Kovács Zsigmond (püspök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Zsigmond
Pécs püspöke
Kovács Zsigmond 1877-29.JPG

Született 1820. október 21.
Bánokszentgyörgy
Elhunyt 1887. június 28. (66 évesen)
Veszprém
Iskolái Pázmáneum
Felekezet Római katolikus egyház
Püspökségi ideje
1869. január 26. – 1877. május 6.
(Pécs)
Püspökségi ideje
1877. május 6. – 1887. június 28.
(Veszprém)
Előző püspök
Következő püspök
Girk György
Dulánszky Nándor
Kovács Zsigmond a Catholic Hierarchy-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Zsigmond témájú médiaállományokat.

Kovács Zsigmond (Bánokszentgyörgy, 1820. október 21.Veszprém, 1887. június 28.[1]) teológiai doktor, veszprémi és pécsi püspök, a magyar királyné kancellárja.[2]

Élete[szerkesztés]

Bánokszentgyörgyön született, ahol atyja Kovács Antal gazdatiszt volt az Eszterházy hercegi uradalmában.[1] Fivérei: Kovács Kálmán (1830-1889), miniszteri tanácsos, földbirtokos,[3] Spelletich Magdolna (1853-1914) férje;[4] ifjabb Kovács Antal (1824-1862),[5] akinek a neje, bessenyői és velikei Skublics Terézia (1827-1911);[6] és Kovács Károly (1818-1875), a zalaegerszegi takarékpénztár elnöke,[7] voltak. A püspök sógornőjének, Kovács Antalné Skublics Teréziának a nővére, bessenyői és velikei Skublics Laura (1826-1865) volt, aki morganatikus házasságot kötött Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceggel.

A gimnázium öt osztályát Nagykanizsán, a VI.-et Varasdon végezte, hogy a horvát nyelvben is jártasságot szerezzen. A bölcseleti tanfolyamot Pécsen hallgatta 1835-36-ban; innét a veszprémi papnevelőbe vétetett fel; 1837-től 1841-ig itt és a bécsi Pázmáneumban végezte hittani tanulmányait, melyeknek tökélyesbítése végett a presbitériumba is elküldetett, ahonnét teológiai oklevéllel tért vissza.

1844-ben áldozópappá szentelték,[1] és Csehibe ment segédlelkésznek; de még abban az évben tanulmányi felügyelő lett a pesti központi papnevelőben; továbbá mint helyettes tanár az egyetem hittani karában 1850-ig működött. Püspöke Ranolder János szentszéki jegyzőnek és titkárnak hívta maga mellé.[1] 1851-ben szentszéki ülnök, 1854-ben a püspöki iroda igazgatója és oldalkanonok, 1857-ben pápai főesperes, 1858-ban a Szent Péterről címzett bodrog-monostori apát, 1866-ban sümegi főesperes, 1867-ben a királyi tábla praelátusa lett; ezért lakását Pestre tette át, hogy mint az országos törvényszék bírája működhessék.

1869. január 26-án a király pécsi püspökké nevezte ki,[1] és székét augusztus 25-én foglalta el. 1870-ben a vatikáni zsinatban ő is részt vett és az ellenzékhez tartozott. Pécsi püspöksége idejében nyolc év alatt jótékonyságának áldozatai 200 ezer forintra rúgtak; többek közt ő szervezte és emelte a pécsi tanítóképzőt és joglíceumot saját költségén. Pécs városa tiszteletbeli polgárának választotta. Legfényesebb sikert aratta egyházi beszédeivel; papjait az irodalmi foglalkozásra buzdította (Brüsztle, Haragó, Szeredy sat.); és pénzzel is segítette őket. 1877. május 6-án a veszprémi püspöki székbe helyeztetett át. 1874-ben a királyi valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki és 1885-ben a Vaskorona-rend első osztályú jelvényét adományozta neki. Az idegbajban szenvedő püspök ritkán hagyta el rezidenciáját; azonban jótékony adakozásait itt is folytatta: Munkácsy Mihálynak Krisztus Pilátus előtt c. képének megvásárlására 1000 forintot írt alá; Szoldatits Ferenc művész hazánkfiát több ízben elhozatta Rómából és számára műtermet rendezett be nyaralójában.

A Religiónak szorgalmas munkatársa volt.

Arcképe: kőnyomat Elischertől.

Munkái[szerkesztés]

  • Korkérdések. 1. füzet. A pápa világi fejedelemsége. Pest, 1850.
  • Főpásztori körlevél. A bőjtnek idejére a vallásos nevelésről. Pécs, 1874.
  • Főpásztori körlevél, melyben egyházmegy papsága- és hiveitől bucsút veszen. U. ott, 1877.
  • Egyházi beszéd püspöki székének elfoglalásakor. Bpest, 1877.
  • Főpásztori körlevél, melyben a korunk hitetlenségéből származott bajokról értekezik. Veszprém, 1879.
  • Főpásztori körlevél, mely által a szent atyának egyetemes jubileumát hirdető apostoli irata a lelkészkedő papsággal közöltetik és a teendők iránt utasíttatik. U. ott, 1879.
  • Főpásztori körlevél, mely a bűn titkát fejtegeti. U. ott, 1880.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]


Előde:
Girk György
Pécsi püspök
1869–1877
Utóda:
Dulánszky Nándor
Előde:
Ranolder János
Veszprémi püspök
1877–1887
Utóda:
Hornig Károly