Republikánus Párt (Amerikai Egyesült Államok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Republikánus Párt (USA) szócikkből átirányítva)
Republikánus Párt

Logo-GOP.svg
Adatok
Elnök Ronna Romney McDaniel
Frakcióvezető Mitch McConnell (Szenátus)
Paul Ryan (Képviselőház)

Alapítva 1854
Székház 310 First Street NE,
Washington, 20001
Tagok száma 30 447 217 (2016)

Ideológia konzervativizmus, laissez-faire, gazdasági liberalizmus, szociálkonzervativizmus, Neokonzervativizmus
Politikai elhelyezkedés jobboldal
Parlamenti jelenlét
Szenátus:
52 / 100
Képviselőház:
241 / 435
Nemzetközi szövetségek Nemzetközi Demokrata Unió
Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában (társult)
Hivatalos színei vörös
Weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Republikánus Párt témájú médiaállományokat.

A Republikánus Párt (gyakran GOP, azaz „Grand Old Party” – régi nagy párt – néven is említik) az Amerikai Egyesült Államok két vezető politikai pártjának egyike (a másik a Demokrata Párt). A Republikánus Párt 1854-ben alakult 3 korábbi párt (a Whig Párt, az Északi Demokraták és a Szabad Föld Párt) koalíciójából, akik ellenezték, hogy a rabszolgaság tovább terjedjen, és modernizálni akarták az Uniót. A párt bázisa eleinte az északkeleti és a középnyugati országrész volt, de az utóbbi időben nyugatra és délre is kiterjedt. A Republikánus Párt a modern politikai korban a két vezető párt közül a társadalmilag konzervatívabb és a gazdaságilag liberálisabb.

Az Egyesült Államok Kongresszusának képviselőházában 2016. áprilisában 246 képviselőjük van (56%-os többség), a szenátusban 54 szenátoruk van (54%-os többség). Jelképük az elefánt, színük – nem hivatalosan – a vörös.

A párt alapítása óta megválasztott 29 amerikai elnökből 18 volt republikánus. Az 50 államból jelenleg harmincegynek van republikánus kormányzója.[1]

Történelem[szerkesztés]

A pártot a Kansas-Nebraska szerződést ellenzők hozták létre, ami a rabszolgaság növekedését akarta elérni. A párt első hivatalos taggyűlése a Michigan állambeli Jackson városban volt. Itt a tagok egyeztették elképzeléseiket, miszerint ellenzik a rabszolgaságot, és rengeteg tervük van az Egyesült Államok modernizálása érdekében (fejlettebb oktatás, utak építése, ipari fejlesztés és városok alapítása). Így gazdasági felfogásaik nagyrészt egyeztek az őket megelőző Whig Párt elméleteivel. Emiatt a Republikánus Párt főleg az Egyesült Államok északkeleti, és középnyugati részén vált népszerűvé. A párt az 1860-as elnökválasztásra Abraham Lincolnt jelölte, aki miatt később 13 rabszolgatartás-párti állam kivált az Unióból és létrehozta a Konföderációt, ez pedig később polgárháborúhoz vezetett, amit az Unió nyert. Az 1864-es elnökválasztások előtt a republikánusok egyesültek különböző demokratákkal, és elérték, hogy a Nemzeti Egység Párt Abraham Lincolnt jelölje elnöknek.

Abraham Lincoln volt az első republikánus elnök

A párt nagy sikerei az 1870-es években belháborúhoz vezetett. Azok, akik nem fogadták el Ulysses S. Grant személyét elnökjelöltnek, Horace Greeley-t támogatták. A Republikánus Párt ezután a nagyvállalatokat támogatta, a pénz erősségét fontosnak tartotta, nagy adókat vezetett be, és hatalmas nyugdíjakat szánt a háborús veteránoknak, illetve Hawaii elfoglalását kezdeményezte. A protestáns vallásúakat jobban képviselték, mert ők elfogadták az alkohol tilalmat. Ahogy idővel az Egyesült Államok északi része robbanásszerűen kezdett fejlődni, a nehéz- és könnyű-ipar kezdett növekedni, bányák nyíltak, utak épültek, városok fejlődtek, a republikánusok hiteleket adtak az északiaknak, hogy irányítani tudják a régiót. Azonban az 1890-es évek során olyan adótörvényeket szavaztak meg, amelyek túlságosan sújtották a déli mezőgazdaságból élőket, ezért a Demokrata Párt népszerűbbé vált náluk.

Grover Cleveland 8 évig tartó elnöksége után, 1896-ban újra a Republikánus Párt kezébe került a hatalom. Ekkor csökkentették az adókat, és kevésbé sújtották a déli lakosokat. 1912-ben újabb szakadás következett a pártban, amikor Theodore Roosevelt nem lett elnökjelölt, az őt támogató körök kiléptek a pártból, és a Haladás Párt-ba tömörültek, és őt jelölték elnöknek.

A republikánusok azonban megőrizték hatalmukat egészen az 1920-as évek végéig, a nagyvállalatok érdekeit képviselve, és folyamatosan ellenezték a Népszövetség működését. Azonban a nagy válság idején a Republikánusok elvesztették népszerűségüket, majdnem három évtizedig a Demokrata Párt volt hatalmon.

Ebben az időben az fekete szavazók is kezdtek inkább a Demokrata Pártra szavazni. Az 1934-es időközi választásokon a Szenátusban csak 25 republikánus szenátor maradt, míg demokrata színekben 71 került be. A Képviselők Házában is hasonlóan osztódtak el a mandátumok. Az úgynevezett New Deal intézkedés, amit a demokraták vezettek be a gazdaság helyreállítása érdekében, keményen kritizálva volt a republikánusok által, szerintük közel állt a szocialista államok gazdasági terveihez. A második világháború után azonban újra a Republikánus Párt vált népszerűvé, és az 1960-as évek során rengeteg konzervatív gondolkodású volt Demokrata Párt-tag csatlakozott a Republikánusokhoz.

A 20. század második felében négy republikánus elnök is volt, ezek Dwight D. Eisenhower, Richard Nixon, Ronald Reagan, George H. W. Bush és fia, George W. Bush. 1994-ben a Képviselők Házában és a Kongresszusban is többséget szereztek.

Clark S. Judge, Ronald Reagan és George Bush beszédírója

Ez a népszerűségük 2006-ig tartott, amikor újra a Demokrata Párt jelöltjei kerültek többségbe a Kongresszusban. A 21. század kezdetén a republikánus párt egy szociális-konzervatív erő, akik kemény külpolitikát folytatnak , mindenképp szeretnék megnyerni a terrorizmus ellen indított háborút.

A 2008-as amerikai elnökválasztáson a republikánusok az arizonai John McCaint jelöltették, míg a Demokrata Párt a Barack Obama személyét jelölte, és az utóbbi nyert, ezáltal ő lett az Amerikai Egyesült Államok első színes bőrű elnöke.

A párt ideológiája[szerkesztés]

A republikánusok társadalmi kérdésekben konzervatívabbak, gazdasági téren liberálisabbak, mint a Demokrata Párt. Hisznek az egyén felelősségében, a kisebb kormányzatban és a magánvállalkozásokban. Szoros szálak fűzik őket mind a nagyvállalatokhoz ("Wall Street"), mind a helyi, kis cégek tulajdonosaihoz ("Main Street"). Az 1981-es elnöki beiktatási beszédében Ronald Reagan így foglalta össze nézeteit a kisebb kormányzatról: "A jelenlegi válságban nem a kormány a megoldás a problémákra; maga a kormány a probléma." [2]

A republikánus jelöltek nagy része ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát és a kisebbségi kvótákat. Támogatják a szabad iskolaválasztást. Gazdasági téren a szabadabb versenyt, a kisebb szabályozást és az adók csökkentését támogatják. Ellenzik a kockázatvállaláson alapuló egészségbiztosítási rendszert, helyette az egyéni biztosítási számlát támogatják, kiegészítve rászorulók megsegítésével. Támogatják a fegyvertartást és az illegális bevándorlókkal szembeni keményebb fellépést.

Nemzetközi kérdésekben neokonzervatív politikát folytatnak a terror elleni harc és az afganisztáni és iraki katonai műveletek tekintetében. A Közel-Keleten és máshol a világban a demokráciát próbálják elterjeszteni. Küzdenek az ENSZ megreformálásáért, a korrupció visszaszorításáért. A párt nem ért egyet a Kiotói jegyzőkönyvben foglaltakkal, mert azokat nem tartják hatásosnak a globális felmelegedés megállításában.

A párt szavazóbázisa[szerkesztés]

Gazdaságilag: a republikánusokra hagyományosan a kereskedelemben dolgozó, és abból megélő emberek szavaznak. Ez alatt értjük a nagyvállalatoktól a kis kereskedelmekig az összes egységet.

Nemek terén: 1980 óta a nők többsége inkább a Demokrata Pártra, míg a férfiak a republikánusokra adják inkább voksukat. 2006-ban a nők 43%-a szavazott a republikánusokra, míg a férfiak 47%-a döntött így.

Rasszok szempontjából: Az 1960-as évektől kezdődően, a fekete szavazók inkább a demokratákra szavaznak, annak ellenére, hogy a republikánusok is jelöltettek már több államban fekete bőrszínű kormányzót, de nem sok sikerrel. Azonban az utóbbi két évtizedben (eltekintve a 2008-as választástól) a Republikánusok sikeresen kampányoltak az Egyesült Államok területén élő hispániai származású szavazóknak. (2000-ben a hispániaiak 35%, 2004-ben pedig 44%-a szavazott George W. Bush republikánus jelöltre). A párt kemény anti-kommunista elméletei miatt pedig népszerű a kommunista országokból bevándorlóak körében is (pl. Kuba és Vietnam területéről az Egyesült Államokba települők körében). A 2006-os képviselőválasztásokkor a fehérek 51%-a, az ázsiaiak 37%-a, a hispániaiak 30%-a, és a feketék 10%-a szavazott a republikánus jelöltekre.

Családi szempontból: A republikánusokra szavazó fehérek nagy része családos, és van legalább egy gyereke. A meg nem házasodottak, illetve az elvált nők jellegzetesen demokrata-szavazók.

Megélhetési szempontból: A szegény réteg hagyományosan a demokratákra szavaz. A republikánusokra hagyományosan a középréteg, és a felsőréteg többsége szavaz, a szegény rétegek közt csak kevés republikánus van.

Katonaság: A fegyveres erők többsége republikánus-szavazó. A katonák 57%-a, míg a tisztek 66%-a a Republikánus Pártra szokott szavazni.

Szexuális téren: Az utolsó három amerikai választásokkor végzett közvélemény kutatások szerint a homoszexuális és leszbikus állampolgárok 25%-a szavaz a republikánusokra, a többség a Demokrata Pártra voksol. Nemrégiben azonban előretörtek a pártban a konzervatív erők, és a Republikánus Párt kezdte támadni az azonos neműek közötti házasság jogát, emiatt jelentősen csökken népszerűségük a homoszexuálisok körében.

Életkor: A fiatalok körében a Demokrata Párt hagyományosan népszerűbb, a Republikánus Pártra pedig főleg a középkorúak, és az idősek adják voksukat. 2006-ban a pártra a 18-29 év közöttiek 38%-a szavazott.

Vallás: A vallás nagyon sokáig fontos szerepet játszott mindkét párt életében. Az 1960-as évekig a déli katolikusak, zsidók és protestánsak a Demokrata Pártra szavaztak, míg a republikánusokra az északon élő evangélikusak adták voksukat. Azonban ez a 20. század második felében sokat változott: 2004-ben George W. Bushra a minden héten templomba járók 61%-a, a néha templomba járók 47%-a, míg a soha templomba nem járók 36%-a szavazott. A protestánsok 59%-a szavazott Bushra, együtt a katolikusok 52%-ával (annak ellenére, hogy a demokrata jelölt is katolikus vallású volt). A zsidó vallásúak 70-80%-a hagyományosan Demokrata Pártra adja szavazatát. A mormon vallásúak 90%-a is Republikánus Pártra szokott szavazni.

Hely: Az 1980-as évektől kezdve a republikánusok államai (a piros államok) a déli államok (Texas, Alabama, Mississippi stb.) illetve a nyugati hegységi államok (Arizona, Új-Mexikó, Nevada, Utah stb.) és a Középnyugaton (Illinois, Indiana, Ohio). A párt hagyományosan a vidéki és kisvárosi környékeken népszerű, míg a nagyvárosokban a liberálisabb Demokrata Pártra szokás szavazni.

A Republikánus Párt legtöbbet a Nagy-préri területén fekvő államokban kampányol, ugyanis ezen államok lakossága fehér többségű, kevés liberális nagyvárossal (ahol nehezen tudnak népszerűvé válni) (ilyen államok pl. Oklahoma, Kansas, Nebraska, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Utah stb).

Konzervatívak és moderáltak: A republikánus szavazóbázis több tucat részre bontható, de a két legnagyobb a konzervatív és a moderált. A konzervatívak hagyományosan az Egyesült Államok déli részén élnek, vallásosak, míg a moderáltak Új-Anglia területén élnek, és liberálisabbak.

Név és jelképek[szerkesztés]

A párt nevét a tagot az 1850-es években választották, ezáltal is kifejezve hűségüket Thomas Jefferson iránt. Jelenleg a második legrégibb, jelenleg is működő amerikai párt.

A párt beceneve, a G.O.P. Nagy Öreg Párt-ot jelent, és ez a név elterjedt rövidítés, sok fele használják. Ezt a rövidítést 1876-ban vezették be, de később a média nem használta, mert könnyen tévedéseket okozott. A G.O.P. betűkombinációt úgy is értelmezték, mint "God's own party", azaz "Isten saját pártja", ez is magába foglalta a Republikánusok hűségét az evangéliumi kereszténységhez.

A párt hagyományos jele az elefánt. Azonban a 20. század során a hagyományosan republikánus államokban, mint például Ohio, vagy Indiana, a pártnak elterjedt jele volt a sólyom is (ez is szemben állva a Demokrata Párt jelével, a kakassal).

A 2000-es választások után a piros szín összetartozik a Republikánus Párttal, bár hivatalosan nem fogadták el a párt színét soha.

Jelenlegi felépítés[szerkesztés]

Napjainkban a Republikánus Nemzeti Tanács a felelős a Republikánus Párt kampánytevékenységéért, illetve ők hozzák meg a párt fejlesztésével, és választási stratégiáival kapcsolatos döntéseket. Ennek a tanácsnak jelenleg Reince Priebus a vezetője. A tanács elnökét az államelnök választja ki, ha az republikánus jelölt volt, vagy az republikánusok állami küldöttgyűlése. A Republikánus Nemzeti Tanácsot az államelnök jelölt és kampánystábja irányítja, hoz létre alapokat, és koordinálja a választási stratégiákat. Helyi szinten is hasonlóan van felépítve a párt: a legtöbb nagyvárosban, megyében és választási körzetben vannak tagszervezetek.

Külföldi párt kapcsolatok[szerkesztés]

A Republikánus Párt tartja a kapcsolatot a Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában csoporttal.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]