Palásthy Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Palásthy Pál
Palásthy Pál püspök portréja a Palásthy címerrel, a palásti Szent György templomban
Palásthy Pál püspök portréja a Palásthy címerrel, a palásti Szent György templomban
Született 1825. március 29.
Magyarizsép
Elhunyt 1899. szeptember 24. (74 évesen)
Esztergom
Foglalkozása pap
esztergomi segédpüspök
Vallása Római katolikus egyház
Pappá szentelés 1848. június 10.
Püspökké szentelés 1886. május 9.
Szentelők

Hivatal esztergomi segédpüspök
Társszentelt püspökök
Bende Imre1887. április 24.
Vaszary Kolos1892. február 7.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Palásthy Pál témájú médiaállományokat.

Palásti és keszihóczi Palásthy Pál (Magyarizsép, 1825. március 29.Esztergom, 1899. szeptember 24.) magyar katolikus pap, teológiai tanár és író, esztergomi segédpüspök.

Pályafutása[szerkesztés]

A gimnáziumot Kassán végezte, a teológiát pedig a pesti Központi Papnevelő Intézetben, mint kassai egyházmegye növendéke. 1848. június 10-én szentelték pappá. bécsi Augustineum intézetben doktori oklevelet szerzett.

Sátoraljaújhelyen káplán, s egy ideig a kassai papnevelő intézet lelki igazgatója, majd 1855-től 1871-ig a pesti egyetemen az erkölcstan tanára lett. 1861-ben kiadta kétkötetetes erkölcstanát, a Teologica Morum Catholica–t. Ugyanabban az évben már a hittudományi kar dékánja volt Pesten. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban címzetes apáttá nevezték ki.[1]

Palásti templom

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1886. május 4-én sareptai címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezték ki. Május 9-én szentelte püspökké[1] Simor János érsek, Schopper György rozsnyói püspök és Boltizár József esztergomi segédpüspök segédletével. Rengeteget dolgozott: lapot szerkesztett (a Religiót 1864-68-ban szerkesztette Pesten), teológiai tanulmányokat írt stb. Kiadta többek közt A Palásthyak című háromkötetes munkáját is, amely sok-sok Palástra vonatkozó anyagot tartalmaz, ahol 1890-ben iskolát és 1898-ban templomot építtetett.

Vagyonát tőkésíteni rendelte, és kamatait az esztergomi egyházmegye plébániáinak segélyezésére hagyta.

Emléke[szerkesztés]

Ma egyházi iskola van róla elnevezve Paláston.

Művei[szerkesztés]

Palásthy Pál-PALÁSTHYAK I. címlapja
  • Theologia morum catholica. Pars I. et II. Senctio 1. et. 2. Regensburg, 1861. Két kötet.
  • Gyászbeszéd Fábry Ignácz kassai püspök temetése alkalmával, Kassán 1861. júl. 1. mondott. Pest, 1867.
  • A polgári házasság. Esztergom, 1868.
  • Palásthyak. Budapest, 1890-91. Három kötet. (Ism. Magyar Sion 1890-91., Kath. Szemle 1891).[1]
Palásthy Pál sírja az Esztergomi bazilika altemplomában

Cikkei[szerkesztés]

A Religióban:

  • 1850. Hivatás és irány
  • 1853. A breviariumi imádság, jelentősége és kötelezettsége szempontjából,
  • 1854. Kézikönyveink és az egyház imái
  • 1856. A boldogságos szűz Máriáról való szent beszédek
  • 1858. Jótékonyság Bernben,
  • 1859. Az erkölcstanrendszer elleni igények
  • 1860. Csendes szent mise karácsony éjjelén, Nyugati tájképek az egyház láthatárán
  • 1863. II. Olaszországi levelek

A Családi Lapokban:

  • 1856. Korrajzok Nagy Theodorik történetéből
  • 1857. Imakönyvek küldísze, történeti értekezés

Egyházi beszédeket közölt a Pázmány-füzetekben, a Kath. Lelkipásztorban és Garay szent beszédjei gyűjteményében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.  

Források[szerkesztés]