Palásthy Pál
| Palásthy Pál | |||||
 | |||||
| Palásthy Pál püspök portréja a Palásthy címerrel, a palásti Szent György-templomban | |||||
| Született | 1825. március 29.[1] Magyarizsép | ||||
| Elhunyt | 1899. szeptember 24. (74 évesen)[2] Esztergom | ||||
| Állampolgársága | magyar | ||||
| Foglalkozása |
| ||||
| Tisztsége |
| ||||
| esztergomi segédpüspök | |||||
| Vallása | római katolikus egyház | ||||
| Pappá szentelés | 1848. június 10. | ||||
| Püspökké szentelés | 1886. május 9. | ||||
| Szentelők |
| ||||
| Hivatal | esztergomi segédpüspök | ||||
| Társszentelt püspökök | |||||
| |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palásthy Pál témájú médiaállományokat. | |||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Palásti és keszihóczi Palásthy Pál (Magyarizsép, 1825. március 29. – Esztergom, 1899. szeptember 24.) magyar katolikus pap, teológiai tanár és író, esztergomi segédpüspök.
Pályafutása[szerkesztés]
A gimnáziumot Kassán végezte, a teológiát pedig a pesti Központi Papnevelő Intézetben, mint kassai egyházmegye növendéke. 1848. június 10-én szentelték pappá, a bécsi Augustineum intézetben doktori oklevelet szerzett.
Sátoraljaújhelyen káplán, s egy ideig a kassai papnevelő intézet lelki igazgatója, majd 1855-től 1871-ig a pesti egyetemen az erkölcstan tanára lett. 1861-ben kiadta kétkötetetes erkölcstanát, a Teologica Morum Catholica–t. Ugyanabban az évben már a hittudományi kar dékánja volt Pesten. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban címzetes apáttá nevezték ki.[3]
Püspöki pályafutása[szerkesztés]
1886. május 4-én sareptai címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezték ki. Május 9-én szentelte püspökké[3] Simor János érsek, Schopper György rozsnyói püspök és Boltizár József esztergomi segédpüspök segédletével. Rengeteget dolgozott: lapot szerkesztett (a Religiót 1864-68-ban szerkesztette Pesten), teológiai tanulmányokat írt stb. Kiadta többek közt A Palásthyak című háromkötetes munkáját is, amely sok-sok Palástra vonatkozó anyagot tartalmaz, ahol 1890-ben iskolát és 1898-ban templomot építtetett.
Vagyonát tőkésíteni rendelte, és kamatait az esztergomi egyházmegye plébániáinak segélyezésére hagyta.
Emléke[szerkesztés]
Ma egyházi iskola van róla elnevezve Paláston.
Művei[szerkesztés]
.jpg)
- Theologia morum catholica. Pars I. et II. Senctio 1. et. 2. Regensburg, 1861. Két kötet.
- Gyászbeszéd Fábry Ignácz kassai püspök temetése alkalmával, Kassán 1861. júl. 1. mondott. Pest, 1867.
- A polgári házasság. Esztergom, 1868.[4]
- Palásthyak. Budapest, 1890-91. Három kötet. (Ism. Magyar Sion 1890-91., Kath. Szemle 1891).[3]
Cikkei[szerkesztés]
A Religióban:
- 1850. Hivatás és irány
- 1853. A breviariumi imádság, jelentősége és kötelezettsége szempontjából,
- 1854. Kézikönyveink és az egyház imái
- 1856. A boldogságos szűz Máriáról való szent beszédek
- 1858. Jótékonyság Bernben,
- 1859. Az erkölcstanrendszer elleni igények
- 1860. Csendes szent mise karácsony éjjelén, Nyugati tájképek az egyház láthatárán
- 1863. II. Olaszországi levelek
A Családi Lapokban:
- 1856. Korrajzok Nagy Theodorik történetéből
- 1857. Imakönyvek küldísze, történeti értekezés
Egyházi beszédeket közölt a Pázmány-füzetekben, a Kath. Lelkipásztorban és Garay szent beszédjei gyűjteményében.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Palásthy, Paul (BLKÖ)
- ↑ Palásthy, http://lexikon.katolikus.hu/P/Palásthy.html
- ↑ a b c Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.
- ↑ A polgári házasság. mandadb.hu. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
