elnöki megnyitóbeszédei a Szent István-társulat közgyűlésén (1887–1893.) a Kath. Szemlében vannak

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ más forrás szerint Székesfehérvár Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.  
  2. ↑ a b c d e f Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.  
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l Steiner Fülöp (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 23.)

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

További információk[szerkesztés]


Előde:
Pauer János
Székesfehérvári püspök
1890–1900
 Utóda:
Városy Gyula
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Steiner_Fülöp&oldid=25981400”